/

Orbán Gáspár újra próbál bizonyítani az apjának, de még soha nem csinált végig semmit

12 perc olvasási idő
22

Sok mindent elmond egy fiúról, még inkább az apjáról, amikor láthatóan állandó bizonyítási kényszerben szenved. De soha semmi nem elég, és soha semmit nem tud végigcsinálni. Azért nem, mert nem lehet önmaga, nem csinálhatja azt, amit ő szeretne. Ezért Orbán Gáspár láthatóan nem váltotta be az apai reményeket. Elvégezte a jogi egyetemet, de nem ment el a stróman cégekbe jogtanácsosnak, hogyan lehet még több pénzt a közbeszerzésekből kilopni. Nem lett belőle apja NER-t tisztára mosó jobbkeze sem, a pávatánc jogásza. Nem lépett nővére nyomdokaiba sem, aki megértette az Orbán-család küldetését, és a fatolvaj férjével szorgalmasan lopkodja a százmilliárdokat, apja nagy megelégedésére és büszkeségére.

Orbán Gáspár apja gyermekkori álmait sem váltotta valóra, hiába repítették az NB I-be, összesen két meccsen játszott 20 percet, és ezt is abbahagyta. Nem lett a Real Madrid játékosa, de még csak válogatott futballista sem. Tipikus menekülési útvonal egy diktátor apa elől az ugandai karitatív munka egy segélyszervezetnél, ahol hasznosnak érezheti magát, és megáll a saját lábán. A kalandnak a TEK vetett véget, a sajtóhírek szerint Orbán erővel hazavitette a fiát, miután az a rendes pogány református családból megtért és “szektás” lett. Ezek után Orbán Gáspár harmadmagával megalapította a Felház nevű keresztény – majdnem – gyülekezetet, de itt sem tudott maradandót alkotni, mert hívő keresztényként szembe kellett volna fordulnia apja politikai álkereszténységével és keresztényellenes, antikrisztusi magatartásával.

Orbán Gáspár ehhez sem volt elég erős, az apja, akit – saját bevallása szerint – az ő apja is gyakran eltángált, megrugdosott, keményebb diónak bizonyult, és Gáspár még a Jézus Krisztusba vetett hit erejével sem volt képes kiállni egyenesen az igazság mellett. Azt állította, Isten hívta el és bízta meg a “felekezetközi” Felház mozgalom elindításával, hogy “tüzet vigyenek” a pislákoló keresztény gyülekezetekbe. Úgy látszik, Isten meggondolta magát vagy ennyi tűzre futotta, de Orbán Gáspárból nem lett prédikátor, bibliatanító vagy pásztor, hanem abbahagyta az egészet. Azzal az ígérettel, hogy más formában újrakezdik. A nagy ígéretből nem lett semmi, a Felház kimúlt, a gyülekezetek visszasüllyedtek a pislákolás állapotába. Orbán Gáspárból itt lehetett volna valaki, ha nem tekint hátra, miután az eke szarvára tette a kezét. De a Feház sikere is részben az apja hírének volt köszönhető. Minden csak akkor derülhetett volna ki, ha Orbán Gáspár szakít az apjával. Ahogy “meg van írva”.

De Orbán Gáspár itt sem volt elég állhatatos, és az apja árnyékát nem tudta átlépni. Az ígéretes kezdés után egyre kiábrándítóbb nyilatkozatokat tett, gőg és kevélység sugárzott róla, mint a karizmatikusokról, akiket elbizakodottá és felfuvalkodottá tesz az isteni megtapasztalás, és azt gondolják, vakoknak vezetői ők, és egy pillanat alatt tévednek el, ahogy elhagyják az alázatot. Orbán Gáspár legutolsó interjúja már olyan volt, hogy csak hálásak lehetünk azért, hogy nem a keresztény szolgálatot választotta. Amikor a menekültekkel kapcsolatos krisztusi elvekről kérdezték, azt mondta, hogy ő nem ért a politikához, de sok igazság van abban, amit az antikrisztusi apja képvisel. Botrányos és a Bibliával összeegyeztethetetlen volt a cinizmus. Viszont NER- és Orbán-kompatibilis volt.

Ezek után meglátjuk, amint Orbán Gáspár feltűnik katonai egyenruhában. A Bibliát szorongató kezében gépfegyver, amellyel embert lehet, és új hivatását tekintve, adott esetben kell is ölni. Erre tett esküt. Nem besorozták katonának, hanem hivatásos katonának állt, és elvégezte a hathetes alapkiképzést Szolnokon. Semmi előzménye nem volt ennek a pályaválasztásnak, leszámítva az apját, aki nyilván nem találta elég férfiasnak a fiát, aki megmutatja újra az apjának, hogy képes egy katonai kiképzést teljesíteni. Ha az én fiam lenne, sírva omlanék a lábához, és kérdezném könnyek közt, hogy nem érzi, hogy szeretem? Hogy semmi szükség arra, hogy nekem bármit bizonyítson? Én feltétel és fenntartás nélkül úgy szeretem, ahogy van. Milyennek ismerte meg ez a fiú az Istent, az Atyát, ha nem tudja, hogy a jó atya így szeret? (Reméljük, az apja nem vette észre, hogy a fotón egy kivétellel Gáspár összes katonatársa nő. Ezt a kiképzést nők is teljesítették.)

Ez a vállalkozás mind közül a legkifejezőbb, hogy mi lehet ennek a sok kapkodásnak, belevágásnak és félbehagyásnak az oka. Egy szörnyeteg apa, akinek az apja szintén egy szörnyeteg volt (aki szintén jelen volt a katonai eskütételen, és nyilván nagyon elégedett volt, “kell egy gyereknek a katonaság, embert faragnak belőle”). Feltehetően a két szörnyeteg most volt legelégedettebb. Valószínűleg ennek a borzalmas mentalitásnak köszönheti Magyarország ezt az átkot, amit az Orbán-család jelent. Gáspárt kell nézni, ahogy próbálna saját életet élni, bizonyítani, megfelelni, de nem tud, mert nem lehet. Ahhoz futballistának kellene lennie, vagy Mészáros Lőrinc alvállalkozójának, esetleg Ráhel és a fatolvaj Tiborcz üzlettársának. De az inkább anyjára ütő, érzékeny lelkű, intelligens fiú nem tud a böszme bunkó apjának megfelelni.

Orbán Gáspár sikeresen befejezte az alapkiképzést, letette a katonai esküt, de az teljesen világos, hogy ez a pálya nem neki való. Nem fog ő a laktanyák lábszagában sem megöregedni, hacsak nem abban reménykedik, hogy ha sikerül bekerülni valamelyik elitszázadba, akkor egy NATO-kontingens tagjaként megszabadul a szörnyeteg apjától. Távol tőle, férfias katonaként, elbújhat előle. De nem tud elbújni előle, egy diktátor soha nem enged el senkit, utána küldi a TEK-et, hogy vigyázzon rá, vagy hozza vissza, mert nem tudja kontrollálni a gondolatait, az érzéseit, és neki mindenről tudnia kell. A szerződéses katonák az első 3-6 hónapban próbaidőn vanak, ez idő alatt indoklás nélül felmondhatják a szerződést. De Orbán Gáspár nyilván akkor mondhatja fel, amikor akarja.

Végülis, ez mindegy. A fiú vagy betörik, és apjának engedelmes bábja lesz (vagy eljátssza), amíg él, vagy állandó menekülésben és bizonyítási kényszerben lesz, hogy meg tud állni a saját lábán. De önmaga soha nem lehet. Soha nem lehet az, aki ő valójában, hanem az apja elvárásainak kell megfelelni. Ráhelnek ez nem probléma, mert ő éppen olyan, mint az apja. De Gáspár csak akkor lehet önmaga, ha szakít az apjával, annak minden következményeivel együtt. Ez eddig nem sikerült. Ha megteszi, apja árnyéka követi, és soha nem lesz egy nyugodt perce. Marad a bizonyítás, a megfelelés, és a hazugságban való élés. Ez mindent elmond arról, mit gondol Orbán a kereszténységről és a családról. Márpedig neki ez a legfontosabb. Ezt kínálja nekünk is, ezt a “kereszténységet” és ezt a “családot”.

Szegény Gáspár. Éppen olyan nyomorult helyzetben van, mint Magyarország.

 





Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Bartus László: TGM is bojkottot javasol

Következő cikk

Bartus László: Magyarország, holtvágány