A nemzet egységét megjeleníteni hivatott Sulyok Tamás, a Köztársaság nélküli köztársasági elnök, aki alkotmánybíróság elnökeként sem vette észre az alkotmányos rend megdöntését és az Alkotmány önkényes eltörlését, elsőként a Mandiner nevű szélsőjobboldali és neonáci szennymédiának és propagandaoldalnak adott interjút. Mi másnak? Neki ez a nemzet.
Ebben válaszol először arra a vádra, hogy hazudott a nemzetiszocialista, nyilas apjáról, s a kommunizmus üldözöttjének mutatta be hitleristákat éljenző apját. Karsai László történész erről szóló írása a HVG-n jelent meg, az illem úgy kívánná, hogy a közjogi méltóság is ott válaszoljon, ahol vele kapcsolatban a kérdések felmerültek. S nem csak úgy mellékesen.
A szervilis Sulyok Tamás, aki a hatalom feltétlen kiszolgálásával érdemelte ki, hogy Orbán legújabb golyóstolla lehessen, inkább Orbán egy kedvenc propagandasajtóját választotta, még a látszatra sem ügyelve, hogy pártok felett álló független ember. A Mandiner részletet közölt a hamarosan megjelenő interjúból, amelyben Sulyok elképesztő hivatkozással menti és mosdatja tovább a nyilasbarát, nácikat éljenző, nemzetiszocialista apját.
Sulyok azzal indokolta, hogy még a politikai elvárásokat is túlteljesítve a „kommunizmus üldözöttjeként” mutatta be az apját, hogy „létezett és a mai napig létezik egy családi legendárium, amely úgy őrizte meg az édesapámmal kapcsolatos történeteket, ahogyan ezt korábban nyilatkoztam”. Sulyok a családi legendáriummal magyarázza a hazugságot, amit a családi legendáriumra tekintettel nem is kíván a megismert tények alapján felülvizsgálni.
Sulyok azt várja a nyilvánosságtól, hogy tényekkel ne foglalkozzon, a családi legendáriumot fogadja el. Ahogy Sulyok is megmarad a családi legendáriumnál. Sulyok azt állította, hogy az apját halálra ítélték, méghozzá egy párttitkár bosszúja miatt, akinek a válóperében az a feleségét képviselte. Ez annyira nevetséges hazugság, hogy családi legendáriumok szintjét sem éri el. Nem beszélve az ellenőrizhető tényről: Sulyok apját soha nem ítélték halálra.
Sulyok azt állította, hogy a halálra ítélt apja úgy úszta meg a kivégzést, hogy Magyarország másik felében bujkált. Nem a föld alatt, hanem csak úgy, hogy vidéken élt a családjával, ahol gyerekei születtek. Mi is éltünk abban a rendszerben, ha valakit halálra ítéltek, az nem tudott az országon belül elbújni az elől. Párttitkárok sem intéztek kivégzéseket. Az egész legendárium egy hazugság, aminek az a célja, hogy Sulyokot rendszerkomformmá tegye.
Sulyok apja 1944. június 17-én a magyarországi holokauszt, a deportálások idején írt a Magyar Nemzeti Szocialista Párt Fejér megyei vezetőjeként egy cikket a Fejérmegyei Naplóban Zászlóbontás címmel, amelyben a nyilasokat, a Németországot kiszolgáló antiszemita kormányt és a magyar nemzetiszocialistákat dicsőítette. Sulyok apja emiatt „bujkált”, mert félt a felelősségre vonástól. Egy cikkért viszont nem esett bántódása.
Sulyok azt a hazugságot ismételte meg a Mandinernek, amit Karsai László és Ungváry Krisztián történészek is többszörösen cáfoltak, hogy a nemzetiszocialista cikket nem az apja írta. Bárki el tudja képzelni, hogy valaki „Sulyok László megyevezető” néven írhat cikket egy helyi ügyvéd nevében, aki ráadásul egy deportált zsidó ügyvéd kollégája hagyatékát is átvette, s a nevének állítólagos felhasználása ellen soha nem tiltakozott?
A hazugság alátámasztására viszont Sulyok azt a képtelen állítást tette, hogy az apja „egy szociálisan érzékeny, hazafias, filoszemita ember volt”. Megértük ezt is, eljutottunk ide is, előttünk áll az első filoszemita nyilas, nemzetiszocialista hős náci. Ilyennel még a NER-ben sem mert előállni senki, még Bayer Zsolt sem nevezte a nyilas nagyapját filoszemitának, ami több annál, minthogy nem antiszemita, pedig ő is szépítette a nyilas őse múltját.
Mivel Sulyok az alkotmánybíróság (csupa kis betűvel) elnöki posztjáról ejtőernyőzött másik pozícióba, ahol egy fasiszta, antiszemita és náci diktatúrát fedez, ezért a hihetetlen tény ellenére, hogy az alkotmánybíróság nem vette észre az alkotmányos rend megdöntését és a jogállam felszámolását, a pozíciója miatt keltett némi illúziókat. Azonban ez az érvelés az új köztársasági elnök személyiségének olyan súlytalanságáról árulkodik, ami ijesztő.
Az, hogy egy jogász végzettségű köztársasági elnök a „családi legendáriumra” hivatkozva tartja fenn az apjáról szóló és általa terjesztett hazugságokat, miután szembesítik azokkal a tényekkel, amelyek cáfolják azt, mégpedig egy halálos ítélet tekintetében, az még azt is megkérdőjelezi, hogy ez a szélhámos faszi életében elvégezte-e a jogi egyetemet. Már az is kiderült róla, hogy régebben orrgazdaként arannyal csencselt, de az semmi ehhez képest.
Úgy tűnik, nemcsak a külseje idézi volt nyilas nemzetiszocialista megyevezetők kinézetét, hanem a jelleme is, s az alma ezúttal sem esett messze a fájától. Ha tagadja, akkor nem utasítja el, nem néz szembe az apja nyilas és náci múltjával, amiért ő nem felel, viszont az, hogy hazudik róla és szépíti azt, arra utal, hogy azonosul azzal. A legkommerszebb nyilas életút folytatója, amely a kommunizmus üldözöttjének állítja be magát.
Mivel apja és nemzettestvérei a kommunistákat zsidókkal azonosították, Sulyok döntse el, hogy vagy filoszemita volt az apja, s akkor nem volt antikommunista, vagy antikommunista volt, s ennek szerves részeként utálta a zsidókat, ahogy az általa egekbe magasztalt, a zsidókat haláltáborba küldő hitlerista Sztójay-kormány és annak belügyi vezetői. Sulyok ezzel nem tisztázta magát, hanem inkább felhívta a figyelmet arra, azonnal távoznia kell.
Ilyen jellemtelen, gerinctelen, sötét, a családi múltját takargató, kommuniztázó karrierista még egy fasiszta rezsimben sem töltheti be a köztársasági elnök tisztségét, mert a neonáci diktatúra demokráciának akarja hazudni magát. Akkor találjanak legalább egy köztársasági elnöknek látszó tárgyat. A mostani még erre is alkalmatlan.
Vagy vállalják azt, hogy ez egy fasiszta és náci rendszer, mert ebben az esetben a nyilas nemzetiszocialista megyevezető kinézetű Sulyok tökéletes választás. Pont ilyen emberre van szükség, erre a szellemi örökségre és erre a jellemre.
