Egy politikai csatatér története, ahol a demokrácia áll szemben az autoriter hatalommal.
A felszínen a konfliktus a bevándorlásról szól. A mélyben azonban Kalifornia és Donald Trump háborúja az amerikai demokrácia egyik legsúlyosabb belső küzdelmét rejti. Az Egyesült Államok legnépesebb, leggazdagabb és politikailag leginkább demokrata állama az új autoriter nacionalizmus frontvonalába került, és nem először.
Kalifornia 55 elektori szavazattal rendelkezik az elnökválasztáson, ez több mint bármely más államé. Évtizedek óta megbízhatóan demokrata bázis, és ez bosszantja a republikánusokat. Trump már 2016-ban „csalást” kiáltott Kalifornia miatt, azt állítva, hogy milliók szavaztak illegálisan, ami természetesen teljesen megalapozatlan volt. De a vádaskodás nemcsak retorikai eszköz volt: figyelmeztetésként szolgált, hogy Trump nem tűri az ellenállást. Kalifornia pedig nem engedelmeskedett.
A témát neves vendégekkel dolgozta fel az American Community Media, amelyen részt vett Rob Bonta, Kalifornia főügyésze, Antonio Villaraigosa, Los Angeles korábbi polgármestere, Jeannette Zanipatin, a Koalíció az Emberi Bevándorlók Jogaiért (CHIRLA) politikai és érdekképviseleti igazgatója és Henry Brady, a politikatudomány és közpolitika professzora a Kaliforniai Egyetemen, Berkeley-ben.
Trump első elnöksége idején szinte állandósult a konfliktus Kalifornia és a szövetségi kormány között. Az állam progresszív menedékhely-politikájával szemben Trump szigorú, elrettentésen alapuló bevándorlási rendszert vezetett be. A Fehér Ház utasítására szövetségi ügynökök razziákat hajtottak végre Los Angeles, San Diego és más nagyvárosok latin-amerikai közösségeiben. A cél az volt, hogy példát statuáljanak, de Kalifornia nem hátrált meg: jogi úton próbálta akadályozni az ICE (Immigration and Customs Enforcement) akcióit, és több város nyilvánosan bejelentette, hogy nem hajlandók együttműködni a kitoloncolásokban.
A helyzet 2025-ben új szintre emelkedett. A Trump-adminisztráció a határvédelmi válságra hivatkozva bevetette a Nemzeti Gárdát, majd demonstratív jelleggel a tengerészgyalogság egységeit is Kalifornia határainál. A művelet célja hivatalosan az volt, hogy megakadályozzák az illegális határátlépéseket, de politikai üzenete egyértelmű volt: Trump erőt mutatott azokkal szemben, akik nyíltan szembemennek vele. Ez nem egyszerű határőrizet volt, hanem erődemonstráció egy politikai riválissal szemben.
A válasz sem maradt el. Kalifornia kormányzója határozottan elítélte a katonai jelenlétet, és az állami szervek több helyen akadályozták a szövetségi akciók végrehajtását. Az ügy országos figyelmet kapott, és tüntetések sorozata vette kezdetét. A legnagyobb demonstrációra Los Angelesben került sor: ez lett az Egyesült Államok történetének legnagyobb egynapos tömegtüntetése, amelyen több mint egymillió ember vonult utcára a bevándorlók jogaiért, Kalifornia függetlenségéért és Trump autoriter törekvései ellen.
Ez politikai háború a demokrata fellegvár ellen.
Donald Trump és Kalifornia között már az első elnöki ciklusa óta nyílt háború dúl. A 40 milliós állam az amerikai progresszív politika fellegvára: védelmezi a bevándorlókat, kiterjeszti az egészségügyi ellátást, küzd a klímaváltozás ellen és támogatja a szociális programokat. Mindez szembemegy Trump szélsőjobboldali nacionalista irányvonalával. A konfliktus nemcsak eszmei: Kalifornia 55 elektorával a legnagyobb demokrata szavazati blokk az elnökválasztáson, amit Trump célpontnak tekint.
A robbanáspont: Los Angeles és az ICE-razziák.
2025 júniusában Trump újabb frontot nyitott: Los Angelesben példátlan méretű bevándorlásellenes razziák kezdődtek az ICE (bevándorlási és vámhivatal) vezetésével. Több száz ember letartóztatása, a családok szétválasztása és az erőszakos utcai fellépés szikraként lobbantotta lángra a helyi közösségeket. A tiltakozások tömeges zavargásokba torkolltak: tömegek zárták le az autópályákat, utcai barikádokat emeltek, és pirotechnikai eszközöket vetettek be a rendőrök ellen. Az események során több mint 575 embert tartóztattak le, és milliós károk keletkeztek.
Trump katonai válasza: Nemzeti Gárda és tengerészgyalogság Kaliforniában. A zavargásokra Trump példátlan katonai választ adott. A Posse Comitatus-törvényt megkerülve a kaliforniai Nemzeti Gárdát szövetségi irányítás alá helyezte, és több ezer katonát, köztük 700 tengerészgyalogost vezényelt Los Angeles utcáira. A cél – Trump szerint – a „rend helyreállítása” és a „szélsőségesek” visszaszorítása volt. Kritikusai szerint azonban ez színtiszta politikai demonstráció és erőfitogtatás volt, egyben alkotmányos túlkapás.
Kalifornia ellenáll: az jogi és politikai küzdelem. Gavin Newsom kormányzó és Rob Bonta főügyész bírósági úton támadták meg Trump döntését. Szerintük a katonai jelenlét nemcsak az állami szuverenitást sérti, hanem veszélyezteti a demokráciát is. A Kalifornia és Trump közötti konfliktus így egyszerre zajlik az utcán, a bíróságokon és a politikai színpadon. Bár egy szövetségi fellebbviteli bíróság ideiglenesen jóváhagyta a katonák jelenlétét, a vita valószínűleg a Legfelsőbb Bíróságig jut majd.
A bevándorló közösségek – különösen a latinók – nap mint nap érzik a harc következményeit. Huntington Park polgármestere, egykori tengerészgyalogos, „állami terrorként” jellemezte az ICE razziáit. Sokakban rettegés uralkodott el: nem mernek orvoshoz menni, nem viszik iskolába a gyerekeket, nem jelennek meg közintézményekben. A katonai jelenlét még a tűzvédelmi kapacitásokat is csökkentette: Kalifornia kénytelen volt több száz nemzeti gárdistát visszahívni, hogy a közelgő tűzvészszezonban bevethetőek legyenek.
A valódi tét: az amerikai demokrácia jövője, amely részben Kalifornia és Trump küzdelmében dől el. A Trump–Kalifornia konfliktus jóval túlmutat a bevándorláson. Ez egy próba: meddig terjedhet a szövetségi hatalom? Kényszeríthet-e egy elnök egy szövetségi államot engedelmességre katonai eszközökkel? És vajon meg tudja-e védeni magát egy állam a központi kormány autoriter törekvéseivel szemben?
Ez a konfliktus nemcsak Los Angeles utcáin zajlik, hanem Amerika jövőjéről szól. Trump katonai fellépése, politikai bosszúhadjárata és jogi kényszerítése példátlan kihívást jelent az amerikai szövetségi rendszerre. Kalifornia pedig – minden belső ellentmondása ellenére – ma a demokrácia egyik legfontosabb védőbástyája az Egyesült Államokban.
Ezért Trump és Kalifornia összecsapása nem csupán bevándorlási kérdés. Az ellentét mélyén két egymással szemben álló világkép feszül: egy nyitott, multikulturális, környezettudatos és szociálisan érzékeny állam víziója, valamint egy konzervatív, zárt, nacionalista Amerika képe. Kalifornia a zöldenergiába fektet, Trump a fosszilis ipart támogatja. Kalifornia egészségügyi ellátást kiterjeszt, Trump azt megnyirbálja. Kalifornia támogatja az LMBTQ-jogokat, Trump adminisztrációja támadja azokat.
A republikánus stratégiák régóta célkeresztbe vették Kaliforniát. A Pete Wilson-féle 187-es javaslat 1994-ben megpróbálta elvenni a bevándorlók jogát az egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz, de az intézkedés bumeránghatású volt: a latino közösségek aktivizálódtak, a választási részvételük megnőtt, és a republikánusok hosszú időre elvesztették az államot. Ez a történelmi tapasztalat most is élénken él Kaliforniában.
Ma Kalifornia az amerikai ellenállás szimbóluma lett. A demokratikus intézmények védelmezője, amely nem hajlandó engedni az autoriter nyomásnak. Ugyanakkor kiszolgáltatott, hiszen Trump ismét elnök, és szövetségi hatáskörökkel rendelkezik, míg az állam csak a saját területén tud érvényt szerezni a törvényeinek.
A háború tehát folytatódik. A tét nemcsak Kalifornia jövője, hanem az Egyesült Államok alkotmányos berendezkedésének sorsa is. Vajon meg lehet-e védeni a helyi demokráciát egy központi hatalommal szemben, ha az maga is megsérti a demokratikus normákat? Vajon elegendő-e az ellenállás, ha az ország élén egy olyan ember áll, aki erőből akar kormányozni?
Kalifornia ma az első számú laboratóriuma annak, hogyan lehet demokratikusan, jogállami eszközökkel ellenállni egy autoriter politikai vezetőnek. A világ figyeli, és a történelem ítélni fog.
