Magyar Péter a köztársasági elnök várható személyével kapcsolatban a kormányszóvivői tájékoztatón azt mondta: „Mi nem fogunk jelölni olyan köztársaságielnök-jelöltet, akinek akár miniszteri, akár képviselői vagy bármilyen más szerepe volt a 2026 előtti évtizedekben. Ez teljesen világos.” Világos. Méghozzá az is, hogy miért. Magyar így próbálja kizárni azokat a népszerű köztársasági elnökjelölteket, akiket saját szavazói közéleti tevékenységük, feddhetetlen múltjuk és megbízhatóságuk alapján jelöltek, s akik a kormányzatnak ellensúlyai, az alkotmányosságnak éber őrei lehetnének. Magyar olyan tapasztalatlan embereket akar, akik csupán díszletek, és nem töltik be ezt az alkotmányos funkciót.
Ennek bizonyítéka volt Polgár Judit villámgyors jelölése is, a gyorsaság pedig azt a célt szolgálta, hogy az ország polgárai ne sorakozzanak fel olyan jelöltek mellett, akiket nem ő választott ki saját bábjának. Miután ez a próbálkozása megbukott, azzal próbálja a jelölési folyamatot korlátozni (miután már megakadályozta, hogy a nép közvetlenül válasszon elnököt, amit megígért a kampányban), hogy a 2026 előtti politikai múltat kizáró tényezőnek tartja. Törvényesen ilyen kizáró tényező nincs, ez alkotmányos jogokat sért, mert az alkotmányos jog, hogy mindenki választó és választható legyen. I. (Nagy) Magyar Péter ezt önkényesen egyszemélyben nem korlátozhatja (nem korlátozhatná egy jogállamban).
Azt látatlanban feltételezni lehet, hogy aki a 2026 előtti évtizedekben semmiféle politikai szerepet nem töltött be, nem alkalmas köztársasági elnöknek, mert tapasztalatlan és felkészületlen a feladatra. Arról nem beszélve, hogy nem tisztázott, mi számít Magyar szerint „politikai szerepnek”? Azon kívül, hogy valaki miniszter, vagy képviselő volt, mert a „bármilyen más” megjelölés nem azonosítható. Aki aláírt politikai petíciókat, tiltakozott valamely politikai ügyben, minek számít? Vagy minek számít, ha valaki az Orbán-rendszer csókosaként és élősködőjeként állami cégek igazgatói tanácsaiban kapott jól fizető kamuállásokat, az EU-ban volt diplomata, esetleg a Diákhitel Központ Zrt. igazgatója?
Ezen az alapon Magyar sem lehetne köztársasági elnök? Akkor milyen alapon lehet miniszterelnök? Miért képzeli, hogy ő az ófideszes múltjával lehet miniszterelnök, kormánya tagjai számosan a diktatúra szolgálatában álltak, de ez nem kizáró tényező. Ezt mindenki fogadja el. De azok a tisztességes emberek, akik egzisztenciájukat nem kímélték, az életüket áldozták, egészségüket elvesztették, vagy megélhetésük veszélybe került, mert ellenálltak az önkényuralomnak, azok nem lehetnek a rendszer bukása után elnökök, mert a fideszes Magyar Péter nem akarja, hogy a szellemiségük megjelenjen, tükröt tartsanak, kontraszt legyenek, független ellensúlyként működjenek.
Neki meg kell bocsátani, s neki van mit. De akiket kirekeszt, azoknak nincs mit szégyellniük, nem csináltak semmi rosszat. Nekik nem lehet megbocsátani, hogy nem voltak fideszesek, vagy megalkuvók, vagy életükben dolgoztak a közért. Őket Magyar kirekeszti mindenhonnan. Nemcsak köztársasági elnökök nem lehetnek. Előbb van esélye egy megalkuvó, az Orbán-rendszert kiszolgáló bábnak, mint egy tisztességes, egyenes demokratának. Ezért mi pedig úgy gondoljuk, hogy nem őket kellene távol tartani, hanem Magyart. Az nem baj, hogy ő szerepelt a politikában? Ráadásul hogyan? Ez nem nyomja rá a bélyegét arra, hogy volt bűntársai szabadlábon vannak, az alaptörvényük érvényes?
Magyar arra hivatkozik, hogy „nem egy pártnak választunk, vagy egy politikai oldalnak, közösségnek választunk köztársasági elnököt, hanem az egész országnak”. Vajon Bárándy Péter, Iványi Gábor, Majtényi László, Hadházy Ákos, s mások, akiket Magyar ezzel az önmaga által alkotott szabállyal kirekeszt a jelölhetők és választhatók közül, vajon melyik párt, politikai oldal, közösség elfogult elnöke lenne? Már nincsenek is demokratikus pártok, Magyar mindet megszüntette. Az említett jelöltek nem képviselnek egyetlen pártot vagy irányzatot sem, szakemberként töltöttek be tisztségeket vagy az orbáni diktatúra ellen harcoltak (ez különbözteti meg őket Magyartól, aki viszont a másik oldalon állt).
Ezért ez egy hamis hivatkozás. Ezen kívül mi teszi alkalmatlanná a magyar közélet legkiválóbbjait, akik érdemeik és képességeik alapján töltöttek be közfunkciókat, hogy emiatt ne lehessenek köztársasági elnökök? Vannak, akiknek közéleti pályája következő méltó állomása a köztársasági elnöki pozíció lenne. Mitől lesz alkalmasabb valaki attól, hogy az elmúlt évtizedekben semmiféle politikai múlttal nem rendelkezik, semmit nem tett a közért, noha áthaladt felette egy rendszerváltás a kommunista diktatúrából, egy demokrácia, majd egy illiberális fasiszta diktatúra, de őt semmi nem mozdította ki a nyugalmából, semmit nem tett a köz érdekében? De hirtelen köztársasági elnöknek alkalmas lesz?
S mi a garancia arra, hogy valaki ugyan semmiféle politikai szerepet nem vállalt, semmiféle politikai megnyilvánulása nem volt, a diktatúra alatt némább volt, mint az Áder János pecabotjára akadt ponty, hogy ennek ellenére nem lenne pártos, nem egy politikai irányzat, vagy közösség elfogult köztársasági elnöke lenne? Aki pedig soha semmit nem tett, nem mondott, semmilyen közfunkciót nem töltött be, a politika és a közélet nem érdekelte, most hirtelen a közért aggódó elnök lesz? Vagy akinek nem ismertek senki által a nézetei, soha nem nyilvánított vélemény, vajon van-e olyan értékrendje, amely alapján döntést hozhat törvényekről, alkotmányjogi kérdésekről, amiben meg lehet bízni?
Mindezek a kérdések egy irányba vezetnek: Magyar csupán ürügyet keres, hogy kizárhassa azokat a jelölteket, akik alkalmasak lennének az alkotmányos feladatra. Egyértelmű, hogy az alkalmasságuk miatt nem lehetnek elnökök, mert Magyar nem akar olyan köztársasági elnököt, akinek alkotmányjogi elvei vannak, aki kellőképpen független, akinek a jogállamiság fontos, és tudja is, mi az, s aki ellensúlya lehetne az ő pillanatnyilag korlátlan hatalmának. Magyar Péter saját diktatúrájához keres köztársasági elnököt. Ez az oka annak, hogy elfogadhatatlan indokokkal kirekeszt minden alkalmas embert. Ezért nincs közvetlen elnökválasztás sem, pedig ezt is megígérte, de nem tartja be. Hazudott.
Mindezt alátámasztja Magyar álnok retorikája, amikor kijelenti: „nem Magyar Péternek kell eldöntenie, hanem elsősorban a Tisza közösségének, azon belül is a Tisza-frakciónak”. Nem létezik olyan, hogy Tisza-közösség, a „Tisza” egy gyűjtőfogalom, amely nagyon különböző embereket jelent, akiket az kapcsol össze, hogy rendszerváltást akarnak. Éppen azt, amit Magyar nem akar. A Tiszának tagsága sincs. A Tisza-frakciót Magyar válogatta össze, azt szavazzák meg, akit Magyar eléjük tesz. Majd cinikusan hozzáteszi: „de az sem árt, ha ezzel egyetért a Tisza elnöksége is”. Az „elnökség” Magyar Pétert jelenti. De akkor a „Tisza-közösség” akarata számít, vagy csak akkor, ha egyetért vele az „elnökség”?
Magyar a gondolatmenetet azzal zárta: „Én szerintem fogunk találni ilyen embert.” Nincsenek kétségeink. A köztársasági elnök kiválasztása az ősbűn, ami mindent megmutat. Magyar ellopja a magyar szabadságot, amit nem ő szerzett meg, hanem az a 3 millió ember, aki nem rá mondott igent, hanem Orbánra mondott nemet. Akik nem állíthatnak köztársasági elnököt, akiknek a jelöltjeit Magyar megbélyegzi, mert valamilyen politikai szerepet betöltöttek, amiképpen Magyar is, csak ők a csizma másik oldalán voltak. Most pedig Magyar mondja meg, hogy kit lehet választani, kit nem? Becsületes, független, elvszerű és felkészült demokratát nem lehet. Csak egy bábot, azt is Magyar választja meg.
Ez ugyanaz a modell, ami az Orbán-rendszer lényege. A demokrácia látszata mögött egyetlen ember dönt. Ennél tisztességesebb a nyílt diktatúra, mint ez a bábszínház. Ettől az egész országot belengi megint a hamisság, a képmutatás, a hazugság szelleme. Szerintünk inkább Magyart kellene távol tartani, mert ő az, aki idegen test az áprilisi választási forradalomban. Ha Magyar most letolhatja ezt a nép torkán, semmi nem állítja meg az újabb diktatúrát. Lehet megint nevetni és hülyézni. Már megszoktuk. Ugyanez történt 2010 után is. Ez az antidemokratikus, önkényes és kirekesztő köztársasági elnökválasztás mérföldkő. Ha az április választás egy forradalom volt, akkor ez egy ellenforradalom.
