Egy magyar podcast az “audio drama” formátumának egy sajátos változata előtt tiszteleg azzal, hogy rekonstruálta a csepeli kettős gyilkosságról készült diktafonos hangfelvételt. Az eredeti hanganyagot a bíróság kegyeleti okokból sosem hozta nyilvánosságra, de a Szürke Zóna Podcast az ügy feldolgozása jegyében egy többrészes sorozatban mutatja be az újrajátszást, melyhez forrásul a hangfelvétel átirata, illetve az ítéletben fellelhető időrendi sajátosságok szolgáltak.
2009. január 7-én brutális gyilkosság híre rázta meg az országot. A Csepel-sziget Általános Iskolában kivégezték az intézményvezetőt és az egyik tanárt, a biztonsági őr pedig megsebesült a gyilkossal való dulakodás közben. Az első híradások legalábbis így szóltak a biztonsági őr szerepét illetően, akire a cselekményt követő órákban is sokan hősként tekintettek. Kun Tamást hivatalosan pedagógiai asszisztensként alkalmazták, de munkaköre ezen túlmutatott. Az iskolában idősebb gyerekek tanultak együtt fiatalabbakkal, emiatt gyakoriak voltak az atrocitások a problémás tanulók között. Az őr ezeket volt hivatott kezelni. De hogy mi történt aznap este? Elmondása szerint hárman vettek részt egy megbeszélésen, ahol rajtuk ütött az egyik roma tanuló, akit nemrég csaptak ki a rossz magaviselete miatt. Csuklya volt rajta, de Kun így is megismerte. Kivégezte Takács Józsefet, az idős, sokak által tisztelt intézményvezetőt, és Papp Lászlót, az iskola egyik tanárát. Kun Tamás megpróbálta elvenni tőle a fegyvert, de az közben elsült és átlőtte Kun bal kézfejét. A támadó elmenekült, ő pedig kibotorkált a szemközti zöldségeshez, akivel hívatta a mentőket.
A nyomozó hatóság számára csakhamar egyértelművé vált, hogy amit az őr állít a gyilkosság körülményeiről, az kitaláció, hiszen az iskola szerverszobájának berúgott ajtaján az ő véres lábnyoma éktelenkedik, a kamerafelvételeket tároló gépnek pedig hűlt helye. A helyszínen hagyott pisztolytól vércseppek vezettek a kukához, melyben megpróbálta elrejteni a rengeteg lőszert, amit a megbeszélésre hozott magával. Csepelen a helyi rendvédelmi szervek jó kapcsolatot ápoltak az iskola vezetőségével, így Takács Józsefet, az egyik áldozatot, aki intézményvezetői pozíciója mellett a képviselőtestület tagja és a szocialista frakció helyettes vezetője volt, nagyjából mindenki ismerte a kapitányságon. Ahogy ismerték Kunt is, illetve Deme Gábort, az iskola igazgatóját. A kapitányságvezető azonnal elküldött két rendőrt az igazgatóért, aki segítheti a hatóságok munkáját; ha másképp nem, legalább azzal, hogy elmondja, van-e egyéb mód arra, hogy megnézzék a kamerák felvételeit. Deme Gábort az egyik szupermarket előtt szedték össze. Amikor közölték vele a hírt, majdnem összeesett. Valamiért szükségét érezte annak, hogy odafelé a rendőrautóban, de még a helyszínen is szüntelenül bizonygassa, az elmúlt órákban hol volt, mit csinált. Azt állította, ő is részt vett ezen a megbeszélésen, de amikor eljött, még minden rendben volt. Mire odaértek, kisebb tömeggé dagadt a bámészkodók csoportja: szomszédok, az iskola tanulói és szüleik, munkatársak, ismerősök. Néhányan azonnal gyanakodni kezdtek, amikor meglátták Demét. Takács József lánya, aki ott értesült apja halálhíréről, neki akart rontani az igazgatónak, mert biztos volt benne, hogy Deme keze van a dologban.
A hajnali órákban derült ki, hogy az egyik áldozat, Papp László ruhája alatt egy diktafon volt elrejtve, mellyel rögzítette a kettős gyilkosság hangjait. A hangfelvétel alapján egyértelművé vált, hogy Kun Tamás gyilkolt, majd véletlenül kézenlőtte magát, Deme Gábor pedig mindvégig jelen volt és a bizonyítékok eltűntetésében is segédkezett. A szóbeszédek alapján azt is ki lehetett következtetni, hogy Demének állt érdekében Takács József megölése. Az intézményvezető ugyanis bizonyítékokkal rendelkezett arról, hogy Deme – hamis kiküldetési rendelvényekkel és fiktív számlákkal – 6 millió forintot sikkasztott az iskola, illetve a mögötte álló alapítvány vagyonából. Takács már felmondott neki, csak még az nem dőlt el, hogy feljelenti-e. Egy későbbi időpontban döntött volna erről a kuratórium. Demének munkahelyi eszközök maradtak a birtokában, azok átadására került volna sor január 7-én, 18:00 órakor. A megbeszélésen Kun is megjelent, noha az áldozatok nem számítottak rá. Az intézményben mindenki tudta, hogy Kun feltétlen hűséggel viseltet Deme irányába: “szeretett vezérünknek” hívta a kollégái előtt, mindehová követte, akár csak egy testőr, és amikor az igazgatót kirúgták, ő is otthagyta a munkahelyét. Megbeszélték, hogy Deme még egy utolsó találkozót kér Takácstól, aki egyre kevésbé volt nyitott ezekre a kezdeményezésekre. Tudták, hogy nála lesz a diplomata táskája, melyben a Demére terhelő bizonyítékokat gyűjtötte. 18:15 körül engedte be őket Papp László az iskolába. A megbeszélés végéhez közeledve, 18:27-kor eldördült az első lövés, mely váratlanul, a mondata kellős közepén érte Takácsot. Kun bal halántékon lőtte őt, amikor Deme szavaira reagálva elfordult tőle. Mivel látta a gyilkosságot, Papp László sem hagyhatta el élve a találkozó helyszínét. Percekig utasítgatta, hitegette, hogy nem fogja megölni, de végül vele is végzett. Ez mind hallható a hangfelvételen. Így a “dulakodás közben megsérült” őrből és a “gyilkosságot épphogy megúszó” igazgatóból egy-kettőre gyanúsított lett.
A büntetőeljárás rendkívül hosszadalmas volt. Az elsőfokú ítéletet három évvel később hozta meg a bíróság, de ez inkább annak volt köszönhető, hogy a Deme Gábort védő sztárügyvéd minden lehetséges módon igyekezett érvényesíteni a védence kérdezéshez, indítványtételhez és észrevételezéshez fűződő jogát, melyek legnagyobb részének a bíróság a törvények szabta lehetőségeihez mérten helyt adott. Egyes tanúkat rendkívül hosszasan és minden részletre kiterjedően hallgatta meg, a bizonyítási indítványoknak pedig eleget tett, annak ellenére, hogy a bizonyítás sok esetben inkább távolította a bíróságot a történeti tényállástól, mintsem közelebb vitte volna hozzá.
Az ügyet érthető okokból átszőtte a politika is, elvégre az egyik áldozat és a felbujtó is ugyanazon párt (történetesen az akkori kormánypárt) szimpatizánsai voltak. Az MSZP kritikusai nem átallottak maffialeszámolást látni az ügybe, az eljárásról pedig úgy vélték, azért húzódik el ennyire, mert a párt Deme Gábor “jogi kimenekítésén” ügyködik. Létezik olyan narratíva, mely szerint Deme Gábor – köszönhetően a pártja akkor még meglévő befolyásának – annak ellenére is megúszhatta volna a gyilkosságot, hogy a hangfelvétel egyértelműen bizonyítja: nem az életét féltve cselekedett, amikor eltüntette a bizonyítékokat (szemben azzal a védekezéssel, amellyel ő és ügyvédje éltek), hanem aktívan részt vett a gyilkosság kitervelésében és végrehajtásában, épp csak nem ő húzta meg a ravaszt. A gyilkos Kun Tamás volt, ehhez akkor sem és most sem férhet kétség, hiszen a hangfelvételen Papp László az ő nevét ismételgeti, amikor próbál verbálisan hatást gyakorolni az elkövetőre. Erre Kun válaszol is. Utasítást ad, hogy jöjjön oda hozzá. A szerverszoba kulcsát akarja megszerezni.
- Nincs nálam az irodakulcs, minden a Takácsnál volt – hallhatók Papp László szavai a felvételen.
- Vedd el őtőle – utasítja Kun.
A kulcs Takács birtokában sem volt. Napokkal korábban egy betörés miatt zárcserére került sor az iskolában, az új kulcsokat nem volt oka az intézményvezetőnek magával hoznia. Percekkel később három lövés is eldördül: egy mellé megy, rögtön utána egy újabb lövés Papp László hátába fúródik, szétroncsolva a tüdejét, majd kicsivel később egy harmadik közvetlen közelről éri a fejét, csakhogy ez sem öli meg. Tizenegy percen keresztül hallható még az ifjú pedagógus haláltusája és az egyre lassuló lélegzetvétele. Végül, miután Kun a saját pisztolyával – annak hibás biztonsági berendezéseinek köszönhetően – véletlenül kézen lőtte magát, majd Demével és a bizonyítékokkal együtt elmenekül a helyszínről – Papp László kileheli a lelkét. Beáll a csönd. Onnantól már nem hallható egyéb, mint a környék elenyésző hangjai és a statikus zajjal járó sistergés.
A felvételt nem hozták nyilvánosságra, az eljárás résztvevőinek is csak zárt tárgyalás keretében játszották le. “A hangfelvétel alapján sem én, sem kollégáim még ilyen brutális kivégzéssel nem találkoztunk” – így nyilatkozott a másnapi sajtótájékoztatón Keszthelyi József, a BRFK életvédelmi osztályának vezetője. – “A felvételt még 18-as karikával sem lehetne adásba tenni.” Hogy mi történt az iskola irodájában azon a végzetes estén, az kiderült a bíróság által felállított történeti tényállásból (a terheltek sosem ismerték be tettüket, máig ragaszkodnak a saját verzióikhoz). Azt pedig, hogy mi hangzott el a gyilkosság előtt és után, azt csak korlátozott mértékben van lehetősége a nyilvánosságnak megismerni: Vujity Tvrtko, aki több ízben készített riportot az esettel kapcsolatban, és ennek keretében több ellentmondásra is rávilágított, a 2016-os “Túl minden határon” című könyvében egyebek mellett megjelentette a hangfelvétel átiratát. Egy évvel korábban, 2015-ben jelent meg a Csarnai Attila és Géczy Dávid által rendezett dokumentumfilm, melynek címe “A csepeli kettős gyilkosság – hatalmat mindenáron”. Ebben színészekkel és statisztákkal újrajátszották az eseményeket az eredeti helyszíneken, ami mindenképp nagy teljesítmény az ügy feldolgozása terén, viszont ezeket a jeleneteket végig narrálják és rendkívül intenzívek a vágások; a néző nehezen tud belehelyezkedni a cselekménybe. A dokumentumfilm végén egy pár perces (feltételezhetően nem egybefüggő) részlet hallható a hangfelvételből, vizuálisan is kiemelve azokat a mondatokat, amelyek egyértelműen kriminálják Kun Tamást és Deme Gábort. A film Papp László utolsó lélegzetvételével zárul.
A témával megannyi cikk és riport foglalkozott már, de érdekes módon (bármennyire fordulatos is az ügy) nem írtak belőle önálló könyvet. A kettős gyilkossággal foglalkozó közönségfilm vagy “true crime” filmsorozat jelenleg távoli ábránd csupán, noha egyre népszerűbbek az ilyen műfajú, egy valós cselekményt grandiózus fináléban rekonstruáló szériák. Igény pedig volna rá Magyarországon is: ennek eleget téve a Martfűi rém című bűnügyi film alkotói úgy döntöttek, négy részre szedve, egy évados antológia-sorozatként (némi kivágott jelenettel és epizódonként egy pár perces introval kiegészítve) mutatják be a Netflixen is.
A diktafon által készített hangfelvétel rekonstrukciójához a Szürke Zóna Podcast négy részes sorozata került a legközelebb, melynek első epizódja január 7-én, azaz a gyilkosság évfordulóján jelent meg. A true crime műfajhoz illeszkedő struktúrát követve az online (bármikor visszahallgatható) rádióműsor nem a gyilkossággal, hanem az azt követő eseményekkel kezdődik. A műsorvezetők epizódról epizódra tárják fel az ügyet, ehhez elsősorban az ítéletek szolgáltak forrásul. Nem csak a nyomozati cselekmények, valamint a tárgyalás megannyi fordulata képezi a vizsgálat tárgyát, hanem fény derül a cselekményt megelőző konfliktusokra is, amelyeket összefűzve a szerkesztőség felállítja a történeti tényállást, azaz pontról pontra felvázolja, mi történt 2009. január 7-én, 18:00 órakor a Csepel-sziget Általános Iskola hideg termeiben.
A cselekményvezetés elviszi a hallgatót addig a pontig, amíg Papp László bekapcsolja a nyakában lógó, kardigánja alá rejtett diktafont. Innentől (a sorozat utolsó részében) a hangfelvétel rekonstrukciója hallható: hivatásos szinkronszínészek stúdiókörülmények közt mondják fel az átiratot. Talán így kerülhet a nyilvánosság a legközelebb ahhoz, hogy megismerhesse a hangfelvétel tartalmát. Az “újrajátszást” koordináló szerkesztők vállalt célja ezzel, hogy közelebb hozzák a hallgatóságot a tragédia megértéséhez. Ez a megoldás értelemszerűen nem alkalmas arra, hogy maga után vonja a valós események borzalmait, de lehetővé teszi, hogy a műfaj keretein belül a lehető legalaposabb vizsgálat tárgya legyen ez a kriminalisztika történetében egyedülálló bizonyítási eszköz. Ezzel soha nem tapasztalt módon nyílik lehetőség a csepeli kettős gyilkosság körülményeinek vizsgálatára.
2012-ben mindkét terheltet életfogytiglanra ítélték. A feltételes szabadlábra helyezhetőség legkorábbi időpontját a másodfokú bíróság súlyosabban állapította meg. Kun Tamás a börtönben fog meghalni, Deme Gábor pedig addigra – már ha 36 év elteltével úgy dönt az illetékes szerv, hogy feltételesen szabadulhat – öregember lesz. Jogos a kérdés: miért? Miért fundálta ki Deme ezt az aljas tervet, mely saját maga számára is egy “kamikaze akció” volt? Hiszen nagy eséllyel megúszta volna a sikkasztást egy felfüggesztett börtönbüntetéssel, feltéve, ha a kuratórium a feljelentés mellett dönt (Takács ezt házon belül akarta elintézni, azaz nem ragaszkodott volna hozzá, hogy bevonják a hatóságokat).
Demének több forgott kockán. Amikor felmondtak neki, azzal megbicsaklott felfelé ívelő, politikai pályafutása. Többre vágyott, sokkal többre! Polgármesternek vagy miniszternek szánta magát és úgy érezte, erre adottak is a lehetőségek. Egy ilyen életcél viszont elérhetetlenné vált volna azzal, ha egy kisebb elhajlás miatt megszüntetik a munkaviszonyát, nem beszélve a feljelentésről. Deme valamiért úgy érezte, vállalhatóbb az a kimenetel, hogy elveszi két ember életét, a döntéseivel pedig megkockáztatja a börtönt, szemben azzal, hogy nem tesz semmit és végignézi, ahogy a tekintélye megsemmisül. Döntenie kellett: elbánjanak vele vagy ő bánjon el velük? Úgy tűnik, az utóbbit választotta. Egy nevetséges sikkasztási ügyet próbált meg elpalástolni két ember vérével, mely már a kriminológusok által is azonosított jelenség: ugyanez vehető észre akkor, amikor egy piti kis betörő megöli a ház lakóját, csak hogy elkerülje a lebukást, ám ezzel jóval nagyobb súlyú és keményebben büntetendő cselekményt követ el. Arra a kérdésre, hogy “miért?”, nincs igazából válasz, ezt pedig a védelem sem volt rest felhasználni annak igazolásául, hogy Deme Gábornak nem volt indítéka. A védője szerint az igazgató rosszkor volt rossz helyen, ám ez nem Demére, hanem Papp Lászlóra igaz, akinek azért kellett meghalnia, mert jelen volt Takács értelmetlen halála idején.
A hangfelvétel rekonstrukciója a Szürke Zóna Podcast valamennyi csatornáján, elsőrendűen a Simplecast oldalon lesz elérhető.
