2024, november8, péntek
KezdőlapUncategorizedBartus László: Mi az én hazám?

Bartus László: Mi az én hazám?

-

Kisebb szóváltásba kerültem a Facebookon annak kapcsán, hogy a magam részéről nem ujjongok a magyar futball-válogatott zseniális teljesítménye miatt, mert egy pótselejtezőn kijutottak a felduzzasztott létszámú EB-re. A Vezér máris közölte, hogy „Na, ugye”. Ami azt jelenti, hogy mindenben igaza volt, minden beinvesztált állami milliárd megérte. Az egészségügy és az oktatás lerohasztása megérte, a feleslegesen meghalt emberek élete megérte, mert az aranylábúak nyertek egy pótselejtezőt. Az összes stadionépítés meg van bocsátva, éljen a Pancho Aréna, éljen a kisvasút, amely ezeket az aranylábú gyerekeket Felcsúton belül elviszi az öltözőtől az edzőpályáig. Minket annak idején a Naszály csapatában két lábbal rúgott volna seggbe a Sás Miska edző, ha le akartuk volna szállíttatni magunkat a pályára.

Szóval, én nem ünneplem a diktátor focicsapatát, és nem állok be azok közé, akik most elfogadják, hogy ez a felcsúti bűnöző a köz vagyonából milliárdokat költött saját döntése alapján a hobbijára, mint Ceausescu. Erre valaki azt találta írni, hogy „A hazád, ember, a hazád!”

Ez a focicsapat lenne nekem a hazám? Nekem a szegény emberektől ellopott milliárdokból kitömött focisták nem a hazám. Van nekem hazám, de ők nem azok. Az én hazám a hajléktalan fociválogatott, a meglopott paraolimpikonok, a világ élvonalába tartozó vízilabdások, a nem politizáló és nem közpénzből gazdagodó sakkozók és a többi alulfinanszírozott, elnyomott és megalázott magyar sportoló a hazám. Nekem a kisemmizett kisemberek a hazám, akiktől elvették a földjeiket, a trafikjaikat, a munkájukat, a jogaikat, a szabadságukat, az egyházi státuszukat, a méltóságukat, az iskolájukat, a kórházaikat, az életüket, nekem ők a hazám. Nem ezek az állami pénzzel kitömött ficsúrok, akiket politikai célokra használnak fel.

És aki nem szereti a focit? Annak nincs hazája? És aki nem szereti a magyar focit? Annak sincs? És aki nem szereti a Vezért? Annak sincs? Muszáj a dunakeszi futsall csapatnak is szurkolnom, ha az iráni testvérváros csapatával játszik, különben nincs hazám? És aki nem akar részévé válni annak, amikor ez a romlott bűnöző azt mondja, hogy „na, ugye”, annak sincs? Ez lenne a haza?

Haza ott van, hol jog is van. A pótselejtezőn öngóllal kiharcolt győzelem ezt nem pótolja. Nincs semmi elfelejtve.

Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések