Amerika

A fehér nacionalizmus, a nemzet és egy politikai irányzat kereszténységgel való azonosítása a legteljesebb mértékben prófétikus, pontos előképe annak, ahogyan keresztény tömegek fogják imádni a Sátánt, ők választják majd meg boldogan az Antikrisztust, a világdiktátort. Magáról az evangéliumról a politikusok azt állították, hogy Jézus Krisztus a hatalmon levők ellen szólalt fel, az igazságot mondta el róluk, ezért végezték ki. A beszédekben visszatérő párhuzam szerint Charlie Kirk is az igazságot hirdette a "baloldalról", ezért gyilkolták meg. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy amit Charlie Kirk hirdetett, az nem az evangélium, hanem a szélsőjobboldal ideológiája volt, amit életében sokan gyűlöletbeszédnek neveztek. Jézus Krisztus az ellenkezőjét hirdette, az Isten országát állította szembe ezzel a világgal. Jézus Krisztus nem politikai aktivista volt. Mindig elutasította azt, amikor politikai szerepre akarták rávenni. A római császárral kapcsolatban is kitérő választ adott. Neki nem ezzel a világgal volt dolga, s nem volt Heródes megválasztását segítő politikai influenszer sem. Jézus Krisztus az Istenbe vetett hitet nem használta politikai célokra, nem rendelte alá egy politikai irányzatnak, és nem igazolt vele egyetlen kirekesztő gyűlöletkampányt sem. Jézus nem lett volna Donald Trump kampányának egyik leghangosabb szószólója sem.

Az MSNBC cikke azzal kezdődik, hogy felidézi milyen szélsőséges felmagasztalás övezi a meggyilkolt Kirk személyét. Troy Nehls texasi republikánus képviselő egy kongresszusi meghallgatáson például azt állította: "Ha Charlie Kirk a bibliai időkben élt volna, ő lett volna a 13. tanítvány." A politikus tájékozatlanságát jelzi, hogy nem véletlenül 12 az apostolok száma, ahogy Izraelnek is 12 törzse volt. De a helyzet nem ennyire komikus. Mert sem a tanítványokat kiválasztó Jézus, sem a tanítványok nem hirdettek olyan tanokat, mint Charlie Kirk. Charlie Kirk pedig nem azt hirdette, amit a tanítványok vagy a vértanúk, akik Jézus Krisztus messiás voltáról, megváltásáról, az egyetemes bűnbocsánatról, a vére által megszerzett megigazulásról, mindenki befogadásáról és egyenlőségéről beszéltek. Ez a tematika nem szerepelt Kirk MAGA-ideológiát hirdető, egyébként széles repertorárjában. A MAGA-ideológia és a trumpizmus nem azonos a kereszténységgel, hanem annak ellentéte, amit egyenként lehetne bizonyítani. Az MSNBC ebből a repertorából egyet emelt ki, amelyet a fekete keresztények és a fekete lelkészek kifogásolnak: a Charlie Kirk által hirdetett nyílt rasszizmust. Emiatt elutasítják a fehér keresztények bálványállítását, s azt a fehér felsőbbrendűség (fehér keresztények által támogatott) felmagasztalásaként értékelik. Emiatt elutasítják, hogy Kirk keresztény mártír lenne. Szerintük kirekesztő rasszista nem lehet keresztény mártír, keresztény hívő sem. Már önmagában az is súlyos társadalmi tünet, hogy egy politikai párt a kereszténységgel azonosítja magát, összemossa a vallást és a politikát, az egyházat és az államot, nemzet és kereszténység fogalmát, aminek semmi köze a Bibliában szereplő Isten országához, ami Jézus Krisztus tanításának középpontjában állt. Ennek tünete, hogy teológiai kérdésekben egy politikus nyilatkozik a kongresszusban, sértésnek számít ellentmondani vagy kinevetni. De amikor Charlie Kirk személyét Jézus Krisztus mellé emelik, az apostolokkal egyenlővé teszik, akkor az általa hirdetett MAGA-ideológiát, benne sok egyéb mellett fekete lelkészek által is bírált rasszizmust, akkor a MAGA-ideológiának és a rasszizmusnak természetfölötti eredetet és legitimációt tulajdonítanak. Ez blaszfémia, istengyalázás és hamis propaganda.

Trump vérszemet kapott attól, hogy az ABC és a tulajdonosa, a The Walt Disney Company, kormányzati nyomásra, fenyegetésre, illetve olyan gazdasági ügyletre tekintettel, amihez Trump kormányzatának jóváhagyása szükséges, megszüntette Jimmy Kimmel műsorát, és behódolt neki. Trump ma már minden csatornát betiltással fenyeget, ha kritizálni meri őt. A Disney és az ABC eljárásáról csupán annyit, hogy azzal nem bezártak, hanem kinyitottak egy ajtót Trump előtt. Morálisan elfogadhatatlan, hogy engednek a cenzúrának, feláldozzák a sajtó, a szólás szabadságát, behódolnak egy zsarnok politikusnak, aki fasiszta diktatúrát épít. Ez a magatartás aláássa a Disney hitelességét és hazuggá tesz minden Disney-filmet. Trump láthatóan őszintén hiszi, hogy őt kritizálni törvénytelen. Ezért mentális képességeit és az elnöki tisztségre való alkalmasságát tekintve komoly aggodalmak merülnek fel, mert ha valaki az Egyesült Államok elnökeként nincs tisztában a sajtó szerepével és feladatával, s képtelen alkotmányos korlátokat tudomásul venni, az mentálisan nem alkalmas elnöknek. Amerika válaszúthoz érkezett, mert ha megengedi, hogy betiltsák a szólásszabadságot, és tudomásul veszi, hogy Trumpot kritizálni törvénytelen (Trumpot ismerve a történet itt nem állna meg), akkor az amerikai nép eldöntheti, hogy bolondokházának vagy Észak-Koreának tekinti-e Amerikát. Trump eljutott a falhoz, a kérdés az, hogy nekiütközik vagy nem. Az Első Alkotmánykiegészítés világosan tiltja az ilyen típusú elnöki fenyegetést. Ezzel még nyilvánvalóbb, hogy itt alkotmánysértésről van szó, nem pusztán politikai túlkapásról. A világ más diktatúráiban pontosan ilyen lépésekkel kezdődött a teljes elnyomás. Amerika szabadsága és tekintélye forog kockán. Trumpnak meg kell húzni a törvényes határt.

Kimmel nem mondott semmi olyat, ami ne fért volna az amerikai közélet hagyományaiba. Nem uszított, nem gyalázott, nem buzdított erőszakra. Szatirikus, kritikus megjegyzést tett, azt csinálta, ami a dolga, ami a humorista műfajának lényege. Az ABC döntése, hogy Trump kedvéért mégis eltávolítják, a szólásszabadság elárulása. Trump cinikusan azt mondta, hogy Kimmelt azért rúgták ki, mert "nem volt tehetséges". Ha Trumpot dicsőítené, akkor zseni lenne. Normális helyzetben nem a politikai hatalom mondja meg, ki tehetséges, ki nem, hanem a piac és a közönség. A politikai hatalom pedig nem távolíthatja el, ha neki nem tetsző kritikát fogalmaz meg. Mert az diktatúra. Kimmelt azért rúgták ki, mert kritizálni merte Trumpot és a MAGA-tábort. Ahol ez megtörténhet, ott nincs többé szólásszabadság. Ez az eset világos jelzés: a hatalom nem a gyűlöletkeltést, a hazugságot és az erőszakra buzdítást tekinti problémának, hanem a kritikát. A diktatúrák mindig így kezdődnek. Előbb a humoristákat hallgattatják el, aztán az újságírókat, majd mindenkit, aki nem hajlandó a vezért dicsőíteni. Akik ebben segítik, azok árulók és felelősök. Trump módszere egyszerű: megsértődésnek álcázott fenyegetéssel kényszeríti térdre a médiát. Aki enged, az nem újságíró, hanem áruló. A szólásszabadságot nem a humoristák veszélyeztetik, hanem azok, akik készségesen behódolnak a diktátornak. Ami az amerikai értékektől távol áll, az nem Kimmel szövege, hanem az, hogy kirúgták miatta. Amerika most veszíti el legfontosabb értékeit, amelyek naggyá tették.

Elsőre azt lehetne hinni, hogy a nem létező "Antifa" elleni támadás értelmetlen, mert tagjai nincsenek. De Trump második ciklusában ez már mást jelent: ha nincsenek tagjai, akkor Trump világában bárki lehet a tagja. Mostantól Trump mondja meg, ki tagja az Antifa "terrorszervezetnek", amit nem lehet egy taglistával cáfolni, mert az nincs. Ennek alapján Trump azt nevez "Antifa terroristának", akit akar. S mivel mögé állította a Kirk-gyilkosságot, nem lehet senkit megvédeni, mert akkor azt olyan látszatba csomagolja, mintha a Kirk-gyilkosság támogatója lenne az, aki egy alaptalanul megvádolt vagy üldözött személyt a védelmébe vesz. Ezzel pedig szélesedik az "Antifa-terroristák" köre. Az "Antifa" tagja az, akit Trump annak mond. Az "antifasizmus" szitokszóvá válik, mert Trump egy nemlétező szervezettel és az erőszakkal azonosítja. Nem lehet a fasizmust sem fasizmusnak nevezni. A fasizmust tisztára mossák. S ha emögé a Kirk-gyilkosságot állítja, akkor a mindenki által elítélt gyilkosságot politikai célokra használja fel. Nem az erőszak itt az ellenség, hanem a kritika. Trump, akitől nem áll messze az erőszak, erőszakká nyilvánítja a kritikát, és el akar némítani mindenkit. A politikai ellenfeleit, sajtót, civil mozgalmakat, mindenkit, aki kritizálni merészeli. Az erőszak az, ahogyan megfélemlít mindenkit, aki nem ért vele egyet, aki kritizálja, aki bírálni merészeli. A történelemben minek nevezték az ilyen törekvéseket? Megmondjuk. A történelemben az ilyen törekvéseket fasizmusnak nevezték.

Az összeg nagysága - nem véletlenül - meghaladja a New York Times tőkéjének mértékét, és arra épít, hogy ha megalkuvóak a jogászok és a tulajdonosok, akkor inkább egy kisebb összeg megfizetésével elkerüljék a lap megszűnését kockáztató pert. A jövőben pedig ne is írjanak bármilyen kritikus cikket Trumpról. Ez üzenet lenne minden más újságnak is. Maga az eljárás az autokratikus rendszerek tipikus eljárása a sajtó elhallgattatására, amikor hatalmas összegekre perelik a médiát, amivel a szólásszabadságot korlátozzák a perek útján történő zaklatással. Ez Amerikában sérti az Első Alkotmánykiegészítést, de Trumpot ez nem érdekli: a perrel gyűlöletet gerjeszt a megtámadott újsággal szemben. A Bizottság az Újságírók Védelméért megjegyezte, hogy "az ilyen típusú rágalmazási perek hátborzongató üzenetet küldenek, és időigényes és költséges jogi eljárásokba sodorhatják a hírmédiát". Maga a beadvány egy 85 oldalas rágalmazás Trump dicsőítésével keverve. Az, hogy ilyen pereket egyáltalán befogadnak, az igazságszolgáltatás hibája. A New York Times egyelőre nem hátrál, a lap kiadója közölte, nem adják meg magukat Trumpnak, harcolni fognak az igazságért. A lap közölte, hogy ennek a pernek nincs alapja, hanem kísérlet a független tudósítások elfojtására és elriasztására. "A New York Timest nem fogják eltántorítani a megfélemlítő taktikák. Továbbra is félelem és részrehajlás nélkül fogjuk vizsgálni a tényeket." Trump azt állította, hogy a New York Times "a Demokrata Párt szócsöve", ami kevésbé mondható el róla, mint a Fox News-ról és más szélsőjobboldali csatornákról, hogy Trump szócsövei, ami még igaz is. De az nem számít. Ahogy saját gyűlöletbeszéde sem számít, viszont a személyével és a tetteivel kapcsolatos minden kritikát annak nyilvánít.

Trump második ciklusában ezek a fenyegetések nem szoktak folytatás nélkül maradni. Az általa felépített gyűlöletkampány következő, kilátásba helyezett állomása az lesz, hogy a gyilkosságra hivatkozva állami üldözést indít minden szókimondó, a diktatórikus törekvéseit elutasító, egyenesen kritizáló politikus, szervezet, sajtó és az egész demokrata párt ellen. Ennek a gyűlöletkampánynak nyilván fontos szerepet szán a csalások mellett a választási kampányban, a tényekkel mit sem törődve azt sulykolja, hogy a baloldal és a demokraták ölték meg Charlie Kirk-öt. Ahogy elfogadták a hívei a legostobább választási csalásról szóló állításait (a Big Lie-t), ezt is tényként fogadják el, s ez alapján kell mindenkinek szavazni. Addig pedig nyilvánvalóan mindenféle adminisztratív intézkedéseket tesz, hogy korlátozza a politikájára és választási győzelmére veszélyes politikusokat, szervezeteket, mozgalmakat, s az egész demokrata pártot. Elnémítson minden kritikus hangot, azt állítva, hogy az volt a felelős Kirk meggyilkolásáért. Miközben a magányos merénylőt nem ezek motiválták. Arról szó sem esik, hogy a demokraták nem ölnek, a fegyverviselést is ellenzik. Az emúlt időszakban több erőszakos támadás ért baloldali és demokrata politikust (a pennsylvániai kormányzóra rágyújtották a házát, s ha nem tud kimenekülni, ő is meghal) ért támadás, s a támadók republikánusokhoz köthető trumpisták voltak. A politikai leszámoláshoz ürügyet szolgáltató borzalmas gyilkosság, Charlie Kirk megölése sem kötődik a demokrata párthoz, sem a baloldalhoz. Az elkövető és családja kőkemény Trump-hívő volt. A tettes az újabb Trump-kormányzat alatt kritikussá vált, valamiért Kirk személyét különösen gyűlölte. Kirk-höz hasonlóan a fegyvertartás nagy híve volt.

A hírek szerint 2020 előtt meggyőződéses republikánus volt, azt nem lehet tudni, hogy a nézetei mikor és mennyiben változtak, de semmiféle kötődése nincs a demokrata párthoz, a politikai baloldalhoz. A gyilkos fehér, keresztény, a töltényhüvelyekre írt szövege alapján heteroszexuális, fegyverimádó férfi, aki valamiért meggyűlölte Charlie Kirk-öt. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert Trump és hívei már akkor radikális baloldalnak tulajdonította a gyilkosságot, amikor a tettes még ismeretlen volt. Ezért fordítva is el kell mondani, hogy az elkövető nem fekete, nem spanyol, nem bevándorló, nem meleg, nem baloldali és nem a demokrata párthoz kötődő személy. Mindennek ellentéte, mint amiről Trump propagandája szól. Élő cáfolata a hazugságoknak. Azt nem lehet tudni, hogy mikor, miért és mitől azonosította Charlie Kirk-t fasisztaként, de az még nem jelenti azt, hogy az "Antifa" tagja lenne, semmiféle kapcsolata nem volt velük. A merénylőnek nem voltak társai, nem ismert olyan közösség, amelynek hatása alá került volna. Ez nem akadályozza meg a szélsőjobboldali propagandistákat, hogy továbbra is Trump hamis állításait követve a baloldalt, a demokratákat és az antifasisztákat vádolja Charlie Kirk meggyilkolása miatt. Ha röviden össze akarjuk foglalni azt, amit eddig tudni lehet róla, egy kiábrándult republikánus érzelmű fiatalról van szó, akinek nincs köze a demokratákhoz.

Ezzel szemben Donald Trump nem egyszer uszított, becsmérelt, még erőszakot is kilátásba helyezett, például akkor, amikor felmerült, hogy elveszítheti az elnökválasztást. 2021. január 6-i beszéde előzménye volt a Capitolium halálos áldozatokkal járó ostromának. Ha van valaki, aki felelős a közélet eldurvulásáért és erőszakért, akkor az Trump. Trump a Capitolium ostromában résztvevőknek kegyelmet adott. Nemrég felmerült, hogy az alkotmányos rend megdöntésére tett erőszakos kísérletben való részvételért kártérítést is kapnak. De Trump a legutóbbi választási kampányban szó szerint vérfürdővel fenyegett, ha elveszítené a válaszást, egyesek készültek is erre. Az erőszak kultúrájának mindenkori előzménye a dehumanizálás, ebben pedig Trump élen jár. Politikai ellenfeleit becsmérlő gúnynevekkel látja el, a bevándorlókról pedig azt mondta, hogy „They’re poisoning the blood of our country", "megmérgezik országunk vérét". Trump nem volt hajlandó elítélni a Proud Boys-ot, akik erőszakos cselekményeket követtek el. Vég nélkül lehetne sorolni a példákat, egészen az igazságszolgáltatás megfenyegetéséig, amikor az ellene nyomozó ügyészek és bírók ellen erőszakra is uszított, megfenyegette őket, hogy "utánuk megy". Mintha csak az alvilágban lenne. Ennek számos esetben lett erőszakos fenyegetés a vége.

A magát zseniális stratégának (is) tartó Trump újra besétált Putyin csapdájába, aki bohócot csinált belőle, az ujja köré csavarta és kezesbáránnyá tette. Jelentősen felértékelődtek...