A Népszava Szerkesztősége drámai hangú közleményben jelentette be, hogy a fideszes Mediaworks tulajdonában levő nyomda és terjesztő cég a feléjük fennálló tartozásai miatt felmondta az újság kinyomtatását és terjesztését. A 153 éves Népszava a legrégebbi magyar újság, a magyar kultúra és a magyar történelem része, igazi nemzeti kincs. Magyar Péter miniszterelnök mindenről hírt adó Facebook-oldalán egyetlen mondat sem jelent meg arról, hogy a rendszerváltás keretében az Orbán-rendszer által túszul ejtett újságot az új kormány hogyan menti ki abból a csapdából, amelybe Orbán ejtette, megadva az esélyt arra, hogy a sajtópiac és a sajtószabadság helyreállítása után megéljen saját lábán.
A Népszava szerkesztőségének közleménye udvariasan hallgat arról, hogy miközben egyértelműen megerőszakolta, túszul ejtette a diktatúra (mert a Népszava nem önszántából, nem saját hibájából került ebbe a helyzetbe, hanem a NER működése eredményeként az Orbán-rendszer egyik áldozataként), az új kormánynak (értsd: Magyar Péternek) egyik alapvető kötelessége lenne, hogy a Népszavát ebből a helyzetből kimentse, s a 153 éves lapot megmentse. A Népszavát az Orbán-rendszer (amelynek Magyar Péter 14 éven át a kiszolgálója és a haszonélvezője volt) megfosztotta a szabad piac lehetőségétől, az önrendelkezéstől, önhibáján kívül került „fügefalevélként” az elnyomó rezsim portfóliójába.
De ugyanilyen fügefalevélként maradt meg a 444.hu és a többi álfüggetlen újság is, amelyekről szintén Rogán Antal döntött, méghozzá úgy, hogy őket nem a Mediaworks tartja el, hanem meghagyják azt amerikai és európai alapítványoknak, de a létezésért fejébe ugyanolyan kompromisszumokat kellett kötniük, mint a Népszavának. Különben a 444.hu is már csak egy emlék lenne, ha betöltötte volna az igazi sajtó feladatát. A 444.hu-t azért említjük név szerint, mert a penetráns pöcegödör cikkeket jegyző Szily László ebből az alkalomból megírta a legaljasabb cikket, amit egy újság a másikról írhat, ami a sajtótörténet legmocsokabb darabja lenne, ha a 444.hu sajtó, Szily pedig újságíró lenne.
Az Orbán-rendszer nem totális diktatúra volt, hanem a demokrácia látszatába csomagolt önkényuralom, amelyben megtartották a demokratikus díszleteket, de a látszat mögött mindenről Orbán autokratikus rendszere döntött. A nagypofájú Szily egy nyeszlett kukacot nem tudott volna venni a pecabotjára, ha Orbán és Rogán úgy dönt, vagy ha a 444.hu 15 éven át egy kicsit is veszélyt jelentett volna rájuk. Az a szórakoztatóipari tevékenység, amit a 444.hu és az Orbánt korlátlan hatalomhoz juttató Index osztódással szaporodott médiaegységei folytattak, szerepét tekintve sokkal gyalázatosabb volt, mint a túszul ejtett Népszava, amely ebben a helyzetben is igyekezett tisztességes sajtó maradni.
Szily most is „függetlennek” nevezi ezt a médiaszerelvényt a sajtó holtvágányán, de függetlenségről szó nincs, mert most Magyarral csinálják ugyanazt, amit egykor Orbánnal. A 444.hu és társai közönséges propagandakiadványok a Népszavához képest, amely az Orbán-rendszer sajtóportfóliójának a centrumából volt a rendszer ellenzéki sajtója. Ez az újság túszként is legalább megpróbált tisztességes maradni. Nem tehet róla, hogy a látszat kedvéért ezt megengedték neki, mint ahogy a gonzószemetet is megengedték, éppen ezen okból. Ezért a magát tévedésből „függetlennek” nevező kollaboránsok, most éppen Magyar-propagandisták, semmivel nem voltak különbek és szabadabbak a Népszavánál.
Ezt csak a tények kedvéért rögzítjük, mert ettől függetlenül, egy újságíró nem beszélhet így a bajba jutott kollégáiról, egy magát sajtóorgánumnak nevező lap így nem írhat egy másik újságról, amely ugyanannak a diktatúrának volt az áldozata. Valóban független magyar nyelvű újság nem sok létezett, az ÉS, a Hócipő és az Amerikai Népszava kivételnek számít. Mi hasonlóan elfogadhatatlannak és immorálisnak tartjuk Magyar Péter hallgatását és közömbösségét, amely azért is súlyosabb, mert nem csupán szemétség és butaság húzódik mögötte, hanem nyilvánvaló ideológiai ellentét, pártpolitikai érdek és személyes gyűlölet. Mert a Népszava egykori „óellenzéki” baloldali újság, ami Magyarnak nem kell.
Magyar Péter szándékosan számolta fel a politikai liberális baloldalt, tudatosan semmisítette meg a baloldali és demokratikus pártokat (a „Tisza” nem az), s ugyanilyen szándékos az, hogy az Orbán-rezsim bukása után nem nyújt segédkezet a fogságba ejtett Népszavának, nem segíti ki a diktatúra csapdájából, amíg létrejön a szabad sajtópiac. Önmagában az is botrány, hogy a Mediaworks még létezik. Ez mindent elmond arról, hogy Magyar elmulasztotta a rendszerváltást, nem tette meg a legalapvetőbb lépéseket sem: a Népszava helyzetéért nemcsak Orbán, hanem Magyar Péter is felelős. A Fideszt a Mediaworks-el és az alaptörvénnyel együtt már rég be kellett volna szántania.
Ezért a Népszava most már nemcsak a Fidesz, hanem a „Tisza” áldozata is, amelynek győzelméért a Népszava elég sokat tett: a mi ízlésünk szerint túlságosan is sokat, mert az Orbán-rendszer megdöntése érdekében nyújtott támogatása mellett nem fordított elég gondot a demokratikus garanciák, fékek és ellensúlyok, a rendszerváltás megkövetelésére, hanem a többi álfüggetlen sajtóval együtt bedőlt Magyar Péter hazugságának, hogy az Orbán-rendszert csak egyetlen párttal lehet megdönteni. Ezért a Népszava alárulta saját politikai közösségét, a baloldalt is. Ennek áldozata most ő maga is. De hol van ez vétek a 153 éves múlthoz és kulturális örökséghez képest? Magyar hálájára számítottak?
Az is helytelen, hogy a Népszava elhallgatja ebben Magyar Péter felelősségét, és nem kéri számon rajta a túszul ejtett újság megmentését. Álságos és hazug indok az, ha Magyar azt mondja, hogy ő nem avatkozik a sajtópiacba (nem tart el lapokat), mert ez nem ezt jelenti. Arról nem beszélve, hogy saját öccse által üzemeltetett kormánypropaganda lap, a Kontroll sem a piacból él, nem az olvasók tartják el, s ha vannak hirdetései, akkor azok nem függetlenek attól, hogy a testvére a miniszterelnök. Ha Magyar a jogállamra akar hivatkozni, akkor ne felejtse el, hogy ez a felállás a testvérével (és annak alakuló médiabirodalmával) önmagában is egy korrupciós szisztéma.
A Magyar Pétert támogató baloldal és a liberálisok alapvető kötelessége lenne, hogy Magyart emlékeztesse arra az ígéretére, hogy Orbán legyőzése után plurális demokrácia lesz, „nyíljon száz virág”, virágozzék a demokrácia, a sokszínűség, s arányos új választási rendszerben alakuljon ki egy alkotmányos demokrácia politikai térképe. Ha Magyar Péter nem menti meg a Népszavát (vagy eleve nem hoz létre új szabad sajtópiacot), akkor nemcsak a kisstílű politikai és ideológiai érdek vezeti, nem csupán a nagyonalúság hiányzik belőle, hanem úgy semmisít meg egy nemzeti kulturális értéket, hogy közben ennek az ígéretének az alapvető feltételét, a baloldal nyomtatott napilapját számolja fel.
Magyar hallgatása azt jelenti: a szélsőjobboldali fideszes Mediaworks maradhat, a baloldali Népszava pusztuljon el. Közös erővel pusztítják el, s ha van különbség, akkor Orbán mellett az szól, hogy minimális követelmények és keretek közepette, de a Népszavát megőrizte és fenntartotta, míg Magyar elpusztítja. Mert a passzivitása is tett, a Népszava megsemmisítésének tette. Akik elhitték, és népszerűsítették, hogy a baliberális oldal „óellenzéknek” bélyegezve átmenetileg szűnjön meg, majd támadjon fel, remélhetőleg nem mulasztják el megemlíteni Magyarnak, hogy nem erről volt szó.
Nem szeretnénk személyeskedni, s őszintén mondjuk: itt az ideje, hogy Lendvai Ildikó volt MSZP-elnök felemelje a szavát a Népszava és a baloldal érdekében, mert ez már nem Orbán legyőzéséről, hanem Magyar autokratikus hatalmáról szól, s nem ezt ígérte azoknak a baloldaliaknak, akiket arra szólított fel, hogy a populista jobboldali Magyart segítsék, a baloldal helyett rá szavazzanak. Úgyis, mint a Népszava állandó közírója. De mindez nem csupán Lendvai Ildikó feladata és kötelessége, hanem minden baloldali demokrata és liberális politikus felelőssége is. Mondhatnánk, hogy a Népszava Magyar támogatásával saját csapdájába esett, de a lap megszűnése túl nagy ár ezért a tévedésért.
Az Amerikai Népszava szerkesztősége testvérlapjának tekinti a magyarországi Népszavát, tiltakozik a kivégzése ellen. Felszólítja a Tisza-kormányt, tegyen azonnali intézkedést a túszul ejtett Népszava megmentése érdekében, emellett egy demokratikus rendszerváltás részeként haladéktalanul teremtse meg a szabad sajtópiacot, számolja fel a diktatúra sajtóviszonyait. A Mediaworks-öt szüntesse meg, a tulajdonosát, Orbán strómanját, Mészáros Lőrincet Orbánnal együtt állítsa az igazságszolgáltatás elé. A Mediaworks szűnjön meg, ne a Népszava. Ha nem így történik, az a leglátványosabb bizonyítéka annak, hogy nincs rendszerváltás. Magyar Orbánnak nem legyőzője, hanem kijelölt utódja.
Orbán a Népszabadságot semmisítette meg, Magyar (a Mediaworks mögé bújva) a Népszavát. Mi a különbség?
