Nem tudom, hányan figyeltek fel arra, milyen szoros barátság fűzi Orbánt a disznókhoz, és milyen bensőséges viszonyt ápol a disznókkal. Ismertek a disznóvágásokról készült fotói és videói, a kolbásztöltő-versenyen elért sikerei, húsvétkor – a feltámadás idején – neki éppen a disznó felmagasztalása jut eszébe, sonkát főz. Amikor pedig elment Bözsi nénihez spicces állapotban, akkor szabadult fel igazán, amikor találkozott barátjával, Röfivel.

Miután ő “keresztény” királyt játszik, alaptörvénye szerint a szentistváni mű folytatója, nem tűnik szentségtörésnek talán, ha megemlékezünk róla, hogy a disznó tisztátalan állat, nem a tisztaság, a szentség, a nemes értékek megtestesítője. Még akkor sem, ha fogyasztása a kereszténységben már nem tiltott. Amikor Jézus a megszállottból kiűzte a démonokat, azok kérték, hogy a disznókba mehessenek. Ez mindent elmond, szellemileg a disznó mit jelent.

Azt a bibliai idézetet mindenki ismeri, hogy “ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat a lábaikkal”. Azt már kevesebben, hogy “mint a disznó orrában az aranyperec, olyan a szép asszony, akinek nincs okossága”. Aki pedig megtérése után visszatér a világ szennyébe, arról az olvasható, hogy visszatért “a megmosódott disznó a sárnak fertőjébe”. Csak kívülről mosódott meg, belül “disznó” maradt. Belül soha nem változott meg, mert nem igazult meg.

Van azonban egy érdekes történet, amelyben különösen kifejező szerepe van a disznónak. Ez a tékozló fiú története, amelynek lényege, hogy a kisebbik fiú nem tudja kivárni az apja örökségét, amíg jog szerint megkapja azt, és idő előtt kikéri. Majd az örökségét elveri, az összes kincset, gyöngyöket eltékozolja, és odajut, hogy disznókat kell őriznie. A disznókkal eszik, az ő moslékukat fogyasztja, és még abból sem kap eleget.

Utána megy vissza az atyja házához, s ismeri el, hogy elveszített mindent, a fiúságáról is lemond, mert az atyja házában jobb egy béresnek is lenni. Erre apja levágatja a legszebb tulkot. Nem a legszebb disznót. A tulok áldozati állat, bűnért való áldozat, ami az előképe Krisztus áldozatának. Orbán erre a tékozló fiúra emlékeztet, aki szellemi értékek között volt, akinek gyöngyök voltak a kezében, de nem elégedett meg a fiúságával, az ígéretével, hanem idő előtt kikérte az örökséget.

Orbán tipikusan az a személy, aki predesztinálva volt arra, hogy egyszer övé legyen minden és az örökséget megkapja. De nem tudta ezt kivárni, hanem maga akarta azt megszerezni, és minél előbb. Egy a tábor, egy a zászló címen szétverte a rivális ellenzéki pártokat, majd az árulóikat beolvasztotta, a pártjában politikailag megsemmisítette. 2006-ban felgyújtatta Budapestet, hogy mindent megszerezzen, de erre mégis 2010-ig kellett várnia.

Eközben feladta az értékeit, megtaposott mindent, ami az örökségben értékes volt, liberális és emberi jogi elveit, humanizmusát, mindazt, ami örökössé tette volna, és ami dicsőséges kormányzásra predesztinálta volna, elveszítette, eltékozolta. Disznók között találta magát, disznókat állít példának, Putyint, Erdogant, Aliyevet, Trumpot. Hiába szerzett meg mindent, nem tud megelégedni vle, mert a disznók mosléka soha nem elégítheti meg.

Az örökségből nem maradt más, csak az elhivatotottsági érzés, a sokra hivatottság tudata, az akarnokság, az örökség birtoklásának mohó vágya, és a moslék, amivel ezt megszerezte és amivel a bendőjét tölti naponta. Nincs tulok, nincs áldozat, nincs megszentelődés, nincs semmi érték, nincsenek gyöngyök. Azokat a disznók már régen megtaposták. Kicsit Lucifer hasonmása is, aki nagyravágyó volt. Isten fölé akarta helyezni a székét, és elveszítette azt a szépségét, ami őt a szerepére predesztinálta. Amit kapott, de magának tulajdonított.

Ezért kiment belőle minden világosság, és maradt a sötétség, és mindaz, ami a sötétségből következik. Ugyanilyen a tékozló fiú, aki a disznókkal lett egyenlő, ami a bibliai kép szerint a világ legalja. Jézus példabeszéde zsidóknak szólt, akik tudták, hogy disznókkal való nagy barátság, nagy közösség, a disznók közé süllyedni, azokat legeltetni, a moslékukat enni, az a világ legalantasabb dolga, aminél mélyebbre süllyedni nem lehet.

Nincsenek véletlenek. Nem véletlen, hogy Orbánt állandóan disznók közelében látjuk, hogy még véletlenül sem a tudományos akadémia ülésén, egy zeneakdémiai koncerten, hanem a disznók vájújánál, a magyar NB I focimeccsein a stadionjában. Nem is szegény gyerekek,  özvegyek, vagy menekültek segítője. Nem is az emberi jogok kiterjesztésén, hanem azok korlátozásán fáradozik. Így lesz valakiből frusztrált, gyűlölködő antiszemita.

Ez azt jelenti, magyar testvéreim, hogy egy tékozló fiú kezeibe kerültünk, aki nem ismerte fel, hogy milyen mélyre süllyedt. Gyöngyeit, kincseit, örökségét elveszítette, a disznókkal és a paráznákkal zabáltatja fel a nép vagyonát. Gyűjt, de nem igazi kincseket, hanem azok olyan kincsek, amelyeket megesz a moly, megemészt a rozsda. Mint a felcsúti stadiont. Az a tragédia, magyar testvérek, hogy érzi, semmije nem maradt az örökségből, és tombol.

Ez egy olyan tékozló fiú, aki nem száll magába, nem veszi észre, hogy moslékot zabál, és az atyai házban, ahonnan idő előtt kiragadta és eltékozolta az örökséget, még a béresek is finom kenyeret esznek, ő pedig igazi kincsek nélkül éhen hal meg. Nem segít a rablott pénz és vagyon, mert az meg nem elégíthet. Ez az ember nem visszatér az atyai házhoz, hanem gyalázza az atyját és mocskolja azokat a lelki kincseket, gyöngyöket, amelyeket eltékozolt.

Ezért nem véletlen, hogy a zsidó Soros György, az emberi jogok, az emberi méltóság, és az elnyomottak, a kisemmizettek, a jogfosztottak támogatója, az emberi megkülönböztetés, a rasszizmus ellenfele, az együttérzés, a mások szolgálata, a másokért való áldozat jelképe a legnagyobb és leggyűlöltebb ellenfele. Holott őt soha nem bántotta, hanem kiadta öröksége neki járó részét, ezzel megtestesíti és szimbolizálja az atyai házat, amit Orbán elhagyott.

De ha nem tér haza, akkor átkozza az atyai házat a frusztrált dühében. És be akarja mégis bizonyítani a maga igazát, ami nem fog sikerülni. Csak a disznókat tudja ezzel etetni, nincs ebben semmi szépség, semmi érték, semmi igazság, semmi nemes, semmi igazgyögy. Ez a Lucifer dühe és tombolása, de ahogy Lucifer, ő is bukásra van ítélve. Ha haza nem tér atyja házába, aki a tulok helyett, saját Fiát áldozta fel érte.

Magával rántja a magyarokat, egy egész országot a saját lázadásába, a disznók vájújához ültet mindenkit, és moslékkal eteti őket. Egy megtébolyodott, démonikus tékozló fiú rabja az ország, amely eszköze és áldozata ennek az embernek, aki a láncait szaggatja, mint a démonizált gadarénus. Ez a tragédia. Egy félresiklott életű ember foglya az ország, aki az élete kudarcát az országon bosszulja meg, és Magyarországot feláldozva akar bizonyítani.

Azt akarja bebizonyítani, hogy a disznó nem rosszabb a báránynál, a moslék igazi kincs, és nem hozott rossz döntést, amikor idő előtt kikérte, megragadta, és eltékozolta a kincseket, amelyeket kapott az atyai házból. Ezt a bizonyítási kísérletet kell végignézni és elszenvedni az országnak, mert akik megállíthatnák a tékozló fiút, azok is a moslékból akarnak enni, és nem hisznek az igazi kincsek igazságában és erejében.

A tékozló fiúnak van saját papsága, mely igazzá nyilvánítja őt, megszenteli a disznópásztor sárnak fertőjében való fürdését. Ezek elfelejtették, hogy a disznó tisztátalan, nem áldozatra való. Arra a bárány való. A magukat “keresztény értelmiségnek” nevező emberek, akik már elnevezésükkel is bizonyították, hogy nem keresztények, alázatosan leírták, hogy a tékozló fiút látják, majd amikor meghallották a tombolását, alázatosan azt is visszavonták.

Krisztusban nincsenek értelmiségiek és segédmunkások, nincsenek érdemek, és nincsenek címek. Keresztény értelmiség nem létezik. Juhok vannak, akik viszont nem a disznók vájúja körül forognak, és nem a disznóólban leledzenek. Ennek a rendszernek a jelképe a disznó. Ezt kellene az országcímerbe foglalni. Ahogy egyre jobban hasonlít Orbán arra, akit szeret, Röfire, az ország egyre inkább hasonlít egy disznóólra, ahol a disznók röfögnek, a démonok tanyája. Fasiszta rendszereket, diktatúrákat csak ilyen emberek építenek.

De nem muszáj mindenkinek disznóvá válni. Meg lehet maradni, vagy vissza lehet térni az atyai házba. Ez zavarja a tékozló fiút, csak disznókat akar látni. Disznók Együttműködési Rendszere (DER). Ezért üldöz minden bárányt, mindenkit, aki nem tékozolta el, amit “atyai házából” kapott. Ezeket üldözi. Ám disznók nem győzhetik le azokat, akik ragaszkodnak az igazi kincsekhez.

De aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.

OVTV Extra: Disznóvágás

2009.02.14.







3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Erről Orwell állatfarm című műve jut ott eszembe, ahol a végén a kapzsi embert még a diktatórikus disznót nem lehetett megkülönböztetni. És ahol felírták hogy: minden állat egyenlő, és a végén valaki odaírta: vannak akik egyenlőbbek…

  2. Na ja; azt hiszem Popper tényleg jól rátapintott a lényegre: mindenki jobban járt volna, ha Orbán ‘megmarad a kaptafánál”, ” köbányájával, szőlejével ügyesen gazdálkodó vidéki nagyember “-ként… Még maga Orbán Viktor is…

  3. Es persze ne feledjuk, hogy szerencsetlen Soros gyakorlatilag a disznoszaros csizmajaban, a tragydomb mellol emelte ki a suhanc orban tolvajt, kb. az a 2-3 diszno volt – erdemeiken kicsit tulmutatva, de hat az MSZMP tagsag segitett – a ruhes csaladjuk teljes vagyona.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here