Élénk vita zajlik a közösségi médiában arról, lehet-e véleményt mondani, pláne kritizálni az olimpiaellenes aláírásgyűjtésben kétségtelen érdemeket szerzett Momentum Mozgalmat. A mozgalom legfőbb támogatói, a “Bitó Szalonhoz” köthető vagy hozzá közel állók társasága azt mondja, elsődleges cél az olimpia elleni aláírások sikeres összegyűjtése. Ennek a célnak kell alárendelni mindent. Ha megvannak az aláírások, ki lehet tárgyalni mindent.

Mások szerint az olimpiaellenes aláírásgyűjtésnek nincs köze ahhoz, ki miképp vélekedik a Momentum Mozgalomról. Az emberek nem a Momentumra szavaznak, hanem az olimpia ellen. Sokan attól tartanak, hogy a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot korlátozzák, akik valóságos hadjáratot indítanak azok ellen, akik a Momentumot bíráló véleményt fogalmaznak meg. Könnyen lehet, hogy a szabad véleményt most az olimpia miatt nem tűrik, később más okot találnak, amire tekintettel kell lenni. Mondjuk, Orbán leváltását, és folyamatosan lesz indok Orbán bérencének és a demokrácia ellenségének nevezni azokat, akik az egyes értelmiségi körök által pártfogolt szerveződés kijelentéseivel nem értenek egyet.

A kritikus hangok leginkább a baloldal “egészséges nemzettudatának” hiányára vonatkozó kijelentésekkel kapcsolatosak. A Sztárklikk rövid leltára szerint Csepeli György szociológus azt mondta, “Aki ma nemzettudatról beszél, holnap már fajt fog emlegetni”. A kifejezést kifogásolta sokak mellett Vásárhelyi Mária, Lakner Zoltán, Orosz József és mások. A kérdés úgy merül fel, hogy milyen alapon akarja leváltani Orbánt bárki, ha annak ára a cenzúra, a megfélemlítés, a vélemény és a szólás szabadságának korlátozása? Miért különb ez, mint Orbán rendszere?

Hasonló hisztérikus hangulat előzte meg a 2014-es választásokat, amikor szintén mindent Orbán állítólagos leváltásának kellett alárendelni. Holott egy percig sem volt kétséges, hogy Orbán kétharmadra fogja beállítani a győzelmét. Orbánt senki nem váltotta le, viszont egy magát királycsinálónak képzelő értelmiségi kör befogta mindenki száját. A “Bitó Szalon” néven emlegetett társaságot senki nem bízta meg, hogy a demokratikus ellenzék nevében intézkedjen és döntéseket hozzon. Nulla legitimációval vették rá Bajnai Gordont 2014-ben, hogy lépjen vissza a miniszterelnökjelöltségtől, amely végzetes hiba volt. A szakmájukban kiváló értelmiségek és köztiszteletben álló emberek hatáskörüket túllépik és autoritással ruházták fel magukat.

Ugyanez a kör “civilek” címen Majtényi László személyében állított köztársasági ellenzéki elnökjelöltet, amivel senki nem bízta meg őket. A pártoknak el kellett volna utasítaniuk, hogy a tökéletes szerepzavarban levő Bitó László és néhány más ember mondja meg, ki legyen a jelöltjük. Ebben az esetben szerencse, hogy Majtényi László kiváló ember, igazi demokrata, személye valóban megtestesíti az ellenkezőjét annak, amit Orbán rendszere képvisel. De ennyi erővel lehetett volna más is, lehetett volnaújabb tévedés is.

De nem szűkíthető le ez a gondolkodás néhány értelmiségire. A 2014-ben verembe esett ellenzékiek mindenbe kapaszkodnának, hogy kiszabaduljanak, de nem tudnak. Ezért mindig újabb pótcselekvéseket és illúziókat keresnek, amivel eltölthetik a hátra levő húsz-harminc évet az Orbán-rendszerben. Ha valaki ezeket az illúziókat elveszi tőlük, nem marad semmijük. Ezért gyilkos indulattal viseltetnek mindenkivel szemben, akik a liberális demokratikus jogaikkal élve véleményt mernek mondani a legújabb reménységükről, a Momentum Mozgalomról. Függetlenül attól, hogy a bírálat jogos vagy nem jogos. Tévedni is joga van mindenkinek. Az ehhez való jogot korlátozni nincs joga senkinek.




Az olimpia elutasítása helyes dolog, egy végtelenül káros, megalomániás pazarlás és korrupció megakadályozása nemes cél. De nem nemesebb, mint a vélemény szabadsága, a más vélemények tiszteletben tartása. Az olimpiát vagy sikerül megakadályozni vagy nem, de az életnek vannak ennél fontosabb dolgai. Ettől még az Orbán-rendszer nem dől meg, és még akkor sem biztos, hogy nem lesz olimpia, ha az aláírások összegyűlnek. Mit nyer a demokratikus oldal, ha közben önmagát és saját értékeit veszíti el? Ha megakadályozzák az olimpiát, vagy a NOB nem Budapestnek ítéli, az nem akadályozza meg Orbánékat, hogy ezt a pénzt ellopják. Eddig is megtalálták a módját, ezután is megtalálják.

Helyes dolog küzdeni az olimpia ellen, de ez nem lehet ok arra, hogy az emberi jogok bárki elnémításával sérüljenek. Nem lehet ok arra, hogy a szólásszabadság korlátozásával járjon, magukat liberális és/vagy baloldali értelmiséginek tartott, a Facebookon tort ülő autoritások gongolatrendőrséget és cenzúrahivatalt gyakoroljanak azok ellen, akik merészelnek más véleményt is megfogalmazni a liberális kánon ellenében.

Nem lehet azt mondani, hogy az olimpiaellenesség sikerét veszélyezteti, aki él a véleményszabadság demokratikus jogával. A kettőt csak együtt érdemes csinálni. Mert vagy lesz olimpia, vagy nem lesz olimpia, de akár így lesz, akár úgy lesz, az egyszer elmúlik. Ami ittmarad, az a szétvert, emberi méltóságában és jogaiban korlátozott közösség. A gyűlölet, amelyet azokkal szemben fordítanak, akik az olimpiától függetlenül véleményt nyilvánítanának a 2010 előtti és utáni rendszer összemosásáról, vagy az “egészséges nemzettudatról”.

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)