A Balaton a NER kivételezett milliárdos rétegének magánüdülőhelye lett, amely elérhetetlen az egyszerű magyar embereknek, amivel megfojtják a turizmust és a vendéglátást is. A Balaton a nép üdülőhelyéből a NER-gazdagok, a strómanok, az oligarchák és a második vonalbeli milliárdosok, vazallusok, protekciósok magánüdülője lesz, elveszíti eddigi funkcióját. A NER-bárók felvásárolják a legjobb telkeket, házakat, üdülőket, elfoglalják a partot, kisajátítják a telkeket, lefoglalják a népszerű üdülőhelyeket, s felverik az árakat, amelyeket az egyszerű emberek nem tudnak megfizetni.
A Balaton kicsit olyan volt, mint a hétvégi telek, mindenki számára elérhető. Aki nem tudott külföldön nyaralni, a Balatonon mindig talált magának olcsóbb szállást, kempinget, kifőzdét, és elvitte a családot a Balatonra, amely képes volt egy családi nyaralás illúzióját kelteni. A kádári kisember a Balatonra járt, a Balaton levezette gőzt, mert elérhető maradt a legtöbb ember számára. Az igazi változások már korábban elkezdődtek, amikor elkezdték a Nyugatot majmolni, és eltűntek a legtöbb helyről a halsütők, a sült kolbászok, és felváltotta őket a drágább nyugati utánzatú junk food.
Ez is rontott a Balaton és a turimus helyzetén, a magyar ember nem szereti a hamburgert, a lángost, a sültkolbászt és a sültkeszeget szereti, mustárral, uborkával, almapaprikával. A vendéglősök magukat hozták rosszabb helyzetbe ezekkel a nyugatmajmoló helyekkel a jó kis balatoni kifőzdék helyett. De ezt még túl lehetett élni, még akkor is, ha a balatoni vendéglátósok a szezonnak számító három hónap alatt akarta megkeresni a másik kilenc hónap bevételét is.
Ám akkora csapást, mint az Orbán-banda még nem mértek a Balatonra. Az Orbán-rezsim első csapása még otthon éri a magyar embert, leginkább az inflációval, a reálbérek rekordszintű, drasztikus csökkenésével, a családok elszegényedésével. Akinek pedig marad pénze, az inkább külföldre megy, mert eljutottunk oda, hogy külföldön is olcsóbb nyaralni, mint a Balatonnál. Nem mennek az emberek a Balatonra, mert mindenhol Mészáros Lőrinc vagy az Orbán-család sápolja meg őket, mindennek felment az ára, a fizetéseknek meg lement az értéke.
A jó helyek elérhetetlenek, mert azokat a csókosok már lenyúlták. Vannak részek, ahova be sem lehet jutni. Külföldi vendég nincs, mert ahhoz a Balaton nem elég vonzó és túlságosan drága. Ez is a NER-hiénák kiváltsága lett. Amikor nincs idejük valami külföldi luxusutazásra, akkor a Balatonon ejtőznek, a saját maguknak megteremtett és kiszakított luxus körülményei között. A magyarok pedig dögöljenek meg a kánikulában a gyerekeikkel. Mivel a belföldi kis pénzű turizmus elmarad, ez megöli a balatoni vállalkozókat is. A NER-lovagok és NER-lovaginák nem tartják el őket, mert ők nem azt fogyasztják, amit a kisember. A Balatont meg kellett volna hagyni az egyszerű embereknek menőzni. Annak volt egy hangulata.
Amikor az uralkodó pártnak felteszik a kérdést, a kormányszóvivőnek csúfolt hazugságautomaták megoldása a tagadás. Egyszerűen letagadják a valóságot, mintha semmi probléma nem lenne. A magyar ember pedig csak mesélni tud Tihanyról, amit elfoglaltak és felvásároltak az Orbán-rezsim haszonélvezői. A régi általános iskolai olvasókönyv jut eszünkbe, amely a Tanácsköztársaság 133 napjáról szólt, amikor a proletárgyerekek is bemehettek a gazdagok parkjába. Előtte a tóból halászták ki a kalácsot. Lassan idejutunk, a magyarokat kizárják saját országukból a NER-ivadékok.
Lehet, hogy proletárforradalom törli majd el ezeket az ingyenélő, vérszívó, tehetségtelen és nívótlan piócákat. Mindenesetre a Balaton ellopása és kisajátítása egy újabb szög a NER koporsójában. Erre még a Kádár-rendszerben is figyeltek, hogy valamit hagyjanak a kisembernek is, de az Orbán-maffiának minden kell, nincsenek tekintettel senkire és semmire. Az álmoskönyvek szerint ennek nem szokott jó vége lenni.