A Demokratikus Koalíció saját nevét hazudtolja meg, ha nem tűri és nem fogadja a kritikát és a vitát kitörő örömmel, mert az nemcsak a demokratikus működés alapja, hanem a párt alapvető érdeke, hogy a külső visszajelzések megóvják a hibáktól, az elhajlásoktól, s attól, hogy a párt túlságosan befelő forduljon és belterjessé váljon. Ez mindenki érdeke.
Erre a logikára épül a független és szabad sajtó létezése, szerepe és funkciója. Aki nem tűr kritikát, akinek csak az elfogult párt(os)sajtó megfelelő, az ne beszéljen sajtószabadságról, se demokráciáról, mert ezek elengedhetetlen tartozékai. Hasonlóképpen meg kell maradnia a demokratikus pártoknak a joga arra, hogy egymást bírálják, csiszolják, kontrollálják.
Ez az európai, demokratikus és szabad társadalom alapja.
A rossz hírünk az, hogy minden párt annyira demokratikus, amennyire demokratikus belül, s amilyen mértékben elfogadja a pluralizmust, a véleménykülönbséget, a kritikát, nyíltan is vállalja a vitát, kívül és belül egyaránt. A Fidesz pedig nem az egyetlen rossz példa, hogy a vezérelvű (akár egykor liberális) párt hatalomra kerülve kívül is vezérelvű diktatúrát épít.
Ennek lehetnek különféle formái. De az például elfogadhatatlan, hogy a DK nem is reagált Donáth Anna és a Momentum kritikájára, nem folytattak le demokratikus vitát, sem nyílt, sem zárt körben, hanem a kritikust egyszerűen kikiáltották ellenségnek. Összezártak, hogy nem változunk, mert soha semmi nem igaz. Némák maradtak, csak a háttérben uszítottak.
A magyar baloldal azért romlott meg, züllött el és bukott meg, azért jöhetett a szélsőjobb diktatúrája, mert a balliberális sajtó Orbántól való félelmében hazudott, leplezte a baloldal korrupciós ügyeit, elfogadhatatlan magatartását, nem segítette ezzel az öntisztulást, s egy idő után azért is pártos lett, mert a támogatásért cserébe ezt várta tőle a baloldali párt.
Az Orbán-rendszer rombolása, pusztítása és elviselhetetlen szenvedést okozó mocsoksága sem volt elég például az MSZP-nek, hogy egy kicsit is változzon, ők már régen megértek a pusztulásra és a megsemmisülésre. A DK pedig hozta magával és újjá is teremtette ezt az attitüdöt. Nem tűr semmiféle kritikát, a párt belső demokráciája pont olyan, mint a Fideszé.
Hamis érvelés az, amely szerint Orbán leváltásának (inkább megdöntésének) célját nem segíti, hanem kifejezetten akadályozza, ha demokratikus pártokkal szemben megmarad a kritika joga, vagy ha demokratikus pártok egymást bírálják. Ennek ellenkezője igaz, mert a kritika és a tükör, a vita az öntisztulást, a korrekciót segíti, az ellenkezője az, ami árt.
Nem a Márki-Zay-féle alaptalan vádaskodásokról, a rejtett ideológiai ellentétből fakadó támadásokról, ügynöközésről beszélünk, mert az más kategória. De Donáth Anna nyílt levélnek is beillő publicisztikája az ellenzék egységét megteremteni kívánó közös szándék kifejezése volt, egy párbeszéd elindítása arról, hogy mik lehetnek a közös alapok.
A DK-nak lehet ellenvéleménye, hasonló kifogást felvethet a Momentummal kapcsolatban. A felvethető nagyon is komoly aggályokat (főleg Gelencsér Ferenc pártelnök ténykedésével és ideológiai felfogásával szemben) az Amerikai Népszava Momentummal kapcsolatos erős kritikát tartalmazó cikkei is érzékeltetik. Lenne miről beszélni, lenne mit tisztázni ott is.
Szerény álláspontunk szerint Donáth Anna írása a közös alapok tisztázását célozta, őszinte volt és igaz, mert azt itt is leszögezzük, hogy Donáth Anna cikke az első szótól az utolsóig igaz. Ahogyan hasonlóan igaz kritikát meg lehet fogalmazni a Momentummal kapcsolatban is, s ezeket kellene tisztázni, korrigálni, közös alapot teremteni és úgy összefogni.
Egy ilyen ellenzéki szövetségre, amely kigyomlálta magát, ahol a fékek és ellensúlyok már az együttműködés kezdetén működnek, hatékonyak, ahol egymáshoz és a szavazók széles tömegeihez is igazodnak, már lehetne szavazni, lehetne kihez csatlakozni, létrejöhetne egy igazi ellenzék, mert az jelenleg nincs. Ezek a pártok senkit és semmit nem képviselnek.
A Momentum a teljes eljelentéktelenedéstől menekül meg, ha legalább azt a feladatát betölti, hogy leleplezi a DK egész hazugságát, amelynek már az alapja is hazugság, hogy ez egy demokratikus párt. Ez Gyurcsány Ferenc és a felesége pártja, pontosan olyan, mint a Hit Gyülekezete, csak nem egy kibírhatatlan, rettenetes és sötét gazember a szektavezér.
A „szociáldemokrácia” jelszavával előadott populista hazugságok pedig égbekiáltó hamis és hazug dolgok, az egész árnyékkormányosdi bohóckodással együtt. Hamis, hazug az egész, miközben fontos igazságokat is kimondanak, de ez a párt egyre inkább züllik le, és adja el a szavahihetőségét, a demokratikus normákat (amiből eddig sem volt sok), s szektásodik.
Nem kellene ennek így lennie.
Donáth Anna írása egy kísérlet volt a DK és az ellenzék megmentésére. A DK erre adott nem válasza pedig elutasította ezt a lehetőséget. A belterjesség, a hamisság, a hazugság folytatása és erősítése mellett döntött. Gyurcsány Ferenc másodszor játssza el életének nagy lehetőségeit, nem tud lemondani a vezérségről és demokratikus politikussá válni.
Mi nem arra gondolunk, hogy el kell tűnnie, hanem meg kell változnia. Ha nem változik, csak arra képes, hogy a riválisait kiszorítsa, de a történelmi szerepet nem tölti be, akkor azzal csak meghosszabbítja Orbán uralmát. Nem tudja átlépni saját árnyékát. Attól tartunk, hogy a kinevelt szektás hívek elvárásai miatt már nem is tudja. Mert erre nevelte őket.
Jellemző, hogy a momentumos bajai polgármestert megrohanták a DK szektásai, s olyan nyomás alá helyezték, hogy az saját pártja ellen fordult. Nagy butaságokat beszélt, s még a fegyemi és etikai vizsgálat elől is megfutamodott. Miben fogadunk, hogy a DK-ben köt ki hamarosan? Örömtüzeket gyújthat a DK, győztek. Miközben buktak, a kihívást elbukták.
A Momentum pedig nagy hibát követne el (valószínűleg nem fog), ha lemond a DK érdemi kritizálásáról. Miután az értelmes párbeszédre való felhívást visszautasították, Donáth Anna cikkének nyomvonalán úgy kéne támadniuk a DK-t, ahogy a csövön kifér. Nagyon hasznos lenne, ha ezt az egész hamisságot és hazugsághalmazt lelepleznék és az ország elé tárnák.
Ízekre kellene szedni a hamis és hazug populista ígéreteket, aminek semmi köze nincsen a szociáldemokráciához, ami a szociáldemokrácia bemocskolása. Onnan indultak, hogy nem vállalták a rendszer igazi ellenzékének szerepét, világos meggyőződésük ellenére beültek abba a parlamentbe, amit nem ismertek el törvényesnek, és a lejtőn nincs megállás.
Már akkor megírtuk, hogy aki belép a hazugságok láncolatába, az benne is marad, s egyre többet és egyre nagyobbakat kell hazudnia. Pontosan ez történik. Donáth Annának ebben van igaza. A Momentum saját magát is tisztíthatja, ha ránéz a DK-ra és a Fideszre, és el akarja kerülni ezeket a csapdákat. Ezektől való önmegkülönböztetése adhat egy identitást.
A Momentumnak mindkettőt el kell utasítania, saját pártja elnökének nézeteivel együtt.
Hazugság, hogy ez Orbánt segíti. 13 éve ezzel a hazugsággal riogatnak mindenkit, aki az igazságot el meri mondani, le meri írni. Minden mocsokságot söpörnek a szőnyeg alá, nem jönnek rá a sorozatos kudarcaikból, hogy ez nem működik, ebből nem kérnek az emberek. A magyarok azért tűrik Orbánt, mert nem tudják, hogy ki és mi lenne helyette. Félnek.
Mert a mai ellenzéknek nevezett katyvasz nem egy alternatíva. Beleértve a Momentumot is, amely még mindig nem elég markáns, egyenes, őszinte és következetes. Donáth Anna írása egy nagy lépés volt ebbe az irányba, de meg kell találniuk a módját, hogy naponta (!) elmondják a DK és a Fidesz hazugságaival szemben is az igazságot, ha tudják, mi az.
Kellene már egy ellenzéki párt, egy ellenzéki mozgalom, amely alternatíva lehetne, amiben az emberek megbíznának, és elkergethetnék egy hét alatt ezt a büdös bunkó tolvaj fasiszta bandát. Ehhez azonban markáns, egyenes, őszinte, igaz, tisztességes alternatívát kell látni, amely elsöpri ezt a sok hamis, képmutató hazudozót, mind a két oldalon.
Egy tiszta hangot várnak az emberek. Donáth Anna még egy kicsit hangoljon, mert elsőre jó hangokat ütött le, de azelőtt vége lett a koncertnek, mielőtt elkezdődött volna. Aki egy ilyet lép, annak tudnia kell, mi lesz a következő (húsz) lépés. Aki leüt egy hangot, annak tudnia kell, hogyan folytatódik a darab.
A jó közönség tudja, Bach pedig nem hibázik, az a hang jön, aminek jönnie kell. Ez a hang pedig nem jön. Beragadt. Ez Donath Anna legnagyobb kritikája. Hogy elhallgatott. Amikor elhallgatott, akkor kellett volna jönnie a tüzijátéknak. El kéne játszani ezt a darabot. Véget kellene vetnie a magyar közélet hazugságainak, a sok fals, hamis hangnak.
