Kövér László újra bedobta a közbeszédbe a II. János Pál által használt „halál kultúrája” fogalmát, amely az abortusz, sőt: a családtervezés és az eutanázia elutasítását jelentette. Tágabb értelemben a keresztény felfogás az ember újjászületés előtti állapotát a szellemi halál állapotának nevezi, s aki üdvösséget kap, az „általment a halálból az életbe”, aki „ha meghal is él”. Mindennek semmi köze a Kövér által használt fogalomhoz, amely alatt a nyugati demokratikus államok ideológiáját, a sokszínűség, a másság elfogadását, az ahhoz való az emberi jogokat és a szabadságot kell érteni.
Kövér magát a Nyugatot azonosítja a „halál kultúrájával”, nem Nyugaton és Keleten választja el azokat, akik hit által „élnek” (megigazulnak és üdvözülnek), s azokat, akik Ádám bűne miatt szellemi „halál” állapotában vannak (ami azt jelenti, hogy nem ismerik az Istent). Kövér a szabadságot, az egyéni jogok elsőbbségét, az emberi jogokat, a demokráciát azonosítja a „halál kultúrájával”, ami a „nemzeteket és a nemzetállamokat” veszélyezteti. Ez utóbbi alatt a totális rendszereket érti, amelyek a nemzetre való hivatkozással felszámolják a szabadságot, az egyenlőséget és az emberi jogokat.
Mivel mindennek a kereszténységhez semmi köze, ezért vizsgáljuk a kétféle társadalmi modellt a maga valójában. Az emberi méltóságra, az emberi jogokra és az egyéni jogok elsőbbségére épülő társadalom az embert helyezi a középpontba, és minden embert tisztel, a másságával, a különböző világnézetével, életfelfogásával és életmódjával együtt, egyformán szabadságot és jogot biztosítva mindenki számára, hogy szabadon éljen, s a közhatalmat maga válassza meg, vagy utasítsa el, és senki ne erőltethessen rá semmiféle „nemesnek” mondott eszme alapján semmit. Boldogan élhet.
Ez az élet kultúrája.
Az Orbán-féle illiberális rendszer viszont egy világnézettel és vallással azonosítja a nemzetet, s a nemzet tagjainak kötelezővé teszi az erre hivatkozó ideológiát, életformát, világnézetet, amit tartalommal – a nemzet nevében leválthatatlanul és kontroll nélkül uralkodó – hatalom tölt meg. Ennek érdekében korlátozza az alapvető emberi jogokat, a szabadságot, a sajtót, a választási szabadságot és mindent, amit a nagy nemes „nemzeti cél” (ami valójában egy uralkodó csoport hatalma) igazol. Ez megfojtja az egyén szabadságát, lelkiismeretét, önérvényesítését, szabad életét.
Ez a halál kultúrája.
Ez pedig szó szerint is értendő, mert az összes ilyen társadalmi modell elnyomással, fizikai erőszakkal és halállal végződik. Ez a kirekesztés, megbélyegzés és megkülönböztetés üldözésekhez és jogfosztásokhoz, majd fizikai halálhoz, a kötelezővé tett mintához nem tartozók megöléséhez, megsemmisítéséhez vezet. Ez a halál kultúrája, amely nemcsak a saját társadalmában üldöz és támad mindenféle másságot, szabadságot és egyéni jogot, hanem saját magán kívül is, mert minden más felfogás létezését veszélynek és ellene irányuló támadásnak tart. Nincs békés egymás mellett élés.
Ezért ezek a rendszerek valójában fasiszta rendszerek, amelyek a nem fasiszta rendszerek létezését is a rájuk leselkedő veszélynek tekintik, ezért azok elpusztítására törekednek. Kövér pontosan ezt a fasiszta és náci ideológiát adta elő, amely az Orbán-féle fasiszta rendszerre halálos veszélyt jelentő létezőnek mutatta be a nyugati szabad társadalmakat (saját fasiszta rendszerüket „nemzetnek” csúfolják és a „nemzettel” azonosítják). Mivel ez „halálos veszély” a létezésükre, a következő lépés az, hogy ezeket meg kell támadni, el kell pusztítani önvédelemből, különben őket pusztítják el.
Máris a fasizmus és a nácizmus által szükségszerűen indított háborúknál és népirtásoknál tartunk. Kövér ennek rakta le az ideológiai alapjait. Ez szó szerint a „halál kultúrája”, amely a középkortól kezdve napjainkig tömegek halálát okozták, népirtásokhoz vezettek. A Kövér-féle ideológia nyomában máglyák lobogtak, gázkamrák ontották magukból a füstöt és a meggyilkolt és elégetett emberi testek szagát. Ez az „illat” lengi be Kövér és társai beszédét, a halál, a népirtás és a tömeggyilkosság bűze árad belőle. A halál kultúrája az övék.
Nem véletlenül társai a tömeggyilkos orosz hordáknak, ideológiai örökösei a középkor keresztény-nemzeti gyilkosainak, akik szövetségesei voltak a fasisztáknak és a náciknak. Nem véletlenül ugyanazok az ellenségeik, nem véletlenül a zsidó Soros György testesíti meg az általuk gyűlölt társadalmi modellt, sokszínűséget és szabadságot. Nem véletlenül hirdetik ugyanazt, nem véletlenül teszik ugyanazt, nem véletlenül hoztak létre egy ugyanolyan rendszert, nem véletlenül pusztítják a tudást, a kultúrát, a könyveket, és nem véletlenül kezdtek eszeveszett fegyverkezésbe.
Az ilyen rendszerek nem nyugszanak addig, amíg nem ölhetnek, nem gyilkolhatnak, mert az ideológiájukba ez kódolva van. Orbán is ezt fogja tenni, ha nem állítják meg időben. A halál bűze lengi be a rendszerét.