Hiába hangoztatják egyes ellenzéki politikusok még mindig, hogy elvileg megoldható lenne, hogy a választás napján a Fidesz homofób népszavazásával egyidőben megtartsák a Fudan egyetemről és a munkanélküli segély meghosszabbításáról szóló ellenzéki népszavazást, mert ez fizikai képtelenség. Mindezt a Political Capital részletes elemzése után már a Lakmusz tényellenőrző hírportál is megerősítette. Nem létezik a Karácsony Gergely által emlegetett „gyorsított pálya” sem, mert az csupán a kiírás és a népszavazás közötti időt csökkentheti le, de más határidőket nem érint.
A Fidesztől nyilván a legkisebb jóindulat sem várható, de a tényvizsgálat szerint még jóindulatú és törvényes eljárás esetén sem lehetséges az ellenzéki népszavazás megtartása április 3-án. Ennek oka pedig az, hogy az érvényes aláírások nem gyűltek össze időben. Ezért az ellenzék nem hibáztathat senkit, csak saját magát. Ez azért sajnálatos, mert emiatt működik Orbán terve, hogy az álnok „nemváltós” és homofób népszavazást a parlamenti választással kösse össze, és a választási kampány egyik fő témájává tegye a népszavazás tárgyához kapcsolódó gyűlöletpropagandát.
A pszichológiai hatás az, hogy akit sikerül a népszavazás kérdéseivel becsapni, és valós veszélynek véli a népszavazás kérdéseiben megfogalmazott hazugságokat, az nagyobb valószínűséggel szavaz majd a Fideszre. Miután a „gyermekvédelem” címén a társadalmi gyűlöletet és félelmet a választási kampányban felkorbácsolják egy újabb kisebbség, ezúttal a melegek ellen, a népszavazással azt a hamis látszatot tudják kelteni, hogy egy valós problémáról van szó és a két szavazás ugyanarról szól: a „gyermekvédelem” miatt a Fideszre kell szavazni.
Ezt nem tudja ellensúlyozni most az ellenzék a kínai kommunista diktatúra egyetemének Budapestre költöztetése elleni és a munkanélküli segély meghosszabbítására irányuló népszavazással, ez pedig jelentős hátrányt okoz majd a választáson. Mert, aki az egyik vagy másik népszavazás miatt elmegy szavazni, az nagy valószínűséggel a parlamenti választáson is részt vesz, és a népszavazási döntésével összhangban voksol a Fideszre vagy az ellenzékre. Ez most már csak a Fideszre vonatkozik.
Így az ellenzék sok bizonytalan szavazót veszíthet, akik a Fudan és a munkanélküli segély miatt mégis elmentek volna szavazni, ennek híján viszont nem biztos. Az ellenzéki népszavazás témái kedvezően befolyásolhatták volna az ellenzékre adandó szavazatok számát is. Ezzel az ellenzék elesett attól a lehetőségtől is, hogy a népszavazási kérdéseket tegye meg a választási kampány fő témájává (a Fideszhez hasonlóan), mert ilyen fő kampánytéma egyelőre nem látszik. A korrupció a felmérések szerint nem tartozik a magyaroknak legfontosabb kérdések közé.
Rossz előjel
Ezek mind praktikus szempontok, amelyek súlyosan árthatnak az ellenzéknek. Ezen kívül azonban van egy másik rossz következménye, hogy az ellenzéki népszavazással elkéstek. Rossz előjel az, hogy az ellenzék nem tudta időben összegyűjteni az elégséges 200 ezer aláírást. Karácsony Gergely tavaly július 21-én jelentette be a szándékot, a Kúria december 8-án zöld utat adott két kérdésre, december 15-én pedig átvették a Nemzeti Választási Irodától az ajánlóíveket és megkezdhették az aláírásgyűjtést.
A tervek szerint még decemberben összegyűjtötték volna az aláírásokat, de ez nem sikerült, és csak 73 nappal a választás előtt, január 21-én tudták leadni őket. A népszavazás kitűzésének napjától a megtartásáig minimum 70 nap az előírás, így 3 nap alatt kellett volna elvégezni minden mást, aminek kötött határideje van. A „gyorsított pálya”, amely a 70 napot 50 napra csökkenti, ezen nem segít, mert a többi határidőt változatlanul hagyja, így az 50 napos határidő sem teszi lehetővé az ellenzéki népszavazás megtartását április 3-án.
Még az sem biztos, hogy a Fidesz (Áder helyett Orbán) nem azért tűzte ki a választást a legkorábbi időpontban, hogy minél kevesebb ideje maradjon az ellenzéknek. Az aláírások összegyűjtése így is megoldhatta volna a helyzetet, ha az sikeres. Az a tény, hogy egy hónap alatt tudták a megfelelő mennyiségi aláírást (200 ezret, ráhagyással) összegyűjteni, az ellenzék hibája és hatalmas kudarca, amely egyrészt döntő jelentőségű és vészes előrejelzés is lehet a választásra várható eredményére nézve.
2007-ben a Fidesz 48 óra alatt gyűjtött össze 300 ezer aláírást saját népszavazásához. Az ellenzéki előválasztás első fordulójában tíz nap alatt 511 ezer 029 ember adta le a szavazatát, a második fordulóban (nem egészen két hét múlva) újabb 518 ezer 203 fő szavazott hat nap alatt, ami rendszerváltó hangulatot mutatott. Ez a hangulat elmúlt, ahogy a közvéleménykutatásokban mért előny is elapadt, és a népszavazáshoz nyögve egy hónap alatt tudtak kevesebb mint fele annyi aláírást gyűjteni, mint ahányan az előválaszáson egy hét alatt leszavaztak. Hova tűnt ez a sok ember?
Az biztosan nem elfogadható magyarázat, hogy az előválasztáson is a fideszesek szavaztak, mert ennyi embert nem lehet észrevétlenül mozgósítani, másrészt más volt az ellenzéki tábor hangulata. Ezért a népszavazási kezdeményezés kudarca azt mutatja, hogy az előválasztás óta eltelt idő Márki-Zay Péter „kapitány” vezetésével minden szempontból sikertelen, és egy hatalmas vereség előjele is lehet. Márki-Zay megosztotta az ellenzéket, nagyon sok ellenzéki kedvét elvette, egy komoly réteget valósággal elüldözött a szereplésével, újabb szavazókat viszont nem hozott be.
Az ellenzéki összefogás pártjainak lendülete is megtört, miután Márki-Zay arra kérte a pártelnököket, hogy ne kampányoljanak, mert csak magában, a saját kampányában és a saját „vonzerejében” bízott, és úgy gondolta, hogy az ellenzéki pártokat „el kell tüntetnie”, mert csak rontják az ellenzék esélyeit. Ez a koncepció láthatóan nem jött be, mert nem igaz. Az átszavazó fideszes hadakat sem látjuk vonulni az ellenzék felé, a bizonytalanok még bizonytalanabbak lettek, az ellenzékben pedig még azok is elbizonytalanodtak, akik eddig nem voltak azok.
Márki-Zay szűkös rajongótábora a jelöltért „lelkesedő fiatalokról” vízionál, de sehol nem látszanak ezek a fiatal lelkesedők sem. Az aláírásgyűjtés kudarca azt mutatja, hogy Márki-Zay nem képes mozgósítani az ellenzéki szavazókat még annyira sem, mint amennyire azok maguktól mozdultak az ő megválasztásáig. Ez már most azt mutatja, hogy tévedtek azok az ellenzéki értelmiségiek, akik az előválasztás második fordulója előtt elhitették sokakkal, hogy Márki-Zay-nak van egyedül esélye leváltani Orbánt, mert ennek az ellenkezője látszik igazolódni, s a jelölt ezt maga is elhitte.
Mivel a népszavazási aláírások szorosan kapcsolódtak a választáshoz és Orbán leváltásának programjához, ez a gyenge eredmény azt mutatja, hogy az ellenzéki szavazótábor lelkesedése, hite és reménye elszállt. A közöny és a választási vereségbe való beletörődés látszik, s azt a nem várt eseményt vetíti előre, hogy Márki-Zay és az általa elhallgattatott, megosztott ellenzék passzivitása miatt nagyon sok ellenzéki nem fog elmenni szavazni. Ez pedig a NER megalakulása óta a legnagyobb mértékű vereséget idézheti elő.
Ha ez így lesz, azért vállalnia kell valakinek a felelősséget. Nem úgy, mint a népszavazás kudarca miatt, amivel kapcsolatban úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi, s mintha Orbán tehetne arról, hogy az ellenzéki népszavazást nem lehet a választással együtt megtartani. Lehet erről is hazudni, ahogy a választás után is lehet azt hazudni, hogy Orbán elcsalta a választást, de nem lehet letagadni azt a tényt, hogy az ellenzéket teljesen lebénította, háttérbe szorította, a szavazóikat megosztotta Márki-Zay kommunikációja és totális alkalmatlansága, súlytalansága.
A megválasztott jelölt nem azt tette, ami a dolga lett volna, hogy összehangolja az ellenzéki összefogás pártjainak közös kampányát, lendületet és vezetést adjon annak, irányt mutasson és az egység megtestesítője legyen, mint a pártok felett álló „civil”. Ehelyett valóban „leváltotta” őket saját magára, aki viszont kevésnek és tehetségtelennek bizonyult. Ellőtte a puskaporát a „bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű” logikára épülő kommunikációs csodafegyverével, amivel semmiféle hatást nem ért el. Ezen kívül csak árulózza és hibáztatja az ellenzéki pártokat, amelyeket ő állított le.
Március 15-e lesz a következő és utolsó erőpróba. Ha Márki-Zay (aki magára vállalta az egész kampányt) és az ellenzéki összefogás (amelynek jelöltjei esélyeit is nagyon befolyásolhatja a hangulat) nem tudja felrázni az ellenzéket, és nem tud az utcára vinni Budapesten minimum 100 ezer embert (amit Márki-Zay meg is ígért), akkor annak további negatív hatása lehet, és akkora zakóra lehet számítani, amilyen még nem volt. Ha így lesz, Orbánnak legfeljebb azért kellhet csalnia, hogy ne legyen túl nagy a győzelme, mint a posztszovjet diktatúrákban, mert az kellemetlen lenne.
Korai lenne még értékelni, de ha így lesz, köszönhető lesz ez azoknak, akik nem jól alkották meg az előválasztás szabályait, akik hamis illúziók alapján megint kitaláltak egy „okosságot”, továbbá azoknak, akik egy nyilvánvalóan szereptévesztésben levő, tökéletesen alkalmatlan embert nem hívtak vissza, miután látszott, hogy ez hova vezet. De várjuk ki a végét. Még van három hetük arra, hogy megfordítsák ezt a negatív trendet és március 15-re megváltoztassák a hangulatot az ellenzékben. Ha csak annyit megtennének, hogy ráülnek a jelölt szájára, már az is jót tenne.
Utólag könnyű okosnak lenni, de ha az ellenzéki előválastásban csak az egyéni jelölteket választják ki, és közösen megneveznek egy tekintélyes szimbolikus személyt listavezetőnek, és a pártok maguk kampányolnak, a lendület kitarthatott volna és a történelmi esély talán nem múlt volna el. De várjuk ki a végét.
