/

Bartus László: A ditrói pékek

20 perc olvasási idő
37
A magyarság szégyene, hogy ezt a két ártatlan, kedves embert elüldözték

Két pék összebeszélt Srí Lankán. Megpályázzák egy romániai magyar falu állását. Európában szabadság van, az emberek felvilágosultak. Kenyeret sütnek nekik, nem tételezhetnek fel róluk semmi rosszat. Srí Lankán csak tíz éve ért véget a borzalmas polgárháború a tamilok és szingalézek között. De egy ilyen háborúnak a lelkekben sosincs vége. Még az amerikai polgárháború sem ért véget. Jelenleg éppen a fajgyűlölő déli Konföderáció embere foglalta el a Fehér Házat és harcol az északiak liberális alkotmánya ellen. Hogyan múlna el nyomtalanul a polgárháború egy kis szigeten az Indiai-óceánban?

“De jó lesz európai emberek között”, gondolta a két pék, békében, szeretetben, gyűlölködés nélkül élni. Egy kisebbség biztosan toleráns, és befogad másokat. Hiszen maga is befogadásra vágyik. A kisebbségek legnagyobb ellensége a nacionalizmus, a rasszizmus, a kirekesztés. A két pék utánaolvasott, hogy a magyar miniszterelnök nem szereti a migránsokat, de azok a zöldhatáron akarnak bejutni. Ők nem ilyenek. Munkára szerződnek. Ahova mennek, ott elfogadják, hiszen ők hívják őket. Munkaszerződést kötnek velük két évre. Biztosan nagy szeretettel fogadják majd őket.

“De jó lesz végre megbecsültnek lenni”, gondolta a két pék. Mielőtt elindultak, még utánanéztek a helyi szokásoknak, ízeknek, hogy megfelelő kenyeret süssenek. Örömmel készülődtek, hogy megmutathatják majd az erdélyi magyaroknak a ceyloni ízeket, az indiai konyhát, a srí lankai péksüteményeket. Színesebbé teszik egy kis erdélyi magyar falu életét. Egy kis faluba mennek, ahol egyszerű emberek laknak. Akiket nem fertőznek meg a városok politikai irányzatai. Nem gyűlölködnek, mert egymásra szorulnak.

Nagy izgalommal indultak, és nagy reménységgel érkeztek meg Orbán Viktor földjére, amelyet a Fidesz megszállt és az uralma alatt tart immár lassan húsz éve. Ezt nem tudták. Nem tudták, hogy Gyergyóditró nem európai hely. Abból kiemelte egy fasiszta párt, és annak vezetője, aki a politikai stratégiáját a gyűlölködésre építi. Kiket legkönnyebb gyűlölni? Az idegeneket. Nem gondolta a két pék, hogy a vidéki magyar ember, aki a magyar kormány által központilag szervezett propagandán él, csontjáig átitatódott idegengyűlölettel, fajgyűlölettel, mesterségesen keltett félelemmel. A két pék el sem tudta volna képzelni, hogy Erdélybe nemcsak a térben, de az időben is nagy utazást tesz. Több száz évet repül vissza az időben is, egyenesen a sötét középkorba.

A két pék szívét-lelkét beletette a munkájába és a kenyérbe, amit a ditrói embereknek sütöttek. Azt gondolták, majd megismerik őket. Ők is emberek. Ők is csak el akarják tartani a családjukat, s azért költöztek ilyen messzire, hogy tudjanak egy kis pénzt keresni, és hazaküldeni az otthoniaknak. Pontosan úgy, mint az a csaknem egymillió magyar, aki külföldön él és dolgozik, és ahol elvárja, hogy befogadják őket. Majd ők is beszívják az európai szabad levegőt. Majd hazaviszik a hírt, hogy egy kis magyar faluban milyen szeretettel fogadták őket. El sem akarják engedni őket. Elmesélik, mennyire primitív dolog a tamilok és a szingalézek háborúskodása. Milyen kicsinyes a megkülönböztetés, a kirekesztés. Hiszen minden egy vérből valók vagyunk.

Kicsit azért is reménykedett a két ditrói pék, mert ugyan hindu vallásban nőttek fel, de sokat hallottak a kereszténység Krisztusáról, aki önmagát áldozta fel a bűnösökért, és azt mondta: ha én odaadtam az életemet értetek, nektek is oda kell adnotok az életeteket másokért. A kereszténység a szeretet vallása. A Biblia a jövevények befogadását hirdeti. Jézus maga is jövevény volt, menekült. Még a földön is. Akik benne hisznek, csak befogadó, jó emberek lehetnek.

Nem tudták, hogy Bíró Károly, a helyi katolikus pap, aki a szerető Isten szolgájának mondja magát, egy fasiszta. Mert a horthyzmust az orbánizmusból szívja magába. Nem számítottak arra, hogy a katolikus pap az istentisztelet végén nem a két új pék befogadására buzdítja majd a híveket, hanem az idegenek “veszélyére” figyelmeztet. Ha idegen, veszélyes. Nem meghívja őket és bemutatja őket a templomban, hanem uszít ellenük, és felidézi az orbánista nemzetstratégiai propagandagyár hazugságait és gyűlöletkeltését. Senki nem gondolkodik el, hogy két péktől talán csak nem félnek. Mit tudnának ártani nekik? Mi érdekük lenne?

Ha a messze földön hres magyar vendégszeretetre nem is, a keresztényi lelkületre számíthattak a ditrói pékek. Főleg az erdélyiek nagy keresztények. Nem tudták, hogy ennek az államilag hirdetett fasiszta kereszténységnek semmi köze nincs Jézus Krisztushoz, semmi köze nincs Istenhez, hanem egyedül és kizárólag az embergyilkos Sátánhoz, a hazugság atyjához van köze. Aki az ilyen  fasiszta állami vezetőket irányítja, mint Orbán Viktor. Ezek a vallásos emberek, a papok, pedig két lábbal tapossák a Bibliát, Istent köpik szembe, amikor a hozzájuk kenyeret sütni érkező, befogadásra váró, segíteni jött jövevényeket gyűlölettel illetik és fenyegetik.

Pedig a két pék mire megérkezett Gyergyóditróba, lélekben már szinte magyarrá vált. Lélekben átadták magukat a közösségnek, amelybe érkeznek. Mintha róluk szólna a legnagyobb magyar költő, József Attila néhány sora:

Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe –
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.

Nem tudták, hogy a végén tényleg el kell rejteniük magukat a frissen sült kenyérben, hogy agyon ne verjék őket a szabadságszerető, a messze földön híres vendégszerető magyarok. Akik tudják, hogy hiába fürösztik önmagukban, csak másban moshatják meg arcukat. Csak mások által lehetnek önmaguk. A szívük jósága csak a mások felé való nyitottságban és szeretetben fejeződhet ki. Hogy az mutatja meg, milyen emberek, hogyan viszonyulnak másokhoz. Mert megőrült a sátán, és a gyűlölet magvát hintette el ebben a népben Orbán által. Megrontotta őket. Kis kovász az egész kenyeret megkeleszti. Ezt tudták a pékek. De azt hitték, hogy a “keresztény Magyarország” a szeretet kovászát, magvát veti, nem a gyűlöletét. Nem tanulmányozták a magyar zsidó holokausztot.

Nem tudták, hogy ennek a népnek az imádott vezére egyesült a magyar néplélek legsötétebb rétegeivel. Hogy fajgyűlöletből rasszisták mellé áll, hogy ne fizessék ki a cigányoknak megítélt kártérítést, mert őket származásuk alapján kizárták a rendes iskolai oktatásból, hogy ne érvényesülhessenek. Gyöngyöspatán talán olyan cigányok élnek, akiknek ősei Indiából, vagy egyenesen Srí lankáról származnak. Ezt későn tudta meg a két pék. Magyarul nem olvasnak, az Amerikai Népszavát nem kérdezték meg, mert az azt mondta volna, hogy ilyen gyűlölködő emberek közé ne menjenek, mint a magyarok, erdélyi magyarokhoz főleg ne. Mert nekik a magyarságuk ezzel a fasiszta magyar ideológiával való azonosulást jelenti. Hol van már erdélyi magyar kultúra, az erdélyi magyar értelmiség? Ami létezik, üldözött helyzetben van, pedig nem is Srí Lankáról valók, hanem ott születtek. Az erdélyi hivatásos magyarok Tusnádfürdőn hajánál fogva húzzák a másik erdélyit, akkor is, ha nő, ha nem Orbán-rajongó.

Erdély prófétája, az ájtatoskodó fasiszta pap, Böjte Csaba az idegengyűlölő, rasszista plébánosnak és a helyi fajgyűlölőknek adott igazat. Azt mondta: “Komolyan kell venni a gyergyóditróiak félelmét, erővel, ideológiai alapon nem lehet egy közösséget semmire kényszeríteni”. A szeretetet, a befogadást kényszeríteni kell? Ezt mondja az árvabizniszben megőszült erkölcsi tekintély, a krisztusi szeretet állítólagos hirdetője? Vajon a gyerekek között is kirekeszti az idegeneket? A más bőrszínűeket, más kultúrában született gyerekeket nem kell a helyiekre “kényszeríteni”?

Egy lelkésznek, intelligens embernek, nem az lenne a feladata, hogy a megalapozatlan, hamis félelmeket feloldja, az embereket megnyugtassa, a krisztusi szeretetre, befogadásra tanítsa? Böjte azt mondta, “a plébános valóban a helyi közösség hangját és érdekét képviseli”. Egy papnak nem az evangéliumot, a Biliát kell képviselnie, hanem megtévesztett, feluszított, gyűlölködő rasszistákat? Az lenne egy közösség érdeke, hogy bezárkózzon, mindenkitől és minden idegentől féljen, gyűlöljön, ártatlan embereket megbélyegezzen, fenyegessen és fizikai erőszak kilátásba helyezésével elüldözzön? Ezt mondja ez a “szent ember”, a nagy Böjte?

Vagy nem a szavait kell hallani, hanem azt, ami mögötte van, a keresztényfasiszta, rasszista, fajgyűlölő, antiszemita Orbán-rendszer támogatását, mert az ő sötét fejében is ezzel azonos a kereszténység: a középkorral, a keresztesháborúkkal, az inkvizícióval és a holokauszttal? Mert ez a hazug keresztény ideológia biztosítja az állammal való összefonódást, a papok hatalmát, jólétét, a könnyű megélhetést, a nagy tiszteletet, az emberek fölötti tekintélyt, és a milliárdos támogatásokat? Ehhez képest két srí lankai pék, az emberség, a krisztusi szeretet, a Biblia, az Isten szava semmi, az le van szarva?

A két srí lankai pék gyorsan összerakta a péklapátot, és hazamenekült, mielőtt a keresztény magyar erdélyi falu agyonveri. Pontosan úgy, ahogy a tamilok a szingalézeket és fordítva. Elviszik haza az élményt, a tanulságot és a magyar emberek jó hírét. Még egy kis faluban sem lehet két külföldi, akkor sem, ha kenyeret adnak az embereknek. Mert a nagyszájú erdélyi magyar fasiszták azért annyira nem szeretik sem Erdélyt, sem a magyarokat, sem egymást, hogy megmaradjanak a falujukban, és legalább egy pék legyen közöttük. Szidják a liberálisokat, a Nyugatot, de Montrealban, New Yorkban, Londonban verik a büszke magyar mellüket. S ne legyen kétsége senkinek, hogy egy erdélyi ezt a gyalázatot is úgy megmagyarázza, hogy ember legyen a talpán, aki ellene mer szólni.

Sőt, a két srí lankai péket veréssel, pogrommal fenyegető, elüldöző erdélyiek e cikkre azt mondják, hogy az “erdélyizés” rasszizmus. Nem ők a rasszisták, akik két szegény embert, akik nekik dolgoztak, faji alapon elüldöztek, hanem az, aki ezt szóvá teszi: nem mellesleg ezek erdélyi magyarok voltak. Méghozzá nem az Ady Endre szellemi vonalából valók, hogy finomak legyünk. S hogy miért kell ezt szóvá tenni? Hát azért, kedves erdélyi magyarok, mert állítólag ti vagytok a mi jobbik énünk, a magyarság esszenciája, akik megőrizték velünk, anyaországi senkiháziakkal szemben az “igazi” magyarságot.

Csakhogy a fasizmus nem az “igazi” magyarság, hanem a magyarság szégyene. Ne hivatkozzatok Orbánra, van saját eszetek, hogy ne higgyetek el minden hazugságot. Ide süllyedtetek, mielőtt még horpadtra vernétek a nagy magyar kebleteket. Akinek pedig nem inge, ne vegye magára, de hallassa a nagy magyar erdélyi hangját az ottani fasisztákkal szemben. Csak akkor hiteles, ha bármit kikérne magának.

A két szerencsétlen, ártalmatlan srí lankai péktől rettegő erdélyi “keresztények”. A magyarság szégyene. Fotó: Beliczai László

 





Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

A fehér felsőbbrendűséget keresztény hetero férfiak hirdetik

Következő cikk

A gyulafehérvári apostoli kormányzó elítéli a gyergyói kirekesztést