Amerika

Trump vérszemet kapott attól, hogy az ABC és a tulajdonosa, a The Walt Disney Company, kormányzati nyomásra, fenyegetésre, illetve olyan gazdasági ügyletre tekintettel, amihez Trump kormányzatának jóváhagyása szükséges, megszüntette Jimmy Kimmel műsorát, és behódolt neki. Trump ma már minden csatornát betiltással fenyeget, ha kritizálni meri őt. A Disney és az ABC eljárásáról csupán annyit, hogy azzal nem bezártak, hanem kinyitottak egy ajtót Trump előtt. Morálisan elfogadhatatlan, hogy engednek a cenzúrának, feláldozzák a sajtó, a szólás szabadságát, behódolnak egy zsarnok politikusnak, aki fasiszta diktatúrát épít. Ez a magatartás aláássa a Disney hitelességét és hazuggá tesz minden Disney-filmet. Trump láthatóan őszintén hiszi, hogy őt kritizálni törvénytelen. Ezért mentális képességeit és az elnöki tisztségre való alkalmasságát tekintve komoly aggodalmak merülnek fel, mert ha valaki az Egyesült Államok elnökeként nincs tisztában a sajtó szerepével és feladatával, s képtelen alkotmányos korlátokat tudomásul venni, az mentálisan nem alkalmas elnöknek. Amerika válaszúthoz érkezett, mert ha megengedi, hogy betiltsák a szólásszabadságot, és tudomásul veszi, hogy Trumpot kritizálni törvénytelen (Trumpot ismerve a történet itt nem állna meg), akkor az amerikai nép eldöntheti, hogy bolondokházának vagy Észak-Koreának tekinti-e Amerikát. Trump eljutott a falhoz, a kérdés az, hogy nekiütközik vagy nem. Az Első Alkotmánykiegészítés világosan tiltja az ilyen típusú elnöki fenyegetést. Ezzel még nyilvánvalóbb, hogy itt alkotmánysértésről van szó, nem pusztán politikai túlkapásról. A világ más diktatúráiban pontosan ilyen lépésekkel kezdődött a teljes elnyomás. Amerika szabadsága és tekintélye forog kockán. Trumpnak meg kell húzni a törvényes határt.

Kimmel nem mondott semmi olyat, ami ne fért volna az amerikai közélet hagyományaiba. Nem uszított, nem gyalázott, nem buzdított erőszakra. Szatirikus, kritikus megjegyzést tett, azt csinálta, ami a dolga, ami a humorista műfajának lényege. Az ABC döntése, hogy Trump kedvéért mégis eltávolítják, a szólásszabadság elárulása. Trump cinikusan azt mondta, hogy Kimmelt azért rúgták ki, mert "nem volt tehetséges". Ha Trumpot dicsőítené, akkor zseni lenne. Normális helyzetben nem a politikai hatalom mondja meg, ki tehetséges, ki nem, hanem a piac és a közönség. A politikai hatalom pedig nem távolíthatja el, ha neki nem tetsző kritikát fogalmaz meg. Mert az diktatúra. Kimmelt azért rúgták ki, mert kritizálni merte Trumpot és a MAGA-tábort. Ahol ez megtörténhet, ott nincs többé szólásszabadság. Ez az eset világos jelzés: a hatalom nem a gyűlöletkeltést, a hazugságot és az erőszakra buzdítást tekinti problémának, hanem a kritikát. A diktatúrák mindig így kezdődnek. Előbb a humoristákat hallgattatják el, aztán az újságírókat, majd mindenkit, aki nem hajlandó a vezért dicsőíteni. Akik ebben segítik, azok árulók és felelősök. Trump módszere egyszerű: megsértődésnek álcázott fenyegetéssel kényszeríti térdre a médiát. Aki enged, az nem újságíró, hanem áruló. A szólásszabadságot nem a humoristák veszélyeztetik, hanem azok, akik készségesen behódolnak a diktátornak. Ami az amerikai értékektől távol áll, az nem Kimmel szövege, hanem az, hogy kirúgták miatta. Amerika most veszíti el legfontosabb értékeit, amelyek naggyá tették.

Elsőre azt lehetne hinni, hogy a nem létező "Antifa" elleni támadás értelmetlen, mert tagjai nincsenek. De Trump második ciklusában ez már mást jelent: ha nincsenek tagjai, akkor Trump világában bárki lehet a tagja. Mostantól Trump mondja meg, ki tagja az Antifa "terrorszervezetnek", amit nem lehet egy taglistával cáfolni, mert az nincs. Ennek alapján Trump azt nevez "Antifa terroristának", akit akar. S mivel mögé állította a Kirk-gyilkosságot, nem lehet senkit megvédeni, mert akkor azt olyan látszatba csomagolja, mintha a Kirk-gyilkosság támogatója lenne az, aki egy alaptalanul megvádolt vagy üldözött személyt a védelmébe vesz. Ezzel pedig szélesedik az "Antifa-terroristák" köre. Az "Antifa" tagja az, akit Trump annak mond. Az "antifasizmus" szitokszóvá válik, mert Trump egy nemlétező szervezettel és az erőszakkal azonosítja. Nem lehet a fasizmust sem fasizmusnak nevezni. A fasizmust tisztára mossák. S ha emögé a Kirk-gyilkosságot állítja, akkor a mindenki által elítélt gyilkosságot politikai célokra használja fel. Nem az erőszak itt az ellenség, hanem a kritika. Trump, akitől nem áll messze az erőszak, erőszakká nyilvánítja a kritikát, és el akar némítani mindenkit. A politikai ellenfeleit, sajtót, civil mozgalmakat, mindenkit, aki kritizálni merészeli. Az erőszak az, ahogyan megfélemlít mindenkit, aki nem ért vele egyet, aki kritizálja, aki bírálni merészeli. A történelemben minek nevezték az ilyen törekvéseket? Megmondjuk. A történelemben az ilyen törekvéseket fasizmusnak nevezték.

Az összeg nagysága - nem véletlenül - meghaladja a New York Times tőkéjének mértékét, és arra épít, hogy ha megalkuvóak a jogászok és a tulajdonosok, akkor inkább egy kisebb összeg megfizetésével elkerüljék a lap megszűnését kockáztató pert. A jövőben pedig ne is írjanak bármilyen kritikus cikket Trumpról. Ez üzenet lenne minden más újságnak is. Maga az eljárás az autokratikus rendszerek tipikus eljárása a sajtó elhallgattatására, amikor hatalmas összegekre perelik a médiát, amivel a szólásszabadságot korlátozzák a perek útján történő zaklatással. Ez Amerikában sérti az Első Alkotmánykiegészítést, de Trumpot ez nem érdekli: a perrel gyűlöletet gerjeszt a megtámadott újsággal szemben. A Bizottság az Újságírók Védelméért megjegyezte, hogy "az ilyen típusú rágalmazási perek hátborzongató üzenetet küldenek, és időigényes és költséges jogi eljárásokba sodorhatják a hírmédiát". Maga a beadvány egy 85 oldalas rágalmazás Trump dicsőítésével keverve. Az, hogy ilyen pereket egyáltalán befogadnak, az igazságszolgáltatás hibája. A New York Times egyelőre nem hátrál, a lap kiadója közölte, nem adják meg magukat Trumpnak, harcolni fognak az igazságért. A lap közölte, hogy ennek a pernek nincs alapja, hanem kísérlet a független tudósítások elfojtására és elriasztására. "A New York Timest nem fogják eltántorítani a megfélemlítő taktikák. Továbbra is félelem és részrehajlás nélkül fogjuk vizsgálni a tényeket." Trump azt állította, hogy a New York Times "a Demokrata Párt szócsöve", ami kevésbé mondható el róla, mint a Fox News-ról és más szélsőjobboldali csatornákról, hogy Trump szócsövei, ami még igaz is. De az nem számít. Ahogy saját gyűlöletbeszéde sem számít, viszont a személyével és a tetteivel kapcsolatos minden kritikát annak nyilvánít.

Trump második ciklusában ezek a fenyegetések nem szoktak folytatás nélkül maradni. Az általa felépített gyűlöletkampány következő, kilátásba helyezett állomása az lesz, hogy a gyilkosságra hivatkozva állami üldözést indít minden szókimondó, a diktatórikus törekvéseit elutasító, egyenesen kritizáló politikus, szervezet, sajtó és az egész demokrata párt ellen. Ennek a gyűlöletkampánynak nyilván fontos szerepet szán a csalások mellett a választási kampányban, a tényekkel mit sem törődve azt sulykolja, hogy a baloldal és a demokraták ölték meg Charlie Kirk-öt. Ahogy elfogadták a hívei a legostobább választási csalásról szóló állításait (a Big Lie-t), ezt is tényként fogadják el, s ez alapján kell mindenkinek szavazni. Addig pedig nyilvánvalóan mindenféle adminisztratív intézkedéseket tesz, hogy korlátozza a politikájára és választási győzelmére veszélyes politikusokat, szervezeteket, mozgalmakat, s az egész demokrata pártot. Elnémítson minden kritikus hangot, azt állítva, hogy az volt a felelős Kirk meggyilkolásáért. Miközben a magányos merénylőt nem ezek motiválták. Arról szó sem esik, hogy a demokraták nem ölnek, a fegyverviselést is ellenzik. Az emúlt időszakban több erőszakos támadás ért baloldali és demokrata politikust (a pennsylvániai kormányzóra rágyújtották a házát, s ha nem tud kimenekülni, ő is meghal) ért támadás, s a támadók republikánusokhoz köthető trumpisták voltak. A politikai leszámoláshoz ürügyet szolgáltató borzalmas gyilkosság, Charlie Kirk megölése sem kötődik a demokrata párthoz, sem a baloldalhoz. Az elkövető és családja kőkemény Trump-hívő volt. A tettes az újabb Trump-kormányzat alatt kritikussá vált, valamiért Kirk személyét különösen gyűlölte. Kirk-höz hasonlóan a fegyvertartás nagy híve volt.

A hírek szerint 2020 előtt meggyőződéses republikánus volt, azt nem lehet tudni, hogy a nézetei mikor és mennyiben változtak, de semmiféle kötődése nincs a demokrata párthoz, a politikai baloldalhoz. A gyilkos fehér, keresztény, a töltényhüvelyekre írt szövege alapján heteroszexuális, fegyverimádó férfi, aki valamiért meggyűlölte Charlie Kirk-öt. Mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert Trump és hívei már akkor radikális baloldalnak tulajdonította a gyilkosságot, amikor a tettes még ismeretlen volt. Ezért fordítva is el kell mondani, hogy az elkövető nem fekete, nem spanyol, nem bevándorló, nem meleg, nem baloldali és nem a demokrata párthoz kötődő személy. Mindennek ellentéte, mint amiről Trump propagandája szól. Élő cáfolata a hazugságoknak. Azt nem lehet tudni, hogy mikor, miért és mitől azonosította Charlie Kirk-t fasisztaként, de az még nem jelenti azt, hogy az "Antifa" tagja lenne, semmiféle kapcsolata nem volt velük. A merénylőnek nem voltak társai, nem ismert olyan közösség, amelynek hatása alá került volna. Ez nem akadályozza meg a szélsőjobboldali propagandistákat, hogy továbbra is Trump hamis állításait követve a baloldalt, a demokratákat és az antifasisztákat vádolja Charlie Kirk meggyilkolása miatt. Ha röviden össze akarjuk foglalni azt, amit eddig tudni lehet róla, egy kiábrándult republikánus érzelmű fiatalról van szó, akinek nincs köze a demokratákhoz.

Ezzel szemben Donald Trump nem egyszer uszított, becsmérelt, még erőszakot is kilátásba helyezett, például akkor, amikor felmerült, hogy elveszítheti az elnökválasztást. 2021. január 6-i beszéde előzménye volt a Capitolium halálos áldozatokkal járó ostromának. Ha van valaki, aki felelős a közélet eldurvulásáért és erőszakért, akkor az Trump. Trump a Capitolium ostromában résztvevőknek kegyelmet adott. Nemrég felmerült, hogy az alkotmányos rend megdöntésére tett erőszakos kísérletben való részvételért kártérítést is kapnak. De Trump a legutóbbi választási kampányban szó szerint vérfürdővel fenyegett, ha elveszítené a válaszást, egyesek készültek is erre. Az erőszak kultúrájának mindenkori előzménye a dehumanizálás, ebben pedig Trump élen jár. Politikai ellenfeleit becsmérlő gúnynevekkel látja el, a bevándorlókról pedig azt mondta, hogy „They’re poisoning the blood of our country", "megmérgezik országunk vérét". Trump nem volt hajlandó elítélni a Proud Boys-ot, akik erőszakos cselekményeket követtek el. Vég nélkül lehetne sorolni a példákat, egészen az igazságszolgáltatás megfenyegetéséig, amikor az ellene nyomozó ügyészek és bírók ellen erőszakra is uszított, megfenyegette őket, hogy "utánuk megy". Mintha csak az alvilágban lenne. Ennek számos esetben lett erőszakos fenyegetés a vége.

A magát zseniális stratégának (is) tartó Trump újra besétált Putyin csapdájába, aki bohócot csinált belőle, az ujja köré csavarta és kezesbáránnyá tette. Jelentősen felértékelődtek...

Imádkoztak érte kézrátétellel, de ennyi év alatt egyikük sem mondta meg neki, hogy egyedül a Jézus Kriszusba vetett hit által üdvözülhet, különben a pokolba jut. Az ő dolguk az lenne, hogy Krisztushoz vezessék, de nekik egy éppen ilyen ember kell. Ezeket az sem zavarja, hogy Trump gyerekektől vonta meg az élelmet, éhezőktől a támogatást, súlyos betegektől a gyógyszert, már hadsereget küld a városokra, hogy megfélemlítse az ott lakókat. Elcsalja a választásokat és diktatúrát épít, egyeduralomra tör és nyíltan zsarnoki hatalomra törekszik. Ők a kedvezményezettjei. Ha pedig akadt közöttük egyetlen tisztességes ember, aki megmondta Trumpnak, hogy az ő útja egyenesen a pokolba vezet (ami némi teológiai ismeretet feltételez), miért hallgatta el előle, hogy a mennybe nem lehet "jó cselekedetekkel" bejutni, hanem csak hit által, amely megváltoztatja őt. S jó esetben a hit, a kegyelem, a megváltás gyümölcsei látszanak rajta. Trumpon a keresztény megváltás, a megigazulás egyetlen kicsi, apró, savanyú és fonnyadt gyümölcse nem látszik, és ha még lenne is békemegállapodás (nem lesz), az sem lenne az. Aki az elnöki limuzinból kitekintve, washingtoni hajléktalanokat látva, nem kiszáll, nem azt keresi, hogyan segíthet rajtuk, hanem rájuk ereszti a Nemzeti Gárdát, az nem keresztény. Aki azonosító jel nélküli maszkos fegyvereseket küld védtelen bevándorlókra, megengedve a legdurvább erőszakot velük szemben, elszakítva őket a családjuktól, a gyerekeiktől, aki a minimális emberséget és alkotmányos jogokat is megtagadja tőlük, aki Alligator Alcatrazt hoz létre, azon nem segítene a békemegállapodás sem.

The Russians’ calculation has paid off: once again, they have managed to push Trump behind Moscow’s demands and so-called “peace plan.” The essence of...