Az Egyesült Államokban a csalások világa az elmúlt években nemcsak méretében nőtt robbanásszerűen, hanem célzottabbá és kifinomultabbá is vált. A Federal Trade Commission adatai szerint a fogyasztók által jelentett veszteségek már évi több milliárd dollárt tesznek ki, miközben egyre több jel utal arra, hogy a csalók nem véletlenszerűen választják ki áldozataikat, hanem tudatosan a legsebezhetőbb csoportokat célozzák. Ebben a körben kiemelt helyet foglalnak el a bevándorlók és az etnikai kisebbségek, akik nemcsak gazdasági, hanem jogi és kulturális kiszolgáltatottságuk miatt is könnyebb prédát jelentenek.
Erről tartott sajtóbeszélgetést az American Community Media Monica Vaca, a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság Fogyasztóvédelmi Hivatalának korábbi igazgatóhelyettese és Kati Daffan, fogyasztóvédelmi és polgárjogi ügyvéd, a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság volt ügyvédje részvételével. A csalók mindig alkalmazkodnak az új helyzetekhez. Ennek megfelelően az utóbbi időben az ICE nevében is bejelentkeznek, vagy azzal próbálnak becsapni valakit, hogy a családból valakit, vagy a szeretteiket, őrizetbe vették, esetleg kitoloncolás fenyegeti. Vannak esetek, amikor valóban őrizetbe kerül valaki, és a csalók azt ígérik, hogy kihozzák a családtagot az őrizetből. Dokumentumokat gyártanak és hamisítanak, hogy valóban ügyvédnek látszódjanak.
Az amerikai sajtó és hatóságok egybehangzóan arról számolnak be, hogy a bevándorlókat célzó csalások száma drámaian nő. Az FTC külön figyelmeztetéseket adott ki az úgynevezett „immigration scams” terjedéséről, amelyek gyakran a közösségi médiában kezdődnek. A csalók ügyvédeknek, nonprofit szervezeteknek vagy akár kormányzati tisztviselőknek adják ki magukat, és munkavállalási engedélyt, zöldkártyát vagy állampolgárságot ígérnek. Az áldozatok sokszor már azzal is kockázatot vállalnak, hogy kapcsolatba lépnek velük, hiszen személyes adataikat adják ki, majd jelentős összegeket fizetnek nem létező szolgáltatásokért – mondta el Kati Daffan.
A csalások egyik leggyakoribb típusa az úgynevezett „notario scam”, amikor magukat jogi szakembernek kiadó személyek pénzért intéznek bevándorlási ügyeket, miközben semmilyen jogosultságuk nincs erre. Más esetekben hamis kormányzati weboldalak vagy telefonhívások jelennek meg, amelyek hivatalosnak tűnő kommunikációval fenyegetik az áldozatokat deportálással, bírsággal vagy jogi következményekkel. A USCIS szerint ezek a csalások különösen veszélyesek, mert a félelemre építenek, és arra késztetik az embereket, hogy gyorsan, ellenőrzés nélkül fizessenek. Monica Vaca szerint néha valódi ügyvédek nevét használják.
Az utóbbi időben a digitális tér vált a csalások fő terepévé. A Washington Post beszámolója szerint TikTokon, Facebookon és WhatsAppon szervezett hálózatok működnek, amelyek valós ügyvédek profilját másolják le, majd közvetlen üzenetekben veszik fel a kapcsolatot az érdeklődőkkel. Egyes esetekben még hamis online „bírósági tárgyalásokat” is szerveznek, hogy hitelessé tegyék a csalást, miközben az áldozatok több ezer, sőt tízezer dollárt veszítenek. Zoom-hívások lehetnek, amelyek úgy tűnnek, mintha egy bevándorlási bíró úgy ítélte volna meg, hogy valaki óvadék ellenében szabadulhat. Ezek után kérik az óvadék kifizetését és átutalását. Mindezek meggyőzik a családot arról, hogy most már fizetniük kell az óvadékot, akár több tízezer dollárt.
A csalók még hamis nyugtát is kiállítanak: „Az ICE megkapta az óvadékpénzt, itt a nyugta” – mondta el Monica Vaca. Mindezek úgy néznek ki, mintha a kormánytól származnának, s amikor valaki ennyire kétségbeesetten szeretné visszaszerezni a családtagját, ilyen messzire elmehet. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a valódi ügyvédek kérhetnek fizetést, de nem egyszerre 20,000 dollárt. Kérhetnek kisebb összegű fizetést olyan szolgáltatásokért, amelyek ésszerűnek tűnhetnek. Figyelmeztető jelek, hogy a bűnözői csoportok, akik a közösségi médiában hirdetnek, családokat céloznak meg. Az első kapcsolatfelvétel a közösségi médiában történik vagy egy csalók által feladott hirdetésre adott válasz formájában zajlik.
Ha valaki biztosítja az ügyfelet arról, hogy valószínűleg sikeres lesz, az piros zászló. Ilyet nem lehet előre garantálni pénzért sem. Gyanúsak a különböző fizetési módok: kriptovaluta, készpénz, Zelle, ajándékkártyák stb.. Azért választják ezt, mert nehezebb visszafordítani a fizetést és nyomon követni őket. Felmerül a kérdés, hogy hozzáférhetnek-e a családok egy olyan forráslistához vagy egy adatbázishoz, amely megbízható szervezeteket kínál, amelyek hiteles/legitim támogatást nyújtanak? Mit lehet tenni? A szakértők azt javasolják, hogy csak olyan irodákkal vegyék fel a kapcsolatot, amelyeknek van rendes, ellenőrizhető websie-juk, címük és telefonszámuk, és azokat ellenőrzik, hogy valóságosak.
Fontos a bankszámlák védelme, mondta el Kati Daffan. Ha egy családfenntartót őrizetbe vesznek, a család többi tagja néha nem fér hozzá a számlához, mert az zárolódik: ezért érdemes lehet egy másik családtagot is hozzáadni a számlához. Bevándorlókat néha egy közlekedési ellenőrzésen fognak fel és tartanak fogva, és az autót néha elvontatják. Amíg az autó a parkolóban áll, továbbra is díjakat számítanak fel. Amikor egy családtag eljön az autóért, néha igazolnia kell, hogy rendelkezik a biztosítással. Érdemes lehet hozzáadni szeretteiket az autóbiztosításához, és visszatérni ahhoz a korlátozott meghatalmazási nyomtatványhoz, amely lehetővé teszi a család számára, hogy szükség esetén eladja az autót. Keresni kell egy jó hírű bevándorlási ügyvédet, akivel konzultálhat, még akkor is, ha most nincs szüksége szolgáltatásukra. A konzultációk általában ingyenesek.
Ha csalás történt az első bejelentést annál a személynél kell tennie, aki segített az átutalás lebonyolításában: hívja a bankot, ha bankszámlát nyitott, vagy a Western Union fizetési alkalmazást. Tudassa velük, hogy ez csalás volt, és szeretné, ha a fizetést visszavonnák. A megvalósíthatóság attól függ, hogy milyen gyorsan történt. Tegyen bejelentést a hatóságoknál (FTC vagy az állami főügyészség). Ha nem érzi magát kényelmesen, megkérhet egy ügyvédet vagy egy megbízható személyt, hogy tegyen bejelentést az Ön nevében, ők megadják az elérhetőségeiket. A szakértők tanácsolják a csalást elszenvedett embereknek, hogy beszéljenek a közösségükben másokkal a csalásokról, mert azok az emberek, akik hallottak a csalásokról, sokkal kisebb valószínűséggel esnek áldozatul.
A csalások azonban nem korlátozódnak a bevándorlási ügyekre. Az FBI adatai szerint a leggyakoribb bűncselekmények közé tartozik az adathalászat, a személyazonosság-lopás és a zsarolás, míg a legnagyobb anyagi veszteséget a befektetési csalások, különösen a kriptovalutához kapcsolódó átverések okozzák. A munkakeresési csalások is robbanásszerűen terjednek, ahol hamis állásajánlatokkal csábítják az embereket, majd különféle díjakat kérnek „képzésre” vagy „adminisztrációra”. Az etnikai közösségek esetében gyakran megjelennek kulturálisan célzott csalások is. A kínai közösségekben például dokumentált eset az úgynevezett „ghost scam”, amely vallási és kulturális hiedelmeket használ ki, míg más közösségekben a nyelvi akadályokat és a közösségi bizalmat fordítják az áldozatok ellen. A telefonon text üzenetben érkező ajánlatokat el kell utasítani, nem szabad szóba állni velük.
A kérdés az, hogy miért éppen a bevándorlók és az etnikai kisebbségek válnak elsődleges célponttá. A válasz több tényező együtteséből áll. Egyrészt sokan közülük nem ismerik teljes mértékben az amerikai jogrendszert és intézményeket, ami megnehezíti számukra a hiteles és a hamis információk megkülönböztetését. Másrészt nyelvi korlátokkal küzdenek, így gyakran saját közösségi csatornáikon keresztül tájékozódnak, ahol a csalók könnyebben tudják elérni őket. Harmadrészt a bevándorlási státusz bizonytalansága és a deportálástól való félelem rendkívül erős pszichológiai nyomást jelent, amit a csalók tudatosan kihasználnak. A szakértők szerint a kétségbeesés a csalások egyik legfontosabb „üzemanyaga”.
Az is hozzájárul a probléma súlyosságához, hogy az áldozatok gyakran nem jelentik a bűncselekményeket. Ennek oka lehet a hatóságoktól való félelem, a szégyenérzet vagy az, hogy nem bíznak abban, hogy segítséget kapnak. Egyes kutatások szerint a jelentett esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik, a valós veszteségek jóval magasabbak lehetnek. A védekezés első lépése az információ. Az amerikai hatóságok szerint alapvető szabály, hogy semmilyen hivatalos szerv nem kér pénzt telefonon, e-mailben vagy közösségi médián keresztül. A sürgetés, a fenyegetés és a gyors döntésre kényszerítés szinte minden esetben a csalás jele. Ugyanígy gyanús minden olyan ajánlat, amely garantált bevándorlási eredményt ígér, vagy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Fontos, hogy az emberek csak ellenőrzött forrásból, hivatalos csatornákon keresztül kérjenek segítséget.
Ha valaki mégis áldozattá válik, nem marad teljesen eszköztelen. A csalásokat jelenteni lehet az FTC rendszerében, amely nemcsak adatgyűjtésre szolgál, hanem segíti a hatóságokat a hálózatok felszámolásában is. Emellett számos nonprofit szervezet és jogsegélyszolgálat nyújt segítséget az érintetteknek, különösen az etnikai közösségekben. A legfontosabb azonban az, hogy az áldozatok ne maradjanak egyedül, mert a hallgatás csak a csalók érdekeit szolgálja. A bevándorlókat célzó csalások története végső soron nemcsak bűnügyi kérdés, hanem társadalmi tükör is. Megmutatja, a kiszolgáltatottság, a félelem és a bizonytalanság milyen könnyen válik üzleti modellé. És azt is, hogy egy társadalom mennyire képes megvédeni azokat, akik a leginkább rászorulnak erre a védelemre.
