Bartus László: Magyarország, holtvágány

Közzétéve June 16, 2019, 2:37 pm
10 mins

Ez sem mindenhol fordul elő, hogy a monori vonatra felszálló utasokat Monor helyett egy tolatómozdony kihúzta egy tárolóvágányra, és otthagyta a semmi közepén őket. El tudjuk képzelni, ahogy az utasok egy ideig nyugodtan ülnek, aztán nézelődnek, hol vannak. Türelmesen várnak, aztán fogy a türelem, egyre gyanúsabb a helyzet. Szociálpszichológiai tanulmány lehetne, meddig vártak, amíg a balhésabb utasok közül valaki kinéz, és megállapítja, hogy a szerelvény előtt nincs mozdony, és kitolva egy holtvágányon állnak. Eközben Monoron hiába várják őket, a várostól is elszigetelődtek, semmi befolyásuk arra, ami ott történik, kikerültek az életből.

Igazi kelet-európai abszurd, mint a Velencei-tónak háttal felállított székek, és nemcsak arról van szó, hogy át kell rendezni a híres “rendőr-postás-vasutas” sorrendet, mert ettől még a sorrend lehet ugyanaz. A MÁV mindig is lenyomata és tükörképe volt az egész országnak. A büdös, koszos vonataival, a bűzlő WC-kkel, az udvariatlan és bunkó kalauzokkal, a tujázókkal, a leszállításokkal, a vonatkereket kalapálókkal, akik a nyugdíjba menetel után sem tudták, miért kopácsoltak egy életen át. A MÁV szállította a deportáltakat Auschwitz-ba, és a MÁV húzta a szőkített olajat, amelybe a vasutasok a festéket egy belülre felakasztott vödörbe öntötték. Itt gazdagodtak meg a szakszervezeti vezetők a sztrájkokból, miközben a magyar vasútállomások a harmadik világbeli országokat idézik. Az egyetlen rendben tartott vasúton, Felcsúton pedig nem utazik senki. A mesevonat a diktátor gyerekkori álmait teljesítette be egy újraélesztő gép áráért.

Magyarország jelképe az is, ahogy a monori szerelvényt kitolták a holtvágányra. Magyarország lakói ülnek ezen a vonaton, és csendben nézelődnek kifelé az ablakon, és nem nagyon vették még észre, hogy a tárolóvágányon vannak. A szerelvény előtt nincs mozdony, a vonat nem megy sehova. Amíg a vonatban ülnek, a várost, az otthonaikat kifosztják, lepusztítják, átépítik, ijesztő és rémséges tereket hoznak létre. A vonaton nincs oktatás és egészségügy, néha végigmegy néhány kalauz, akik azt állítják, hogy a vonat robog, megelőz mindenkit, s az utasok ezt elhiszik. Bezáratnak minden ajtót, ablakot, hogy ne lehessen kilátni, még a függönyt is lehúzzák, mert elhitetik, hogy idegenek fel akarnak kapaszkodni, meg akarják enni az utasok szendvicseit, és el akarják venni a táskájukban levő keresztény kultúrájukat.

A MÁV közleménye nem árulta el, mikor jutott valakinek eszébe, hogy felhívja a vasúttársaságot, hogy a vonat áll, nem megy sehova. Ki volt az a bátor, aki merészelt kinézni az ablakon, és megállapítani, hogy a tolatóvágányon vannak, mozdony nélkül, a senki földjén. Hány óra múlt el, mire ezt valaki elhitte, és mennyi idő, amíg valaki végre intézkedett? Az intézkedés annyi volt, kiküldtek egy biztonsági őrt, aki végül tájékoztatta az utasokat a valóságról, szemben azzal, ami eddig a képzeletükben élt. Ezután az olajos és kátrányos síneken át visszakísérte őket a rideg pályaudvarra, ahol várhattak az újabb monori vonatra. Majd arra is felszállnak gyanútlanul, de abban senki nem lehet biztos, hova viszi őket. Monor a távoli messzeség, az elérhetetlen célpont jelképe, az élet szimbóluma, ahova nem megy soha egyetlen járat sem.

Az egészben a legszebb a MÁV közleménye, hogy “kártalanítja” az utasokat. Kártalanítja? Mivel? Mennyivel? Meg lehet ezt fizetni? Ki lehet ezt pénzben fejezni? Amikor Orbán zsarnoki rendszere véget ér, mit lehet csinálni? Mivel lehet kártalanítani az országot és a népet? Mekkora kártérítést kellene kapni érte? Az eszmei kárt ki fizeti meg? És mennyiből hajlandó tanulni ez a nép? Nem szállt még fel eleget a sehova nem vezető “monori vonatra”? Nem volt elég az ország kétharmadának elvesztése? Nem volt elég a horthyzmus, az antiszemita “keresztény-kurzus”, az egymillió halott, amit Horthynak és a hazug “keresztény-Magyarország” eszmének köszönhetünk? Ha meghallja ez az ország Auschwitz és a Don-kanyar után a “keresztény kultúra” és a “keresztény-Magyarország” kifejezést, hogyan nem lázad fel, hogyan nem ordít fel, hogy csak ezt ne. Nem kérünk belőle még egyszer.

Orbán kitolta a holtvágányra, a senki földjére, a használhatatlan nyomvonalra, a sehova nem vezető pályára Magyarországot és a magyar népet, amely nem hajlandó észrevenni, hogy miközben a világban már légpárnás vonatokon száguldanak az emberek, ők egy lekoszlott MÁV vasúti kocsiban ülnek a tolatóvágányon, és azt képzelik, hogy majd helyettük szól valaki, majd helyettük mozdonyt hoz valaki, majd valaki kifizeti a kártérítést. Azt hiszik, hogy az elveszett időt, jogot, emberi méltóságot kártalanítani lehet. A MÁV is csak a jegy árát fizeti ki, és azt hiszi, hogy ez kártalanítás. A holtvágányon ül az ország, és azt hiszi, hogy Monor felé robog, mintha Monor lenne a világ közepe, maga az élet, de még Monorra sem jut el soha, mert ezek a sínek nem vezetnek sehova. Csak a holtvágányra, a pusztulásba, a csendes halálba.

Ez az eset az, amikor az utasoknak kellene mondani, hogy “jegyeket kérjük ellenőrzésre”. Mert Orbán bűnszervezetének nincs érvényes jegye sem a vonat vezetésére, sem a holtvágányra való kitoláshoz. Még a mozdonyt is ellopták. Mészáros Lőrinc hetenként megszerzett sokmilliárdos állami megrendeléseit úgy adja a közvélemény tudomására a sajtó, mint a heti lottószámokat és az időjárás-jelentést. A bűnözőket nem üldözi a rendőrség, pedig Mészáros egy olyan bűnöző, mintha valaki kirabolná a Nemzeti Bankot. Ezt az embert tízszer kellene életfogytiglani börtönre ítélni a gazdájával együtt, akinek ő a strómanja. Az Orbán család egy maffia-család, amely nemcsak a pénzt, hanem az emberi jogokat, a tudást, a jövőt, és az emberi méltóságot is elrabolja. A világ első maffiája, amely nem harcban áll az állammal, hanem az államot foglalta el, s az állam pozíciójából működteti saját hasznára az egész országot.

És senki nem kiált, a vonat nem fütyül, senki nem mutatja fel a piros tárcsát, senki nem tiltakozik. Csak ül a holtvágányon.







12 hozzászólás : Bartus László: Magyarország, holtvágány

  1. Bogatyr

    June 17th, 2019

    Én kiáltok de senki nem hallja. 🙁 Az emberek zöme még a lakógyülésre se megy el, aki elmegy az is cserélődik, a fideszes közgyűlés mindent megszavaz – mint valami alkoholos mámorban lennének. A koponyák elmentek nyugatra, a legkisebb sikeres megmozdulásra rászáll a kollaboráns, dilettàns ellenzék. Szavazatot kérnek, de a munkahelyüket nem mennek be – a parlament kong az ürességtől!
    Vagy alakul egy 27-edik illedelmes párt amely szintén nem megy neki a pártállamnak. A támogatásoktól meg függő lesz a magyar család. Bevándorlótól meg félnek, mert “azok csak pénzért jönnek, el kell őket is tartani és miért nem otthon tesznek rendet”.
    Stb, lehetne sorolni reggelig. 🙁

    Reply
  2. Madarasi Attila

    June 17th, 2019

    Gratulálok, újra egy nagyon jó írás !

    Reply
  3. Amanda

    June 17th, 2019

    Tavaly volt szerencsém Ukrajnában tölteni a vonaton öt órát. Talán többet is, nem emlékszem. Ráadásul, életemben először voltam hálókocsiban.

    Az első benyomásom: úristen, ez milyen koszos, hogyan fogom túlélni?

    Igazából nem volt koszos, csak régi. Nyugat-európai vonathoz szokott, és alkalilag is kényes szemnek ijesztőnek tűnt. Aztán kaptam tiszta ágyhuzatot, és le tudtam feküdni.

    A vonat haladt a síneken. Nem állt meg. Nem ment 10km/h-val.
    A kalauz segítőkész volt.
    A kocsimban volt egy ukrán nő és a fia. Mindketten beszéltek angolul. A nő folyékonyan.
    A kocsimban volt egy fekete nő, aki Amerikából költözött Ukrajnába (párkapcsolat végett is, bár a férfi sem Ukrán volt).
    Nem volt büdös. Nem csapkodta senki hangosan az ajtókat.
    Időben és rendben megérkeztünk.

    Az eredeti úticélom (ahonnan csak visszafelé utaztam vonattal) kint volt a bánatban, Kievtől több mint öt órára autóval. Egy pár ezer fős település. Helyenként úgy nézett ki, mint egy jelenet a Stalker című filmből.

    Nem ott szálltam meg, hanem egy hotelben, egy nagyobb városban, ahová szintén nem járt vonat. Hazafelé először taxiztam a pályaudvarra (nem pár utcát, hanem pár települést).

    A szállodám és a falu között volt ugyan tömegközlekedés, csak nem akartam kipróbálni. Autóval fél óra volt nappal. Éjjel egy vagy kettő, mert az úton nagyobb kráterek voltak, mint a Hold felszínén.

    Oda-vissza összesen négyszer taxiztam. Uber nem volt.

    A taxisok többsége beszélt angolul. Ha nem is nagyon, de megértettük egymást.

    Egyik sem akart átverni. Éjszaka, a semmi közepén, mindentől és mindenkitől távol ültem az ukrán taxikban.

    Tanulság: Szinte bármi jobb, mint Magyarország.

    Nem lehet mindent a szegénységre fogni. Ők szegényebbek.

    Nem lehet mindent a korrupt politikusokra fogni. Náluk még verekednek is a parlamentben.

    Egy barátra is szert tettem az úton. Azóta is szoktunk beszélni. Küldtem neki svájci csokoládét. Küldött fotót, ahogy megosztotta egy barátjával.

    Barátot persze, Magyarországon is lehet találni. A világon bárhol lehet. Nekem még Magyarországon vannak a legjobbak.

    De ha a többit nézem, Magyarország Ukrajnához képest is katasztrófa.

    És nem Orbántól lett ilyen. Orbán a tünet, nem a valódi probléma.

    Reply
    • Mati75

      June 19th, 2019

      Remek írás! Bartus tolla általában kiválóan fog, de ez szerintem egyike a kiemelkedő cikkeinek. Amanda hozzászólása pedig föltette rá a koronát. Az utolsó megállapításával maximálisan egyetértek. Én ezt a két írást együtt terjeszteném. Gratulálok, Amanda!

      Reply
  4. Épészmérnök

    June 17th, 2019

    Brilliáns írás! Ady Endre ilyet írt volna. Köszönet!

    Reply
  5. Laza

    June 17th, 2019

    Remekmű!
    Azért egy dolog nagyon piszkalja a csőromet! A felsorolásban belekerult egy téves megállapítás! Azokat a dolgozokat akik a vonat kerekeit utogetik Őket kocsivizsgaloknak nevezik. A vonatok összeállításában, és azok ellenorzesenel nélkülözhetetlen munkát végeznek! Nagyon komoly kiképzést kapnak de már a kiválasztási is szakmai végzettséget és tapasztalatot követel. Nem sorolom a feladatkoruket mert akkor most abbahagynak az olvasást olyan hosszú lehetne. A vizsgálat végén a terhelést (így hívják a dokumentumot) aláírja a mozdonyvezető a vezető jegyvizsgalo, és persze a kocsivizsgalo! Ezzel igazolják, hogy az összeállított szerelvény indulásra kész!
    Akkor a kalapacsutesekrol. Tudják, hogy miért csinálják már akkor amikor oda lépnek a vonatokhoz. Egyrészt a fektuskoval fejezi kicsiknek ellenkezik először a fékezett és utánna az oldott állapotot. Minden kocsival! A másik feladat pedig hogy a kezekben nincs é repedés ezt a hangok tudja megállapítani. Egyik feladat sem könnyű de nagyon fontos kelléke a biztonságos közlekedésben!

    Reply
  6. Laza

    June 17th, 2019

    A tablagep megtrefal ha nem figyelek oda minden szóra! Tehát A fektuskoval fekezo kocsiknal ellenorzik először a fékezett majd az oldott állapotot! A másik feladat pedig, hogy a kerekekben nincs e repedes ezt a hang visszacsengesebol tudja megállapítani! Bocs!

    Reply
  7. Ádám

    June 18th, 2019

    Nagyon jó írás (ez is), Laci!

    Reply
  8. helóta

    June 19th, 2019

    Remek írás! Alig várom a “Fesz lesz”-t.

    Reply
  9. truthsdigger

    July 3rd, 2019

    A kristálytiszta, emberi, tűpontos Bartus írásokhoz képest is kimagasló. Innentől kezdve lehet majd kérdezni ismerősöket/ismeretleneket: ‘te voltál már a monori vonaton?’ ‘mikor jöttél rá, hogy le kell szállni a monori vonatról?’….

    A kopogtatók munkájáról: magával a jelenséggel van a gond, az elmaradottsággal (Linimo, AGV Italo, Incheon, Shinkanzen, Velaro, TGV…)

    Reply
  10. István Berecz

    July 5th, 2019

    Hát ilyenek vagyunk (lettünk) mi magyarok.Hová lett a magyar büszkeség,a magyar virtus?Birkák lettünk,akikkel mindent meglehet csinálni.Még a holtvágányra is kilehet állitani a haza utazokkal teli vonatot,és ez nem zavarja a vonaton lévőket.Mi lesz itt Magyarországon néhány év mulva,ha igy viselkedünk a bosszantó ddolgokkal szemben.Átkozni fognak minket az unokák,hogy iolyen orszságot,életkörülményt hagytunk rájuk.Hajrá magyarok,csak igy tovább.

    Reply
  11. Swerer Gusztáv

    July 14th, 2019

    Az írás hiteles korrajz,a közelmúlt és a jelen állapotok hű tükre. Nehéz megszólalni az olvasása után,de egy adalék mindenképpen ide kívánkozik: amíg azt a bizonyos vonatot kitolták a holtvágányra,addig a MÁV vezérigazgató úr a Balatonon vitorlázott.Ami persze nem lett volna probléma,de az már az,hogy Homolya Róbert úr még véletlenül sem kerül egy mikrofon közelébe. Nyelvcsapása biztosan sokat javult a történtek után.

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)