Csak súlyosan lelki beteg ember tesz olyat, mint Orbán: a NATO-tagsággal zsarolva akarja kikényszeríteni, hogy Svédország és Finnország megalázkodjon előtte, visszavonja a fasiszta rendszerére mondott kritikát, ismerje el, hogy Orbán diktatúrája egy jogállam. Esetleg ígéretet is tegyen arra, hogy a jövőben nem kritizál. Az egész propagandaakció azért is nevetséges, mert Svédország nem diktatúra, ahogy Finnország sem az, ezért a polgárai és a politikusai az Európai Unióban azt mondanak, amit akarnak, azt államilag megtiltani nem lehet.
Kormánytagoknak is lehet véleményük, sőt, a két ország kormányának is, ami nem lehet a NATO-csatlakozás akadálya vagy kizáró oka. Ráadásul olyan véleményekről van szó, amelyekről már több elítélő Európai Parlamenti határozat is született, eljárások vannak folyamatban, és Magyarország a jogállamisági kifogások miatt nem jut pénzhez. Orbán minősíthetetlen akciójának demonstratív és megfélemlítő jellege van, emellett súlyos visszaélés a NATO-tagok vétójogával. Mindez csak lejáratja Magyarországot, mert ennél aljasabb és visszataszítóbb zsarolást nehezen lehet elképzelni.
Orbánnak elég a látszata is, hogy aki neki ellent mert mondani, merte őt kritizálni, annak le kell térdelnie, könyörögni kell a bocsánatáért, visszavonni a véleményét, s megalázkodni előtte. Neki elég a látszata is, hogy ebből bármi megtörtént, hogy a beteg lelke megnyugodjon, Magyarországon pedig elhitesse, hogy mindenki a lábai előtt hever: a svédek és a finnek visszavonták, amit az Orbán-rezsimről mondtak, ígéretet tetek arra, hogy az EU-ban többé nem támadják, nem kritizálják az orbáni „mintademokráciát”. Ha nem teszik meg, a propaganda akkor is ezt kürtöli majd.
Ehhez Svédország és Finnország szorult helyzetét használja ki, hogy meg akarják védeni magukat, a családjaikat, a gyermekeiket, a feleségeiket, a szüleiket és az otthonaikat Orbán barátjától, a tömeggyilkos Putyintól és az oroszok népirtásától. A svédeknek és a finneknek ezt kell a serpenyőbe tenni, míg a másik oldalon egy elmebeteg, alvilági bűnöző zsarolásának kell engedni, megalázva magukat. Esetleg taktikázhatnak, hogy ezt diplomatikusan teszik meg, de a propagandagyár már megírta a közleményt a megalázkodásukról, függetlenül attól, hogy az megtörténik-e.
Mi megint sokkal jobbat feltételeztünk erről a fasiszta bűnbandáról, amikor azt hittük, hogy előbb szavaznak, utána mennek bohóckodni a maffiafőnök sértett hiúságának követeiként, de nem ez történt. Pedig ebben az esetben legalább a jószándék és a barátság látszatát kelthették volna: nem zsarolunk, megszavaztuk, de szeretnénk ezekben a kérdésekben a helyzetet tisztázni és rendezni a kapcsolatokat. Orbán még erre sem volt képes, hanem először meg kell előtte alázkodni, s majd utána „nagylelkűen” hozzájárul ahhoz, hogy a svédek és a finnek biztonságba kerüljenek.
Mi, természetesen, a svédek és a finnek helyében szóba se állnánk a Hende által vezetett malacbandával, és nem alázkodnánk meg Orbánnak, hanem kioktatnánk a szólásszabadságról, a jogállam mibenlétéről és a tisztességről. Orbán ekkor is megszavaztatná a 135 gyáva szar emberével a csatlakozást, mert ő egy senki a NATO-ban, és ahogy eddig is mindent megszavaztattak vele az EU-ban is (különben röpülne), úgy a NATO-ban sem ugrálhatna. Azt próbálja játszani, hogy nyeregben van, de nincs. Megint fontos embernek képzelheti magát a Törpe, közben egy nevetséges pojáca.
A svédek és a finnek elegánsan is kijöhetnek ebből, hogy barátságosan fogadják a bohóc küldötteket, majd elmondják a jogállami normákat, és kinyilvánítják a reményüket, hogy az Orbán-rezsim az uniós elvárásoknak az ígéretei szerint eleget tesz, ezáltal okafogyottá válnak a kritikák, és virágzik a megbonthatatlan barátság. Nagyon fontos, hogy erről megfelelően tájékoztassák a sajtót is, ami eljut Magyarországra is, mert abban biztosak lehetnek, hogy az orbáni propagandagyár minderről hazudni fog. Úgy tesznek, hogy a kéréseik teljesültek, ezért szavazzák meg a csatlakozást.
Orbán saját beteg természetének megfelelően járt el, amelynek vezérelve, hogy „amikor esélyed van megölni a riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed”. Ezt csak a legalantasabb, legaljasabb és legmocskosabb alvilági bűnözők vallják, s cselekszenek ennek megfelelően. Orbán nem a maga kiválóságával, erejével tud két, nála nagyobb, gazdagabb, erősebb demokráciát térdre kényszeríteni, megalázni, hanem a NATO nagyságánál és erejénél fogva, visszaélve a fenyegetettek szorult helyzetével, és a vétójogával, amit nem a sértett, beteg lelke kielégítésére kapott.
Orbán a személyére és a rendszerére mondott megalapozott, tárgyilagos és jogos kritikát megint Magyarország és a magyar nép megsértésének nevezi. A „küldöttsége” pedig azt a látszatot kelti, hogy Orbán Magyarország és a magyar nép becsületét védi meg, „több tiszteletet” követel „Magyarországnak és a magyar népnek”. Ebből egyetlen szó sem igaz, mert Magyarországnak és a magyar népnek semmi köze Orbán államcsínnyel létrehozott fasiszta rendszeréhez. A kritika rá vonatkozik, nem a magyar népre. Ezzel szemben ő nem ad tiszteletet Svédország és Finnország népének.
Ezzel megint két legyet üt egy csapásra: elégtételt szerez az őt ért sérelem miatt (már az is súlyos, hogy egy demokratikus szervezetben elmondott vélemény „sérelmet” okozhat), és teljesítheti a Kreml parancsát: megleckéztetheti, megalázhatja a két csatlakozni vágyó országot, és addig húzza a NATO-ba való belépéshez a hozzájárulását, ameddig lehet. Putyin „láncos kutyája” megalázza a NATO-t, Svédországot és Finnországot, nevetségessé teszi a csatlakozási folyamatot, és akadályozza a Nyugat önvédelmét. Szerencse, hogy az ukránok erősek, ezért az oroszok nem lövik Helsinkit.
Maga a gesztus mutatja Orbán diktatórikus természetét: őt nem lehet kritizálni, nem lehet megsérteni, nem lehet neki ellent mondani, mert ha teheti, az első adandó alkalommal megbosszulja, és elégtételt vesz. Megalázkodásra kényszeríti és a lábaihoz rendeli azt, aki a torz lelkét megsértette. Orbánt orvoshoz kellene vinni, mert beteg, sérült, torz, nem normális, és egy szörnyeteg. Pontosan olyan, mint az összes fasiszta és náci diktátor, akik között csak a szerencse tesz különbséget, melyikből lesz tömeggyilkos, melyikből nem. Róla még nem derült ki, melyik táborban végzi.
Reméljük, a svéd és a finn vezetők felkészültek arra, hogy méltósággal kezeljék a helyzetet, és ne engedjenek egy bűnöző maffiavezér zsarolásának, ugyanakkor úgy engedjék haza a pojácákat, hogy a beteg megnyugodjon, és kiadja a parancsot a 135 szarházinak a gomb megnyomására. Utána pedig lezuhanyoznak, hogy lemossák magukról azt a szennyet, amit ez az ember rájuk rakott. Nem tudjuk, hol van a határ, mert mindig van lejjebb, ahogy ez a bűnöző lejáratja Magyarországot és a magyar embereket a világ előtt.
Mert ez a „küldöttség” a világ szégyene, a pocsékabbnál is pocsékabb nemzet gyalázata, a világ köpedelme. Két olyan országgal szemben, amely biztonságba akarja helyezni magát egy tömeggyilkos fenyegetése miatt. A magyarok pedig jobban tennék, ha köszönetet mondanának a svéd és a finn politikusoknak, hogy szóvá teszik Orbán fasiszta rendszerét, a jogtiprásait, mert ezzel a magyar nép érdekeit szolgálják. Egyszer majd bocsánatot kell kérnie Magyarország törvényes kormányának (ha majdlesz ilyen), Orbán gyalázatos viselkedése miatt, amit a magyarok nevében elkövetett.
Szégyen magyarnak lenni. Egyre nagyobb szégyen. Lassan le kell tagadni.