Lassan beilleszkedik Marco Rossi szövetségi kapitány a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, legalábbis erre utal az a nyilatkozata: „Marco Rossi megkérte a szurkolókat, hogy a világbajnoki selejtezőkön ne cigányozzanak és ne buzizzanak, mert az ismét büntetéssel járhat”. Ha nem járna büntetés, akkor lehetne cigányozni és buzizni? A fekete játékosokkal szembeni banándobálásról és majomhuhogásról meg is feledkezett Rossi. Talán azért, mert azért nem jár büntetés?
Egykor a sportolókat és a szurkolókat sportszerűségre is nevelték. Olyan elő sem fordulhatott volna, mint a nagy keresztény hívő Gera U21-es válogatottjában, hogy a játékosai egész meccsen cigányozták a román ellenfeleiket. Volt idő, amikor egy edző ezért azonnal lecserélte a játékosát, és elmagyarázta neki, hogy mi a sport, mit jelent az ellenfél tisztelete, mi a nemes küzdelem, mi a sportszerűség. Mit jelent az emberség, mert a sport egykor ezt is magában foglalta: embernek lenni és tisztelni egymást. Aztán a román „cigányok” jól elverték Gera bunkó rasszista csapatát.
Volt idő, amikor egy ilyen eset után, amiért ráadásul meg is büntették a szövetséget, az MLSZ azonnal elbocsátja azt az edzőt, aki ilyet megenged. Különösen fiataloknál, korosztályos válogatottnál. Gerát úgy kellett volna kirúgni az MLSZ-ből, hogy a lába nem éri a földet, mellesleg a nulla pontos teljesítménye is elég ok lett volna erre. De az, hogy rasszizmust eltűr a pályán, megengedhetetlen. Rossinak is fel kellett volna állnia, amikor a fasiszta, rasszista, náci magyar miniszterelnök beleszólt a válogatott és a játékosok dolgába, és megtiltotta, hogy szolidaritásból letérdeljenek.
Ennek állami szinten való elutasítása olyan mértékű beavatkozás a sport szabadságába, hogy azután egy tisztességes embernek le kell mondania. Főleg úgy, hogy az a színesbőrű játékosok melletti szolidaritást, kiállást jelenti rasszista gyökerekkel szemben. Ehelyett a rasszista gyökerekkel vállaltak szolidaritást, és kinyilvánították, hogy Magyarország válogatottja belekeveri a politikát a sport mindenapjaiba, mert a magyar válogatottnak olyan fasiszta csapatnak kell lennie, mint amilyen fasiszta kormánya van Magyarországnak. Mint amikor a német sportolók karlendítéssel köszöntek.
Nem mentség, hogy a magyar közállapotokat tíz éve egy goebbelsi propagandát folytató, tőrőlmetszett náci miniszterelnök és propagandagépezete alakítja gigaposzterekkel, uszító konzultációnak álcázott gyűlöletbeszéddel, s a magyar futballszurkolók ennek a fasiszta és náci rezsimnek a kiszolgálói és legfőbb támogatói. Sportembernek akkor is az emberi méltóságot, az emberi értékeket kell védelmeznie, ha nácik szerződtették. Egyelőre nem jár főbelövés érte. Vagy ha ezért kirúgják, akkor rúgják ki, és jöjjön a nulla pontos Gera, aki szereti a nácizmust, mint a szektavezére.
Marco Rossi nyilatkozata azonban azt a látszatot kelti, hogy tudomásul vette: egy rasszista, fasiszta náci ország fasiszta csapatát edzi, amelynek ilyen a szurkolótábora is, így csupán azért teszi szóvá a buzizást, a cigányozást, a rasszizmust, mert azért az UEFA és a FIFA (a brüsszelita Soros bérencek) büntet. Márpedig a büntetés azt jelenti, hogy zárt kapuk mögött kell játszani a meccset, ami hátrány a csapatnak, és hátrány a szurkolóknak is, mert akkor nem mocskolhatnak senkit. Elvonási tüneteik lesznek.
Ezzel szemben Marco Rossinak azt kellett volna mondania, hogy azért nem buzizunk, nem cigányozunk és nem huhogunk a fekete játékosoknak, mert nem vagyunk fasiszták, nácik és rasszisták, tiszteljük az ellenfeleket, az emberi méltóságukat, sportemberek vagyunk. Emberek vagyunk, nem állatok. De amit mondott, az azt jelenti, hogy elfogadjuk, hogy állati módon lehet viselkedni, és nem kell tisztelni a másik embert: igazatok van, „rohadt buzik” és „mocskos cigányok”, csak nem éri meg, mert megbüntetnek érte.
Marco Rossi elég intelligens ember, aki gondolhatja azt, hogy ezeknek az orbánista fasiszta szurkolóknak emberségről beszélhet, de csak akkor értik meg, ha a büntetésre hivatkozik. De sportember nem mondhat le soha arról, hogy képviselje a sportszerű magatartást, az emberi értékeket, az ellenfelek tiszteletét, és erre tanítsa a játékosait és a szurkolókat is. Különben lesüllyed az őt alkalmazó miniszterelnök szintjére. Annál pedig már nincs lejjebb.
