Lemondott Kiss László szövetségi kapitány, aki nagyot nézne, ha elfogadnák a lemondását, de ettől nem kell tartania. Ez a lemondásoknak az a típusa, amikor az illető a lemondását a játszma részének tartja, sajnáltatja magát, és ezzel a színpadias gesztussal próbálja Hosszú Katinka ellen hangolni a közvéleményt. Máris megjelent az ajvékoló kórus a csodaedzőről, akit csodál a világ. Akinek köszönhetők állítólag Egerszegi és mások érmei, mintha nem is Egerszegi úszott volna a medencében, hanem ez a Kiss. Azokról nincs szó, akik lehettek volna olimpiai bajnokok, de nem lettek. Nem kell azonban a szakmai munkáról ítéletet mondani, mert a lemondásnak nem ez az oka.
Saját elmondása szerint Kiss azért mondott le, mert „méltatlanul bántak vele”. A méltánytalanságot azzal követték el, hogy „békíteni” odament Hosszú Katinka sajtótájékoztatójára, és ő nem állt szóba vele. Kiss megsértődött, amikor hívatlanul megjelent az úszónó sajtótájékoztatóján, hogy széttrollkodja azt, és nem engedték meg neki. Átvette volna az események irányítását, és botrányba fullasztotta volna a rendezvényt, ha teheti. Hosszú Katinka ezúttal is úgy járt el, ahogy a civilizált polgári világban szokás, nem adott szót a botrányokozónak, és nem engedte meg, hogy tönkretegye a rendezvényét. Kiss saját maga áldozata. Vele senki nem bánt méltatlanul, ő volt az, aki méltatlanul viselkedett. Azt kapta, ami jár egy olyan embernek, aki megzavar egy tájékoztatót.
Kissnek joga van saját tájékoztatót tartania ott, és akkor, amikor akar. Ahhoz nincs joga, hogy ebben megakadályozzon vagy megzavarjon bárkit. Hosszú Katinkának is joga van ahhoz, hogy egy sajtótájékoztatót úgy tartson meg, ahogy ő akar. Ezek a kelet-európaiak azt hiszik, minden civilizált normát felrúghatnak, mindenkivel megtehetik azt, amit évtizedek óta művelnek a sportolóikkal: tulajdonukként kezelik, infantilizálják, uralmuk alatt tartják őket. Pedig az úszó csak úszni akar, arról nem volt szó, hogy ezért el kell viselnie öntelt edzők basáskodását, durvaságát, bunkóságát, akik nem tisztelik a személyiségét és az emberi méltóságát.
Kiss ezen a tájékoztatón éppen Hosszú Katinka alapvető emberi jogai megsértésére készült, és a világbajnok úszónő volt annyira szabad polgár, felnőtt lány és értelmes ember, a szabad világ tagja, hogy ezt nem engedte meg neki. Ennyi történt. Ezen sértődött meg az úszópüspök. Az volt a célja, hogy ellehetetlenítse, vagy amit ők megszoktak és szeretnek, Katinka majd sírva a lábai elé borul. Be kell törni a sportolót, hogy engedelmes eszköz legyen. A sportoló nem partner, hanem alattvaló. Ki kell hozni belőle, ami benne van, megakadályozni, hogy botrányt csináljon, aztán ha vége az olimpiának, akkor ki lehet csinálni. Mehet a levesbe, jöhet a következő.
Modortalanság odaszemtelenkedni egy sajtótájékoztatóra, megakadályozni, hogy a sajtótájékoztatót az elképzelt menetrend szerint megtartsák. Kiss maga teremtette meg a méltatlan helyzetet, amiért most látványosan megsértődve lemondott. Ő maga provokálta ki, hogy elküldjék onnan. Az egész megsértődés azon túl, hogy magának köszönheti, vénasszonyos nyafogás, siránkozás, önsajnáltatás és közönséges manipuláció, aminek célja az, hogy ellenséges érzelmeket korbácsoljon fel az úszónővel szemben.
Ez az ember a saját sportolója ellen lázít. Ez egy edző? Egy edző pedagógus is. Ezek után akarja, hogy a világ legjobb úszónője az ő keze alatt edzzen? A sportban úgy van, hogy mivel nem az edzők és az elnökök rúgják a gólokat, nem ők ússzák a világcsúcsokat, ha kibékíthetetlen ellentétbe kerülnek a sportolóval, akkor az elnök és az edző röpül. Nem a világbajnok. Kiss ráadásul nem úgy került a sajtótájékoztatóra, mint ártatlan bárány, hanem előtte adott egy interjút az MTI-nek (azt valakinek meg kellett szerveznie), hogy szeretne beszélni az úszóval, de nem tud. Mint kiderült, be akarta csapni a közvéleményt: az interjú megjelenése előtt egy órával kereste először Hosszú Katinkát, akit abban a pillanatban nem ért el. Ebből is nyilvánvaló a lejáratási szándék.
Milyen edző, pedagógus, aki az MTI-vel üzenget? Aki nem találja meg a módját, hogy a sportolójával beszéljen, nem képes ehhez megfelelő körülményeket teremteni, az nem edző. Kisst, ha nem mond le, ki kellene rúgni. Mindegy, hány érmet úsztak össze neki a tehetséges és szorgalmas fiatalemberek, akik az életüket letették a győzelmekért, eltűrték gyerekkoruktól az edzőik minden szemétségét. Aki ilyeneket művel, nem alkalmas. Ha ezt megteszi a nagy nyilvánosság előtt, el tudom képzelni, hogyan viselkedik a kulisszák mögött, ahol Gyárfás Tamás szereti elintéztetni az ilyen ügyeket.
A lemondás célja, hogy ne arról beszéljenek, amit Hosszú Katinka mond, hanem a lemondás miatt sajnálkozzanak. Hosszú Katinka az amerikai profi úszósportból és a világ medencéiből hazatérve balkáni állapotokat talált, és igyekezett azok ellen tenni. A szövetségnek két kézzel kellett volna kapni utána, hogy valaki behozza a magyar úszósportba a technikai tudást és a profizmust. A közeg ellenállt, Katinka arra kényszerült, hogy a lehetetlen állapotok miatt a nyilvánosság előtt emelje fel a szavát. Ezek után elkezdődött a bujócska vele, a trükközés, hogyan lehet betörni, megvenni, elhallgattatni, beszélő szerszámot csinálni belőle, de közben kicsit megalázni, hogy megtanulja, ki a főnök. Tipikus magyar mentalitás és intézési mód.
Hosszú Katinka egy ilyen vezetés mellett nem fog úszni, és nem hagyja megalázni magát. Inkább lemond az olimpiáról, vagy indul más ország színeiben, amit majd igyekeznek megakadályozni, és ami ellen elkövetnek majd minden lehetséges aljasságot. Nem kérdés, hogy Magyarország kit választ, biztos kézzel teszi le a voksát a középszerű bürokrácia, az elmaradottság és a simlisség mellé. Kirúgják a világ legjobb úszónőjét, és „visszakönyörgik” Kisst, aki alig várja ezt, de a nagy könyörgésre megbocsát. A színjáték vastapsot kap a szélütésben szenvedő magyar sajtóban.
Mindez nem elég, hogy igazolják magukat, Katinkát meg kell utáltatni a tömeggel. Azt a lányt, aki a hazáját szereti, aki a profizmust akarta elhozni, aki a Hortobágy poétája akart lenni. Inkább ne legyen. Lehet majd szidni Amerikát és a liberalizmust, ami megfertőzte. Biztos a Soros keze van benne, aki szét akarta verni a magyar úszósportot. Az amerikaiak bízták meg, mert irigyelték tőlünk Gyárfást és Kisst, különben is csak több pénzt akart, ezért csinálta az egészet. Ki akarták fúrni a vezetőket, hogy amerikaiakat hozzanak, s azok elvegyék az uszodáinkat és a vizünket. De megvédtük magunkat.
Most mindenki ordít, mint az újévi malac, hogy mi lesz velünk Kiss nélkül. Érdekes, Hosszú Katinka tudott Kiss nélkül is a világ legjobbja lenni, ne zárjuk ki a lehetőségét, hogy ez sikerülhetne másnak is. De telesírják a sajtót az úszószövetség lefizetett alkalmazottjai, jól kiválogatott elnökségi tagjai, akiknek fogalmuk nincs arról, hogy a világban hogyan mennek a dolgok. Erre tartják őket, hogy amikor megkapják a telefont, akkor elmondják, amit kérnek tőlük. A volt III/III-as besúgó vízilabdázó is odanyilatkozik, amihez semmi köze, jól illusztrálva a karaktert, ami a besúgásig vezette. Nem téveszti el, honnan jön a pénz.
Összezárnak a véd- és dacszövetség tagjai, ide bizony nem fog bejönni a Nyugat, meg Amerika, nem dirigál egy sportoló. A végén még felnyílik a többiek szeme is, és emberként, patnerként kell velük bánni. Majd ők megmutatják. Mögöttük a megvett és megfélemlített úszók társadalma, akiknek az a dolguk, hogy ezeknek dicsőséget, befolyás és pénzt szerezzenek. És eltűrjenek minden körülményt, megaláztatást és szemétséget. Ha mégsem sikerül nyolc aranyat úszni, azért Hosszú lesz a felelős, aki a viselkedésével szétzilálta a csapatot. Megzavarta a fejeket, tönkretette a magyar úszósportot. Ő a bajkeverő. Mindenki marad a helyén, a szoftverektől sikerült megmenteni a NER-t.
Hány ilyen történet zajlik az élet minden területén naponta az országban?
