Elvi lehetőséget vázolok fel, mert nem tudom, az elmúlt négy év mennyire tépázta meg a szereplőket. Gyurcsány Ferenc kapott egy utolsó lehetőséget. Visszatérhet önmagához. Korrigálhatja a hibát, amely a politikai pályája végét jelentheti, s amely tönkreteszi őt magát is.

Gyurcsánynak most helyet kellene cserélnie a Momentum Mozgalommal. A Momentum menjen be a parlamentbe, zsebelje be boldogan az országos lista állításért járó 750 millió forintot. Vegye föl az évi százmilliót, és jelentéktelenedjen el a többi kollaboráns párttal együtt a parlamentben. A Momentum esetében ez áldás lenne, mert ez az egyetlen esély, hogy ne okozzon a kelleténél nagyobb kárt a demokraták között.

A Momentum olyan eszméket hirdet, amelyek veszélyesek a demokratákra. A jobboldal és a baloldal közötti határok megszüntetése, az Orbánnal való szembenállás felszámolása, az „egészséges nemzettudat”, az elmúlt 27 év összemosása, a demokratikus jogállam és a 2010 utáni illiberális állam azonosítása, bebetonozza az Orbán-rendszert. Ez a demokrácia alapelveinek megtagadása. Ez akkor nem hat, ha a Momentum bemegy a parlamentbe.

Aki bemegy Orbán parlamentjébe, annak vége. Nekik az a legjobb, ha bemennek mielőbb. Gyurcsány pedig jöjjön ki a parlamentből. Ha képes mindent megváltoztatni maga körül, akkor álljon az Orbán-ellenes civil tömeg élére, amely az olimpiaellenes aláírásgyűjtésen megmutatta magát. A Momentum most készül elhagyni őket a pénzért. Gyurcsány pedig mondjon le a pénzről, térjen vissza az elvszerű politizáláshoz, amelyet elhagyott.

Szerezze vissza a hitelét és önmagát. Az Orbán-rendszer igazi ellenzéke nem a parlamenti pártok támogatói között, hanem a rendszeren kívül van. Mindig is ott volt. Még akkor is, ha közülük sokan elmennek szavazni is, „soha nem lehet tudni” alapon. Mint akik vesznek egy lottót, ami persze soha nem nyer. Az olimpiai aláírásgyűjtés Orbán-ellenes demonstráció volt. Felszínre jött a mélyben lapuló népharag.

Az aláírók többsége nem tudja, mit jelent az olimpia. Orbánnak akartak nemet mondani. Ha Orbán olimpiaellenes lenne, egy civilszervezet pedig az olimpia mellett kérne aláírást, akkor azt írták volna alá. Tudatos olimpiaellenes tiltakozó az aláírók töredéke volt. Tudatos Orbán-ellenes tiltakozó annál több. Itt van a tömeg, itt van a nép, s ott a pénz. Aki a pénzt választja, elveszíti a népet. Elveszíti a jövőt, a lehetőségeit és elveszíti önmagát.

Ha egy parlamenti párt gyűjtötte volna az aláírásokat, azt nem írták volna alá ennyien. Meg lehet nézni, mennyit gyűjtöttek pártok. Az emberek tudják: akik bemennek a parlamentbe, azok pénzért teszik. Elfogadják Orbán szabályait, rendszerét, és nem konfrontálnak vele. Rájuk nem számíthatnak, mert elfogadták a szabályokat, amelyeket el kellene törölni. Nem lehet Orbán rendszerét, de még a kormányát sem belülről leváltani, még korlátozni sem.

Hazugság a kormányváltás lehetősége is. A rendszer megdöntéséről már nem is beszélnek. Orbán akkorára állítja be a győzelmét, amekkorára akarja. A fennmaradó mandátumokért és a vele járó pénzért harcolhatnak egymással a rendszer kollaboránsai. A szavazás nem választás. Az ellenzéki választók arra szavaznak, hogy az Orbán által meghagyott pénzből ki milyen arányban részesüljön. Erre lehet szavazni. Az árulók a koncon marakodnak.

Gyurcsány és pártja jelentéktelenné vált, miután feladta saját elveit. Ezt a párt elnökének fanatikus hívei ingerülten tagadják, de Gyurcsánynak ezt tudnia kell. Most ráadásul abban a helyzetben van, hogy az Orbán által meghagyott koncra túl sok a jelentkező. Az ellenzéki pártok megértették: Orbántól egyetlen mandátumot, egy fillért nem tudnak megszerezni. A megalázó helyzet az, hogy a maradékhoz egymás rovására férhetnek hozzá. Ezért nincs esély sem az összefogásra. Sőt: szűkíteni kell a mezőnyt. Aki kieshet, az Gyurcsány.

Gyurcsány 2012-2013-ban elvszerű politikát hirdetett. Ezzel volt a DK a legprogresszívebb ellenzéki párt. Gyurcsány elutasított minden megalkuvást és elvtelen kompromisszumot az Orbán-rendszerrel. Azt hirdette, aki bemegy Orbán parlamentjébe, az kollaboráns, s Orbán szekerét tolja. A választási rendszer átalakítása előtt bojkottot hirdetett, melyhez elvszerű politizálás esetén ragaszkodnia kellett volna. De mindezeket az elveket feladta, s a pénzért a többiekkel együtt bement a parlamentbe. Ott pedig elveszítette azt, ami a legfontosabb.

Azért volt szüksége erre, mert fenn kellett tartania egy adminisztrációt, infrastruktúrát, el kellett tartania néhány embert, és meg akarta őrizni egy demokráciában működő pártra jellemző látszatot. De Magyarországon nincs demokrácia. Ebben az esetben demokratának nem ezek a legfontosabbak. Le kellett volna mondania mindenről, amihez Orbán pénze kell. Kívül kellett volna maradnia a rendszeren. Az Orbán által meggyalázott és kifosztott néppel kellett volna azonosulni, s nem Orbán kedvezményezettjei közé állni.

Ezzel elvesztették a hitelüket a többi kollaboránshoz hasonlóan. Érezték, hogy elkurvultak, ezért eljátszották azt a szánalmas színjátékot, hogy fel is esküdtek az alaptörvényre meg nem is. Amikor falhoz állították őket, melyik eskü az igaz, akkor az alaptörvényre tett eskü mellett tették le a voksot, mert különben nem kaptak volna pénzt. S végsősoron azért volt ott Gyurcsány és a DK, hogy az évi százmilliós párttámogatást Orbántól megkapják.

Azt hitték, ennek nincs következménye. Azt gondolták, hogy nem romlik meg tőle a szív. Nem hitték el, hogy a prostitúció után nincs többé tisztaság, nincsenek elvek, nincsenek lehetőségek. Nincs többé hitelesség. Beestek a verembe, ahonnan nem lehet kimászni. A pénzért legitimálták Orbán rendszerét, amelyre belülről már nem lehet azt mondani, hogy törvénytelen. Eladták magukat, az elveiket, eladták a Köztársaságot, az Alkotmányt.

Most abba a megalázó helyzetbe kerültek, hogy a többiek még innen is kitúrhatják őket. Az lesz a szép: se kint, se bent. A többiek tudják, nem közéjük valók. Többiek észre se vették, hogy az utcasarkon vannak. Gyurcsány ebbe láthatóan belebetegedett. Messziről látszik az, hogy egy deprressziós és boldogtalan ember, aki csapdába került, és nem lehet önmaga. Ez megrontotta. Vezérelvű pártot csinált, talpnyalókkal vette körül magát. Nem tűr kritikát, és elfelejtette egykori demokrata önmagát. Borzalmas állapotba került ő maga is, a pártja is.




Gyurcsány menjen el Iványi Gáborhoz, kérdezze meg, mint mond a Biblia. Ki az ő barátja: aki így beolvas neki és őszintén szembesíti a helyzettel, mert jobb sorsra érdemes ember, s vele együtt csapdába kerültek azok is, akiket magával rántott? Vagy akik haszonlesésből személyimádók, a maguk hasznát keresik és félrevezetik? Egy élete van, ezt egyszer lehet elrontani. De adódnak lehetőségek, amikor az ember újrakezdheti, kijavíthatja a hibáit.

Ez ilyen alkalom. A magyar nép nem jó szemmel nézi, hogy míg kifosztják, elszegényítik, megalázzák őket, közben azok, akiknek meg kellene az életük árán is védeni őket, azok eladják magukat Orbánnak. Eljátsszák a parlamentben, mintha bármit is tennének, és csak fenntartják, működtetik Orbán demokráciának hazudott rendszerét. Az elégedetlen nép azt fogja követni csak, aki sorsközösséget vállal vele.

Aki vállalja az elnyomást, az üldöztetést, a szegénységet, a nyomorúságot. Aki leteszi értük az életét. Azt gyalázhatják emezek, előbb-utóbb hiteles ember lesz. Visszaszerzi önmagát, nem lesz kiábrándult, csalódott, depressziós, önmagát elveszített alkoholista, hanem élete újra értelmet nyer. Gyurcsány Ferenc eldöntheti, mit akar: fenntartani a hazug látszatot, és etetni néhány arra érdemtelen embert Orbán pénzén, akiket leginkább elzavarnia kellene?

Vagy a néppel azonosul, a megalázottak mellé áll, nem kér a lopott pénzből, vállalja a sors kihívását, és azokra számít, akik ezt vállalják vele együtt? Megnyeri a lelkét, az életét, igazi reményt ad a reményteleneknek, és még a pénze is több lesz, amit nem úgy fog elherdálni, mint Orbán pénzét, ami könnyen jött, könnyen ment. Nem tudom, hogy ő ez az ember vagy ő erre már képtelen. Vagy soha nem is volt az, csak mi hittük. Vagy felkel a porból?

Ha Gyurcsány tesz még egy kísérletet, hogy igaz ember legyen, lesznek követői. Ha le tud mondani arról, hogy fanatikus hívei rajongása elégítse ki hiúságát, modorossággal takarja el az igazi mondanivaló és őszinteség hiányát, ha képes kiszabadulni az őt körülvevő rossz emberek szorításából, ha újra ember, ha újra önmaga akar lenni, akkor most ez a legjobb pillanat.

Beszéljen Haraszti Miklóssal, neki volt a legjobb javaslata a rendszer bojkottjára. Fektessék le a tisztességes és demokratikus választások feltételeit, a közös minimumot. Ezzel Orbánt is, a pénzre vadászó kollaboránsokat is színvallásra kényszeríti. Európa elé állítja Orbánt. Ne engedjen a demokratikus minimumból, ami mindenki számára egyértelmű, hogy az. Ha Orbán ezt teljesíti, Orbán megverhető. Az veri meg, aki ezt elérte. Ha nem teljesíti, akkor hirdesse meg a 2018-as választás bojkottját.

Lehullik mindenkiről az álarc. Orbán ott áll pőrén, mint egy diktátor. A kollaboránsok, akik most a lábukat törlik belé, lelepleződnek, hogy bármire képesek a pénzért és árulók. Nem kell félnie, a parlamenten kívül nem fog eljelentéktelenedni. A többiek fognak. Nézze meg, hogy a 2014-es árulás óta a civil akciók mozgatták csak meg az embereket, csak azokhoz csatlakoztak. Néhány éven belül övé lesz az ország, az emberek lelke. Érdemes lesz élnie.

Aki szereti Gyurcsányt, aki úgy ismeri, mint egy tehetséges embert, az szóljon neki, hogy nem bolondság ez. Segítsen neki, hogy ki tudjon szabadulni a helyzetből, amibe lavírozta magát. A Momentum megjelenésével, és az őrültségeiket hallva látszik, hogy nem kell még Gyurcsányt temetni. Ezeknél ezerszer több esze van. Nem kell mindenkiről lemondani és a kukába hajítani. Ennek a népnek ő egyik értéke. Meg kell becsülni, meg kell próbálni életet lehelni belé. Ha ő maga dobja magát a kukába, arról nem tehetünk.

Ha ez nem sikerül, ha ez a négy év, amit a veremben eltöltött, teljesen tönkretette, akkor csak sajnálni tudjuk. A lehetőséget is, az ő személyes tragédiáját is. Akkor mást kell várni, aki ezt megteszi.