Magyar Péter már hónapokkal ezelőtt azt állította, hogy a „Tisza Pártnak” van programja, többezer szakértővel dolgozik, és készen áll a kormányzásra. Ez elvárható is lenne, de a 29 fős párt első frakcióülése után kiderült, hogy Magyar a leendő kormányából csak hét minisztert tudott megnevezni, további kilenc minisztérium élére még nincs jelöltje. Ez azt jelenti, hogy Magyar nem készült fel a kormányzásra. Nincs elképzelése arról, hogy kik vezetnek olyan fontos tárcákat, mint a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium, Vidékfejlesztési Minisztérium, a Miniszterelnökség (ahová az uniós ügyek is tartoznak), nincs embere a művelődési, a digitális és a szociális tárcák élére.
Ez azt jelenti, hogy nemcsak a miniszterjelöltek hiányoznak, hanem a koncepció is. Az, hogy ki vezeti a minisztériumot, meghatározza azt is, hogy a minisztérium milyen prioritások szerint dolgozik, milyen programot hajt végre. Ez azt jelenti, hogy a felsorolt tárcákkal kapcsolatban Magyarnak fogalma nincs, hogy ott mi fog történni, mit kellene csinálni. Ha lenne elképzelése, embere is lenne rá, aki ezt az elképzelést képviseli vagy megtestesíti. Arról nem beszélve, hogy ezeknek az elképzeléseknek harmóniában kellene lenniük egymással, és egy átfogó egységes víziót kellene alkotniuk arról, hogy Magyar milyen Magyarországot akar. Működőképes Magyarországot ígért, ez kérdőjeleződik meg.
Ha egy miniszterelnök nem tudja, kit akar egy tárca élére, az azt jelenti, hogy nem tudja, mit akar attól a tárcától. Ez nem késői döntés, ez hiányzó program. Minden komoly demokratikus rendszerben a miniszterelnök-jelölt az eskütétel előtt hetekkel nyilvánosságra hozza a kabinetjelöltjeit. A közvéleménynek joga van megismerni és értékelni a leendő kormányt, mint csapatot, nemcsak a miniszterelnököt. Magyar ezt is megtagadta, csak rá kellett szavazni. Most kiderült, hogy nincs kész csapata. A demokratikus kormányzás alapelve, hogy a miniszter nem a miniszterelnök embere, hanem a tárca szakmai és politikai felelőse, aki egy programot képvisel. Ha nincs miniszter, nincs program.
Nem véletlen, hogy erről szinte semmit nem hallottunk. Szakmai kompetencia fel sem merült. Magyar programja az volt, hogy ne legyen korrupció (magával szemben ezt a szigort nem sikerült alkalmazni a fideszes ügyeivel kapcsolatban). A megnevezett hét miniszter sem okozott katarzist, egyetlen jelentős arcéllel rendelkező minisztert sem lehet ebben a listában találni. Szürke és középszerű emberek, egy részük másod- és harmadvonalbeli fideszes káder. Magyarország ennél sokkal gazdagabb, sokszínűbb, sokrétűbb. Ennél sokkal karakteresebb szakemberek vannak. Látszik, hogy a kiválasztás szempontja a lojalitás, hogy senki ne nőhessen Magyar fejére, ne törpüljön el Magyar mellette.
Ha a kiválasztás egyetlen szempontja a lojalitás, az nem kormány, hanem udvartartás. Az autokratikus rendszerek egyik legbiztosabb jele, amikor a kiválasztás egyetlen szempontja a lojalitás, nem a kompetencia. Ez nem demokratikus kormányzás, hanem klientúraépítés. A 9 üres tárca azt bizonyítja, hogy nincs koncepció. Megfelelő embert keresnek, aki eléggé megbízható és lojális, s nem okoz botrányt. Hol van itt a vízió? Magyarnak fogalma nincs arról, hogy mit akar, ha nincsenek kiválasztott emberei. Egy koncepcióhoz kellene keresni az embert, de nem az eskütétel előtt.
A Magyarnak két éve kampányoló propagandasajtónak egyetlen szava sincs arra, hogy Magyarnak kulcs minisztériumok vezetésére nincs jelöltje. Felkészületlen a kormányzásra. Ha egy baloldali és/vagy liberális demokrata miniszterelnök-jelölt várná az eskütételt, s ennyire nem lenne elképzelése arról, hogy kik vezetnek fontos tárcákat, darabokra szedné az egykori Indexből osztódással szaporodott online sajtó, amely most a Magyar Nemzet, a Mandiner és társai helyébe lép. Nem kis áldozatot hoztak az SZDSZ volt politikusai, hogy megszabaduljanak Gyurcsánytól, de képzeljük el, ha Gyurcsány lenne Magyar helyében. Már darabokra tépték volna és hisztérikus pánik, káosz uralkodna az országban.
A hiányzó miniszterek közül egyetlen tárcára vonatkozó javaslat jelent meg. A magyarista sajtó megbízható forrásokra hivatkozva közölte Rubovszky Rita oktatási miniszterjelölt nevét. Akkora felzúdulás lett, hogy Magyar kénytelen volt cáfolni a hírt, mert egyelőre nem merte bevállalni a választási győzelem után ezt a nyílt konfliktust. Magyar zokon vette azt, hogy az embereknek (köztük a választóinak) lehet véleménye: „ma már mindenki ír és mindenki véleményt mond, és már nemcsak a 10 millió futballedző vagy szövetségi kapitány hazája lettünk, hanem tulajdonképpen mindenki megmondaná, hogy kik legyenek a miniszterek, és kik ne legyenek miniszterek” – mondta durcásan.
Nem 10 millió miniszterelnök van, hanem egy, de van (csaknem) 10 millió polgár, akinek köze van ahhoz, hogy milyen miniszterek lesznek, kik fogják kormányozni az országot. Ez az egy miniszterelnök pedig vegye tudomásul, hogy erről mindenkinek van, és lehet véleménye. Fogadja el, hogy ezek az emberek azt hitték, hogy itt tényleg rendszerváltás lesz, demokrácia és jogállam épül, lerombolják az Orbán-rendszert, intézményesen, kulturálisan és eszmeileg is. Ők még nem tudják, hogy erről szó nincs, hogy Magyar Péternek ajándékozták ezt az országot, aki elhitte, hogy az övé.
Kell még egy kis idő, amíg mindenki megérti, hogy itt semmi nem változik, csak egy tapasztalatlan, arrogáns, erőszakos autokrata kaparintotta meg az Orbán-rendszert, mert elhitette, hogy az Orbán-rendszert nem lehet megdönteni nélküle. Vele nem lehetett, mert az Orbán-rendszer minden ízében marad. Jön a gyenge utánzat, amely az erőszakos és gátlástalan stílusával próbálja ledönteni azt a magas falat, ami a tehetségtől, a tisztességtől és a demokráciától elválasztja. Az Orbán-rendszer marad. Csak most már Magyar Péter üzemelteti. Minden jel arra utal, hogy az eddiginél is gyengébb színvonalon.
