Bartus László: Mózesre várva

22 perc olvasási idő

Van a szolgaságból való szabadulásnak egy ősmintája, úgyis mondhatnánk, archetípusa. A magyarok többsége úgy “keresztény”, hogy nem olvas Bibliát, ezért nem ismeri a világra vonatkozó szellemi törvényszerűségeket. Így nehéz megérteni, mi a célja a szolgaságnak népek életében, és hogyan lehet szabadulni abból.

A szolgaság egy tipikus büntetési forma, amelynek nevelő célja van. A NER pedig egy tipikus fogság. Maga a szolgaság háza, amelynek szellemi képe a zsidók egyiptomi fogsága. Ezért mindenféle találgatások helyett érdemes megvizsgálni, hogyan szabadult meg a zsidó nép az egyiptomi fogságból.

Én hívőként írom ezt a cikket, de lehetnek olyan olvasók, akik nem hívők. Ők értelmezhetik a történetben Isten jelenlétét és beavatkozását metaforaként, ahogy szokták, de a tanulság ugyanaz. A szabaduláshoz a nép gondolkodásának kellett megváltoznia. Ezt a gondolkodást az elvektől való elszakadás s a szolgaság közben meghozott kompromisszumok alakították.

Ez az oka, hogy a szabadító kívülről érkezett. Olyan ember, aki soha nem élt rabszolgaként, soha nem kötötte meg azokat a kompromisszumokat, amelyeket a szolgaságban élők nap mint nap megkötnek. Mózes nem fogadta el a zsarnokságot, amikor meglátta azt, hogy egy egyiptomi bántalmaz egy zsidót, megölte az egyiptomit. Emiatt menekülnie kellett, eközben a világ legszelídebb embere lett, aki megtanulta, hogy nem emberi erővel, nem erőszakkal, hanem az igazság megalkuvás nélküli képviseletével (Isten erejével) lehet a fáraót legyőzni.

A szabadulást megelőzte, hogy a zsidók kiáltása felhatott az égig. Már nem akartak jól járni, nem próbáltak helyezkedni, nem akartak a fogságban kis engedményeknek örülni, hanem a fogságból meg akartak szabadulni. Mégsem voltak alkalmasak a szabadulásra, mert annyi kompromisszumot megkötöttek, annyiszor megalkudtak, meggörnyedtek. Elveszítették ettől a tartásukat, a jellemüket és a bátorságukat. Feladták az elveiket, ezért képtelenek voltak bármit tenni magukért. Pedig biztos voltak olyanok, akik erre figyelmeztették őket, hogy ha ezeket a kompromisszumokat megkötik, annak ez lesz a következménye. De ők nem hittek azoknak.

A szabadító nem akar szabadító lenni. Semmi kedve hozzá, nincsenek ambíciói, tehernek érzi az egészet. Nem a fáraótól fél, hanem ismeri a szolgalelkű népet, amely eladta magát, feladta az igazságot, a méltóságot, kiszolgálja a zsarnokot, elvtelen kompromisszumokat kötött. Tudja, hogy nem hisznek majd neki, nem számíthat a kitartásukra, szolidaritásukra. De Isten meggyőzi, hogy ő vele lesz, az igazság majd bizonyságot tesz maga mellett.

Isten azt mondja Mózesnek, szabadítsa meg a népet, vezesse ki a szolgaságból. De Mózes nem azt mondja a fáraónak, hogy el akarják hagyni Egyiptomot és a rabszolgaságot, hanem azt mondja, hogy el akarnak menni háromnapi járóföldre a pusztába. Engedje el őket, hogy áldozatot mutathassanak be a zsidók vallása szerint. Mózes tudja, hogy a fáraó nemet fog mondani, de erre szükség van, hogy a nép is felismerje a fáraó szívét. Közülük sokan még azzal sincsenek tisztában, hogy ez egy rabszolgaság.

Mit jelent ez? Kell egy olyan dolgot kérni a zsarnoktól, amely nyilvánvalóvá teszi, hogy a nép ellensége. Ami mindenki előtt nyilvánvalóvá teszi, hogy nem a nép jótevője, hanem a nép megnyomorítója, aki elutasítja a mindenki számára nyilvánvaló jogot és igazságot. Azért is szükség van erre, hogy maga a fáraó mondja ki magára az ítéletet. Kap egy lehetőséget ő is arra, hogy emberséget és igazságot gyakoroljon. De ezt el fogja utasítani. Még a gyermeke élete árán is megtagadja a rabszolgák jogait.

Amikor az első elutasítás megtörténik, a fáraónak viszketni kezd a tenyere, és még nagyobb terhet helyez a népre, és még jobban nyomorgatja őket. Ekkor a népnek azok a vezetői és hangadói, akik mindig a kompromisszumokra, a megalkuvásra, a hazugságra, elvtelenségre és alkalmazkodásra intették a népet, Mózest hibáztatják, hogy miatta lett rosszab a sorsuk. Már nem a fáraót, hanem Mózest hibáztatják. Nem a fáraótól való szabadulást kérik, hanem azt, hogy Isten sújtson le Mózesre.

Ekkor Mózes elmondja a népnek, hogy meg fognak szabadulni, ha ragaszkodnak az igazság útjához, de azok nem hisznek neki. Mózes nem ragad bele a kollaboránsokkal való vitába, s nem engedi, hogy megfélemlítsék és elzavarják őt, hanem újra a fáraóhoz fordul, neki ővele van vitája. Megismétli a jogos követelést, és csapást helyez kilátásba, ha nemet mond. És a csapást végre is hajtja. A követelésnek van egy jogalapja, van egy legitim hivatkozás, amely egyértelművé teszi, hogy amit követel, az jogos, a népnek jár. Ha elutasítja, az gonoszság.

Mózes tíz csapása meggyőzi a fáraót és elengedi a népet. A tíz csapás Egyiptom tíz hamis istenét ítélte meg. A tíz csapás azt a tíz dolgot érte, ami a legfontosabb volt a fáraónak, s amiben ő bízott. A Bibliában a tíz csapás Isten ítélete és természetfölötti segítsége révén valósul meg. De a kívülállók csak a csapást látták, és megértették, hogy az igazságnak való engedelmesség, a hamis kompromisszumok elutasítása a nép mellé állítja a “szerencsét”, a természetfölötti támogatást. Mintha villámcsapástól leégne az összes stadion.

A nép, amely mindent tudni akart, hogy mi lesz a következő lépés, semmit nem tudhatott. Úgy kellett cselekednie, hogy nem látta előre, mi fog történni, hogyan fog történni, csupán abban bízhatott, hogy ha az igazságot követi, akkor az szabadsághoz vezet. Nem tudjuk, hogyan, nem tudjuk, mikor, nem tudjuk, mi által, de ha hisszük, hogy az igazság szabaddá tesz, és az igazságot követjük, nem a megalkuvást, az elvezet a szabadságra minket. Ez minden, amit tudni kell. A hazugok akarnak mindent előre látni.

Könnyen eljuthattak volna a filiszteusok földjére, de nem arra kellett menniük, mert attól kellett tartani, hogy ha harcot látnak, ha nehézséggel találkoznak, akkor visszamennek a fáraóhoz Egyiptomba rabszolgának. Ott érzik biztonságban magukat, a zsarnok alatt. Ezért a tenger felé mentek, és józan ésszel azt lehetett gondolni, hogy ezzel végük van, mert nem tudnak átkelni a tengeren.

A fáraónak szolgáló “ellenzéki pártok” nyilván elmondták, hogy ez őrültség, mi lesz majd akkor, ha a tengerhez érnek? Mózes sem tudta, csak azt tudta, hogy amíg ők az igazságot követik, amíg nem kötnek kompromisszumot, nem akarnak a gonosszal kiegyezni, addig van esélyük, és valami majd történni fog. Nem tudják mi, de majd akkor lesz valamilyen segítség, csoda, szerencse, akármi, és át fognak kelni a tengeren.

A fáraó, amikor elengedte Izrael népét, csak egy időre enyhült meg. A zsarnok soha nem fog beletörődni abba, hogy elveszítse a nép fölötti hatalmát és szabaddá tegye őket. Ezért soha nem szabad elhinni egyetlen szavát, egyetlen ígéretét sem. Zsarnokkal soha nem lehet alkut kötni, soha nem lehet vele kiegyezni. A zsarnok olyan, mint a Sátán, akivel nem lehet soha a népnek egyezséget kötni, mert különben végük van. Aki együttműködik vele, annak vége, és az soha nem lesz szabad, csak rabszolga.

A fáraó utánuk ment, és a nép azonnal megijedt. Mózest hibáztatta, és már bánták, hogy az egyiptomi rabságot elhagyták. Emlékeztettek, hogy már Egyiptomban megmondták: hagyj békén bennünket, és hadd szolgáljunk az egyiptombelieknek, mert jobb volt szolgálni nekik, mint meghalni a szabadságban, ami nekik a puszta volt. De Isten tanította őket, hogy jobb a pusztában szabadon, mint rabszolgának lenni Egyiptomban. Jobb meghalni is a pusztában, de szabadon, mint rabszolgaként élni. Hamar elfelejtették, milyen volt a fáraónak szolgálni. Azok nem szabadulnak meg, akiknek az egyiptomi ellátás és biztonság jobb, mint a puszta, ahol szabadság van. És ők azok, akik másokat sem engednek megszabadulni.

A szabaduláshoz ez is kell, hogy a nép azt mondja, inkább a halál a pusztában, mint Orbán kényszerközmunkabére. Akik mindent odaadnak a szabadságért, nem reménykednek, s nem gazsulálnak egy nagyobb fejadagért, előléptetésért, akik nem a kiskapukat keresik mindig, akik halálra szántan akarnak szabadok lenni, azoknak kettényílik még a tenger is. És a fáraó elveszik a maga rogánjaival, lázárjaival, szijjártóival, kósáival és a többiekkel együtt.

Mózes mindvégig csatában áll azokkal, akik fáraó által rendezett hamis választáson akarják legyőzni a fáraót, és ezt a győzelmet ígérik a népnek. Ezzel tartják szolgaságban a népet, és ezzel teszik engedelmessé a rabszolgákat. Ezért a hazugságért és szolgálatért könnyebb az iga, amit húznak, kapnak kedvezményeket, jobb kaját, pénzt, mindössze az a dolguk, hogy azonnal akcióba lépjenek, ha felbukkan egy Mózes. Ezek csináltatnak majd újra aranyborjút, és ezek lázadoznak a negyven éves vándorlás során.

Nagy tanulság az is, hogy az egyiptomi rabszolgák nem mehetnek be az ígéret földjére. Akik meggörnyedtek, eladták magukat, akik a lelkükben hordozzák a rabszolgaságot, azok nem képesek és nem is alkalmasak arra, hogy egy szabad országot építsenek. Azok örökké csak a pusztában vándorolnak, hogy kimenjen a lelkükből a szolgaság, az alattvalói attitűd. Azok lehetnek az ígéret földjének birtokosai, akik hisznek, akiknek vannak ideáik, vannak elveik, akik az igazságot követik, akik nem kötnek hamis kompromisszumokat, nem megalkuvók.

Egy nép azért kerül szolgaságba, hogy ezt megtanulja. Azok a népek, amelyek ilyenek, azok nem fognak egyetlen zsarnok szolgaságába se kerülni, mert inkább meghalnak a pusztában. Akik nem tudnak a szabadságban sem elvek, igazság, jellem, emberi méltóság, ideák szerint élni, hanem korruptak, megalkuvók, az igazságot elferdítik, azok rabszolgák lesznek, és nem szabadulnak meg addig, amíg ezt meg nem tanulják. Hiába nyögnek a magyarok. Amíg nem az igazságot, az elvszerűséget, hanem a hazugságot, a könnyűnek látszó utat választják, ne is reménykedjenek, hogy valaha is megszabadulnak.

Az igazság pedig az, hogy mivel nem szeretik a jogot, az igazságot és a szabadságot, ezért mindezt elveszítették. Az alkotmányukat elveszítették. Orbán megdöntötte az alkotmányos rendet, és fáraója lett az országnak, a nép pedig szolgaságba süllyedt. Amíg elfogadják azt a hazugságot, hogy ez egy demokrácia, ahol a fáraót majd leváltjuk, a fáraó majd ellenzékbe vonul, mi pedig megváltoztatjuk Egyiptomot, addig marad a szolgaság. Ezek hazugságok.

Azok az ellenzéki pártok, akik ezt hirdetik, azok a fáraó munkafelügyelői, megvett emberei. Akiket megtévesztenek, akik meghunyászkodnak, megalkusznak, a fáraó szabályait átveszik és elfogadják, azok szolgalelkűek lesznek, akik elveszítik alkalmasságukat és képességüket arra, hogy valaha ellnálljanak és ki tudjanak jönni. Csak nyögni tudnak és meghunyászkodni, mert feladják az igazságot, az elvszerűséget és eladják a tartásukat, a lelküket a gonosznak. Ők nem láthatják meg az ígéret földjét és velük soha többé nem lehet szabad országot sem építeni. Ennek a nemzedéknek, ha kihozza is őket egy Mózes, ki kell halnia a pusztában.

*

Aki nem akar erre a sorsra jutni, az álljon ellene a hazugságnak, ne akarjon megállapodni a Sátánnal, mert nem lehet, ne hallgasson azokra a korrupt ellenzékiekre, akik pénzért eladták magukat, és az a dolguk, hogy az alattvalókat engedelmességben tartsák a fáraó számára. Akinek nincsenek elvei, amelyekhez ragaszkodna, s ezért nem tesz különbséget jó és rossz, csak hasznos és nem hasznos között, az szolga marad, amíg él.

Ha mindenki megalkuszik, én akkor sem. Ha senki nem bojkottál, én akkor is bojkottálok, és nem adom el a lelkemet. Nem az számít, hányan követnek. Egyetlen ember ellenállása és az igazsághoz való ragaszkodása világbirodalmakat döntött meg. De a hazugsággal tartó tömeg még soha. Azok a fiatalok, akik “Bajszos Szar”-t kiáltva tüntettek, felszabadultan ócsárolták a fáraót. Azért ilyenek, mert még nem adták el magukat, mint a kollaboránsok szavazói.

Nem számít, hányan bojkottálnak. Ahogy múlik az idő, mindenki az egyetlen bojkottálóhoz áll, a többiek pedig belevesznek a fáraóval együtt a tengerbe. Csinálhat álellenzéket, de ő is tudja, más is tudja, hogy ezek alibi kamupártok. Semmit nem számítanak. Aki bojkottál, az számít, mert odamegy az ellenállás és odamegy az erő. Hogy Orbán mit csinál, azzal nem kell törődni. De akkor lélegez fel Orbán, amikor az ellenzék nem bojkottál, hanem ballag a vágóhídra és bevonul a hatalma és a kontrollja alá a kamuparlamentbe.

Ő addig él, amíg ez van. Amint valaki bojkottál, neki vége, a napjai meg vannak számlálva. Még akkor is, ha ezek a napok években mérendők, mert ettől kezdve ott áll vele szemben az, aki legyőzi. Amint van egy Mózes, aki nem alkuszik, ő azonnal csapkodni kezd, és apróra töpörödik.



Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Bartus László fogadást ajánlott Ujhelyi Istvánnak a 2018-as választásra

Következő cikk

The Hungarian Rise And Fall Of Sebastian Gorka