Amikor felteszik az emberek a kérdést egymásnak, mit várnak 2017-től, úgy tesznek, mintha 2016 december 31-e és 2017 január 1-e között valami választóvonal húzódna, amitől megváltozik bármi. Holott nem húzódik semmi, csak egy naptári bejegyzés. Mostantól elölről számoljuk a napokat. De a világban egy dátum nem hoz változást.

 

Amikor felteszik az emberek a kérdést egymásnak, mit várnak 2017-től, úgy tesznek, mintha 2016 december 31-e és 2017 január 1-e között valami választóvonal húzódna, amitől megváltozik bármi. Holott nem húzódik semmi, csak egy naptári bejegyzés. Mostantól elölről számoljuk a napokat. De a világban egy dátum nem hoz változást.

2017-ben 2016 folytatódik tovább. Már a kérdésben is benne rejlik az önámítás, amely azt sugallja, nem tehetünk semmiről, nem mi alakítjuk saját életünket és a világot, csupán elszenvedjük azt, amit “hoz” az új esztendő. A hazugságoktól hemzsegő magyar himnusz is pontosan tükrözi a karaktert: “hozz reá víg esztendőt”. Nem rajtunk múlik. Hozzák vagy nem. Mi pedig várjuk, mit hoz.

A kérdés nem az, hogy változik-e 2017-ben a világ, hanem az, hogy változunk-e mi. Ha mi nem változunk, a világ sem fog, csak egyre rosszabb lesz, mert a magára hagyott világ romlik: ahogy a kert elgazosodik, a ruha kifakul, a gyerek rossz lesz, a tej megsavanyodik. Ha magára hagyjuk a világot, ha nem mi alakítjuk, akkor nem lesz víg esztendő, nem hozza el senki. Ezzel szemben még szomorúbb esztendő lesz.

Sokan tesznek január elsején újévi fogadalmat, amit betartanak vagy nem, leginkább nem, vagy csak részben, de a fogadalmak nem lépik túl a személyes ügyek világát, és megragadnak a materális dolgoknál. Jövőre nem dohányzom, nem iszom, sportolok, valamilyen rossz tulajdonságomat elhagyom, de fel sem merül, hogy jövőre a világot megváltoztatom. Jövőre nem engedem megalázni magam. Nem leszek megalkuvó. Nem leszek hazug, korrupt. Elveim lesznek.

Mitől változna meg akkor a világ? Milyen lesz 2017? Olyan, amilyennek hagyjuk. Nincs ebben semmi váratlan vagy titokzatos. A dolgok összefüggnek egymással, és ha mi nem tesszük a dolgunkat szűkebb környezetünkben, saját hazánkban, az egész világ rosszabb lesz, ami még rosszabbá teszi a hazánkat és a szűkebb környezetünket is.

A változást két szó indítja el: “Elég volt!” Aki nem tudja e két szót kimondani, az semmit nem fog változtatni sem a saját szokásain, sem az életén, sem a környezetén, sem a világon. Rég nem volt ekkora szükség egy új évre, új kezdetre, amelyben az emberek megállnak egy pillanatra, visszatekintenek arra, amit elhagynak, és azt mondják: “Elég volt!”. Ebből elég volt.

Hogy milyen lesz 2017, az attól függ, kik és hányan mondják azt, hogy “Elég volt!”. Ha körülnézünk a világban, mindenhol a bénultság, a sodródás, a gyengeség. Nincs benne a levegőben az “Elég volt!”, nincs benne a szembenézés és a változtatás igénye. Ha ez nem változik, 2017 rossz év lesz, amit nem más “hoz” el, hanem mi magunk hagyunk olyanná lenni, amilyen lesz.

2016 a hazugság éve volt. Mindenhol győzött a hazugság, mert senki nem mondja az igazságot. 2016 a butaság éve volt, mert az értelmesek nem mutatták fel az értelmet és a tudást. 2016 a csőcselék éve volt, mert a polgárok átengedték a világot a csőcselék uralmának, amely életveszélyes fegyvert kapott a kezébe: a social media-t. 2016 a törvénytelenség éve volt, mert sehol nem alkalmazták, nem kérték számont a törvényt, az alkotmányokat.

A világ romlása mindenhol a negatív cselekvés, a nem cselekvés következménye. Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség, mondta Virág elvtárs, és milyen igaza volt. A világot a szabadság rendjéért felelős emberek átengedték a szélsőjobbnak, a demagógiának, a törvénysértőknek, akik azt hirdetik, hogy az ész, a tudás, a szabadság, a törvényesség, az emberi méltóság korszaka lejárt. Ez is hazugság. Nem járt le, csak nem védjük meg.

Ahol gyengekezűek a demokratikus vezetők, ott antiliberális fasiszták jutnak hatalomra. Ahol az emberek eltűrik, hogy a szabadságot megtapossák, ott szolgák lesznek. Ahol az emberek szó nélkül tűrik, hogy szitokszó legyen a liberalizmus, a legszebb szó, ami a legtöbbet adta az emberi létezés óta ennek a világnak, ott bekövetkezik a pusztulás. Ahol Európa legnagyobb hatalmú vezetője egy fintorral intézi el, ha egy miniszterelnök mellette illiberális államról beszél, ott Európa felkészülhet a fasiszta hatalomváltásra.

Ha egy amerikai elnöknek nyolc éves kormányzás után, három héttel a távozása előtt jut eszébe, hogy az oroszokat szankcionálni kell, a terjeszkedésüket meg kell állítani, az arcátlanságaikra kemény válaszokat kell adni, ott őt hamarosan egy fasiszta fogja váltani. Egy olyan Európai Unióban, ahol a saját szabályaikat nem tartják be, azokat nem kérik számon egy fasizálódó tagállamtól, ott retteghetnek, hogy mikor, melyik lesz a következő ország, ahol ugyanilyen alkotmányellenes, szélsőjobboldali erők kerülnek hatalomra. Miközben, ha használnák az alkotmányaikat, ezeknek már régen börtönben lenne a helyük.

Amikor Magyarország előző miniszterelnöke tüntetni ment a szélsőjobb ellen, és nem a kezében levő államhatalommal lépett fel velük szemben, mikor eltűrte, hogy Orbán egy puccskísérletet hajtson végre, lebontsa a törvényes rend által emelt korlátokat, és nem álította bíróság elé, akkor tudni lehetett, hogy ezt a hatalmi vákuumot egy fasiszta rend fogja felváltani. Amikor a “fülkeforradalom” bejelentése után, de legkésőbb a NENYI elfogadását követően, Orbánt nem vették őrizetbe az alkotmányos rend megdöntése előkészülete miatt, már tudni lehetett, hogy az alkotmányos rendet meg fogják dönteni.

Amikor az Operaháznál nem ment be a tömeg, és nem a nyakánál fogva hozta ki ezt a bestiális gazembert, megvédve az Alkotmányt, akkor már tudni lehetett, hogy Orbán a törvények megváltoztatásával törvényessé teszi a törvénytelenséget, és a demokrácia védelme lesz az üldözendő. Amikor ennek az országnak az értelmisége egy listával a kezében kéri számon 2016-ban Mussolini fasiszta államának jellemzőit 1935-ből, és mindenkit megnyugtat, hogy hiányzik két pont, ezért ez nem fasiszmus, akkor tudni lehet, hogy ebben az országban felszámolnak mindent és nem kerülik el a nyílt totális diktatúrát sem. S amikor ez meglesz, akkor tesznek egy pipát: ez már fasizmus.

Amikor nem értik meg, hogy a dolog lényege a fontos, nem a külső megvalósítás formái, hogy a liberális demokrácia felszámolása nem egy másik fajta demokráciát jelent, hanem egy diktatúrát, akkor meguk nyitnak utat a rombolás előtt. Minden magból származik, és minden magban benne van a későbbi fa természete. Egy almafának már a magvában benne van az alma természete, programja, ami kifejlődik belőle. Az autokrácia nem ellentéte a diktatúrának, hanem a diktatúra gyermekkora.

Magyarország már nem demokrácia, és még nem diktatúra, mondják. Hanem ez még csak autokrácia. Csakhogy az autokrácia nem egy önálló, független létező, hanem a diktatúra fejlődési foka. Kikelt a mag, és most venyige, ezt nevezik autokráciának. Majd ahogy a magból kinőtt ág növekszik, lesz a venyigéből fa, úgy lesz az autokráciából diktatúra. Egyetlen magból kikelt hajtás sem áll meg a növésben. Az a mag, amit nem vágnak ki, abból fa lesz, és a fa meghozza a gyümölcsét. Ami alma lesz.

Az Emberi és Polgári Jogok Egyetemes Nyilatkozata is egy mag volt, amit most vágnak ki a fasiszták. Elhitetik, hogy az emberi jogok, a politikai korrektség, a liberalizmus és a szabadság rossz mag. Holott még előttünk vannak a jó gyümölcseik, a szabad világ, a fejlett, demokratikus nyugati társadalom, amit csak ostoba emberek gyaláznak, s majd megtudják, milyen emberi jogok, politikai korrektség, hatalmi ágak szétválasztása nélkül élni. Nincs, aki szót emelne a felvilágosodás, a liberalizmus mellett. Nem védik meg a liberális demokratikus alkotmányokat sem.

Ha van válság, akkor ez a válság a semmittevés, a sodródás, a gyengekezűség, a lustaság, a naiv hit, hogy a demagógok nem győzhetnek. De bizony győzhetnek, mert az alkotmányos szabályokat azért fektették le, hogy a hazugság, a populizmus, a demgagógok győzelmét megakadályozzák. Soha senkiért nem lelkesedtek emberek úgy, mint a legnagyobb diktátorokért, hazudozókért, uszítókért. Azért van a törvény, hogy használják ellenük. Az amerikai alkotmány minden részét tagadó demagógot, rasszistát, régen diszkvalifikálni kellett volna, mert a Fehér Házban már nem nagyon lehet olyan embert korlátozni, aki az alkotmányos korlátokat egy twitter üzenettel intézi el.

Sok mulasztás, semmittevés, politikai megfontolás, ami felülírja a törvényt, ami nem érvényesíti az együttélés szabályait, pokollá teszi a világot. Még nem veszett el minden, de minden vesztésre áll, s nem azért, mert a liberális demokráciák kora lejárt, hanem azért, mert a liberális demokratikus elveket és törvényeket nem használják. A hazugságokat nem leplezik le. Nem mondják el az igazságot. Meghasonulnak azzal, hogy maguk is hazuggá válnak, amikor egy Orbánt nem penderítenek ki az Unióból, és hagyják, hogy a fasizmus magvát szórja Európában.

Ahol nincs törvény, nincs rend, ott elvész a jellem. A külső törvénytelenség belsővé válik és fordítva. A korrupt lélek az, amely nem ragaszkodik a törvények betartásához. Ez pedig a világ és a személyiség széteséséhez vezet. Ha a demokrácia nem teremt rendet, majd teremtenek a fasiszták. Benyomulnak a légüres térbe. Majd megmondják, mi az erkölcs, mi az igazság, hogyan kell élned, ki a magyar, ki nem , ki dolgozhat, ki nem, ki ehet, ki nem, ki uralkodhat, ki nem.

A fasiszták hitették el, hogy a rend és a törvény betartatása nem demokratikus, az alkotmányos rend megőrzése, a cselekvés, a határozottság nem demokratikus. Mindezt azért, hogy a demokrácia védekezőképességét lerombolják és helyébe diktatúrákat vezessenek be. A legmegalázóbb az, hogy a demokrácia díszletei között működnek a diktatúrák. Minden hazugság, és úgy kell tenni, mintha nem tudnánk, hogy az. De azért lehet ilyen, mert nem teszünk semmit, nem cselekszünk. Sopánkodunk, minden a szemünk előtt játszódik, de meg sem mozdulunk.

Az amerikaellenes, antiliberális, szélsőjobboldali és fasiszta propaganda megtette a hatását, megfélemlítette a népeket és a kormányokat, gyengekezű vezetőket állított a szabad világ élére, akik elveszítik a világot a határozatlan fellépésükkel. Nem veszik észre, hogy a demagógia hogyan fertőzi az embereket, a propaganda, az álhírek irányítják a világot, és mire felocsúdnak, a becsapott emberek megszavazzák a fasiszta világuralmat. Öngyilkosság felé halad a világ.

Magyarország a gonosz terjedésének élvonalában jár, itt már megtörtént az, ami most formálódik máshol. Óriási a magyarok felelőssége. Nemcsak azért, ami lesz, hanem azért is, ami már eddig megtörténhetett. Eltűrtek egy velejéig romlott embert, aki elveszi az életüket, a jövőjüket, a pénzüket, a lehetőségeiket, és nem tettek ellene semmit. A becsületes kiállás helyett Nyugatra menekülnek, ahol még ez nem következett be, de ez ma már csak idő kérdése: ahogy várható volt, a pestis terjed, Nyugaton is utoléri őket. Ez sem végzetszerű. Ha jönne egy határozott liberális vezető Európában, aki tudja, mi a dolga, és nem hiszi el a hazugságot, hogy az nem demokratikus, ha használja a törvényeket, és nem ijed meg tőle, megfordulhatna a világ. De ilyet nem látni.

Miben reménykedhet a magyar? Semmiben. Magában reménykedhetne, de magában nem tud, mert egy tál lencsénél kevesebbért odaad mindent. Elhiszi a hazug mítoszt, hogy ez egy keresztény ország, a világ söpredéke pedig, amely Magyarországot vezeti, keresztény és nemzeti, ezért az idegengyűlölete miatt mindent eltűr és elfogad tőlük. Mit vár január 1-én könnyes szemmel, önmagától meghatódva az ilyen buta ember?

Ne hazudjunk. Ez a nép, amíg nem hal éhen, nem mondja, hogy “Elég volt!”. Nem számít, ha megalázzák, emberi méltóságát megtapossák, vele született jogaitól megfosztják. Ha az életét elveszik, ha a kórházak megölik, ha a gyerekét elbutítják az iskolában, ha hazugságokat ömlesztenek rá a kormánymédiából, az sem számít, mert nincs önérzete, nincsenek a személyiségének kontúrjai. Annyi kompromisszumot megkötött, hogy deformálódott. Kiszolgáltatott, és várja a jó szerencsét. De az nem jön.

2017 a fasizálódás éve lesz a világban. Magyarországon pedig az ellenzékiség és a szabad sajtó maradékának felszámolása. Az álellenzéki kollaboránsokra vigyáznak, mint a szemük fényére, hogy megkapják a Júdás-pénzt, legitimálják a rendszert, és tartsák a hazugságaikkal pórázon az elégedetlenkedőket. A venyige erősödik tovább, fiatal fává erősödik, és ahogy a külső kontrollok gyengülnek, egyre nyíltabban lesz Orbán rendszere fasiszta diktatúra. Most már komolyan félni kell, Orbán próbálgatja a körmeit, egy-két ember akár börtönbe is kerülhet. Élvezni fogja a terrort.

Olyan médiumok szűnnek meg a Népszabadság mintájára, amikről nem is gondolnánk. 2017 végére alig marad valami, ami nem az Orbán-Vajna-Habony médiabirodalom uralma alatt lesz. Az Orbán-család tolvajai, Ráhelke és Tiborcz, még szemtelenebbül növeli a vagyonát, ahogy apjuk, “Mészáros Lőrinc” is a diktátorokhoz hasonló iszonyú gazdagságra tesz szert, míg a magyar nép szegényedik, rabszolga lesz hazájában. Nyomor, éhínség, reménytelenség, félelem és megalázottság, és mindehhez a sikerekről szóló kormánypropaganda. Ez a megérdemelt jutalma.

Ez lesz, ha a magyarok nem mondják, hogy “Elég volt!”. Márpedig nem mondják. Amikor mondanák, akkor már késő lesz. Akkor Magyarország már a rettegés földje lesz. Boldogságról senki ne álmodjon, mert nem tesz érte semmit.

 

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)