A Republikon Intézet konferenciáján elég sötét, de minden bizonnyal reális képet festettek az ellenzék esélyeiről, amiről a 444.hu számolt be. Annak hangsúlyozásával, hogy a mérések nagyon nagy szórást mutatnak, és mindkét véglet bekövetkezhet, nagyobb esélye van annak, hogy a Fidesz nemcsak nyer, hanem megszerzi újra a kétharmados többséget is. Ez egybecseng a véleményünkkel, hogy az Orbán-rendszerben a választásokat előre elcsalják, az eredmény Orbán mindenkori kétharmados győzelmére van beállítva, és Orbánt demokratikus úton leváltani nem lehet.
Amire esély látszott az ellenzéki előválasztás első fordulójának végéig, hogy az először megvalósult ellenzéki összefogás olyan mértékben meg tudja szorongatni Orbánt, hogy az eddigi eszközökön túl nagyobb mértékű csalásra kényszerüljön, ami világossá teszi az ellenzéki pártok és a választók előtt is, hogy Orbánt nem lehet demokratikus választáson legyőzni, mert Magyarországon nincs demokratikus választás. Orbán ezt nem teszi lehetővé. Ezért szembe kell nézni azzal, hogy Magyarország kiépült diktatúra, a törvénytelenül birtokolt diktatórikus hatalmat másképp kell legyőzni.
Mi ezt 2010 óta mondjuk, s ha az ellenzék képes lett volna megszorongatni Orbánt, akkor erre az ország népe is rájöhetett volna. Ez megszakíthatta volna azt a négyévenkénti választási színjátékot, aminek egyetlen célja Orbán legitimációja. Mi a rendszer bojkottját és a passzív ellenállást, az engedelmesség felmondását, a polgári engedetlenséget tartjuk az egyetlen békés járható útnak, hogy Orbán államcsínnyel megszerzett korlátlan hatalmát, diktatúráját megdöntsék.
Az ellenzéki előválasztás első fordulójának végéig érezhető volt a remény és a rendszerváltó hangulat. Az ellenzék határozott előnnyel rendelkezett, és az első forduló végéig a népszerűségük nőtt. Ennek az vetett véget, hogy a törtető és karrierista Márki-Zay Péter azzal a hazugsággal, hogy ő jobboldaliként képes a Fidesz szavazóit megnyerni az ellenzék számára, megpuccsolta az ellenzéki előválasztást. A gyurcsányozással, a hazaárulózással pedig elültette a békétlenség és a gyűlölködés magvát, az ellenzéket pedig megosztotta, s az ellenzék egy jelentős részét eltaszította.
Győzelemre a fentiek miatt akkor sem lett volna esélye az ellenzéknek, ha egy normális jelöltje van és a reményteljes ellenzéki összefogás lendülete nem tört volna meg. De akkor Orbán olyan nagy és nyilvánvaló csalásra kényszerült volna, amely egyrészt leleplezi a leváltásának lehetetlenségét, másrészt alapjaiban rendíthette volna meg a rendszert és annak legitimációját. Márki-Zay az önző, saját személyére épített, ostoba, logikátlan és sokakban megütközést keltő, szélsőjobboldali elemekkel tarkított kampányával ezeket az esélyeket totálisan lenullázta.
A Republikon konferenciáján közzétett grafikon egyértelműen mutatja és bizonyítja, hogy a „kapitány” fergeteges kommunikációja totálisan hazavágta az ellenzéket, kivégezte minden esélyüket. Márki-Zay önteltségére és diktatórikus személyiségére jellemző, hogy nem hajlandó tudomást venni semmi kritikáról és a közvéleménykutatások eredményeiről (mert ő minden választást megnyer a közvéleménykutatások ellenére), de ha valaki megnézi a lenti ábrát, azon látszik, hogy az előválaszás második fordulójától indult a lejtmenet és dermesztően meredeken zuhant az ellenzék.
Az ellenzék mélyrepülése Márki-Zay Péter kampányának hatására. Megfigyelhető, hogy a végén akkor lett egy kis emelkedés, amikor Márki-Zay visszafogta magát és kevesebbet beszélt. Most azonban újra beindult, amivel a választásig hátralevő két hétben még leverheti az ellenzéket sokkal rosszabb pozícióba is.
Márki-Zay buzizott, sorosozott, migránsozott, zsidózott, négerezett, mindennap magyarázkodott, hogy miért nem azt jelenti, amit mondott, amit az valójában jelent. Beszélt összevissza, amerre a feje állt, közben árulózta és korruptaknak nevezte azokat a pártokat, amelyeknek a miniszterelnök-jelöltje, és akikre szavazni kellene. Nem jött be a csodafegyver, a „bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű” és „aki mondja másra, az mondja magára” óvodás szintű kommunikációja. Még azt sem tudta elérni, hogy Orbán csak a nevét is kimondja.
Az ellenzéki pártokat lebénította, hallgatásra ítélte. Csak önmagában bízott, csak őt lehetett látni, ez a látvány pedig borzalmas volt. Nem váltotta be az ígéretét, egyetlen fideszes és bizonytalan szavazót nem hozott, ezzel szemben az ellenzék biztos szavazóinak egy jelentős részének kedvét elvette a szavazástól. Önbizalomtól duzzadó kampánya hatására a reménység elszállt, mint a füst. Az ellenzéki pártok nem merték leváltani, hogy tiszteletben tartsák az előválasztás eredményét, megértették és beletörődtek, hogy Márki-Zay agyoncsapta a történelmi esélyt, vele biztos a vereség.
Súlyos felelősség terheli megint azokat az önjelölt értelmiségieket, akik minden felhatalmazás nélkül befolyásolták az ellenzéki előválasztást, elhitték és elhitették, hogy a senki által nem ismert, és az országos politikában nem kipróbált Márki-Zay Péter majd megnyeri a jobboldali szavazókat és nem üldözi el a balliberálisokat. Tévedésük katasztrofális következményekkel járt, amiért viselni illene a felelősséget. Márki-Zay nem hatotta meg a jobboldaliakat a hét gyerekével és a templombajárásával, viszont a szörnyű és ostoba szövegeivel elriasztotta a balliberális szavazókat is.
Az a tömeg, amely őt hirtelen egy hét alatt a semmiből megválasztotta, kísérteties módon eltűnt, a megválasztását követő naptól kezdve nem látszik sehol. Totálisan alkalmatlan személye semmit nem vett észre, semmit nem vett tudomásul, senkire és semmire nem hallgatott, beképzeltsége súlyos aránytalanságot mutatott a tehetségével és a rátermettségével. Egyszerűen minősíthetetlenül nívótlan és felkészületlen ember. Ezt azonban képtelen belátni, aki kritizálja, az áruló és lefizetett ember. Továbbra is igényt tart a vezéri szerepre. Ennek issza most a levét az ország.
Két héttel a választás előtt megcsapta az ellenzéket az újabb kétharmados vereség szele, ami minden bizonnyal be is fog következni. Azt tudni lehet, hogy Márki-Zay nem fogadja majd el a választás eredményét, és csalást fog kiáltani, saját politikai jövőjét pedig ennek a csalásnak az emlegetésére és napirenden tartására építi. Azt állítja majd, hogy ő győzött volna, és továbbra sem lehet Orbánt legyőzni nélküle. Nem lesz hajlandó lemondani az ellenzéki miniszterelnök-jelölti szerepéről, ami azonban április 3-án lejár végre. Ez elindítja az ellenzéken belüli bomlási folyamatokat.
Márki-Zay ugyanis az ellenzéki tábor egy részét elhiteti, és azokat szembefordítja saját pártjaikkal, mert a csalás mellett őket teszi majd felelőssé a bukásért. Ezért Márki-Zay ellentétet szít és nagy szakadást hoz létre az ellenzéki pártokon belül és az ellenzéki pártok között is. Mint Lucifer a mennyben, magával rántja az „angyalok” egyharmadát. Neki a kétharmados választási vereség után vissza kellene vonulnia Hódmezővásárhelyre, de nem fog, mert megérezte a hatalom és a pénz szagát.
A fenti ábra azonban mutatja, hogy mikor kezdődött az ellenzék mélyrepülése, és kinek köszönhető az. Ebből az ábrából látható az is, hogy amilyen meredeken süllyedt Márki-Zay révén az ellenzék, olyan meredeken emelkedett a Fidesz. Ezért hazugság, hogy Orbán elcsalja a választást, mert nincs rá szüksége. A globális csalás már a választás kiírása előtt megtörtént, amit mindenki tud. Ha az ellenzék a csaló feltételeket elfogadta, elindult a választáson, utólag erre a csaló választási szisztémára nem hivatkozhat. Más csalásra pedig nem kényszerítették rá Orbánt.
Álláspontunk rendkívül népszerűtlen az ellenzék körében, legalábbis azok között, akik nem hajlandóak szembenézni a valósággal és álmaikban élnek. Tetszettek volna az első adandó alkalommal megszabadulni az ámokfutó miniszterelnök-jelölttől. Sőt, tetszettek volna 2010-ben, 2011-ben, 2012-ben stb. ellenállni, amíg lehetett volna. Tetszenének egyszer végre szembenézni a tényekkel. Mi nem tudunk mást tenni, mint ezeket megírni. Akár tetszik, akár nem. Ez a sajtó dolga. A polgároké pedig az elvszerű ellenállás és áldozatvállalás, amire még mindig nem hajlandóak.
