Az újév arra jó, hogy az emberek hozhatnak új elhatározásokat. Van egy pont, amikortól új életet kezdhetnek, megváltozhatnak. Ez azért nagyon fontos, mert a változás nem is olyan könnyű. Sokaknak január elsején sem sikerül, másoknak év közben is megy, de ahhoz kell valami trauma, valami megrázkódtatás, ami szembesíti az embert, hogy az út, amelyen jár, nem jó.

Ezért az emberek életében bekövetkező megrázkódtatások nem feltétlenül rosszak. Valami következményei, de változás, új élet lehetőségei is egyben. Mindig lehet új életet kezdeni. Soha nincs vége. Amíg él az ember, addig mindig van esély. Ha valakinek nagyon nem jó valami, az egy jelzés, hogy valamit változtatni kell. Ha ez a figyelmeztetés nem elég, akkor jön valami, ami súlyosabb következmény, de esély egy drasztikus, alapvető változásra, egy “megtérésre”.

Aki ennek ellenáll, és megy tovább ugyanazon az úton, az egyre rosszabb helyen találja magát, és egyre nehezebb lesz visszafordulnia. Minden út ugyanis egy irányba visz. Nem lehet egy útról letérni, az úton javítani, mert az legfeljebb kacskaringó lesz, de ugyanaz lesz a végállomás. Az úton csak megfordulni lehet, és az ellenkező irányba menni. Erre jó alkalom az újév. Egy kezdőpont. Egy elhatározás lehetősége.

Ha az embert egy trauma készteti a változtatásra, akkor általában tudja, mit rontott el, és mit kell azonnal, radikálisan megváltoztatni. Mert tartós és valódi változást csak a radikális döntés hozhat, a szilárd elhatározás. Az égető vágy az újra, s a gyűlölet, az utálat az eddigi felé. Ha nincs trauma, csak egy pont, ahol lehet választani, ahol meg lehet állni, akkor azok az elvek mutathatnak irányt, amelyekhez ragaszkodni akarunk. Azok, amelyek irányíthatják az életünket.

*

E bevezető után arról szeretnék beszélni, hogy minden utca egyirányú. Ha valaki elindul egy úton, akkor az út kijelöli a sorsát, az út egy bizonyos helyre vezeti, és a végállomás nem lehet más. Csak az, ahova az út vezet. Függetlenül attól, hogy az illető mit akar vagy mit gondol. Nem az ember vezeti az utat, az út vezeti az embert. Az út kijelöli a sorsát és a végállomását. Ezért minden azon múlik, milyen utat választunk, milyen úton indulunk el.

Sokan a legnagyobb jószándékkal vagy tévedésből indulnak el a rossz úton, és borzalmas helyen fognak kikötni. Az úton lesznek figyelmezető táblák, melyeket figyelembe kell venni. Ha ezeket figyelmen kívül hagyja, nem kerülheti el a véget. Az úton jöhetnek traumák, és nagy katasztrófák, amelyek esélyt jelentenek a megfordulásra. Ha valaki nem fordul meg, az út tovább vezeti a szörnyű vég felé.

Mindez fordítva is igaz. Nem a legokosabb emberek indulnak el a jó úton, és nem a buták a rossz úton. A jó útra is rátérhet rossz ember, és a jó út akkor is jó helyre viszi, de az út őt megváltoztatja. Mert az úton haladva változunk. Az úttól függően jobbak vagy rosszabbak leszünk. A jó úton jobbak, a rossz úton rosszabbak. Az úton haladás sebessége a változás gyorsaságától és mértékétől függ. De az út vége az nem vitás.

Nem jut jó helyre az, aki a rossz úton indult el, és fordítva. Ha valaki a rossz úton haladás közben megvilágosodik, és jó lesz, akkor megfordul és a másik úton kezd el járni. De rossz úton járó ember nem maradhat jó ember és fordítva. Mert az út megváltoztatja, és ha az úttal szemben változik, akkor elhagyja az utat. Ezért nehéz megváltozni és más úton járni. Ráadásul az útnak szívó hatása van. A rossz út pedig tágas, és sokan járnak rajta. A szűk, keskeny út a jó út, azon járnak kevesebben. Ezt a kisebbségi létet is vállalni kell a jó úthoz.

Az út soha nem változik meg, csak az ember. Minél jobban vágtat az ember az egyik úton, annál drámaibb esemény szükséges a változáshoz. A legismertebb példa a damaszkuszi út, ez jelképezi a megfordulást. Saul lovon vágtatott a rossz úton, amikor leesett, s mennyből kapott szózatot. Utána három napig nem látott. Végül Isten elküldte hozzá Ananiást, hogy vesse rá a kezét, hogy lásson. Egész véletlenül az “Egyenes” nevű utcába kellett mennie.

Mialatt Saul az egyenes útra jutott, megváltozott a szíve. Minél elszántabban rohan valaki a rossz úton, annál elszántabb lesz a jó úton. A langyosak langyosak itt is, langyosak ott is, a forró vagy hideg ember használható valamire, mert a hidegből forró lesz. A mennybeli szó azt mondta Saulnak, aki a megfordulása után Paul lett, hogy “nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod”.

Az ember sokszor érzi, hogy elhívott ember valamire, és ezzel rugódozik, vagy az elhívását érti félre, és rossz úton indul el. De az ilyen ember onnan megfordul. Aki nem, az nagyon gonosz ember lesz. Kapott egy tehetséget, kapott tüzet, forró lett, és azt rosszra használja. Amikor Ananiás megtudta, hogy kiről van szó, azt mondta: “Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben: Itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, akik a te nevedet segítségül hívják.”

A bibliai történet szerint az Úr megnyugtatta: “Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt. Én megmutatom neki, mennyit kell neki az én nevemért szenvedni.” Ez azt jelenti, hogy Isten megfordította Saul szívét, Saulból Pál lett, és megfogalmazta az egyik újabb törvényszerűséget. A szűk, a keskeny ösvény, a jó út, nem élvezetekkel, pénzzel, dicsőséggel és hatalommal jár, hanem szenvedéssel. Aki a jó utat választja, az a szenvedést is választja. De azt örömmel viseli.

S ha már ebben a nagy “keresztény” országban hintjük az “igét”, ahol a keresztény kultúrát mentik menekültnek álcázott iszlám invázió elől szögesdróttal (vajon melyik úton járnak?), engedtessék meg, hogy az állami kereszténység által semmibe vett Jézus Krisztust idézzük, aki úgy határozta meg magát, hogy “Én vagyok az út, az igazság és az élet”. Az út. Jézus tudja, hogy mindenki valamilyen úton jár. Jó úton vagy rossz úton. A jó útról mondja, hogy ő maga a jó út, amely magában foglalja azt, ami az úton vezet és az út végállomását is.

Ami a jó úton vezet, az az igazság, és a jó út vége az élet. A rossz út ennek az ellentéte. A rossz úton a hazugság vezet, a vége pedig halál. Nem lehet hazugsággal jó úton járni, és az igazság követése a jó útra visz. A kényelmesebb a rossz út, tele kívánsággal, szemnek, testnek és hiúságnak kívánságaival. A pénz, a hatalom szeretetével. Aki ezeket szereti, a jó úton már nem járhat.

Nem lehet két úton sántikálni egyszerre, nem lehet két urat szolgálni, nem lehet hazugság eredménye jó. Nem lehet jó célokat szolgálni “praktikusan”, ahogy a hazugságot szeretik nevezni. Nem lehet megalkudni, nem lehet hamis és hazug kompromisszumokat kötni. Aki ezt megteszi, az a rossz úton jár, abból soha nem lesz jó vég, mert az az út őt rossz helyre viszi. “Fogjunk össze bárkivel, hogy leváltsuk Orbán Viktort.” Biztos bukás és romlás.

Minden út rendszerbe helyezi az embert. Vagy az igazság vagy a hazugság rendszerébe. A hazugságot nem lehet keverni az igazsággal. Aki a hazugságot választja, akárcsak időleges és átmeneti kompromisszumként, az elveszett. Rálépett egy útra, belekerült a rendszerbe, a hazugsága újabb hazugságot szül, és a hazugság láncolatába kerül. Halad a rossz úton a vég felé. Aki az igazságot választja, és az igazság rendszerébe kerül, az igazság útján jár, az az igazság láncolatába kerül, ami megóvja, s az igazsága az életbe, a győzelembe viszi.

*

Minden ember, aki elindul valamelyik úton, lát valamilyen célt a szeme előtt. A hazugság útja könnyű és gyors győzelmet ígér. “Nem bírjuk már tovább, váltsuk le most azonnal az Orbán Viktort, bárhogyan, rohanjunk, itt van egy karnyújtásnyira a választás, győzzük le őt”. Az ilyen emberek beleesnek a gödörbe, a hazugság láncolatába jutnak, ahonnan nem tudnak kikerülni. Az igazság nem ígér gyors és könnyű sikert, csak az igazságot ígéri, és azt a biztos tudást és hitet, hogy ugyan nem látom az út végét, de tudom, hogy az igazság végül az életre visz és győzelemre vezet.

Hogy a konkrét példánál maradjunk, államcsíny fölött nem hunyunk szemet, törvénytelen rendszert pénzért sem legitimálunk, nem demokratikus választáson nem veszünk részt, ha ezt megtesszük, máris nem vagyunk demokraták. Mert a demokrata attól demokrata, hogy kiharcolja az egyenlő és demokratikus választást. Nem szabad és nem független sajtóban, amit eladtak az újságíró feje fölött, nem vállalunk munkát és nem csapjuk be az olvasókat. Sorolhatnánk a hétköznapi élet példáit.

Aki a rossz úton jár, az nem okoz katarzist, nincs benne az élet, csak a hazugság. Azok a magyar ellenzéki pártok, amelyek semmiféle örömöt, vonzalmat, világosságot s életet nem jelentenek, azok rossz úton járnak. Elfogadtak egy hazugságot, megkötöttek egy elvtelen kompromisszumot, és azóta a hazugságok láncolatában vannak. Egyik hazugság hozza a másikat. Ugyanilyen a magánemberek élete is. A rossz úton indul el az is, aki hazugokat követ. Maga is belekerül a rendszerbe, a hazugságok láncolatába.

Orbán Viktor a hatalom érdekében kompromisszumot kötött, lépésről lépésre került bele a hazugság láncolatába és jutott egyre beljebb a rossz úton, amely egy idő után lejtős is lesz és felgyorsul. Kapott jelzést és figyelmeztetést eleget, végül teljesen azonosult a hazugság útjával, annak hirdetőjévé vált. Beleíratta a magyar alaptörvénybe. Ennek az embernek a rossz útról letérni már nagyon nehéz, és Istennek nagy kegyelme kell hozzá, hogy leessen a lóról, mint Saul a damaszkuszi úton. De ez kevés emberrel történik meg.

Isten rábízza az emberre a döntést, és ha az eldöntötte, akkor hagyja, hogy azon az úton végigmenjen. Nem lehet megállítani, az útját lerövidíteni, el kell érnie az út végére. Be kell teljesednie a gonoszságának. Ami a szívében van, azt a gonoszságot végre kell hajtania, s addig nem is bukhat meg. Az úton végig kell menni, ezt még Marosán György is felismerte. Akik követik, azoknak is fenékig kell inniuk a poharat. Látniuk kell, hova jutott a vezérük, s milyen rossz úton jártak. Akik ezt legitimálják, ugyanazon az úton járnak, és oda jutnak.

*

Ha a gonoszoknak végig kell menniük az úton, akkor miért kell harcolni ellenük? Hiszen a végállomás előtt úgysem lehet megállítani őket? – tehetik fel sokan a kérdést. Csakhogy az igazság útja, a jó út, az mindig a gonoszság elleni küzdelem, az igazság megőrzésének az útja. Az igazság maga a hazugság és a gonosz elleni harc, kiállás, szembenállás. Amíg ezt teszi az ember, addig jár jó úton, addig jár az igazság útján. Ha erről lemond, máris a rossz útra lépett. Ha minden látszólag logikus érv az igazság ellen szól, de az mégis hazugság.

A világ sokkal rosszabb lenne, ha nem lennének olyanok, akik ragaszkodnak az igazsághoz. Uralkodhatnak a gonoszok, de az igazak akkor is őrzik az igazságot, az igazságról való tudást, és hirdetik azt. Ettől bolondul meg az összes zsarnok, mert tudja, hogy valahol az igazság jelen van, abból egyszer kinő az, aki legyőzi őt. A jó úton járók enyhítik a gonosz által okozott kárt, és sokakat a jó útra térítenek. Ez a dolguk, ez a feladatuk.

Az igazság útja nehéz, nem népszerű, sok sérüléssel, sebesüléssel jár, sok hibával és sok tévedéssel, bukással szegélyezett, de aki ragaszkodik az igazsághoz, az a jó úton marad, és aki jó úton jár, az az élet útján jár. A rossz út vonzóbb, de belül szenvedés és üresség, mert az ember alapvetően az igazságra, az életre és a jóra teremtetett, anélkül pedig az ember szenved, nem boldog. Hiányzik az, ami őt emberré teszi. A hazugság öl.

Aki az igazság útján jár, kívül szenved, de belül szabad és boldog. Aki a hazugság útján jár, az kívül jólétben van, de belül nem szabad és nem boldog. Az belül szenved.

.

Mi viszi az embert a jó vagy a rossz útra? A többi ember. A jó és rossz úton járók is hintik a magot az emberek szívébe, és a magból hit lesz. Vagy az igazságban hisz valaki, akiben az igazság magva növekedett fel, vagy a hazugságban hisz, ha a hazugság magva fogant meg a szívében. Mivel hitről van szó, az értelem nem segít. Nem az ész, hanem csak az igazság képes legyőzni a hazugságot.

Ezért az igazságot kell hirdetni, és bízni kell az igazság erejében. Mindennél jobban kell az igazsághoz ragaszkodni, mert abban van a élet. Az tart meg a jó úton. Az egyik példánknál maradva, a hivatalos politikai ellenzék nem tudja legyőzni Orbánt, mert nem az igazságot hirdeti, hanem hazugságot. Hazugok is állhatnak látszólag egymással szemben. Valójában ugyanazon az úton járnak.

Ezért nagyon fontos, hogy milyen magot engedünk a szívünkbe, és az igazságot követjük vagy a hazugságot? Milyen úton indulunk el? Amikor Orbán 2010-ben elindult ezen az úton, könnyű volt megmondani, hogy ez hova vezet. Ennek az útnak a végén halál van. Ez az ember amikor elindult, még maga sem tudta, mi lesz belőle. De aki az utat ismeri, amelyen jár, az tudja. Ahogy “halála” voltak a pocakosok, amikor elindult, és most meg lehet nézni.

Ugyanígy van ez a jellemmel, a tulajdonságokkal, a cselekedetekkel. Ez az ember eladta magát az ördögnek, ez az ember már nem tud megváltozni, ezen az úton végig fog menni. Benne van egy rendszerben, amiből nem tud kitörni, ami becsapja, és észre sem veszi, mivé lett. Rossz döntéseket hozott, a széles út kínálta vágyaknak, kísértéseknek engedett.

Január elseje van. Alkalom az önvizsgálatra. Nem a felszínes dolgok számítanak, hanem az, hogy melyik úton járunk. Érezzük-e a szívünkben a vágyat, hogy megváltozzunk, hogy ne hazudjunk magunknak, másoknak, ne éljünk hazugságban, az igazságot válasszuk, az élet útját, és akkor boldogok leszünk. Nincs boldogtalanabb ember hazugságban élő embernél.

Mindnyájan törékeny edények vagyunk. Senki nem tökéletes. mindenki elbukhat, de fel is állhat. Minden az ember szívében dől el. A szíve viszi a lábait a jó és a rossz útra. Ahonnan aztán nehéz letérni, és egyirányú utca lesz. Ám meg lehet fordulni. De csak 180 fokban.

Vigyázzunk magunkra és egymásra. Nagyon könnyű eltévedni. Mindenkinek boldog új évet!







1 hozzászólás

  1. Ezek a gondolatok töltik be a fejemet de leginkább a szívemet. Pereskedek én is sokszor bebújva az oroszlán barlangjába. Még nem téptek szét. Ilyen szépen megfogalmazni a gondolataimat kevesen képesek.A gyülekezet -ahol véget vetettem addigi életemnek a rossz útnak és megfordultam-sajnos nem értékeli az Ön értékes megnyilvánulásait Külön történet majd máskor erről is. Nekem viszont szivmelengető érzés olvasni az Ön írásait és hallgatni Görbicz Tamás igehírdetéseit. Megfordultam és Isten ráállított az útra,vannak táblák írányjelzők tényleg csak figyelni kell ezeket a jelzéseket .A gonosszal nem kötünk üzletet még ha pillanatnyilag kifizetődőnek tűnik is. Ahogyan írja Bartus Úr az Igazság útja nehezebb fárasztóbb de hosszú távon kifizetődöbb. Mégegyszer köszönöm a felemelő gondolatait és ha nem haragszik használni is fogom ezeket a külön kis menetelésem során.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here