Még az egyórás tanári munkabeszüntetés előtt megírom a véleményemet, nehogy azt mondja bárki, hogy utólag szólom le a “hősiességet”. Ha tanár lennék, most elhagynám a tanári pályát. Ilyen gyáva társaságnak nem kívánnék a tagja lenni. Tiltakoznék, hogy ilyen mintát adjunk a gyerekeknek. Polgári engedetlenségnek nevezik azt, hogy az első tanítási óra helyett alázatosan szemetet gyűjtenek a diktatúrának. Fát ültetni szép dolog, csak nem polgári engedetlenség, hanem polgári engedelmesség.

Polgári engedetlenség a tiltakozás utolsó formája, amikor felmondanak minden együttműködést a hatalommal. Azt jelenti, hogy nem tűrünk tovább, és mostantól nem engedelmeskedünk. Nem egy órára, hanem végleg. Mindaddig, amíg az elfogadhatatlan állapot meg nem szűnik. A polgári engedetlenség lényege, hogy átlépi a törvényt. Ezzel nyilvánítja ki, hogy a hatalom gyakorlása nem a polgárok érdekeit szolgálja, s mint ilyen törvénytelen. Ezért a hatalom törvényeinek nem engedelmeskedik.

A polgári engedetlenség lényege, hogy a polgároknak még a törvények megsértése útján is meg kell tenniük valamit, mert más eszközt nem látnak a helyzetük megoldására. Egy diktatúrában a polgári engedetlenség morális kötelesség. De nem egyórás szemétgyűjtés formájában. Aki az egyórás “polgári engedetlenség” ideje alatt szemetet gyűjt, söpröget, fát ültet, az nem az engedetlenségével fenyegeti, hanem az engedelmességéről biztosítja a hatalmat. Ez nem ellenszegülés, hanem behódolás.

A Klik dolga a szemetet összetakarítani, miután felszámolták az önkormányzatiságot. Ilyenkor nem gyűjteni kell a szemetet, hanem eldobálni. Szedje össze az, aki magára vállalta az iskolákról való gondoskodás felelősségét. Ez nem a nép ellenszegülése, hanem az alattvalók meghunyászkodása. Ennek az üzenete nem az, hogy nem tűrjük, hanem az, hogy nincs mitől tartani. Félős emberek esdekelnek söprögetéssel, nehogy valami következménye legyen az “engedetlenségüknek”.

A polgári engedetlenség fenyegető ereje abban van, hogy a résztvevők nem félnek a következményektől. Sajnos, azoknak van igazuk, akik röhögnek, lyukasórának nevezik Pukli tanár úr ötletét. Ezt csak azok dicsérik, akik a tanároknál is gyávábbak, s miközben szégyellik, hogy nem tesznek semmit, örülnek a pótcselekvésnek, ami elfedi, hogy ők nem csinálnak semmit. Ők mondják, hogy örülni kell mindennek. Hát nem kell örülni. Ezt például szégyellni kell.

Ennél az is tisztességesebb lenne, ha nem csinálnának semmit. Ha csöndben méltósággal vennék tudomásul megalázott helyzetüket, anyagi kiszolgáltatottságukat, és rossz döntésekkel lenullázott jellemüket, amely képtelen az emberi becsület minimális szikrájára. Még ez is emberibb lenne. De “polgári engedetlenség” címén benyalni a diktatúrának, dorombolni a vezér lakájainak csizmájánál, minden kritikát aluli.

A “polgári engedetlenség” kategóriáját azért találták ki, mert sztrájkolni nem lehet. A sztrájk alapvető emberi jog, a polgári engedetlenség éppen az lett volna, ha valaki sztrájkol, és szándékosan megsérti a diktatúra sztrájkot korlátozó törvényeit. De itt az volt a legfőbb szempont, hogy senkinek ne legyen bántódása. A diktatúra embere a hatalma teljében nyilatkozik arról, hogy majd eldöntik, milyen szankció vár azokra, akik összeszedik alázatosan az udvaron a szemetet.

Emlékszem, a mi iskoláskorunkban is voltak lyukasórák, amikor az igazgató elrendelte, hogy az egész iskola rendbe teszi az udvart. Csak nem polgári engedetlenségnek hívták. Amikor Wisconsinban a kormányzó meg akarta emelni a közalkalmazottak nyugdíjjárulékát, aminek következtében csökkent volna az állami alkalmazottak bére, a helyi tanárok elfoglalták és heteken át megszállva tartották az állami törvényhozás épületét. Ez nem egy diktatúrában történt, hanem egy demokráciában. Megállították az életet, mert meg akarták nyirbálni a szakszervezetek jogait.

Magyarországon nincsenek is a kormányzattól független szakszervezetek. Szakszervezeti jogok sincsenek, a legalapvetőbb jog a sztrájkjog lenne, de az gyakorlatilag nem létezik. A szakszervezetek vezetői a szakszervezeti jogokat felszámoló törvény betartása mellett foglaltak állást, lebeszélve mindenkit a “törvénytelen” sztrájkról. Nem azért volt törvénytelen a sztrájk, mert egy tisztességes sztrájktörvény szabályait sértette volna, hanem azért, mert a magyar sztrájktörvény az, hogy nem lehet sztrájkolni. Pofa be, Orbán a törvény. Az engedetlenség az, ha mégis sztrájkolok.

A szakszervezetek korlátozásának legkisebb szándékára Nyugat-Európában milliós tüntetések kezdődnek. Ha nincs bérmegállapodás, megáll a közlekedés, a légiforgalom, és nem számít, ki mit gondol. Amíg nem teljesülnek a követelések, megbénul az élet. Ha nem tudja megoldani, akkor lemond a kormány. És ez csak sztrájk, nem is polgári engedetlenség. S nem egy diktatúrában, hanem egy demokráciában.

Nehogy bemutassák a világ tévécsatornái, ahogy a magyar tanárok egy órán át szedik a szemetet az iskola udvarán, és azt mondják, hogy ez a polgári engedetlenség. Majd reszketve visszamennek tanítani. A parlamenti ellenzék követheti a példát, ha elszégyelli magát, milyen kényelmesen beépült a NER-be, vált a diktatúra részévé. Hirdethetnek ők is polgári engedetlenséget, és kimennek a parlament köré összeszedni a szemetet. Vihetne valaki Kövér méltóságos úrnak egy kávét. Aztán visszamennek a parlamentbe a diktatúra pénzéért, nehogy elessenek az évi százmilliós támogatásoktól.

Ez tehát a civil mozgalom, amely a kollaboráns pártok helyett megdönti a diktatúrát. Ezt nem szabad bírálni, mert keresetlen jelzőkkel támadják azt, aki ezt kifogásolni meri. Ez lett a tanárok szakmai lázadásából. Még annyi tekintélyük sincs már, amennyi volt, mert amíg semmit nem szóltak, nem lehetett tudni, mit gondolnak, és mire képesek. Most már lehet tudni. Tőlük nem kell félni. Ők félnek.

Ez a mozgalom innentől már csak lefelé vezet. Sem a rendszert nem dönti meg, ahogy egyesek remélik, sem az iskolák helyzetén nem hoz gyökeres változást. Fenntartom, hogy ez a mozgalom március 15-én kinyírta magát, amikor lecserélte a 12 pontot. Abból már csak ilyen ötletekre futja. Pukli majd alapít egy pártot, és lesz egy kollaboráns pártvezérrel több, akivel osztozkodni kell a parlamenti helyeken és a százmilliós támogatásokon.

A diktatúra erősebb, az ellenállás gyengébb lesz, a konszolidáció mindent betölt. Ennyi lesz az eredménye a félresiklott tanárlázadásnak. Ja, és annyi, hogy néhány iskola udvarán a Klik helyett összeszedik a szemetet. Áder húga köszöni az ingyenmunkát. Legközelebb, ha polgári engedetlenséget terveznek, mehetnek a közmunkások mellé dolgozni a helyi fideszes polgármester földjére is. Remélem, kapnak majd hozzá egy láthatósági mellényt, hogy láthassuk, kik a polgári elégedetlenkedők.

6 hozzászólás : Bartus László: Polgári engedelmesség

  1. Light

    March 29th, 2016

    Kevés olyan tanárt ismerek, aki önmagában ne lenne elég érv arra, hogy az összes iskolát bezárják.

    A következő kategóriák vannak:

    1. Fiatal, motivált tanár. Nem tanít rosszul. Nem tanít jól. Ugyanis évek óta Londonban takarít, 2-3 műszakban, hogy a magyarországi devizahitelét törleszteni tudja.

    2. Fiatal, nem motivált tanár. Semmire se alkalmas, ezért ment tanárnak. Vagy tüntet, vagy nem. Tök mindegy. Ha elbírná a fegyvert, katonának is mehetett volna, fel-alá vonulni.

    3. Idős tanár. Már csak az érdekli, hogy kibírja a nyugdíjig. Kicsit bolond, azt hiszi, hogy lesz nyugdíj. Ha szerencséje van, valamelyik gyereke már külföldre költözött, így nem hal majd éhen.

    4. Jobbos tanár. Ebből kettő van. Az jobbikos és a náci. Az előbbi a jobbikra szavaz, az utóbbi a fideszre. A jobbikosra szavazók között akad egy-kettő, akiben találni emberi tulajdonságokat is. Gyerekeket nem bíznék rájuk, de nem mindegyikük reménytelen. A nácikkal ellentétben.

    5. Idióta tanár. Elmegy a bocsánatkérésért tüntetni. Reménykedik. Veszélyes, hogy gyerekeket bíznak ilyenre.

    6. Jó tanár. Vagy magániskolában tanít, vagy magántanulókat tanít, vagy külföldre költözött, vagy megőrült.

    Érdekesség: a legnagyobb halmaz a 4-es. A 6-osat azok kedvéért írtam, akik hisznek a mesékben.

    Reply
    • lud

      March 30th, 2016

      Jó kiegészítés.

      Reply
  2. Aptyuka

    March 29th, 2016

    Örökké kételkedem, vitázni akarok. Bartus úrnál is keresem, mivel nem értek egyet.
    Eddig mindig vesztettem…

    Reply
  3. lud

    March 30th, 2016

    Nekem is hasonló a véleményem a kezdetektől,-szánalmas az egész.

    Reply
  4. Geyza

    March 30th, 2016

    Aki érti, csinálja.
    Aki nem képes csinálni, szakérti.
    Aki nem képes szakérteni sem , az tanítja.

    /Asszem a Murphy féle könyvben olvastam/

    Reply
  5. rontbont

    March 31st, 2016

    A pedagógusoktól bármilyen reformtörekvést elvárni felesleges, hiábavaló reménykedés. Belülről ismerem a rendszert, nem túlzok. A többségük arra alkalmas, hogy a mindenkori rezsim engedelmes alattvalóit nevelje ki. A kiválasztásuk, a képzésük, az előmenetelük felépítése mind ezt a célt szolgálja. A többségük a sajátjuktól eltérő véleményt nárcisztikus sérelemként éli meg. A 70-es években voltam gimis, szörnyű személyiségrombolás ment, de szerencsére volt a kb. 50 fős tantestületből 2-3, akik nagytudású, felvilágosult emberek voltak, de “félreállították” őket, az intézetükből/kutatóhelyeikből gimnáziumba küldték tanítani. A szerencsések találkozhattak ilyen nagy pedagógusokkal. Persze most is vannak kivételek, de nagyon nehéz a dolguk.
    Egy tantestület egy zárt csoport, és minden csoportdinamikai jelenség a stabilitás, állandóság, kiszámíthatóság fenntartása felé irányul, ezért mindenre, ami más, új, változással (fejlődéssel) járna negatívan, elutasítással reagálnak. Aki változtatni merészelne, azt a saját kollégái, tantestülete akadályozza leginkább, mert veszélyforrást látnak benne.

    Reply

Szóljon hozzá

  • (nyilvánosan ez nem jelenik meg)