Orbán újabb hazug határt húz, amellyel kategorizálja és megosztja az embereket: eszerint a liberálisok nem vállalnak gyermekeket, mert önzőek, és nem szeretik a családot, míg a „keresztény-nemzeti” emberek (nevezzük most így a hozzá hasonló fasisztákat, akik se nem keresztények, se nem nemzetiek) viszont önzetlenek, ők szeretik a gyerekeket és a családot. Szerinte „gyereket olyan emberek vállalnak, akik nem magukat teszik az első helyre, mint a liberálisok. Akik úgy gondolkodnak, hogy vannak fontosabb dolgok a világban, mint saját magunk”. Ezt mondta a rádióban.
Vegyük példának őt magát. Orbán a rendszerváltás után liberálisként kezdte (előtte KISZ-titkár volt, leírjuk a nevét: Kommunista Ifjúsági Szövetség). Első három gyermeke 1989-ben, 1992-ben és 1994-ben született, amikor Orbán még a Fidesz nevű liberális párt elnöke volt. Egyházi esküvőjét celebrálta és az első két gyermekét Iványi Gábor metodista lelkész, a liberális SZDSZ egyik alapító tagja és országgyűlési képviselője keresztelte. Az azóta is liberális felfogású Iványi Gábornak hat gyermeke van, több mint neki.
Orbán negyedik gyermeke 2000-ben, ötödik gyermeke 2004-ben született. Ezek az átmenet zavaros évei. Orbán csak 2000-ben mondott le a Liberális Internacionálé alelnöki posztjáról, és lépett át a Fidesszel a konzervatív Európai Néppártba, amely demokratikus pártcsaládként elfogadja a liberális demokráciát, ezért Orbán ki is szorult onnan, miután szélsőjobboldali fasiszta diktátor lett. Ez azt jelenti: Orbán gyermekei közül négy liberális korszakában (a negyedik annak végén) született, csupán legkisebb gyermeke született azután, hogy jobboldalinak (mondjuk így) vallotta magát.
Orbán saját maga cáfolja saját hazugságát. De az ugyancsak SZDSZ alapító, sajnálatosan már elhunyt, liberális Mécs Imrének nyolc gyermeke van. Az ugyancsak elhunyt Tamás Gáspár Miklósnak, aki elválaszthatatlan a liberális SZDSZ-es múltjától, négy gyermeke van. Szijjártó Péternek, aki Orbán fasiszta kormányának külügyminisztere és korrupt üzleteinek felhajtója, csupán két gyermeke van. Szijjártó önző lenne? Titokban liberális? Kövér Lászlónak ugyan van három gyermeke, de azok mind az őskommunista és liberális korszakában születtek, ezért ő is ellenpélda.
De nézzük meg az ősellenséget, a legnagyobb ellenzéki párt baloldali liberális vezetőjét: Gyurcsány Ferencnek két házasságból öt gyermeke van, nem kevesebb, mint Orbánnak, s nem szereti őket kevésbé, mint Orbán. Gyurcsány Ferencnek is fontos a család, fontosak a gyerekei, még ha nem is úgy, mint Orbánnak, aki több milliárd forint közpénzt adott nászajándékba a legidősebb lányának és a férjének, akik az adófietők terhére már százmilliárdos vagyon, szállodák, kastélyok, bank tulajdonosai, potom tíz év alatt. Nem mindenkinek erről szól a „család”. Orbánnak ezt jelenti a család.
Sorolhatnánk a közélet és a sajtó különböző területeiről a példákat és ellenpéldákat, amelyek cáfolják Orbán legújabb hazugságát, miszerint vannak az önző, magányos, gonosz liberálisok, akiknek semmit nem jelent a család, nem szeretik a gyerekeket, kifejezetten utálják őket, mert nekik a karrier fontosabb, az egyéni jogok és a szabadság előbbre való, mint a gyermekek és a család, s velük szemben vannak az önzetlen, családszerető, gyermekeket vállaló keresztényfasiszták, a jó emberek. Ez egy nevetséges hazugság, aljas és ócska uszítás.
A családszerető liberálisokat legfeljebb az különbözteti meg az ugyancsak családszerető keresztényfasisztáktól, hogy a nőket emberszámba veszik, nem tekintik őket a macsó férfi szolgájának, szülő tehenének, hanem elismerik a jogaikat és az igényüket arra, hogy kibontakoztassák a tehetségüket, érvényesüljenek az életben, és az életüket ne a férjük árnyékában és szolgálatában kelljen élniük. Ne úgy éljenek, hogy legfeljebb egy karitatív szervezete önkéntesei lehetnek, s beszédes módon „Konyhaablakból” címmel írják meg egyetlen könyvüket, pedig képzett és okos emberek.
Megkérdeznénk szívesen Lévai Anikót, hogy inkább egy szerető liberális családban, ahol ő is embernek számít, s ahol a gyereknevelésen kívül lehetnek egyéb igényei, céljai és munkái is, vagy egy „pénz számolva, asszony verve” felfogással élő keresztényfasiszta férj családjában élne szívesebben, ahol az asszonynak a konyhában a helye? Talán megmondhatná a férjének, éppenséggel ne verje éppen ő a mellét a családdal, és ne mocskoljon nála sokkal különb embereket és családokat. Még ha fasiszta diktátor, akkor se.
Békén kellene hagyni az emberek családjait, és a család egyébként szép intézményét nem kellene politikai célokra és haszonlesésre használni, az európai fasiszta szövetségkötés fedő jelszavává tenni. A családot kisajátítani és egy fasiszta politika kirakatává alacsonyítani a családellenesség felső foka. Amit Orbán és Novák művel, az durva támadás a magyar családok ellen.
