A „kurva gyenge” ország

0
Egy kupac hungarikum

Magyarországon pont az ellenkezőjét teszi mindenki még annak is, amit egyébként – véletlenül – jól kifundált.

Vannak országok, ahol a gondolkodás a tettek előszobája. Magyarország nem ilyen ország. A magyarok a gondolkodásban óriások, de a tettek mezején a pigmeusok mögül sem látszanak ki. Nincs olyan problémája a világnak, amelyre ne születne gyors és hatékony magyar válasz, de ezek a végtelenségig várhatják, hogy legyen is belőlük valami. Nálunk kizárólag a hülye és már születésükkor elvetélt ötletek érik meg a megvalósítást.

Jól látszik ez az ország politikai életében. Akár a kormányoldalt, akár az ellenzéket nézzük. Örök ötletelés és ebből sarjadó nagyotmondás, süket szövegelés itt is, ott is. Ennél is szomorúbb, hogy nem csak elsorvadnak a jó ötletek, de azok sem törődnek velük, akiktől erednek. Illetve pont az ellenkezőjét teszi mindenki még annak is, amit egyébként – véletlenül – jól kifundált.

A magyar kormány azt mondta a migrációs válság kitörésekor, hogy a megoldás az okok felszámolásában keresendő. Meg kell szüntetni azokat a problémákat, amelyek milliók útra keléséhez vezettek. A menekülteket még ott kell megállítani, ahol a hazájukhoz közelebb vannak, illetve le kell gyűrni az Iszlám Államot, amely a tömeges terrorjával a térségből származó menekültáradat fő forrása.

Majd ugyanez a kormány az ország déli határon több kilométeres kerítést húzott fel, mintha ez megoldana bármit is a migrációs válságból, azon kívül, hogy a Németországba tartó szíreknek egy kis kerülőt kellett tenniük. Erre adott ki milliárdokat és ugyancsak milliárdokért tartja fenn. Miközben eurómilliókat kapott volna az EU-tól a menekültek regisztrációjáért, átmeneti elhelyezéséért. Ezzel munkahelyeket teremtett volna az országban és kivívta volna a barátai tiszteletét, teljesítette volna szövetségei kötelezettségét, szolidáris lett volna azokkal az országokkal, amelyekkel egy közösséghez tartozik és amelyek milliárdokkal járulnak hozzá Mészáros Lőrinc magánvagyonának növekedéséhez, a magyar városok díszkövezett főtér állományának és az ország stadion kínálatának gyarapodásához.

Ha így jár el, akkor is pont ugyanannyi menekült lenne az országban, mint most, vagyis gyakorlatilag egy sem, mert minden normális ember – ahogy a saját polgárainak százezrei is – tovább menekül Mária (köz)munka alapú országából nyugatra, főleg Németország és a skandinávok felé. Ahogyan az történt akkor is, amikor még nem állta kerítés az útjukat és szabadon beléphettek a szent magyar földre, hogy onnan – ha nincs vonat, akkor akár gyalog az autópályán – gyorsan Ausztria illetve Németország felé vegyék az irány.

Az ellenzék sem kisebb idióta a kormánynál. Kezdettől élesen bírálta a magyar állam viselkedését a menekültekkel szemben, végig azt követelte, hogy Magyarország tegyen eleget a szövetségesi kötelezettségeinek, tartsa be a nemzetközi normákat, legyen humánus a szírekkel és szolidáris a németekkel. Aztán, amikor elkészül az agyon kritizált, fölösleges, drága és semmire sem jó déli kerítés, az MSZP, a legnagyobb ellenzéki párt a saját honlapján hirdette meg választási kampányában, hogy: amíg a magyar emberek félnek, addig a kerítés állni fog. Még a Momentum, a magát leginkább rendszerváltónak definiáló ellenzéki párt is fontosnak tartotta a napokban megerősíteni, hogy ő se bontaná le.

A nyugat ezzel szemben nem pofázott, hanem nemzetközi koalíciót hozott létre, amelybe a lehető legtöbb, nem nyugati szárazföldi erőt – főleg a szerencsétlen, saját államra áhítozó kurdokat – sikerült csatasorba állítani, hogy ne nyugati vér hulljon az Iszlám Állam elleni háborúban, és mára elérte, hogy az IS az utolsókat rúgja, megszűnik tényező lenni. Az EU és mindenek előtt az agyon bírált Angela Merkel török-EU paktumot kötött, amelyben súlyos uniós milliárdok ígéretével rávette a félidióta és véres kezű Erdogánt, hogy teremtsen elviselhető körülményeket a török menekülttáborokban, ezzel is visszafogva százezrek Európába menekülését. Franciaország pedig a napokban megnyitja első afrikai állomásait, ahol Európától távol fogják elbírálni, ki menekült és ki gazdasági migráns.

Vagyis, amiről Orbán Viktor ötletelt, majd pont az ellenkezőjét tette, azt a nyugati államok magyar részvétel és támogatás nélkül megvalósították. A Németországba érkező menekültek száma idén a töredéke lesz a 2015-16-os csúcsnak, miközben az akkor érkezett másfél milliónyi menekült nyelvi és szakmai képzése euró milliárdokért nagy elánnal folyik Németországban, ahol a CDU-CSU által megnyert parlamenti választás után is mintegy évi 200 ezer menekült befogadását tartja Berlin a maga részéről megvalósíthatónak. Aki azt hiszi, hogy az európai menekültválság megoldásában, vagy akárcsak enyhítésében bármilyen pozitív szerepet játszott a déli határunkon épült kerítés, az más ökörségeket is képes bevenni, még azt is, hogy az egész probléma forrása egy 86 éves magyar származású pénzügyi spekuláns, nagy stílű filantróp, Budapest díszpolgára, aki egyébkét örül, ha a WC-ben egyedül ki tudja gombolni a sliccét.

Nem problémák nélkül ugyan, de Németország a legtöbbet fogja kihozni a migrációs válságból, ami abból is látszik, hogy minden nehézség ellenére a német gazdaság szárnyal, a német szövetségi költségvetés évről évre nagyobb többlettel zár. Az igazi politikai probléma, hogy mire használják a terven felül befolyó állami bevételeket. Persze ott is vannak politikai erők, amelyek a migránsokkal ijesztgetnek, de a német iparnak munkaerőre, az országnak fogyasztókra van szüksége, már csak azért is, hogy Donald Trump és a fél világ ne cseszegesse Berlint, hogy túl alacsony a hazai fogyasztás és kevés a beruházás, ezért olyan nagy a külkereskedelmi többlete. Nagyobb, mint Kínáé.

Mindeközben Magyarország, Lengyelország és futottak még egyéb visegrádi országok abban versenyeznek, hogy ki tud kevesebb háborús menekültet befogadni, mert másban nem tudnak labdába se rúgni. Hiába szajkózza Orbán Viktor, hogy a kelet-európai régió lesz Európa gazdaság motorja, a valóság az, hogy a keleti térség gazdasági teljesítménye nehezen értelmezhető a nyugati országokéval összehasonlítva, főleg, akkor, ha figyelembe vesszük, kik termelnek keleten és kik exportálnak innen.

Leleplező, hogy a magyar kormányfő ipari parkokkal akarja fellendíteni a magyar gazdaságot, és részeg angol legénybúcsúztatókkal, akik halál olcsón isszák magukat taj részegre a százmilliárdokért fejlesztett magyar turisztikai ipar dicsőségére.  Nemzetközi cégeket akar az országba csábítani, akiknek a jövőben már aligha lesz elég az adókedvezmény. Munkahelyenként tízmilliókat fognak kérni (eddig is milliókat kértek) infrastruktúrát és alacsonyan tartott béreket. Ezekkel tervez a kedves vezető gazdasági szerkezetváltást és felzárkózást, így akarja – ahogy meghirdette – 2030-ra utolérni Ausztriát.

Mindennél veszélyesebb az ötlete, hogy az uniós támogatásokból orosz atomerőművet és metrószerelvényeket vásárol. Az országot politikailag és gazdaságilag is Oroszország felé fordítja, ha egyszer Brüsszel – ha nem is válik Moszkvává – de berág, és – ahelyett, hogy bevonulna a NATO Magyarországra -, Mária (köz)munka alapú, illiberális országát kirúgják az EU-ból, hogy a lába se éri a földet. Leírják, mint haszontalan koloncot és stratégiailag értéktelen banánköztársaságot, amely – így is úgy is – nyugatról fogja a nagy hozzáadott értékű ipari késztermékeket beszerezni, Oroszországtól pedig az olajat és a gázt. Az a jövő nagy kérdése, hogy mi a bánatos franccal fog ezekért fizetni.

Vagyis, a magyar szellem – ebből is látszik – legyőzhetetlen. Soha nem fogunk beleegyezni abba, hogy a magyar Coca-Cola és a szárnyas betét minősége rosszabb legyen, mint Nyugat-Európában, nem járulunk hozzá, hogy magyar hungarikumokat lopjon tőlünk Szlovákia vagy Románia, engedélyünk nélkül használjon magyar licenceket az iPhone, vagy a Tesla és az ujja köré csavarjon minket a Google vagy a Facebook. Mindenki tudja, hogy Bill Gates, Steve Jobs, Mark Zuckerberg – Jézus Krisztushoz hasonlóan – magyar volt, vagy ha nem is, de lehetett volna, és akkor, minden egészen másképpen alakul, pont, mint a magyar fociban, ahol szintén egészen másképpen alakult volna az Andorra-Magyarország, ha …..de, így ez…….hát, ….így ez…. „kurva gyenge”.

Zsebesi Zsolt