Magyar Péter ezt posztolta a Facebook-oldalára: „Már több tucat felajánlás érkezett vállalkozásoktól és civilektől a paksi építkezéshez. Orbán Győző bányatulajdonos, Tiborcz István és Schmidt Mária oligarcha eddig egy kavicsot sem ajánlott fel”. Egy nappal korábban Szíjj Lászlót, Garancsi Istvánt és Mészáros Lőrincet nevezte meg, akiktől hiányolja a felajánlásokat. Erre Garancsi cége felajánlott 10 ezer tonna követ. Rosszul tette. Én nem adnék egy kavicsot sem, s nem azért, mert nem érdekel a paksi atomerőmű és a Duna sorsa. Nem is azért, mert – nem véletlenül – nem vagyok oligarcha. Egyszerűen visszautasítom ezt az arroganciát, s főképpen ezt a „kormányzási” stílust.
Szinte hallom az ellenérvet, hogy „ezek megérdemlik”. Tévedés, a lealacsonyító bánásmódot nem érdemlik meg, mert ennyivel (is) különbek vagyunk náluk. Különösen nem, ha ez a bánásmód a törvényes felelősségre vonást helyettesíti, amit viszont megérdemelnének, de nem kapják meg. Ez a stílus lehúz bennünket ezeknek a szintjére, és fájdalmas felismerés, de Magyar kommunikációja azt jelzi, hogy ő ezeknek a szintjén van. Ami az ügykezelés morális szintjét illeti. Mert kommunikációban magasan Magyar felett állnak, a lopott vagyonnal gazdálkodó Tiborcz cégének nyilatkozatai dühítően professzionálisak, mintha a tulajdonos egy rendes üzletember lenne. Ellenük az agresszió vesztes önlejáratás.
Azt kellene felmutatni, mi különbözteti meg a demokratikus jogállamot attól a rendszertől, amelyet le akar váltani. A törvényes felelősségre vonás nem megalázás, a megalázás pedig nem felelősségre vonás. Az egyik pedig nem helyettesíti a másikat.
A magam részéről elutasítom azt, hogy a miniszterelnök erkölcsi kötelességgé tegye az önkéntes adományozást, nyilvánosan megszégyenítse azt, aki nem engedelmeskedik, legyen az bárki. Már csak azért is, mert nehogy belemelegedjen, és azt képzelje, hogy ebben a stílusban ugráltathat bárkit bármire. Ha NER-oligarcha lennék, akkor sem adnék egy darab kavicsot sem, mert egyrészt oldja meg a problémáját, arra van a költségvetés és a 6 milliárdos keret, másrészt ne gondolja, hogy bármit megtehet velem, mert én az Orbán-rendszer kedvezményezettje voltam. Ne zsaroljon, ne uszítson, ha van valami bizonyítéka ellenem, akkor tegyen feljelentést, majd ott megvédem magam, ha tudom.
Azért sem adnék Magyarnak egy kavicsot sem, mert nem vagyok a szolgája, nem vagyok, nem is leszek a hűbérese, velem így nem beszél. A felajánlás mindig önkéntes, lehet kérni, s ha valaki ad, azt megköszönni. Kikövetelni, megszégyenítéssel kiprovokálni nem lehet, ráadásul lincshangulatot keltő stílusban, propagandacéllal nem lehet. Ennél a kötelező kommunista műszak is emberségesebb volt. Magyar egyenként szólítja fel a politikai ellenfeléhez tartozó vállalkozókat, vagy akiket a túlszámlázások miatt burkoltan bűncselekmények részeseinek gondol. Listáz? Milyen alapon? Hol vannak a bizonyítékok, a feljelentések és az eljárások? A hőzöngés helyett ezt várnák a szavazók.
Túlszámlázás tekintetében éppenséggel Magyar Péter sem szorul segítségre. Ha a túlszámlázások adják az „erkölcsi” alapját a követeléseinek, akkor magát is beállíthatja a sorba, mert ő még be is vallotta, hogy a Diákhitel Központban túlszámlázásokat csinált. Hadházy Ákos pedig tényekkel bebizonyította, hogy nemcsak kényszerből, hanem saját zsebre is. Ő a korrupciónak az elkövető oldalán állt. Neki is van nyeresége a NER-ből, a vagyonbevallása szerint 88 milliós pénzügyi megtakarítással és befektetéssel rendelkezik. Ő hány kavicsot ajánlott fel a paksi építkezéshez? Miért nem azzal kezdte?
Senkinek nincs általános jogi kötelezettsége arra, hogy egy állami beruházáshoz egyetlen kavicsot is adjon. Ha van velük szemben megalapozott gyanú a korrupcióra, a hűtlen kezelésre, csalásra vagy más bűncselekményre, annak intézményes következménye kell legyen. Ha nincs, akkor ugyanolyan joguk van azt mondani, hogy az állam hajtsa végre az állami beruházását az erre elkülönített állami pénzből, mint bárki másnak. Ezért fizetik az adót. Magyar oldja meg a problémát, ez az ő kötelessége, ezért választották meg. Ez egy szakmai kérdés, amiből Magyar patetikus retorikával hőstörténetet kreál magáról, és ehhez kellene asszisztálnia mindenkinek. Én nem tenném.
Az utolsó lennék, aki meg akarná védeni Orbán Győzőt, Tiborczot vagy Schmidt Máriát. Én már akkor elítéltem és megvetettem ezeket az embereket, amikor ő még legyeskedett körülöttük, hogy a húsosfazék közelébe jusson. Én egy rendes óellenzéki vagyok. Ám demokrataként visszautasítom, hogy ebben a stílusban kérjenek tőlem bármit, éppen ezért nem adnék, mert a miniszterelnöknek nincs joga nyilvánosan megszégyeníteni azért, mert nem adok. Ha bűnöző vagyok, akkor bizonyítsa be. Ha elítélnek, akasszanak fel. De ezt a pimasz és arrogáns megszégyenítést, amivel nyilvánosan közszemlére állít, és megköveztet, leköpdöstet, mint a középkori piacokon, mert önként nem adtam, elutasítom.
Ráadásul egy olyan ember, aki annak a rendszernek, amelyben ezek oligarchák voltak, 14 éven át volt a támogatója, az élősködője. Oligarcha csak azért nem lett belőle, mert nem volt elég tehetséges hozzá, és ezt az arroganciát még a Fideszben sem tűrték. Ezt csak az önmagát is eláruló, az ő szintjére süllyedt volt balliberális értelmiség tűri el, s a rosszabbak még élvezik is. Minden filmben lehet látni a tiszás verbális verőlegények megfelelőit. Ehhez nem asszisztálnék. Én elzárnám az összes követ előle. Küldhet katonákat, felgyújthatja a házamat, tőlem egyetlen követ nem kapna. Magyar rendszerében én egy Robin Hood lennék, mert ő a zsarnok. Magyar azt akarja, hogy behódoljanak neki.
Attól, hogy valaki NER-oligarcha volt, s fél a felelősségre vonástól, még nem kell olyan puha gerincűnek lennie, mint Garancsi. Egyébként is, akinek oligarcha létére nincs annyi esze, és nem látja, hogy Magyar nem fog felelősségre vonni senkit, egyetlen NER-bűnözőt sem fenyeget semmi veszély, az még oligarchának sem jó. Magyar csak arra használja őket, hogy a nyelvét köszörülje rajtuk. Ostoba híveit kápráztassa a hatalommal való visszaéléssel, vagy így próbálja magának megszelídíteni, maga alá kényszeríteni Orbán volt oligarcháit. De ennek az embernek még oligarchája sem lennék. Neki még a pénze sem kellene. Megbízhatatlan, kiszámíthatatlan, az üzleti életre alkalmatlan.
Különösen érdekes Schmidt Mária megnevezése. Magyar őt is az „oligarchák” közé sorolja. Schmidt Mária egy holokausztrelativizáló áltörténész, Orbán fasiszta rendszerének egy főideológusa. Kivételesen kártékony és hitvány személyisége volt az Orbán-rendszernek, de a vagyonát történetesen nem oligarchaként szerezte, ha ezalatt jogellenesen szerzett vagyont kell érteni. Ha ez politikai minősítés, abból milyen alapon következik anyagi kötelezettség? Ha pedig ennél többet jelent, és tolvajnak nevezi, megint ugyanoda jutunk el: hol az eljárás? Mert korrupciós kapcsolat Schmidt Mária és Orbán között is volt. Azt derítsék ki. Ne követ hordasson Schmidt Máriával, hanem ítéltesse el, és juttassa kőbányába.
Az arrogancia azonban csak felszín. A mélyebb probléma Magyar felfogása a hatalomról. Egy miniszterelnöknek nincs hatalma és erkölcsi jogosultsága arra, hogy bárkit nyilvános megszégyenítéssel arra utasítson, hogy a magánvagyonából adjon az állam aktuális ügyeihez. Azt képzeli, bármit megtehet. Akiknek ez tetszik, nehogy elfelejtsék, hogy most köveket akar, holnap mást, mert valamilyen akciófilmet forgat megint valamilyen kormányzati feladatból. Ma a NER-oligarchákat szégyeníti meg és szólítja fel az önkéntességre, holnap téged, bárki mást. Itt az idő, hogy a magyarok köveket hordjanak a miniszterelnöki túlhatalom útjába és fenékküszöböt építsenek Magyarnak, ami megállítja.
Meg kellene mutatni neki, hogy mi a jogállami, intézményes kormányzás és a facebookos trollkodás közötti különbség, amíg nem késő. Miniszterelnök nem teheti magánemberek önkéntes adományát politikai hűségpróba eszközévé. Ami csak első lépés az egyre durvább önkény felé. A helyzet súlyosságára jellemző, hogy ezt a figyelmeztetést a Mészáros Csoport tette meg elsőként. Szégyenszemre minden szavuk igaz, és nekik lehet hálás az eltiszásodott, régebben jogállami elveket valló, egykori demokratikus ellenzék. Ennél nem lehetne rosszabb hír az országnak. Köszönhetik Magyar Péternek, aki éppen most a paksi gáton bohóckodik a Dunánál, de ennek a ripacskodásnak nagy ára lehet.
Magyar Péter mellett jutalomjáték ellenzékinek lenni. Ha így folytatja, egy-két éven belül a Fidesz mennybe megy. Akkor kell majd megnézni ezt az embert, amikor az emberek megunják a látványkormányzást – mást pedig nem tud –, és már nem tapsolnak neki. Akkor kezdődik a Magyar-rendszer.
