Nem szívesen hivatkozunk arra, hogy mindenben igazunk volt, mert nem ízléses a „bezzegelés”, és cseppet sem örülünk annak, hogy Orbán rendkívül könnyedén behúzta a kétharmadot. De az Amerikai Népszava éppen erre figyelmeztetett: ne bagatellizálják Márki-Zay ámokfutását, borzalmas szövegeit és viselkedését, mert az súlyos vereséget eredményez. Nem örülünk neki, hogy igazunk lett (számunkra ez egy percig sem volt kérdéses), de miután agyongyalázott bennünket az ellenzék, fontos ezt (és ennek kapcsán néhány alapkérdést) tisztázni.
Először is azt, hogy az ellenzék tábora a Fidesz csőcselékének szintjére süllyedt, amely nincs tisztában a sajtó funkciójával, szerepével és feladatával, és ugyanazt várná el a független és szabad sajtótól, mint amit a Fidesz lakájmédiája tesz. Azzal vádoltak minket, hogy ha megírjuk a valóságot, azzal ártunk az ellenzéknek. Elfelejtették, hogy a nyilvánosság és a valósággal való szembesülés demokratáknak soha nem árthat, és ez a sajtó legfőbb feladata. A visszajelzés, a kontroll, az ellenőrzés, az előrejelzés és a figyelmeztetés. Mi ezt a feladatunkat láttuk el.
Azt hazudták rólunk, hogy amilyen képet mi mutatunk Márki-Zay ámokfutásáról, az nem valós kép. Ha nem lett volna választás, örökre megmaradt volna ez a hazugság, de számok nem hazudnak, azok önmagukért beszélnek, és azok bennünket igazolnak. Előre megmondtuk, hogy ha mi nem írjuk meg a valóságot, attól az még létezik, és az urnáknál fog meglátszani, s akkor nem fogják majd tudni, hogy miért buktak ekkorát. Ha a sajtó ellátja a feladatát, nem hazudik, nem leplez el semmit, és figyelnek rá, akkor az ilyen bukások megelőzhetők. Ez a sajtó szerepe.
Megírtuk, hogy ebből sima kétharmados győzelem lesz Orbán javára, ha Márki-Zay-t nem menesztik. Mindig az volt a szöveg, hogy „már késő” és „már nem lehet”. Hazugság, lett volna idő rá. De mi azt is megírtuk, hogy ha az utolsó nap kidobják ezt a dilettáns szerencsétlen akarnokot, aki biztos és stabil ellenzéki előnyt nullázott le az ostoba és buta kampányával, a félfasiszta szövegeivel, az ellenzék árulózásával, a megalapozatlan állításaival, az sincs későn, mert az ellenzék akkor is visszanyerheti önmagát és egy csomó ember visszakapja a hitét, a reményét és elmegy szavazni.
Mindent mondtak ránk, csak azért, mert betöltöttük a szabad és független sajtó feladatát. Az Amerikai Népszava 12 éve az Orbán-rendszer legradikálisabb ellenzéke, mi neveztük először fasiszta diktatúrának, amire tíz éves késéssel jöttek rá mások. Az Amerikai Népszava a legnyíltabb, legszókimondóbb és legegyenesebb ellenzéki, liberális újság, amely ugyanazzal a mércével méri meg az ellenzéket is, mert ez a feladata, és (a lezüllött, elbutult ellenzéki csőcselék tévhitével szemben) ez az ellenzéknek nem árthat, hanem ez az ellenzék alapvető érdeke. Ezért kell a szabad sajtó.
Az Amerikai Népszava az elmúlt fél évben annyi mocskolódásban részesült Márki-Zay Péter miatt, amivel behozta az elmúlt 12 éves lemaradását bárkivel szemben. Lefizetett Orbán-bérencnek, korrupt gazembereknek („van az a pénz”), Orbán szekértolójának neveztek bennünket, nem beszélve a válogatott szidalmakról, gyalázkodásokról és mocskolódásról. Tucatnyi ellenzéki Facebook csoportból kitiltottak minket az igazságunkkal. Az ellenzéknek, amely állítólag a sajtószabadságért küzd, nem kellett a sajtószabadság, mert a szabad sajtó nem azt írta, amit hallani akart.
Ez a bukás biztos receptje, amit előre memondtunk, és be is következett. A szomorú az, hogy ezt nemcsak az internet aljanépe követte el, hanem vezető értelmiségiek, magas entellektüellek, még kiváló újságírók is, akiknek leginkább tudniuk kellene, hogy a sajtó nem hazudhat, semmilyen nemesnek tartott cél érdekében sem, mert ha megteszi, azzal a nemes célnak árt. Szembesülnie kell az ellenzék támogatóinak azzal, hogy amit csináltak, az káros és ártalmas. Mert ha nem így reagálnak, akkor kieszközölhettek volna olyan változásokat, amelyek megelőzik ezt a hatalmas bukást.
Óriási hibát követtek el és hatalmas tévedésben voltak azok, akik bagatellizálták Márki-Zay szörnyűséges szövegeit és viselkedését. Nem akartak szembenézni a valósággal, kisebbítették azok jelentőségét, mi pedig komolyan vettük, és megírtuk, hogy azok elfogadhatatlanok, és egy választási kampányban súlyos vereséghez vezetnek. Azt állították, hogy mi ártunk az összefogásnak, és nem az, aki ezeket a tolerálhatatlan állításokat tette, és ezeket a hibákat elkövette, amelyek egyértelműen bizonyítják az alkalmatlanságát és aláássák a szavazók bizalmát.
Mindezzel pedig tisztában voltak azok az ellenzéki pártok is, akik a menesztése helyett szó nélkül tűrték és tudomásul vették, amit aztán jól kifejeztek azzal, hogy a bukáskor már senki nem állt Márki-Zay mellé a színpadra. Nem ez volt a baj, hanem az, hogy korábban odaálltak. Úgy tettek, mintha semmi nem történt volna, és ezzel félrevezették saját támogatóikat is. Egyszersmind saját pártjukat is erodálták vele, mind morálisan, mind szervezetileg, mert Márki-Zay emellett még az ellenzéki bázis lenyúlására is hajtott.
Márki-Zay maga a közelében sincs annak, amit demokratának neveznek, ezt naponta és az élet minden területén bizonyította. Ő nem egy alternatíva Orbánhoz képest. Amit ő kínál, abban van egy nála jobb és sikeresebb ember, aki laposra verte őt. Ez a mentalitás megnyilvánult abban is, hogy elutasított minden kritikát, minden jóindulatú figyelmeztetést,. Ha bárki ellene mert szólni, azt leárulózta, korruptnak nevezte, aki biztosan fél az elszámoltatástól és biztosan lefizették. Mi ez? Ez a demokratikus ellenzék? Ezek lennénk mi? Ezt kínáljuk? Erre hívjuk a szavazókat? Ez agyrém.
Azt kell mondanunk, hogy az Amerikai Népszava sejtései nem teljesültek maradéktalanul, mert az ellenzéknek még szerencséje is volt, mivel mi ennél egy sokkal nagyobb vereségre számítottunk Márki-Zay ámokfutása miatt. Ez csak azért nem következett be, mert az orosz háború és Orbán oroszpártisága elgondolkoztatott néhány embert, és nem mindenki ette meg a „békepártiságot”. Ha Putyin nem támadja meg Ukrajnát, ez a vereség sokkal nagyobb lett volna.
Mindezeket nem azért írtuk le, mert most elégtételt érzünk. Mindent azért írtunk le az elmúlt hónapokban, hogy ezt megakadályozzuk. Nem hallgattak ránk, a tragédia bekövetkezett. Mi csak egyet tehettünk: nem hallgattunk el, nem alkudtunk egy percre sem, nem érdekelt bennünket, hányan és hogyan gyaláznak minket, mi a legjobb lelkiismerettel tettük a dolgunkat. Viszont ne tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Az ellenzéki támogatóknak szembe kell nézniük saját züllöttségükkel, romlottságukkal és elvtelenségükkel, ahova süllyedtek, mert különben nem lesz kiút.
Véget kell vetni annak a csürhe és csőcselék mentalitásnak, hogy nem lehet egy ellenzékit kritizálni, nem lehet megírni a valóságot, nem lehet őszintén és nyíltan beszélni a problémákról, hanem mindent az asztal alá kell söpörni, állítólag a nagy és szent cél érdekében. De ez az út egyre távolabb vezet Orbán leváltásától. Ezzel ártanak a legtöbbet. Az ellenzék bukásának legnagyobb előidézői azok voltak, akik belefojtották a szót a kritikusokba, a szabad sajtóba, akik letiltották azokat a cikkeket, amelyek nem hazudtak és nem leplezték el a valóságot.
Azok okozták ezt a katasztrofális vereséget Márki-Zay Péterrel karöltve, akik fideszbérenceztek mindenkit, aki szóvá merte tenni, hogy ez elfogadhatatlan, ennek hatalmas bukás lesz a vége. Akik mocskoltak és gyaláztak minket, akik „Orbán uszájának szekértolóinak”, lefizetett bérenceinek mondtak. Akik a tükröt akarták összetörni, és nem annak a dilettáns karrierista öntelt és beképzelt jelöltnek akartak szólni, hogy ezt a pusztítást fejezze be, vagy elzavarják, aki ezt okozta. És akik nem zavarták el, amikor nem fejezte be.
Volt ma egy ember, aki elismerte, hogy ő tévedett, és nekünk volt igazunk, s emiatt bocsánatot is kért. Ezerből egy. Nem tartunk erre igényt, fontosabbnak tartjuk, hogy az ellenzék és a holdudvara tanuljon az esetből és változtassa meg a mentalitását. Térjen vissza a demokratikus elvekhez, tartsa tiszteletben és értékelje a szabad sajtót, és ne várja el tőle, hogy elfogultan hazudjon, mert az nem segít, hanem csak árt. Örülnénk, ha legalább ennyi pozitív hozadéka lenne a történteknek. Ha így lenne, az több esélyt adna arra, hogy Orbántól megszabaduljunk egyszer.