Egy kárpátaljai olvasónk levelet írt az oroszok által átadott hadifoglyokról szóló egyik cikkünk kapcsán, amelyben megfogalmazta az álláspontját a háborúval kapcsolatban is. A Bartus Lászlóval folytatott beszélgetés olyan fontos kérdéseket érint, amelyek másokat is érdekelhetnek, ezért érdemesnek tartottuk a levélváltást arra, hogy olvasóinkkal is megosszuk az eltérő álláspontokat. Az alábbiakban ezeket a leveleket olvashatják.
„Tisztelt Amerikai Népszava!
Az alábbi cikkükben: (https://nepszava.us/
Továbbá “Ha az ukrán katonák le akarnak szerelni és el akarják hagyni az országot, akkor azt saját hazájukban, Ukrajnában kell először intézni.”, ez igaz is és nem is egyben, és kifejtem, hogy miért nem igaz. Ha hazatérnének azok a hadköteles személyek, akik külföldön tartózkodnak, hogy leszereljenek, ezt nem tudnák sajnos megoldani, hisz hadiállapot van. A leszerelést csak az ukrán elnök (Volodimir Zelenszkij), toborzó irodák vezetői és azok az orvosok, melyek a toborzó irodán végeznek szolgálatot, tudják csak jóváhagyni. De hát persze, ki lenne az a hülye, aki hagyja hogy szabadon távozzon egy hadköteles a saját országából, úgy hogy közben háború dúl? Persze a korrupció országában egyes megyékben ez megfizethető különböző súlyú zöldhasú kötegekkel. De ezt egyes embereknek lehetetlen megfizetni hiába van joguk rá, hogy lemondják akár az állampolgárságukat.
Egy jó barátom édesapja a fronton szolgál jelenleg, előző esztendőben elküldték eltávra, az eltávot azzal töltötte, hogy kórházban volt és kezeltette magát gerincsérvre (olyan gerincsérve van, amivel szolgálatot nem lehet végezni, de ezt természetesen figyelmen kívül hagyják ilyenkor). A felszerelést maguknak kell vásárolni, beleértve a golyóálló mellényt, sisakot, cipőt. Élelmet alig kapnak. Megmondták nekik addig nem fürödhetnek míg ha a mellette álló tiszt nem érzi azt, hogy büdös. Embertelenül bánnak velük a fronton, és a kiképző központokban is. Erről persze nem tud a nagyvilág. Ha valamiben kérdésük lenne ezen az email címen elérnek. Köszönöm!
Üdvözlettel: egy Kárpátaljai lakos!”
„Kedves Levélíró,
„Tisztelt Bartus László főszerkesztő úr,
igen ez az oroszok miatt van, meeert… Ukrajna behozott több olyan törvényt, mivel az emberi jogokat sérti (kisebbségi törvények). Szóval azért védjük a “hazánkat”, mert ukrajna által behozott törvények a kisebbséget úgymond semmibe nézik és el akarják őket tiporni, Oroszország pedig kiállt a kisebbsége mellett és ellenük harcoljunk? (Persze akkor most Magyarországnak is hadat kéne üzenni? Természetesen nem, ezt meg lehet oldani békés körülmények között is, amit Oroszországnak is meg kelletett volna.) Nem, nem tisztességes egy olyan háborúban meghalni, ami nem a miénk. Hiába itt élünk, ez nem a mi háborúnk.
Hogy Orbán nem a 11 ember életéért aggódott ezt már csakis ő tudja. De most, ha logikusan belegondolunk ebbe az esetbe, akkor: az oroszok elfogják azt a 11 embert, megkérdezik, hogy kik ők, ők elmondják, hogy magyarok, magyar kisebbség, ők nem akarják ezt a háborút, kényszerrel sorozták be őket, próbálják bizonyítani, ez a jobbik esetben sikerül is, az oroszok felveszik a kapcsolatot a külüggyel, segítenek nekik Magyarországra utazni. Röviden ez az egész fogolykiadatás, ennek a 11 szerencsétlen embernek volt a legjobb, akiket kényszerrel soroztak be. Hiszen ha önkéntesek lennének, már Ukrajnában tartózkodnának és nem kértek volna menekültstátuszt.
Aztat én nem tudom pontosan, hogy Orbánt érdeklik-e a tömeggyilkosságok, de az én belátásom szerint, igen is érdeklik. Hiszen nem a semmiért tagadja meg azokat a fegyverszállítmányokat, melyek Magyarországon keresztül jutnának ide, és nem küldene segélyeket sem Ukrajnának. Ő nem az oroszok mellett áll, hanem a mihamarabbi béke mellett.
A kérdésére a válaszok:
Elsőre is itt Kárpátalján olyan gondolatmenet nincsen, hogy Orbán ezt a háborút kihasználva vissza akarja szerezni Kárpátalját. Ez teljes mértékben hülyeség.
Másodszor pedig, hogyha Orbán segítené az ukránokat fegyverekkel, meg úgy mindennel, amit a jelenlegi elnökünk nem kér, hanem pofátlanul követel, jobb lenne-e a sorsunk és az ukránok változtatnának valamin? Semmin, ugyanúgy menne minden tovább. Persze ez nem 100%, csak reálisan gondolkodom.
Ha a későbbiekben további kérdéseik lennének szívesen megválaszolom.
Tisztelettel: egy Kárpátaljai lakos!”
„Tisztelt Névtelen Ukrajnai Olvasó,
