Elkeseredett levelet írt egy vajdasági olvasó, aki az Orbán-kormányt hibáztatja a kutyája halála miatt. Morzsi 10 éves volt, és aflatoxin mérgezésben halt meg, amit állítása szerint a Szabadkától nem messze található csantavéri Gebi Kft. kutyaeledele okozott. A kutya halála és az Orbán-kormány közötti kapcsolatot a Prosperitati Alapítvány adja, amely a kutyaeledelt gyártó cégnek és a cégtulajdonos család tagjainak összesen 1 milliárd dináros (8,7 millió euró) támogatást adott a magyar adófizetők pénzéből. Az eset rávilágít, mit művel az Orbán-rezsim titokban a Vajdaságban.
A Morzsi halálával kapcsolatos szakmai vitát nem mi fogjuk eldönteni, mi annyit tudunk, amit a kutya tulajdonosa leírt, hogy a kutyája azután pusztult el, hogy a Gebi Kft. eledelét adta neki, és a szervezetében a máját megkárosító aflatoxint találtak, ami vélhetően a Gebi kutyaeledeléből származott. Illetve azt tudjuk, hogy egy szerbiai menhely tulajdonosa a Facebookon kiposztolta, hogy több kutya halála után bevizsgáltatta a Gebi Kft. kutyaeledelét, amely sokszoros aflatoxin értéket mutatott. Minden kutyája májbeteg, minden 7. napon vérképet készítenek róluk a kezelőorvosok.
A szerb menhely tulajdonosa a Facebook oldalán ezt írta: „A menhelyemen a kutyákat aflatoxin mérgezte meg, amelyet a Cantavirból származó Gebi doo által gyártott OZZY DOG tápban találtak, ami a kutyák halálához vezetett.” A Gebi Kft. nem ismeri el a felelősségét, s a közösségi oldalakon megjelent valamennyi panaszért a kutyamenhely tulajdonosát okolja, mert ő volt az egyetlen, aki a céghez fordult kártérítés miatt. Ezért a kutyák halála után a gyártó cég fenyegeti a menhely vezetőjét. Teheti, mert az érintettek szerint a pénzügyi támogatás mellett politikai védelmet is élvez.
Morzsi gazdája, aki Orbán Viktor és a szerb kormány közötti szoros kapcsolat miatt nem meri nyilvánosan vállalni a nevét, azt állítja, hogy a cég nem áll szóba az elhunyt kutyák tulajdonosaival, a menhely tulajdonosát is a magas kormányzati kapcsolataival és bírósággal fenyegette meg. A szerb sajtó olyan, mint a magyar, ezért nem is tudják tájékoztatni a kutyatulajdonosokat a veszélyről. Mint mondja, „a nyugatbarátnak nevezett szerb sajtó meg végképp nem ír róla, mert a magyarok bántása ‘nacionalizmus’ lenne. Sehol nem lesz figyelmeztetés, hogy tudjanak róla az emberek”.
Egy ilyen esetről be kell számolnia a sajtónak, a Gebinek pedig mind a nyilvánosság, mind a szakmai ellenőrzés és vizsgálat elé oda kell állnia. Nem rejtőzhet el, és nem fenyegethet senkit. Mi azért merjük leírni a kutyatulajdonosok vádjait, mert az állatmenhely vezetője nyilvánosságra hozta a kutyákról készült orvosi vizsgálatok és a Gebi Kft. eledeléről készült vizsgálat eredményeit. Ezeknek a dokumentumoknak a fénymásolatai a birtokunkban vannak. Ezekre nem válasz az állatmenhely vezetőjének megfenyegetése.
Az is elfogadhatatlan, hogy a magyar közpénzekből krőzus gazdag cég nem fizeti meg az általa okozott kárt a tulajdonosoknak, és nem vonja ki a forgalomból a gyanússá vált termékét.
A Gebi Kft. telephelyéről készült drónfelvétel a Prosperitati Alapítvány honlapján. Már egy pejoratív vajdasági szó is született: a „prosperitatizás”.
Az ügy önmagában is elképesztő, de sokkal több van mögötte, mint ami látszik. Nem véletlen, hogy Morzsi gazdája a magyar adófizetőket és az Orbán-kormányt hibáztatja, mert a kutya halála jelképes is: a magyar közpénzekből adott támogatások így tesznek tönkre és pusztítanak el mindent a Vajdaságban, az emberi kapcsolatoktól kezdve a választói szabadságon át a szolgáltatások romlásáig. Az a pénz, amit Orbán ad, nem a fejlődést, hanem a szavazatszerzést szolgálja a szerb és a magyar választásokon, és néhány tucat fideszes-emvéeszes család meggazdagodását jelenti.
A NER exportálása
Morzsi tragédiája akkor kezdődött, amikor az Orbán-kormány 1109/2016-os határozatában a Szerbiában bejegyzett Prosperitati Alaptványt jelölte ki „a vajdasági magyar közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiájának” megvalósítására. Megbízta „a külgazdasági és külügyminisztert, hogy a Prosperitati Alapítvánnyal szerződést kössön a stratégiában megfogalmazott célok megvalósításához kapcsolódó pályázatok támogatása, illetve az ezt szolgáló intézmény felállítása és működtetése céljából”. Ebbe az alapítványba öntötték a közpénzt egy kijelölt gazdasági körnek.
Mindennek a legkevesebb köze van a „vajdasági magyar közösségekhez”. A többszáz millió eurós támogatás a vajdasági fideszes klientúra kiépítését, a vajdasági magyarok kontroll alá helyezését, a szerb politikai élet és a szerb választások befolyásolását, a helyi magyar szavazatok megvásárlását és az Orbán-rezsim klientúrájának gazdasági terjeszkedését szolgálta. Ez utóbbit úgy fogalmazták meg, hogy ” magyarországi magyar vállalkozások szerbiai piacrajutási lehetőségeinek támogatása”. Olyan zárt gazdasági láncolatot hoztak létre, mellyel megfojtottak mindent a Prosperitatin kívül.
Az alapítvány honlapján az olvasható, hogy „közel 14 300 nyertes projekt, 248 millió euró támogatás, aminek köszönhetően több mint 526 millió eurós gazdaságfejlesztés zajlott le a Vajdaságban”, amiből arra lehetne következtetni, hogy itt szegény embereknek adták a pénzt és a vajdasági magyarok felemelkedését segítették. A valóságról azonban többet elárul az Autonómia vajdasági civil portál „Tizenkét vajmagyar nábob – A Prosperitati Alapítvány pályázatain hízlalt vállalkozói körre építi stabilitását a VMSZ” című 2022-ben megjelent cikke.
Tízmilliárdok a pályázók 4 százalékának
Eszerint 2016 és 2021 között a Prosperitati Alapítvány 12 körben mintegy 60 pályázatot hirdetett meg. A pályázatokon 8411 (különböző) pályázó vett részt, akik összesen 14.257 (nyertes) pályázatot nyújtottak be, vagyis a pályázatok 70%-át a korábbi nyertesek újabb sikeres pályázatai teszik ki. Összesen 29,4 milliárd dinár (251,7 millió euró) összegben döntöttek támogatási pénzekről, aminek egy része vissza nem térítendő támogatás, a másik része pedig kedvezményes hitel volt. A vajdasági portál azonban a számok mögé is nézett.
Ha a támogatási keretet elosztjuk a pályázatok számával, írták, akkor megkapjuk, hogy minden pályázatra átlagosan 2 millió dinár (17.657 euró) jutott. Csakhogy a támogatási összegek korántsem ilyen egyenlően oszlottak meg. A támogatások 58%-a (17 milliárd dinár, vagyis 146 millió euró) a pályázók 4%-ának a zsebében landolt. A pályázók 96 százaléka filléreket kapott, a többi pénzt a VMSZ (Vajdasági Magyar Szövetség) és a Fidesz támogatói és oligarchái nyúlták le. A vajdasági magyarokat becsapták. Fillérekkel kiszúrták a szemüket, a többieket belterjes láncolatba terelték.
Morzsi tulajdonosa a vajdasági kisember nézőpontjából ezt így érzékelte: „Errefelé a falvakban 60-as évekbeli traktorok mellett felbukkantak a Prosperitati támogatásainak köszönhetően óriási, idétlen traktorok. Nem kellett nagy földtulajdonosnak lenni. A traktorokat egy meghatározott ‘traktorshopban’ lehetett megvásárolni, ami szintén ilyen Prosperitati ügy. Az is szabályozva van, kinek kell felajánlani a terményt eladásra. Pályázatíró lázban égett a Vajdaság néhány évig, pályázatíró irodák virágoztak, autóműhelyek, asztalosok, fodrászok, háziasszonyok kaphattak pénzt.”
De csak keveset. Szavazni pedig „a szerbiai meg magyarországi választásokon muszáj nekik, meg ajánlott zaklatni a szomszédot, ha az nem megy támogatást, szavazólistát aláírni. Hogy mi az, ami összeköti Orbánt, Szijjártót meg Vučić-ot és a kedvenceiket, én nem tudom, biztos a sok pénz, meg a piszkos ügyek, amik évtizedekre titkosított szerződésekben vannak leírva”. Ennyit látott belőle a vajdasági magyar ember. Aztán elült a pályázatíró láz, mert a látványos porhintés után már csak egymás között osztották a pénzt oda-vissza, és egymásra írták ki a „pályázatokat”.
Morzsi gazdája beszámolt arról is, amikor a szerb választások előtt Szijjártó a Vajdaságba utazott, hogy befolyásolja a szerb választásokat. Elmondása szerint a Prosperitati kedvezményezettjei és az általuk foglalkoztatottak feladata volt a mozgósítás, buszokkal szállították a gyűlésre az embereket. Még magyar rendszámú buszok is voltak. A cél, hogy Szerbia is legyen magyar gyarmat, és legyen része Orbán megálmodott illiberális fasiszta világrendszerének. Erre költötték el a magyar adófizetők tízmilliárdjait, amiből maguk is nyerészkedtek.
Az egyetlen pályázó és az egyetlen győztes
Az Autonómia alapos cikkének szerzője, Gyurkovics Virág, így mutatta be a vajdasági magyar közpénz gyár működését: „Amennyiben a fenti számítások nem lennének elegendő bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a magyar kormány által a Vajdaságba csatornázott közpénzekből mindenekelőtt egy, a jelenlegi Fidesz-KDNP kormány helyi szövetségeséhez, a VMSZ-hez közel álló szűk kör részesül, úgy lássunk még egy példát!” A szerző pedig itt bemutat egy konkrét, ugyancsak elképesztő esetet, amelyben megjelenik a Morzsi kutya eledelét gyártó cég is.
2020 decemberében a Prosperitati Alapítvány kiírt egy pályázatot, amelyben a vissza nem térítendő támogatás keretösszegét 3 milliárd forintnak megfelelő dinár összegben (944 millió dinár, azaz 8 millió euró) határozták meg. Az egyedüli pályázó és nyertes a szabadkai DLC Kft., amely kifejezetten azért jött létre, hogy a 3 milliárdos vissza nem térítendő támogatásra pályázzon, „meghódítsa a belgrádi piacot”. A DLC Kft. egyedüli pályázóként a teljes rendelkezésre álló keretre pályázott, és meg is kapta azt, ráadásul 10%-os többlettel ahhoz képest, mint ami a pályázati keretösszeg volt.
Ez úgy volt lehetséges, hogy a pályázatot rájuk írták. Az egyetlen és győztes pályázó véletlenül az OTP 2014 óta hasztalanul vevőt kereső belgrádi ingatlanának megvásárlására és hasznosítására pályázott. Az ingatlan a Belgrád Palilula nevű közigazgatási egységéhez tartozó Pevec hipermarket, amely Belgrád központjától 6 km-re található. A horvát Pevec bevásárlóközpont 2008-ban épült, az akkori híradások szerint 40 millió eurót fektettek az ingatlanfejlesztésbe, de mindössze egy évig működött. A Pevec minden vagyonát és kötelezettségét az OTP-csoport vásárolta meg.
Nézzük, kik állnak az erre a célra (és 3 milliárd forint ingyen magyar közpénz megszerzésére) alakult cég mögött. A tevékenységi köre szerint ingatlanhasznosítással foglalkozó Diplomatic Logistic Center (DLC) Kft.-t 2021 januárjában tizenkét vajdasági magánvállalat, illetve magánszemély jegyeztette be Szerbiában. A cégbejegyzésből megtudhatjuk, hogy a tulajdonosok fejenként 200 ezer dinár (1700 euró) alaptőkét fizettek be a DLC Kft. számlájára, így valamennyien 8,33% részesedést kaptak.
Ennyi pénzért (1700 euró) jutottak ingyen 3 milliárd forint magyar közpénzhez, vagyis 8 millió euróhoz, amit soha nem kell visszafizetni. Mindezt a vajdasági magyar közösség fejlesztése címén.
A „piszkos tizenkettő”
A tulajdonos „piszkos tizenkettő” tagjaira néhány példa: Zsemberi János telekommunikációs cége, a topolyai Sat-Trakt Kft., Zsemberi neve a TSC Labdarúgó Klub, illetve a hozzá tartozó futball akadémia és stadion kapcsán ismert. Az olyan – Zsemberi érdekeltségébe tartozó – cégek, mint az Usluga, az Agriacoop és az Alarm-System a Prosperitati Alapítványnál tíz pályázati körben addig összesen 776 millió dinárt (6,6 millió eurót) nyertek. Kicsit többet, mint a vajdasági autószerelők, asztalosok és háziasszonyok. Mi dollárban tudunk számolni, ez több mint 7 millió dollár (!).
Aztán Csákány Lajos kereskedelmi cége, a palicsi Andex Kft.. Csákány és a közvetlen családja érdekeltségébe tartozó cégek tizenhét sikeres pályázatot nyújtottak be, amivel összesen 1,1 milliárd dinár (10 millió euró) összeget nyert el, és ezzel a legtöbb Prosperitati-támogatást tudhatják magukénak. Ez 11 millió dollár (!). Ez azt jelenti, hogy már a Prosperitati Alapítványtól is több pénzt kaptak, mint amire a DLC Kft. jelentkezett, mint frissen alakult vállalkozás. Ezeknek a milliárdosoknak adott újabb 3 milliárd forint vissza nem térítendő, ingyen közpénzt az Orbán-kormány.
Itt érünk vissza Morzsi kutyához, mert a DLC Kft. tizenkét tulajdonosának egyike a csantavéri Ozsvár család Gebi Kft. nevű cége. A családtagok együttvéve négy pályázatot nyertek, és az összesen 1 milliárd dináros (8,7 millió euró) támogatással ők a második legnagyobb összeggel támogatott vajdasági vállalkozás. Folytathatnánk a sort, itt mindenki szerbiai milliárdos, akik többmillió eurót kaptak a magyar államtól, mert nagyon rászorultak. A DLC Kft. törvényes képviselője Milan Karadžić, aki korábban a Szerb Labdarúgó Szövetség képviselője volt. Kell-e ehhez kommentár?
Szerencsére tudjuk, hogy a tisztakezű Fidesz esetében fel sem merül, hogy az egész egy korrupciós biznisz, ahol a nyertesek visszaosztanak, illetve a haszonból a döntéshozók részesülnek. Nekünk az sem gyanús, hogy a fenti pályázatnál például 10 százalékkal többet kapott a nyertes, mint amire pályázott, mert a 10 százalék biztosan nem valaki jutaléka volt. 3 milliárd forint 10 százalékáról beszélünk, az 300 millió forint. De még ezt is a magyar adófizetők pénzéből tették hozzá, nem a megpályázott és elnyert összegből vették le. Még a csúszópénzt is úgy lopták.
A vajdasági „szabad piac” és „szabad verseny”
Morzsi tulajdonosa a magyar közpénzek hatásáról ezt írta: „az nem szép, hogy valaki, aki magyar párthű alak, kap egy rakás pénzt a magyarsága miatt műhelyre stb., sokszor kiszorítva mást a szűk piacról. Külföldre üldözve vagy más módon azokat, akik a tudásuk és alázatuk alapján szeretnének boldogulni. A VMSZ meg Orbán nélkül is elég nehéz az élet, főleg ha az ember gazdag, befolyásos szülők nélkül és a pártokban való tevékenység nélkül akar boldogulni. Én szeretném, ha választani tudnék, kihez megyek szolgáltatásért” – írta, de azt nem lehet, mert torzult a piac.
„Egy fiatal, okos pl. állatorvoshoz, szerb, ruszin, magyar, akármi, aki sok kín és munka árán spórolta meg a pénzt, hogy vállalkozást nyisson, a megkeresett pénzén tanul tovább, vagy vesz műszert és figyelmességével és tudásával próbál fennmaradni, vagy egy magyarsága miatt csili-vili rendelővel megáldott alakhoz, aki támogatásból is megél, olcsóbban is tud emiatt működni. Esetleg egy olyan asztaloshoz, aki a gyerekét fosztja meg a nyaralástól, hogy jó szerszámot vegyen és jövőre jobb legyen, vagy egy VMSZ figurához, aki nincs is motiválva, mert rá lett hányva a támogatás.”
Az ilyen beavatkozás nem segít, hanem hosszútávon árt a gazdaságnak és a térség lakóinak. Ez ugyanaz a modell, amit Magyarországon csinálnak, ahogy tönkretettek mindent a strómanokkal, az oligarchákkal és a protekcionizmussal. Mindent a kontrolljuk alá helyeztek, mindent lefölöztek, és a végén funkcionálisan csődbe jutottak, mert nem képesek ellátni az állam feladatait.
VMSZ-es sógor, koma, jó barát
A megmérgezett kutya tulajdonosa ezért a magyar adófizetők ellopott pénzének és az Orbán-rezsimnek tulajdonítja azt is, hogy egy vajdasági magyar cég zavartalanul árusíthat olyan kutyaeledelt, amelyben rengeteg aflatoxin van, amitől megdöglenek a kutyák, mert a magyar közpénzekből piacvezető lett, a gazdasági ereje és a politikai kapcsolatai miatt pedig semmiért nem felel. Nem lehet felelősségre vonni, a politikai védelem és a magyar pénzekből lett gazdagságukkal mindenkit megfenyegetnek és eltaposnak. Szerinte a fideszes-véemeszes világban a kultúrát is kisajátították.
Mindez a Vajdasági Magyarok Szövetségével, a szerb és a magyar politikával, a NER üzleti köreivel összefonódva, a baráti és testvéri fasiszta szerb kormány égisze alatt és közreműködése mellett. A vajdasági fideszes-emvészes janicsárképzésről horrortörténetek vannak, melyek leginkább az újvidéki Európa Kollégiumhoz kapcsolódnak, ahol egyes beszámolók szerint Pásztor István, a VMSZ elnöke és fideszes politikusok fotói vannak a falon, mint a szocializmusban és az egykori Szovjetunióban, ahol fideszes politikusok tartanak előadásokat, ahol kötelező a diákoknak a részvétel.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének karikatúrája a megszállt és agymosásra használt Európa Kollégiummal
Íme, egy beszámoló részlete a Szabad Magyar Szó című újságból, amit a Tanyaszínház előadásának betiltása kapcsán „Fájdalmunkban nevettőnk” címmel írt a VMSZ által „gettósított” Európa Kollégiumról egy volt hallgató: „Újvidéken szereztem oklevelet. No, és vajon hol laktam, na hol? Az Európa Kollégiumban, igen. Ami csodálatos, ami penészedik, és ahol megmondják, mit gondolj. A VMSZ tapstérnek használja a dísztermet és minden szervezett programon tapsoltatja önmagát, a szerencsétlen diákokkal, akiknek kötelező ott lenni, mert ha nem, akkor „nem teljesítette szakkollégiumi tevékenységét” ezért jövőre nem veszik fel. Képzeld el, hogy be vagy zárva egy luxusketrecbe, ha sajtó jön, vigyorognod kell, minden lépésed kamerák követik, kötelezően részt kell venni a programjaikon (legtöbbször az egyetemi tanulmányok rovására), még a lakók is ferde szemmel néznek rád, ha vannak barátaid a külvilágból.”
Érdemes elolvasni a két évvel ezelőtti ügyben a Tanyaszínház betiltásával kapcsolatos nyílt levelet is a szellem szabadságáról a Vajdaságban, amit Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke írt Hajnal Jenőnek, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének „Jól tetted, Jenő!” címmel. Igazi csemege a provinciális korlátoltság és hatalmi gőg kedvelőinek. Mindezt csak azért mutatjuk be, hogy érzékeltessük, mit művel a Fidesz-világ a határon túl is, hogyan exportálják a lopást, a kirekesztést, a gyűlöletet, a választási csalást, a kultúraellenességet a határon túlra is.
A határon túl pedig mindez sokkal kicsinyesebb és nevetségesebb formában működik. Érdemes beleolvasni a delhir.info egy korábbi cikkébe, amely „VMSZ-es sógor, koma, jó barát – Így osztotta le a párt az Európa Kollégiumot a sajátjai között” címmel mutatja be az operettek világát idéző összefonódást az Európa Kollégiumban, és mindenhol, ahol ezek hatalmat kapnak. Ez már szinte egy önparódia, amelyen nevetni lehetne (például a letiltott Tanyaszínházban), ha nem halnának bele például a kutyák. Meg az emberek.
Morzsi a nagy leleplező, nem halt meg hiába
Marad utánuk a fájdalom. De Morzsi nem halt meg hiába, mert felhívta a figyelmet arra az elképesztő állapotra, ami a Vajdaságban van, amit Orbán létrehozott. Ezt írta Morzsa kutyáról a gazdája: „10 éves volt, olyan, mint a mudi (itt pulinnak hívják), nagyon okos, vidám, szerény, szép, mozgékony, beszédes, ha szomorú voltam, megvigasztalt. Értelmesebb arca volt, mint az emberek többségének. Az összes VMSZ-es politikus, eszetlen támogatóik és haszonélvezőik, az Önök kedves Fidesze, az általuk birtokolt összes gazdagság nem ér annyit, mint a piszok a kicsi mancsán”.
Ez igaz, mi is így gondoljuk, pedig nem is ismertük a kutyát. Fogadja őszinte részvétünket Morzsi halála és fájdalmas elvesztése miatt.
