Miután a bíróság jogerős ítélete megállapította, hogy Németh Sándor, a Hit Gyülekezete vezető „lelkésze” valótlanul állította, hogy Bartus László III/III-as ügynök volt, és ezzel megsértette Bartus László személyiségi jogait, jóhírnevét, becsületét és emberi méltóságát, a bíróság legutóbbi ítélete arra kötelezte, hogy a hamis ügynökvád miatt kérjen bocsánatot az általa kreált hamis ügynökvád miatt. Az ítéletet a kézhez vételtől számított 15 napon belül kell végrehajtani. Ennek határideje egy hét múlva telik le.
Mint az alábbi ítélet rendelkező részéből kiderül, nemcsak Németh Sándornak, hanem az általa alapított és irányított Hetek című gyülekezeti újságnak, és a Hetekben az ötvenes éveket idéző, a hamis ügynökvádról szóló cikket író Szlazsánszky Ferencnek is bocsánatot kell kérnie. Az ítéletet úgy kell végrehajtani, hogy mindhárom elkövetőnek külön-külön magánlevelet kell írnia Bartus László újságírónak, amelyben bocsánatot kell kérniük azért, mert III/III-as ügynöknek nevezték, s ezeket a bocsánatkérő leveleket Bartus László bárhol nyilvánosságra hozhatja.
Bartus László újságíró jogi képviselője november 21-én kapta kézhez a Kúria írásos ítéletét, és mivel az ítéletet minden félnek egyidőben küldik ki, minden bizonnyal Németh Sándor is ekkor vette kézhez az ítéletet. Ez azt jelenti, hogy Némethnek már csak egy hete van arra, hogy a bíróság ítéletét végrehajtsa és bocsánatot kérjen a valótlan tényállítás, a hamis ügynökvád miatt. A kérdés az, hogy egy bevett keresztény (!) egyház vezetője, „lelkésze”, hajlandó-e bírósági ítéletre bocsánatot kérni azért, mert valótlant állított, hazudott, rágalmazott, súlyosan besározott valakit.
Mint arról korábban hírt adtunk, az eredeti perben a másodfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy Bartus László keresete nem tartalmazta a bocsánatkérésre vonatkozó igényt, ezért eltörölte a bocsánatkérésre kötelezést az elsőfokú ítéletből, mert azt a kereseten való túlterjeszkedésként értékelte. Ám Németh a Hit Rádióban ezt úgy adta elő, hogy azért nem kell bocsánatot kérnie, mert a bíróság is úgy ítélte meg, hogy neki van igaza, csak nem lehetett bizonyítani, ezért semmi olyat nem tett, amiért bocsánatot kellene kérnie. Ezt mondta, pedig ő is tudta, hogy nem ez volt az indok.
Ez a szemenszedett hazugság indította Bartus Lászlót arra, hogy a bocsánatkérésért fellebbezzen a Kúriához, amely igazat adott neki: a keresete valóban tartalmazta a bocsánatkérésre vonatkozó igényt, ezért a Kúria a másodfokú bíróság erre hivatkozó ítéletét megsemmisítette, s a másodfokú bíróságot a bocsánatkérés ügyében új eljárásra kötelezte. Ugyanaz a másodfokú bíróság, amelyről Németh azt állította, hogy vele értett egyet, a Kúria döntése alapján érdemben megvizsgálta az ügyet, és úgy döntött, hogy Németh Sándornak bocsánatot kell kérnie, mert van miért.
Ezt egészen konkrétan tartalmazza az ítélet, mert Németh és jogi képviselője arra hivatkozott, hogy a jogsértés megállapítása után nem jár automatikusan bocsánatkérés. A másodfokú bíróság az új eljárásban hozott ítéletében igazat adott Némethnek, hogy nem jár automatikusan bocsánatkérés, de amit ő tett, azért jár. A bíróság az új eljárásban megvizsgálta Németh tettét, annak módját és a hatását, s annak alapján azt állapította meg, hogy Németh Sándornak van miért bocsánatot kérnie, mert valótlan, hamis ügynökvádjával rendkívül súlyos személyiségi jogsértést követett el.
Németh Sándor és méregdrága jogi képviselője (amely Bajkai István, az Orbán-család ügyvédjének érdekeltsége) még arra is hivatkozott a perben, hogy a „felperes szolgáltatásait turisták veszi igénybe”, magyarra fordítva: az Amerikai Népszavát csak „turisták olvassák”, ezért nem alkalmas a jogsérelem ellensúlyozására, így nincs értelme a bocsánatkérést közölni. Miközben nemcsak az Amerikai Népszava az egyetlen hely, ahol a sértett a bocsánatkérést nyilvánosságra hozhatja, az pedig egy őrültség, hogy az Amerikai Népszavát „turisták” olvassák. Ezt a bíróság is így ítélte meg.
Ennél is érdekesebb volt a bocsánatkérésről szóló perben Németh Sándor és jogi képviselőjének az a hivatkozása, hogy „a megbánás nem kényszeríthető ki”, márpedig, ha Németh Sándor nem bánta meg, amit tett, akkor a bocsánatkérésnek semmi értelme nincs. A bíróság ezt az érvelést is elutasította. Az ítélet indoklásában ez áll:
„nem szükséges, hogy a bocsánatkérés és a sajnálkozás kifejezése mögött személyes meggyőződés, megbánás álljon. Ezzel szemben a hangsúly annak kifejezésén, kimondásán, nyilvánosságán van: annak van jelentősége, hogy az a közösség, amely az alperesek jogsértő közléseivel szembesült – s ezáltal a felperesről valótlan tényeken alapuló, megalapozatlan értékítéletet alkotott –, ne csak arról értesüljön, hogy jogsértés következett be, hanem arról is, hogy maga a jogsértő is felhívja erre a közösség figyelmét, épp azáltal, hogy nyilvánosan megköveti a felperest. Ez a figyelemfelhívás a bocsánatkérés, sajnálkozás kifejezésével meghaladja a jogsértés tudatosítását, mivel azáltal nyújt a felperes számára fokozott elégtételt, hogy az alperesek e kifejezéseket használják, attól függetlenül, hogy megbánták-e a jogsértést, vagy sajnálják-e a felperest annak következményei miatt. A nyilvános sajnálkozás, bocsánatkérés tehát nem a mögöttes alperesi meggyőződés, hanem azok kifejezése révén nyeri el célját: a hangsúlyt az ítélőtábla arra helyezi, hogy a felperesben alakuljon ki ezáltal az elégtétel, kompenzáció érzése. Ez meghaladja azt az elégtételt, melyet az ítélet jogsértést megállapító rendelkezésének nyilvánosságra hozatala nyújt, mivel fokozottan kompenzálja azt a társadalmi rosszallást, negatív értékítéletet, mely az alperesek jogsértése következtében formálódott, hiszen nem a bíróságtól, hanem a jogsértőtől származó nyilatkozatról van szó”.
Ez azt jelenti, hogy jelentősége van a szavaknak, ezért az ítélet végrehajtásának csak olyan közlemény felel meg, amelyben Németh Sándor, a Hetek és Szlazsánszky Ferenc külön-külön bocsánatot kér Bartus Lászlótól, a sajnálkozásást fejezi ki azért, amit tett, s amilyen sérelmet és kárt ezzel okozott, és megköveti ezért a sértettet. Ezeket a szavakat és kijelentéseket kell tartalmaznia Németh Sándor és társai bocsánatkéréseinek.
Az még az evilági, bűnös pogány világnak, a polgári normáknak sem felel meg, hogy valaki egy valótlan tényállítással, egy hazugsággal, amire semmiféle bizonyítéka nincs, nem is volt, nem is lesz, megsértette egy másik ember személyiségi jogait, a jó hírnevét, a becsületét, az emberi méltóságát, ezt a jogsértést bírósági ítélet állapította meg, és az elkövető semmiféle megbánást nem érez, semmiféle együttérzést nem tanúsít a sértettel és a neki okozott kárral szemben, még bírósági ítéletre sem akar bocsánatot kérni, s a bíróság ítéletét a mai napig nem hajtotta végre.
Még 7 napja van erre.
De az végképp abszurdum, hogy egy magát keresztény embernek, hívőnek, lelkésznek tartó egyházi vezető nem érez semmiféle megbánást, nem ismeri el az ellenbizonyítékok ellenére sem, hogy valótlant állított, hazudott, megrágalmazott egy embert, amivel súlyos károkat okozott neki, s képtelen az őszinte bocsánatkérésre. Németh Sándor a per során a bíróság előtt elismerte, hogy nincs semmi bizonyítéka arra, hogy Bartus László ügynök lett volna, részéről ez egy „feltételezés”, amelynek egyetlen alapja az, hogy az újságíró kritikus könyvet és cikkeket írt róla.
Ezen az alapon, aki Németh Sándort kritizálni meri, neki nem tetsző tényeket közöl róla, az mind ügynök. Olyan nem lehet, hogy valaki saját maga dönt úgy, hogy megírja a tényeket. Mindig kell valakinek a háttérben állni, aki összeesküvést sző a kedves vezető ellen. Diktátorok nemcsak a politikában vannak, hanem az egyházakban is. A Biblia báránybőrbe bújt farkasnak nevezi őket. Nem az számít, hogy valaki igazat írt vagy nem, hanem az, hogy ellent mert neki mondani.
A perben kiderült, hogy amit Németh Sándor egy szlovákiai istentiszeleten (!), a szószékről, állítólag a „Szentlélek kenete alatt”, egy Pál apostol és egy Ésaiás idézet között mondott, az első szótól az utolsóig hazugság. Ebből egyetlen dolog volt igaz, hogy képes volt a lányával Jeruzsálembe utazni, és pénzért megvásárolni az alvilágtól egy primitív hamis 6-os kartont, hogy Bartus Lászlót azzal lejárathassa. Amiről a prédikációban azt mondta, hogy Bartus László beszervezési kartonja, azt a bíróság előtt „cetlinek” nevezte, amit nem tudott bemutatni, mert állítása szerint megsemmisítette.
Németh Sándor az egyetlen bizonyítékot, amit kiprédikált, amiért pénzt adott, amire az egész hazugságát és rágalomhadjáratát felépítette, elmondása szerint megsemmisítette. Ezzel a bíróságnak is hazudott, mert az általa megvásárolt hamis 6-os kartont a Gój Motoros Egyesülettel hozatta nyilvánosságra, a bíróságon pedig azért nem tudta bemutatni, mert addigra már kiderült, hogy ez a papír egy primitív hamisítvány, és ha elismeri, hogy a Gój Motorosok tőle kapták a hamis 6-os kartont, akkor kiderül, hogy az egész hamis ügynökvádat ő szervezte meg, tudatosan, szándékosan.
A hamis 6-os karton egy számítógépen készült hamisítvány volt, amin elmosódott a nyomtató festéke is. Minden ügyiratszám hamis volt, a rajta levő személyek nem létező személyek nevei voltak. A Gój Motorosokat egészen véletlenül Stubenvoll Zsolt, Németh Sándor ügyvédje, a fia feleségének a testvére, voltaképpeni családtagja védte, a megítélt kártérítést a Gój Motoros helyett Németh Sándor fizette ki (nyilván a hívők pénzéből, mi másból), és menyének fivére, az ATV ellopása ügyében is közreműködő személyes ügyvédje utalta át.
Bartus László Németh Sándor hamis ügynökvádja miatt halálos fenyegetéseket is kapott, még családtagjait is azzal fenyegették meg, hogy levágják a fejüket. Ezeket az üzeneteket a bíróságnak is becsatolta. Ezek után a keresztény, vezető „lelkész” nem érez megbánást, minden bizonyíték ellenére továbbra is a hazugságát terjeszti, és mindent megtett azért, hogy ne kelljen bocsánatot kérnie. Egy hét múlva kiderül, hogy a bíróság jogerős ítéletére hajlandó-e erre, és mit nevez Németh Sándor, a „keresztény” egyházvezető, bocsánatkérésnek.
Németh nem áll a törvények felett, magyar állampolgárként köteles a bíróság ítéletét korrekt módon végrehajtani. Érdeklődéssel várjuk.
