Karácsonyi ajándék – Részletek a Fesz lesz című könyvből IV. Mivel félemlítik meg az embereket?

Közzétéve December 23, 2020, 4:38 pm
232 mins

A karácsony közeledtével részleteket közlünk naponta a Fesz lesz című könyvből. Ezúttal azt mutatjuk be, hogy Németh Sándor milyen hazugsággal félemlíti meg az embereket, mivel tartja fogságban őket. Holnap a hamis és az igaz evangéliumról lesz szó, ami egyben illeszkedik a karácsony üzenetéhez is. Kísérje figyelemmel a sorozatunkat, és ajándékozza meg saját magát, ismerőseit, rokonait és barátait a Fesz lesz című könyvvel.

A könyv beszerezhető a Book24.hu oldalán, a Filologosz könyvesboltban vagy a Láng Tékában, keresse az Álomgyár könyvesboltokban.

 

Szellemi transzferencia

Készült egy rövid videó Paula White evangéliumi prédikátornőről, aki Trump szerint „kívül-belül szép”. Nagyjából annyira, mint Trump arannyal és rézzel befújt műanyag szobrai. Mint már említettem, Paula White Trump fehér házi „spirituális tanácsadója”, aki Atlantic City szállodai szobáiban adott Trumpnak bibliaórákat, mielőtt 3,5 millió dollárért meg nem vásárolt egy lakást a Trump Towerben (amelynek Trump a legfelső szintjén lakik New Yorkban), hogy kéznél legyen, ha Trump hirtelen egy bibliaórát szeretne. Paula White a videón a következő állításokat tette: „Bárhová megyek, ott Isten uralkodik. Amikor a Fehér Ház földjén járok, Isten jár a Fehér Ház földjén. Minden jogom és felhatalmazásom megvan arra, hogy a Fehér Házat szent földdé nyilvánítsam, mert én álltam azon a földön, és ahol én állok, az a föld szent.”

Ezt a nőt kellene a sivatagba vinni, ahol nem terem semmi. Csak odaáll, és Éden lesz belőle. Csak a saját hazájában nem próféta ő sem, mert két férj már elvált tőle, annak ellenére, hogy ahol állt a konyhában, az a föld is szent volt. Mózes állt egyszer szent földön, ami nem tőle volt szent, hanem az égő csipkebokorban megjelent Istentől, és le kellett vennie a saruját. Mózes még az arcát is elrejtette. Ma ott tartunk, hogy Paula White miatt szent a föld, amelyre a lába lép, és Isten rejti el az orcáját előle. Csak azt nem értem, miért nem szent az egész ország, a város, vagy a bolygó, amelyen Paula White áll? Miért kell ilyen szűk területre korlátozni a hatását? Ahová ő megy, ott Isten uralkodik. El lehet még választani a kettőt egymástól? Engem ő inkább a samáriai asszonyra emlékeztet, aki arról kezdett el vitatkozni Jézussal, hol kell imádni az Atyát, melyik föld szent, ahol beszélgettek: Jákób forrása, vagy Jeruzsálem? Jézus egyrészt megmondta neki, hogy eddig öt férje volt, ezért ne teologizáljon túl sokat, mert nem annyira hiteles. Másrészt a Messiás megváltása után a helyszín, a föld, az anyagi világ, a tárgyak nem számítanak, mert „szellemben és igazságban” kell imádni az Atyát. A föld, az anyag, az ember nem közvetítő. Isten az ember szívébe költözik. A Szentlélek által jön létre szellemi közösség, az igazságot pedig Isten adja hozzá ingyen, kegyelemből, hit által. A kettő adja a „szellemben és igazságban” való imádást. A Szentlélek temploma az ember teste, de nem minden szent, amivel a teste kapcsolatba kerül. A Fehér Ház nem szent attól, hogy Trump bibliatanítója áttrappol rajta. A hívők azonban elhiszik ezt, és csodálattal tekintenek ezekre az emberekre és a hazugságaikra. Nem mernek ellentmondani azoknak, akik azt állítják magukról, hogy Isten eszközei, közvetítői és különleges személyiségei. De a Bibliához ennek semmi köze nincs.

Azt hirdetik magukról az evangéliumi mozgalom „szolgálati ajándékai”, hogy ők Isten közvetítői. Istent vezetik le mindenhol, mint a villámhárító drótja. Még jó, hogy vannak. Isten mindenhol jelenlévő, aki a hívő szívébe költözött, és vele van, amerre jár, de nem egészen úgy, ahogy ezek az emberek azt képzelik, és magyarázzák. Mintha ők a zsebükben hordanák az Istent, mintha ők lennének az Isten. Mintha tőlük lenne szent a föld. Ezért képzelik, hogy bármit megtehetnek: ha bármit gondolnak és tesznek, az Istentől van. Mindenki engedelmességgel tartozik nekik. Olyanok, mint az elektromos vezetők, amelyek viszik az áramot, ők közvetítik Istent az emberhez. Ha ők nincsenek, az olyan, mint az elektromos zárlat. A „szolgálati ajándék” Németh Sándor teóriájában maga is a „szellemi transzferencia” eszköze. Tárgy, amely közvetíti Istent.

Jézus ruhája szegélyétől valóban meggyógyultak a betegek, de elfelejtik, hogy azok az emberek hittek. Nem a ruha gyógyította meg őket. Jézus azt mondta a vérfolyásos asszonynak, miután az megérintette a ruhája szegélyét, hogy „a te hited megtartott téged”. Sokan hozzáértek Jézus ruhájához, de az gyógyult meg, aki hitt. Hit által került kapcsolatba Istennel, nem a fizikai érintéstől. Hit nélkül ez nem megy. Aki nem hisz a jóga mögötti teológiában, az a lábnyújtástól nem lesz démonikus. Nem a ruha hordozta Istent, hanem Isten a ruhát. Nem a tárgy, az anyag közvetítette Istent. A szellemi kapcsolat a lényeg, nem pedig a fizikai érintés. A kérdés az, minek nyitja meg magát az ember. Ahogy démonok sem terjednek a tárgyak megérintésétől. Pál még a bálványtemplomokban való evést is csak azért kifogásolta, hogy mást ne botránkoztassanak meg. Turistaként bárki bemehet egy bálványtemplomba, semmi baja nem lesz tőle. A hitesek nem mernek még egy katolikus templomba sem bemenni, gyerekeik nem tanulhatnak a görög mitológiáról, mert attól félnek, hogy démonizálódnak. A kapcsolat az ember szívében, szellemi szinten jön létre. Vannak helyzetek és esetek, amikor Isten használt tárgyakat és eszközöket, de ezeket nem lehet általánosítani. A Vörös-tenger sem nyílik szét mindig, ha arra mennek a zsidók, vagy ha Mózest utánozza valaki. Voltam én Németh Sándorral és a gyülekezet pásztoraival a Vörös-tenger partján. De nem nyílt szét. Pajor sem járt a vízen, hanem jetskivel repesztett rajta. Neki volt rá pénze.

Az Ószövetségben az Isten Szelleme nem költözött az ember szívébe és nem belülről vezette. A prófétákra „rászállt”. Az újszövetség a Szentlélek korszaka. Isten megigazítja az embert és az Isten Szelleme betölti, belülről vezeti, tanítja, szellemi kapcsolatba hozza Istennel. Nem a tárgyak és az emberek közvetítenek. Közvetlen kapcsolat jön létre. A Szentléleknek vannak ajándékai, karizmái, de nem a Szentlelket használja az ember, hanem az embert használja a Szentlélek. Nem válik senki a kenet forrásává, nem vezeti Istent minden személyes tárgya, mint a villanyáramot. Ahogy démonokat sem közvetít minden tárgy, amihez hozzáér egy bűnös ember. A meg nem tért rokonok ajándékait nem kell kidobni. A nagymama szeretettel sütött kalácsa sem ördögi, legfeljebb kevés benne a mák. Azt érdemes szóvá tenni.

De Németh Sándor egész transzferencia elméletet épített fel arra, hogy a tárgyak közvetítik a démonokat és közvetítik Istent, Isten jelenlétét, a „kenetet” is. Erre épült a nevetős, ugatós, brekegős „új hullám”, amikor a nevetés, az ugrálás, a brekegés átragadt az egyik emberről a másikra, a Szentlélek „friss kenetének” tulajdonítva mindezt. Volt egy fickó, akit úgy hívtunk, „Félnyolcas”. Pontosan félnyolckor elkezdett villámsebesen szaladni. Órát lehetett igazítani hozzá. Az atlétikai szövetséget kellett volna értesíteni, olyan fantasztikus köröket futott. De csak addig, amíg nem szóltak neki, hogy ne fusson. Azóta az „új hullám” alábbhagyott: megbüdösödött a „friss kenet” vagy mégsem az volt? Akkor azt mondták, az „új hullám” Isten új korszakának kezdete. A Szentlélek nagyobb kiáradása jön és megtérnek tőle az emberek. Nem így lett, és leállították az „új hullám” extrém megnyilvánulásait. Pedig ezek érintésre, tárgyaktól működtek, a prédikátor a zakóját lengette, és eldőlt ötezer ember, majd hisztérikus nevetés rázta őket. Aztán vége lett. Ez mit jelent? Nincs szükség az új kenetre vagy nem a Szentlélek volt mögötte? Erre a kérdésre válaszolt már valaki?

A „transzferencia” az áldás és az átok forrása a legtöbb gyülekezeti tag életében. Babonásan félnek a tárgyaktól, mert közvetítik a démonokat, és hisznek abban is, hogy a tárgyakról árad rájuk a kenet. Csak meg kell érinteni, és betölti őket a Szentlélek. Ezért nem értem, hogy mi a baj Szent Antal szobrával a katolikus templomokban, mert az is ugyanezen az elven működik. De fordítva is igaz: a démonokat is közvetítik a tárgyak. Ám miért van az, hogy a katolikusoknál a tárgyak démonokat közvetítenek, a Hit Gyülekezetében pedig a Szentlelket? A bálványimádás azért nem jó válasz, mert a Hit Gyülekezetében Németh Sándor nagyobb bálvány, mint Szent Antal a katolikus egyházban. Nem kell ahhoz térdreesni és leborulni. Olvastam olyan gyülekezeti tagról, aki azért nem vett kígyóuborkát, mert Isten megátkozta a kígyót. Márpedig meg van írva, hogy „ne vigyél átkozott dolgot a házadba”. Ezért nem mernek találkozni emberekkel sem, mert a bennük levő démon rájuk mehet. A kellemetlen az, ha az illető a gyülekezeti tag édesanyja. Ha még átkozottnak is vélik az illetőt, mert kritizálja Németh Sándort, s akkor ugyebár átkozott (ha másért nem, akkor azért, mert ők átkozták meg), akkor az átoktól való félelem átviszi a gyülekezeti tagot az utca másik oldalára, nehogy a másik emberen lévő átok transzferálódjon. Ha valaki üzenetet kapott a Tallér-családtól, azt elkülönítették, mint egy leprást, amíg meg nem tisztult. Ne transzferálja a Tallér-szellemet. Megtérésem után kidobtam a lakásomból egy kézi csomózású drága pakisztáni szőnyeget, mert a bibliaórára járó testvérnők némelyike fallikus szimbólumokat vélt felfedezni rajta. Utólag azt gondolom, a paráznaság démonait kellett volna kiűzni belőlük, és megtartani a drága szőnyeget. Vagy még jobb lett volna férjhez adni őket, a démonokat pedig megtartani bennük, hadd örüljön a férjük. A Fesz van kézhezvétele tilos, démonizál. Egyszer bement egy hites Iványi Gábor főiskolájának könyvtárába, s a polcon levő Fesz van előtt elkezdte kötözni az ördögöt. Milyen kár, hogy nem voltak a könyvben démonok, hogy ráugrottak volna, mint a Skéva fiaira az ApCsel 19-ben.

Erről a kötözésről jut eszembe a történet, hogy Esztergomban fellépett egyszer egy akkoriban híres csodamágus, aki meghajlítgatta a kanalakat. Az esztergomi gyülekezet „erős férfi tagjai” összegyűltek, hogy imával megtörjék a mágus démonikus erejét, és ne sikerüljön a produkció. Az elmélet szerint a kanalak meghajlítása megakadályozza az emberek megtérését, mert démonikus kötelék alá kerülnek. Arra már nem emlékszem, volt-e valami elfogadható magyarázat arra, hogy a prédikált ige, az evangélium és a Szentlélek miért ne tudná ezeket a démonikus kötelékeket azonnal elvágni, mitől erősebbek Istennél a démonok. De elhittük, hogy Esztergom megmentése a tét. Mi vagyunk Isten erős katonái, akik megvédik a várost, és megkötözik a kanálhajlító démonokat. Jutka néni pincéje volt a kijelölt bázis, ahonnan megsemmisítő csapást kellett mérnünk az ellenségre. Jutka néni fantasztikus ember volt, etette, itatta a gyülekezetet, a háza olyan volt, mint egy klubház. Értett mindenki nyelvén. Akiket némileg túlpásztoroltak a szuperszellemi kekuzók, azokat rendszerint ő hozta helyre a józanságával és a minden értelmet felülhaladó szeretetével. Jutka mama, ahogy a többiek hívták (pedig nem volt öreg), takaros özvegyasszony volt, aki ügyesen gazdálkodott. A pincéje sem porosodott, hanem szépen rendben volt tartva, és tele volt hordóval, a hordók pedig borral. Idevonult az imakommandónk, hogy a bűvész műsorát az ima erejével rombadöntse. Mi elhittük Németh Sándornak, hogy a bűvészeket a démonok teszik sikeressé, nem a trükkök. Ezért jól megátkoztuk szerencsétlen embert és a műsorát is. Már jó ideje saraboltuk a démonokat, amikor a társaság egyetlen normális tagja, Varga János barátom, meg nem szólalt: „kiszáradtam”.

A kommandó tagja volt Jutka néni állandóan vidám Laci nevű fia is, akinek a jószívéről mindent elmond az, hogy azonnal a legjobb bort tartalmazó hordóhoz lépett. Varga Jánosban a nyílt esze, a becsületes jelleme és egyenes szíve mellett azt szerettem, hogy nem volt sem képmutató, sem vallásos. Örömmel fogadta a felajánlott segítséget a végszükség idején, hiszen a pincéből nem tudtunk volna felmenni vízért, mert azt légmentesen lezártuk, hogy a szomszédok ne hallják az imakommandót. Ezt mindenki belátta, hogy nincs más: a megfáradt harcosok kénytelenek Jutka néni borával enyhíteni a szomjukat. Az átkozódás különösen kiszárítja a torkot, ezért nem is volt elég egyetlen pohár. Szó szót követett, az erős karok lankadni kezdtek. János pedig megadta a felmentést a további harc alól: „Ha ezt a démont meg lehetett kötözni, akkor már biztos megkötöztük. Ha pedig eddig nem sikerült, akkor már ezután sem fog”. Ettől mindenki jókedvre derült. Megkérdeztük, hányféle bora van Jutka néninek, amit eddig méltatlanul rejtegetett az Úr erős harcosai elől. Még jó, hogy nem járt úgy, mint Anániás és Safira. Súlyos tények jöttek napvilágra a pincében: Jutka néninek legalább nyolcféle bora volt, különféle évjáratok. Erre nekiültünk. Ellenőriznünk kellett, hátha valami menyegzőben szükség lenne rá, mert a vizet egyelőre nem sikerült borrá változtatnunk, a kanálhajlító mágust pedig mégsem kérhettük meg erre.

A Hit Gyülekezetében eltöltött nyolc év legragyogóbb estéje kerekedett belőle, mert megoldódtak a nyelvek. A mindenki által elfojtott kérdések a maguk természetességével törtek elő. Istentiszteleten sem hallottam olyan remek igei magyarázatokat, amelyek percek alatt leplezték le a gyülekezet bibliaellenes gyakorlatát. Mindenkiről súlyos terhek hullottak le. Ennek a csodálatos estének egyetlen hiányossága az volt, hogy a végén nem állapodtunk meg abban, hogy az imacsoport egy emberként kilép ebből a megfélemlítő, korlátolt szektából. Akkor kellett volna kilépnünk. De a vallásos félelmek, az önáltatás, elodázta ezt a fontos döntést. Közben kinyílt a pince ajtaja felülről, mert megérkezett az a testvérnő, akinek jegye volt a mágus előadására, és boldog volt, hogy kémként jelen lehet, mert érdekelte a műsor. A hite neki volt legerősebb mindnyájunk közül, mert ő vállalta azt a kockázatot is, hogy bemegy a démonok közé, hogy lássa, hogyan hajlik a kanál. A lelkére kötöttük, hogy kizárólag Jézus vére alatt közlekedjen, és folyamatosan nyelveken imádkozzon.

Hozta a remek hírt, hogy a műsor utolsó harmadában összeomlott a produkció, mert nem sikerült valamilyen trükk. A kanál pedig elő sem került. Varga János barátom megtudakolta, mely órában esett a csoda, majd azt a figyelemreméltó megállapítást tette, hogy a démonok akkor kötöződtek meg, amikor mi már nem kötöztük őket, ezzel szemben a harmadik hordót nyittattuk fel. A szellemi harc új perspektívái nyíltak meg előttünk. Mielőtt feltántorogtunk volna a pincéből, még azt a három eshetőséget elemeztük erősen koncentrálva, hogy már előbb megkötöztük őket, és jókor hagytuk abba, vagy a borban levő szellemi erő és a kimondott igazság szabadította fel Esztergomot az ördög sötét uralma alól, esetleg nem is voltak démonok a műsorban. Ezért kár volt szegény embert ennyire megátkozni. Majd az esti megvilágosodásunk hatása alatt azt mondtuk, hogy Isten a tudatlanság idejét elnézi, másrészt ezt a szegény embert biztosan elfedezte. A nótázásban már nem vettem részt, de ilyen szabadnak és boldognak még nem láttam a Hit Gyülekezete tagjait. S ami különös, hogy nem a bor miatt. Lement valami rólunk, de csak egy időre, mert két nap múlva Németh Sándor tartott egy összejövetelt. Végignéztem az újra szigorú arcokon, és láttam, hogy a szellemi harc folytatódik. Az ördög azért nem segítette a bűvészt, mert átjött a pincébe.

A transzferenciába vetett hit helyreállt, mi pedig úgy éreztük magunkat utána, mint az elmeotthon lakói Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című filmjében, amikor McMurphy szerzett nekik egy szabadnapot. A szellemi harc a katolikus démonok felé fordult, amivel ma nagyon nagy bajban lennénk. Nemcsak azért, mert a Bibliában nehéz lenne találni egyetlen igét, ami ezeket alátámasztaná, hanem azért is, mert Németh Sándor ugyanúgy felszentel és megáld tárgyakat, mint a katolikus egyház. Most már csak az a kérdés, mi a különbség a katolikus felszentelés és a hitgyülis felszentelés között, ha mind a kettő ugyanarra a transzferenciás logikára épül? Ha a hites gyülekezeti tag tárgyakon keresztül áldást ad át, és a föld, amelyre a lába lép, szent föld, akkor a felcsúti stadion is áldott, mert egy katolikus pap felfüstölte, mint Orbán Viktor a kóser kolbászt, és szenteltvízzel is meghintette. Régen még bálványimádásnak mondták ezt a Hit Gyülekezetében, de Németh Sándor a Puskás Aréna megáldását már egy katolikus pappal együtt végezte. (Ennyit arról, hogyan fog majd az evangéliumi mozgalom a katolikusokkal összeborulni és velük együtt a „parázna asszony” része lenni.) De az igazi kérdés az, hogy akkor most a Puskás Aréna áldott vagy átkozott egy hites számára? Mert a katolikus áldástól átkozott lett, de ha Németh Sándor transzferálta a „kenetet”, és szent föld lett a lelátó, mert a lába érintette, akkor mi lett a katolicizmus okozta átokkal? Kioltja egyik a másikat? A stadion lett áldott vagy Németh Sándor lett átkozott? Melyik transzferencia működött? Miért nem ugyanaz a szellem áll a katolikus felszentelés és Németh Sándor felszentelése mögött? Adhat-e ugyanaz a forrás édest és keserűt, áldást és átkot? Felszentelte Isten is a Puskást, meg az ördög is? Németh Sándor is az ördögöt osztotta meg, vagy a római katolikus pap lett befogadva a mennyek országába? Súlyos kérdések.

Mi viszi a kenetet? Minden? Bármi? Németh Sándor belefújt a mikrofonba, és eldőlt a fél csarnok. De ők tudták, hogy el kell dőlni. Ha ezt a Vásárcsarnokban is megcsinálja a piacon sétáló kofákkal, akkor azt mondanám, hogy tud valamit. Vannak szellemi igazságok, de ezeket profanizálni talán mégsem kellene úgy, ahogy Németh Sándor tette. Jézus valóban gyúrt egyszer a nyálából sarat, azzal gyógyította meg a vak embert. Ez egy teremtő csoda volt, ahogy Isten teremtette az embert. De ez talán nem azonos azzal, amikor Németh Sándor közönségesen leköpdöste az embereit, akik elvágódtak és vonaglottak ettől, mert így töltötte be őket a Szentlélek. Németh Sándor köpése közvetítette Istent. Még jó, hogy le nem vizelte őket. Az is közvetítette volna a kenetet? Biztos, hogy Isten le akarja köpetni az embereket? Nem az ördög akarja megalázni őket? A hamisítás és az utánzás ugyanaz? Ha Jézus egyszer, csak egyszer, sarat gyúrt a nyálával, akkor Németh Sándor köpdösése is bibliai? Illés palástja azonos lenne a karizmatikus zakók suhogtatásával? Hajlamosak lennénk elhinni, ahogy egy ideig el is hittük, mert istenfélő ember mindent elhisz, nehogy Isten ellen lázadó legyen. Főleg, nehogy véletlenül a Szentlelket káromolja, mert arra nincs bűnbocsánat. De ha a „transzferencia” komédiába fordul, ha babonás lesz, megkérdőjeleződik a hitele. A szellemi dolgok hamisítása lejáratja az igazit és okkult varázslásba fullad. Kiderül, hogy maguk a „szolgálati ajándékok” is hamisítványok.

A Disneyland okkult, a Barbie baba parázna, a Lottó csoki nem fogyasztható, mert szerencsejáték-démonok vannak benne. Viszont a Hit feliratú keksz kenet alatt van és áldást hordoz. Aki azt eszi, a felirat miatt betölti a Szentlélek. Nem számít, hogy a „Hit” keksz nem magyar gyártmány, és a „Hit” felirat nem azt jelenti, amit magyarul. Attól még viszi a kenetet. A démonokat csupán egyetlen dolog nem képes transzferálni Németh Sándornál: a pénz. Pénzt bárkitől el lehet fogadni, és származhat bármilyen forrásból, az nem transzferálja a démonokat. De ha valaki nem biztos magában, fizesse be Németh Sándornak bátran, mert az ő keze úgy megtisztítja és megszenteli a lopott pénzt, mint Paula White szent lába a Fehér Ház földjét. Van gyakorlata benne.

Vannak egyedi esetek. Isten használ embereket és tárgyakat. De soha nem úgy, hogy azt bárki bármikor megismételhetné. A pünkösdi-karizmatikus mozgalom transzferencia elmélete kapcsán a legjobb esetben is a materializmus jut az ember eszébe: ha a szellemeket tárgyak közvetítik, és anyag a hordozójuk, akkor materialisták a hirdetőik. Rosszabb esetben a varázslás, a mágia és a babona, mert ott közvetít szellemi erőt egy tárgy. Az átkokat különösen. Tegyük hozzá, Németh Sándor szerint a magamfajta firkásznak az az áldás, ha megátkozzák. Keveredik itt a szellem és a matéria, az áldás és az átok. Németh Sándor különösen szeret híres emberek temetésén megjelenni. Ám neki feltámasztani kellene a halottakat, nem elbúcsúztatni, ha igaz, amit a transzferenciáról mond. Ha minden másra igaz, miért nem támaszt fel halottakat? Pajor miért egy víz alá süllyesztett platón jár a vízen? Valamiért a halottak mindig csak Afrikában támadnak fel, ahol óriási hagyományai vannak a mágiának és a varázslásnak, és nem akarnak egyetlen híres evangélistát sem úgy elengedni, hogy ne legyen sikerélménye, ne történjen valami csoda: nehogy csalódott legyen ő, és főleg az a százezer ember, akit odatrombitáltak. Ezért lehet látni olyan feltámasztásokat is a videókon, ahol a halottnak a lepedő alatt már előbb mozgott a keze, mint ahogy a karizmatikus prédikátor feltámasztotta volna. Ennyire szent a Fehér Ház Paula White lépései nyomán is.

A Szentlélek miért bukfencet csináltat az emberrel, ha meg is gyógyíthatná? Ha meg lehet neki parancsolni, hogy bukfenceztessen valakit, akkor azt miért nem lehet megparancsolni neki, hogy gyógyítsa meg a lebénult tolókocsis embert? Istennek mi fontosabb? S mi könnyebb, azt mondani, hogy megbocsátattak a te bűneid, vagy azt, hogy kelj fel és járj? Istennek nem mindegy? Valahogy ezekre a parancsokra nem hallgat a Szentlélek. Igen, Isten betölti az alázatos szívű hívő embert Szentlélekkel, aki átadja magát neki, de itt nem ez történik. Ebben az esetben felfuvalkodott emberek nyilvánítanak szentté bármit, mert tőlük minden szent lesz. Attól lesz szent valami, hogy ők ott vannak. Az ő személyük fontos, ami teljesen ellentétben áll a Bibliával. Akik valóban Isten emberei voltak, azok sohasem hirdették ezt így magukról. Nem keltettek olyan hatást, hogy minden tőlük függ, tőlük áldott és szent valami. Nekik joguk és hatalmuk van mindenre. Eszközük az Isten. De ezt elhitetik a hívőkkel, akik így tekintenek rájuk. Ez a hamis tekintély nehezedik a hívőre. Ezek az emberek ezzel a hamis tekintéllyel parancsolnak, kárhoztatnak, vádolnak, átkoznak embereket, s még „lelkésznek” nevezik magukat. Ha valóban Isten emberei lennének, arról lehetne felismerni őket, hogy nem tesznek ilyet. Hogyan fér meg a kenet, a csoda, a Szentlélek a rágalmazással, kárhoztatással, hamisítással? Hol van az alázat azokban, akik az Isten kenetével és ajándékaival dicsekednek? Aki „kürtöltet” maga előtt, az mindig hamisítvány. Pál apostol halottat is feltámasztott, de magát nem tudta meggyógyítani. Nem az öntelt, felfuvalkodott akarnokság irányítja az Istent, és semmi nem automatikus. A Szentlélek nem szotyola, amit meccsen osztogatnak.

Jobb esetben a karizmatikus prédikátorok azt tanítják, hogy ez nemcsak rájuk igaz, hanem minden hívőre. Vagy mindenkire, vagy senkire. Nincs különbség. A hívő valóban hordoz valamit Isten dicsőségéből. A Biblia szerint ők a „föld sói”. De azért a Fehér Ház földje nem tőlük lesz szent, hanem Istentől, ha szent lesz. Trump nem lesz szent attól, ha húsz hazug tévéprédikátor ráteszi a kezét, vagy Paula White a „bibliaórán” a hasára áll. Ahhoz belül kellene megváltoznia. Van áldás, vannak bibliai igazságok, van hit, de vannak hamisítások is. Amit az evangéliumi karizmatikus mozgalom egy jelentős része tesz, az vajon micsoda? Elhiszem, hogy Péter apostol árnyékától meggyógyultak a betegek. Paula White esetében hajlamos vagyok a transzferenciát úgy elhinni, hogy megbetegszenek tőle.

Valahogy nem lehet megfeledkezni a piszkos anyagiakról sem, ami körülveszi ezeket az embereket, amit ők Isten áldásának tulajdonítanak. Isten igazi emberei soha nem voltak gazdagok. A prófétákat soha nem palotákban kellett keresni. Jézust nem egy villából vitték keresztre feszíteni. Szó szerint igaz volt sokszor, hogy nem volt hová lehajtsa a fejét. Ábrahám nem volt szegény, de egy pásztor volt. A karizmatikus prédikátorok viszont királyi gazdagságban élnek. Kísért bennünket a gondolat, hogy akik ugyanezt a pénzszerzési szisztémát nem „Jézus vérére” építik, hanem mással kereskednek (nem azzal házalnak, hogy „szent a föld, ahol állnak”), azoknak az „áldás” ugyanígy működik, meggazdagodnak. A technika működik. Egy mosóporos direktmarketing összejövetel ugyanolyan, mint egy karizmatikus istentisztelet. Ugyanúgy tesznek bizonyságot ők is, mint Jézus követői, hogyan változtatta meg az életüket a mosóporeladás. A főnökök ott is meggazdagszanak. Akik a piramis alján gályáznak, csórók maradnak. A hamis ígéretek a hiszékeny embereket nem teszik gazdaggá, sem itt, sem ott. A lottón nagyobb az esélyük, mert ott kihúzhatják a számaikat. De itt, ahol ők csak adnak, az „ajándékok” pedig csak kapnak, közgazdaságilag abszolút kizárt, hogy előbbrejussanak. Aki mégis, annak van egy jó munkahelye, vállalkozása, ügyes ember, aki enélkül is megélne. A pénze annyival kevesebb, amennyivel a „szolgálati ajándékot” gazdagítja. Isten nem bankautomata, akit adásra lehet kényszeríteni azzal, hogy a szegény emberek a gazdag embereknek (a prédikátoraiknak) adják a pénzüket. Ezt egyszerűen csak ellopják tőlük. Ha Isten munkájára kellene a pénzük, akkor nem a prédikátorok palotáiba épülne be, és nem a pásztoruk bankszámláin landolna számolatlanul a jövedelmük.

A kétszer elvált prédikátornőnek van egy magánrepülője, egy 2,6 millió dolláros háza, és egyebek mellett a 3,5 millió dolláros lakása a Trump toronyházban. De lehet, hogy ez utóbbit Trumptól kapta, aki az elitprostitúcióban jól ismert személyiség, és még soha nem mondták róla, hogy kicsinyes lett volna a csinos nőkkel. Paula White ráadásul nem is szexuális szolgáltatásaiért élvezi Trump bizalmát, mint a hírhedt Stormy Daniels pornószínésznő, hanem a páratlanul értékes bibliaóráiért, amelyeket egy ugyanolyan szállodai szobában tartott, mint ahol Trump Stormy Danielssel töltötte a gyorsan futó időt. Paula White a Fehér Ház tanácsadójaként veszi át a honoráriumát. Már több millió dollárt költött el plasztikai műtétekre, mert egy bibliaoktató adjon magára. Ő is a Németh Sándor által hirdetett „bővölködés evangéliumát” tanítja, amelynek lényege, hogy ha minél több pénzt adsz a „szolgálati ajándéknak”, annál sikeresebb és gazdagabb leszel. Ha nem adsz, akkor átok alá kerülsz. Tönkremész és elszegényedsz. A hölgy szintén „szolgálati ajándék”, „tekintély”, aki szentté nyilvánít bármilyen földet, amit a lába ér. Ahol ő jár, ott az Isten jár. Aki neki ellentmond, szintén Istennek mond ellent, akárcsak a Hit Gyülekezetében. Az, aki neki pénzt ad, az Istennek adja a pénzét, költse ő bármire. A hívő azt hiszi, hogy jól jár, mert a búcsúcédulához hasonlóan megvásárolja Isten jóindulatát és áldását. Isten nem azért áldja meg, mert hisz, hanem azért, mert Paula White-nak fizet az újabb magánrepülőgépre. Németh Sándornak egy még nagyobb házra, a szomszédban levő tízedik telek felvásárlására. Paula White az említett videón azt prédikálta: „most elengedem az angyalokat és a Szent Szellemet”. Ez a nő „elengedi” az angyalokat és az Isten Szellemét (a Szentlelket), mint egy kutyát, amit pórázon tart. Hatalma van hozzá, „szolgálati ajándék”. Isten választotta ki erre. Már az anyja méhében vagy még előbb. Nem olyan ember, mint más. Előjogai vannak. Az embernek olyan érzése támad, hogy Aladdin nagyobb tiszteletet mutatott a Dzsinnek, mint ezek Istennek. Ha Aladdin a Dzsinnel így bánna, nem jönne elő a lámpából. De nekik engedelmeskedik a Szentlélek. Isten rájuk ruházta a hatalmát, amivel azt csinálnak, amit akarnak.

Nem szeretnénk prózainak látszani ilyen szakrális elhívás kapcsán, de vélünk némi kapcsolatot felfedezni például a Paula White ellen indult volt szenátusi vizsgálat és a Trump isteni kiválasztásáról szóló prédikációi között. 2007-ben a szenátus pénzügyi bizottsága „adományokkal való visszaélés” címén indított vizsgálatot, amelyben azt kifogásolta, hogy a hívőktől áldás és átok ígéretével kicsalt adományokat White kisasszony nem a szolgálatra, hanem saját céljaira költötte. Ez azt jelenti, hogy a hívők adományait nem lehet luxusra költeni, és a pásztorok nem használhatják fel azokat saját céljaikra, mert az lopás. A hölgy megszólalásig ugyanazzal indokolta a magára és a luxusára költött milliókat, mint Németh Sándor. A börtönt megúszta, de azt nem árt tudni, hogy ez egy jogállamban lopásnak minősül. Paula White végtelenül hálás lehet Istennek, hogy Donald Trumpot választotta amerikai elnöknek, és a nemes cél érdekében felhasználta ehhez másik fontos emberét, Putyint is, mert amíg Trump az elnök, ilyen szenátusi vizsgálat Paula White és milliárdos tévéprédikátor társai ellen nem lesz. Ahogy Németh Sándornak sem kell tartania az adóhivataltól, amíg Orbán Viktor stadionjait szenteli, és amíg azt állítja, hogy Orbán a keresztény értékeket védi.

Az evangéliumi keresztény mozgalom ún. „sikere” és az amerikai jogállamra gyakorolt hatása jól érzékelhető abból, hogy az a nőszemély, akit súlyos anyagi visszaélések miatt börtönre kellett volna ítélni, a hívek szavazataival elnöki székbe juttatta Trumpot, akinek az elnöki beiktatásán az imát már ő mondta. Az evangéliumi mozgalom így rombolja le a világot. Előtte az Isten emberének nyilvánították Trumpot, nem utolsósorban annak alapján, amit Paula White állított róla, hogy megtért és istenfélő ember. Ezt ő tudja, megtapasztalta. Ezzel egy időben Trump hallgatási pénzt fizetett Stormy Daniels pornószínésznőnek. Paula White és társai közben megfenyegették a hívők százmilliós táborát, hogy aki Trumpnak ellentmond, „Istennek mond ellent”. Mintha Trump is egy „szolgálati ajándék” lenne. A pünkösdi-karizmatikusok a velük együttműködő korrupt politikusokra is kiterjesztették az isteni tekintélyt, az „Isten embere” státuszt. Már Orbán Viktor is Isten kiválasztottja a Hit Gyülekezete tagjainak szemében. Egy amerikai keresztény ismerősünk mesélte, hogy a szavazás után hazament és lezuhanyozott, olyan szennyesnek érezte magát. De azért ő is Trumpra szavazott, mert a „keresztény értékek” mellett kellett szavaznia, amelyeket nem a liberális demokraták képviseltek, akik Jézus konkolyról és búzáról szóló példabeszédével összhangban egyenlő jogot adnak az erkölcsre és az erkölcstelenségre, hanem a melegházasságot és az abortuszt elítélő Trump, aki Stormy Danielssel és Paula White-tal védi az erkölcsöket. A keresztények elfogadják a hazugságokat, otthon lezuhanyoznak, majd azt gondolják, ezzel mindent elintéztek. Közben fasiszta szörnyetegeket szabadítanak a világra, hogy az őket anyagilag kifosztó prédikátorok megússzák a börtönt. Ennek csúcsa az lesz, amikor megszavazzák az Antikrisztust. Az antiliberális propagandával az ő útját készítik elő. Miközben keresztényként gyűlöletet szítanak.

Paula White a videón azt mondta: ha ő nemet mondana Trumpnak, az olyan lenne, mintha Istennek mondana nemet. S ő ezt soha nem tenné meg. (Nem is mondott nemet Trump egyetlen kérésére sem.) Ennek logikája az, mint azt White előadta, hogy Isten állít királyokat, és Isten dönt királyokat. Aki Isten tervének ellenáll, Istennek áll ellen. Csakhogy a logika itt billen egyet, mint éles kanyarban a felcsúti kisvasút, mert az evangéliumi prédikátorok előbb tudják, kit választott Isten, mint ahogy az isteni kiválasztást az eredmény bizonyította volna. Maguk az evangéliumi fundamentalista hívek választják meg az Istennel való fenyegetés hatására a pásztorok által kiválasztott politikusokat, így válik önbeteljesítő jóslattá a hamis prófécia. Németh Sándor ugyanezt a technikát alkalmazza, azzal a különbséggel, hogy nála legtöbbször nem igazolódik be a prófécia, mert a Hit Gyülekezete tagjai nincsenek annyian, mint az amerikaiak, hogy eldöntsék a választásokat. Nem elég a kopogtatócédulákat összegyűjteni, néhány millió szavazatra is szükség lenne. Az pedig nincs, hiába a Szomorú Vasárnap, hiába az ATV. Németh Sándor nem tudja az akaratát rákényszeríteni mindenkire. Csak azokra, akik elhiszik, hogy ő az „Isten embere”, ő a nagy „szolgálati ajándék”, aki transzferálja a kenetet. Nélküle mi lenne?

„Ha Trumpot nem támogatod, akkor Istennek mondasz ellent. Ha nem szavazol Orbánra, ha nem gyűjtöd neki a kopogtató-cédulákat, Isten akarata ellen teszel” – ez a világ fasizálásának háttere. Így választják meg az evangéliumi pünkösdi-karizmatikusok a katolikusokkal az Antikrisztust. Ha nem küldesz 3500 dollárt, 35 ezer dollárt, 100 ezer dollárt, mondja Paula White, vagy amennyi pénzed van, meghalnak az álmaid, a terveid, az elhívásodnak vége. Isten haragja sújt le rád. Mindennek hátterében az áll, hogy ne kelljen félni Isten tolvajainak, hogy jön az IRS, az adóhatóság, a demokrata többségű szenátus, mert elengedi Paula White az angyalokat, a Szent Szellemet, hogy lerombolja a „démonikus” erőket: a pénzügyi ellenőrzést, az elszámolást, a törvényességet.

„Minden nyelvet, ami Trump elnökkel szembeszáll, kárhoztatok” – imádkozta Paula White. Melyik hívő akarja, hogy egy „szolgálati ajándék” kárhoztassa (magyarul: megátkozza)? Feketemágiával fenyegetik meg azokat, akik bírálni merik a politikai vezetőt, aki menlevelet ad nekik a hívek fölötti uralkodáshoz és kirablásukhoz. Megható, szép bejegyzésben köszönte meg Trumpnak Paula White a vallásszabadságot, amely még soha nem volt ilyen mértékű. Így lesz az Antikrisztussal is, amikor a neoprotestáns evangéliumi mozgalom a „közös értékek” mellett ökumenizál a katolikus egyházzal. Ez vezet el a világ végéhez, nem a meleg mozgalom. Németh Sándor már együtt szentel stadiont a katolikus egyház papjával. Igaz, a katolikus papot még levágják, kiretusálják az ünnepi fotóról, amikor a Hit Gyülekezete vezető lelkésze megáldja a bálványt, Orbán Viktor stadionját. De majd kikopnak a régi SZDSZ-es hitesek és felváltják őket az új tizedfizetők, akik már beleszülettek a „fideszes korszakba”.

Akkor talán megvalósul az a szép terv is, hogy hatalmas keresztet állítanak a Hit Parkban, hogy minden repülőről lássák az utasok: „keresztény országba” jöttek, amelynek „keresztény” vezetője van. Kettő is: egy szellemi és egy világi. Nem csupán Orbán Viktor, hanem Németh Sándor is, aki megszentel mindent. Árad róla a kenet, a köpésében is a Szentlélek van, és ahol ő áll, szent az a föld. A transzferencia közvetíti a kenetet, képviseli Istent, rajta keresztül lehet Istenhez menni. De aki nem hozott magával készpénzt, annak a biztonság kedvéért beszereltek a Hit Parkba egy bankautomatát. Ha meghallja a prédikációban, hogy Istent lopja meg, aki nem fizeti be Németh Sándornak a jövedelme tíz százalékát, és azon felül is nem adakozik, ki tudjon rohanni, és le tudja venni a pénzt. Hogy áldott legyen. Akárcsak az a föld, amelyre Paula White, Németh Sándor és a többi evangéliumi „ajándék” lába lép.

Úgy is mondhatnánk, tapos.

 

A hamis tekintély

Elérkeztünk Németh Sándor visszaéléseinek lényegéhez. Németh Sándor szerint minden hívőnek „tekintély alatt kell lenni”. A „tekintély” az a személy, akinek engedelmeskedni kell. Ez a „tekintély” azonban nem Isten, hanem egy ember, ő maga. A tekintélyét azonban Istentől származtatja, ezért annak elutasítása Isten elutasításával egyenlő. Mint ő maga mondja: „Isten emberei nemcsak emberek. Ha velük konfliktusba kerülsz, nem emberrel kerülsz konfliktusba, hanem az Istennel.” Ez a hamis állítás a problémák gyökere. Ez viszi a hívőket a szellemi rabságba. Ez helyezi rájuk a láncokat, amelyektől nem tudnak megszabadulni. Hiába jönnek ki a Hit Gyülekezetéből, egész életükben szenvednek. Nem tudják azt, hogy ennek oka a „tekintélyről” szóló tanítás. Fizikailag távoznak, de nem tudnak szellemileg szabaddá válni, mert a hamis „tekintély” megmarad felettük. Ki akar konfliktusba kerülni Istennel? Németh Sándor elutasítása pedig ezzel egyenlő. Néha nem is tudatosul, csak egy irracionális félelem uralja az embert, s a probléma oka az, hogy a hívő nem tud a hamis tekintély alól kijönni. Ez addig tart, amíg a megkötözött ember nem tudja, hogy ez a tekintély hamis, ellentétes a Bibliával. A félelem azonban meggátolja ebben. Pedig mennyire egyértelmű.

Németh Sándor ezzel azt állítja, hogy akkor sem kerülhetsz konfliktusba „Isten emberével”, ha igazad van. Az ő személye nemcsak sérthetetlen, kikezdhetetlen, hanem olyan természetfölötti védelmet élvez, amely független attól, kinek van igaza. Ha ő ügynöknek nevez, Isten akkor is mellette áll, ha soha nem voltál ügynök. Ez azonban azt jelentené, hogy az Isten személyválogató, és az igazság másodlagos, mert a személy fontos, nem az igazság. Ez teljesen bibliaellenes. Ha Németh Sándor állításával szemben a valóság az, hogy Isten az igazságot védi meg, és nem a személyt, akkor semmi különbség nincs „Isten embere” és más emberek között. De Németh Sándor nem ezt mondja.  Szerinte Isten olyan tekintéllyel ruházta fel őt, amelynek nem lehet ellentmondani. Aki ezt mégis megteszi, annak Isten büntetésével kell számolnia. Ilyen hatalmat még a világ egyetlen diktátora sem tulajdonított magának. Aki ezt elhiszi magáról, joggal feltételezi, hogy bármit megtehet, és a világot ő irányítja. Mindenkinek ehhez kell tartania magát: aki jó viszonyban akar lenni az Istennel, annak Németh Sándorral kell jóban lennie. Ez nem túlzás, a Hit Gyülekezete tagjai ezt el is hiszik. Pedig ilyet csak Jézus Krisztus mondott magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam”. De Jézus nemcsak ember, hanem Isten is. Németh Sándor azonban nem Isten. De azzá teszi magát. Ő az út, amely Istenhez vezet. Senki nem mehet az Atyához, hanem csak ő általa. Hivatalosan ezt nem mondják, de mégis így van. Az alábbiakból ez egyértelműen kiderül.

Már az is hamis állítás, hogy minden hívőnek emberi tekintély alatt kell lennie. Ilyen ige nincs a Bibliában. Nincs ilyen emberi hatalmi hierarchia. Az emberi „tekintély” emberi uralmat jelent. De az emberi uralom elválaszt Istentől. Senki nem állhat Isten és az ember közé. Isten a hívőkkel közvetlen kapcsolatban akar lenni, nem Németh Sándoron keresztül. Nem tart igényt arra, hogy Németh tolmácsolja az ő akaratát. Isten személyesen akar minden ember életében jelen lenni. Nem Németh Sándornak kell változást előidéznie bárki életében. Ezt Isten szeretné megtenni a saját módszereivel, a saját kedves szellemével. Nem kell ebbe Németh Sándornak a cowboykalapjával és az ezerdolláros krokodilbőr csizmájával beletrappolnia. Isten egész üdvterve arra irányult, hogy az emberrel bensőséges, meghitt közösségben legyen. Nem rendelt erre közvetítőnek senkit. Isten ismeri minden ember személyét, a személyiségét, a szívét, és ő tud minden emberrel úgy bánni, hogy azzal ne sértse meg a személyiségét. A Szentlélek a mennyben is maradhatott volna, ha Isten ezt Németh Sándorra akarná bízni. A farizeusoknak Jézus azt mondta, adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és adjátok meg Istennek, ami az Istené. A megváltott ember Istené, nem Németh Sándoré. Ezt nem győzzük hangsúlyozni.

Akit a „tekintélye” alá kényszerít, azt ellopja Istentől, s szellemi fogságba viszi. Aki nem szabadul meg ettől a fogságtól, annak rámegy az egész élete. Élete a láthatatlanul jelenlévő Németh Sándorral való tusakodással telik. Az igazság harcol benne a hazugsággal szemben, de nem tudja legyőzni, mert a hazugság mögött olyan „tekintély” áll, amelytől fél. Nem mer ellentmondani. Érzi az ember, hogy illegális uralom alatt van, de nem tudja levetni magáról. Amíg a lelkében harcol, nem szabad tőle. A legtöbben el sem jutnak a belső harcig. Fel sem ismerik a baj okát, csak állandó „nyomás” alatt vannak. Egy megfélemlítő, sötét erő nehezedik rájuk. Aki ezt nem élte át, az nem tudja, miről beszélek. De akik megjárták a Hit Gyülekezetét, pontosan tudják, miről van szó. Azok is, akik más szektákból szabadulnak. Mindenki hasonlót él át. Az ok az, hogy valaki Isten helyébe helyezte magát, és ezt ő elfogadta. Az élete pedig nem változik meg addig, amíg ezen nem változtat. A szabadulás kulcsa a hamis „tekintély” alóli felszabadulás. Meg kell érteni, hogy Németh Sándor nem az, akinek mondja magát. Isten nem adott neki jogot arra, hogy a helyébe lépjen. Isten nem megbünteti, hanem megjutalmazza azt, aki lerázza őt magáról.

Ezen a szellemi elnyomáson nem segít a pszichológus, a lelkigondozás, a tanácsadás, csak a „hamis tekintélytől” való szabadulás. Ez a szabadság kulcsa. Ne legyenek tenéked idegen isteneid. Ez erről (is) szól. Ez az első parancsolat ahhoz, hogy szabad légy. Csak az Istent imádd, és szabad leszel. Annál is inkább, mert a hamis tekintéllyel való varázslás tudatos manipuláció. Németh Sándor tudja, ki fölött van tekintélye. Tisztában van azzal, hogy amíg valaki fölött tekintélye van, az nem szabadul tőle, ő uralkodik fölötte. Ez szándékos visszaélés, elnyomás, megfélemlítés, bántalmazás. Amíg az ő hamis tekintélye megmarad, nem számít az idő és a távolság. A pszichikai uralom, a szellemi kötelék megmarad. Ezek azok az ördögi láncok, amelyek megkötözik a hívőket.

Ez nemcsak emberi, lelki uralom, mert attól könnyen lehet szabadulni. Mivel a hivatkozás szellemi, Istenre irányul, és Istentől veszi el a hatalmat, a kötelék is szellemi, ördögi. Ezért csak az Ige, és a „szellemi kijelentés” által lehet megszabadulni tőle. Meg kell érteni a Szentírás alapján, hogy Németh Sándor meghamisítja a Bibliát a tekintélyről szóló tanításával. A cél az, hogy akarata alá kényszerítse a hívőket. Amit ő tesz, azt démonok teszik, nem a Szentlélek. A Szentlélek nem kötöz meg és nem kényszerít. A kereszténység és a mágia közötti különbség az, hogy a keresztény Istenre bíz mindent. A kereszténység attitűdje az, hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd. A mágia alapja az, amikor valakiben erős a vágy arra, hogy befolyásolja az embereket és az eseményeket. Németh Sándor élete semmi másról nem szól, mint az akaratáról, hogy kontrollja alá helyezze a világot, uralma alatt tartsa az embereket, irányítsa az eseményeket. Ez a vágy nem Istentől van. Aki imában nem kér, hanem a maga akaratát akarja természetfölötti erővel érvényre juttatni, az mágiát folytat, varázsol.

Németh Sándor természetfölötti eszközöket vesz igénybe ehhez, a tevékenysége démonikus, ördögi. Mindezt kiegészíti evilági titkosszolgálati módszerekkel. Titokban, a nyilvánosság elől rejtve, törvénytelen tevékenységet folytat. Erről szól az imakommandó szellemi szinten, s erről szól a kopogtatócédula-gyűjtés, az autók lefújása, a hamis ügynökvád, a lejáratás, az illegális pártpolitizálás materiális szinten. Ehhez kell egy tökéletesen engedelmes, harci szellemű, paramilitáris szervezet, amelyet ő irányít. Ez a Hit Gyülekezete. Ehhez kell az abszolút „tekintély”, a megfélemlítés, amely Isten tekintélyét kölcsönzi neki, hogy uralma alatt tartsa a hívőket, akikkel bármit megtehet. Németh Sándor Istennek képzeli magát: halált küld oda, ahová akar, démonokat utasít, küld az emberekre. A Szentlélek ezt nem teszi. A Szentlélek nem ad át embereket a Sátánnak úgy, ahogy azt Németh Sándor teszi. Természetfölötti erőt csak mágusok mozgósítanak, hogy hatást gyakoroljanak az eseményekre, amelyeket racionális értelemben és természetes módon nem befolyásolhatnának. Ez mágia.

A mágia ógörög eredetű szó (μαγεία) jelentése: „varázslás”. Bibliai kifejezéssel élve, „szellemi Jézabel”. Az Isten tekintélyével való visszaélés, természetfölötti erők mozgósítása természetes viszonyok és emberek életének befolyásolására, varázslás. Keresztény ember Istent kéri, aki vagy megcselekszi, vagy nem. De Németh Sándor varázsló, aki mágiát folytat, amikor természetfölötti erővel akar embereket és eseményeket az akarata alá kényszeríteni. Ez azonban csak addig működik, amíg valaki a hamis tekintélyt elfogadja és fél tőle. A hamis tekintély kötözi meg az embert. Az a hiedelem, hogy Németh Sándor „Isten embere”, és amikor „varázsol”, Isten áll mögötte. Aki ezt nem utasítja el, az nem képes megszabadulni tőle. Ugyanez a helyzet, ha valaki bármilyen illegális tekintély elnyomása alatt sínylődik. Ha megérti azt, hogy a másik embernek ehhez nincs joga, akkor felszabadul. De az önként átadott jog felhatalmazást ad a hamis tekintélynek az ember lelkébe való bejárásra. Ezt a jogot kell megvonni.

Németh Sándor is tisztában van azzal, hogy természetfölötti erőt használ, hogy embereket az uralma alá hajtson és eseményeket befolyásoljon, de azt képzeli, hogy neki ehhez joga van, hogy erre őt Isten felhatalmazta. Németh azt képzeli, hogy ez a legitim „szellemi harc” része, amikor ő az ördög és a démonok ellen harcol. Ez azonban tévedés. Jézus nevében nem kényszerítheti rá az akaratát emberekre. Nem uralkodhat emberek fölött, és nem befolyásolhatja az akarata szerint a természetes világot, az eseményeket, mert erre nem kapott jogot és hatalmat. Ez a romlott emberi természet kívánsága. Ha ehhez szellemi erőket vesz igénybe, azok démonok lesznek, ördögi erők, nem a Szentlélek. Az ember legfeljebb kérhet Istentől, de nem léphet Isten helyébe, mert úgy jár, mint Lucifer. Németh Sándor eltévedt a szellemek és démonok világában. Ő azt hitte, amikor megismerte a karizmatikus mozgalmat, hogy Isten erejét használhatja a saját akarata megvalósítására. Az egész mozgalom is elment ebbe az irányba, a Szentlelket pattogtatják, küldözgetik, utasítgatják, mintha a kispajtásuk lenne. A politikába úgy avatkoznak bele, hogy Isten helyett eldöntik, mi történjen. Izrael ügyét, sorsát ők akarják befolyásolni, meghatározni, eldönteni. A próféciákat ők akarják testi módon betölteni. A próféciák nem arról szólnak, mit kell csinálnia az embernek, hanem arról, mit fog csinálni Isten. Nem az embernek kell ezeket megtennie, az időt meghatároznia. Hihetetlen a pusztítás, amit a szektásság és az infantilis bugrisság okoz. Ez a romlott, felfuvalkodott emberi természet, amely Németh Sándorból is vallási-szellemi diktátort, szellemi „varázslót” csinált.

Németh Sándor elég tájékozott a szellemi dolgokat, így a varázslást illetően is. Az Új Exodus 2001. áprilisi számában „Szellemi tekintély vagy varázslás” című írásában fejtette ki a témával kapcsolatos nézeteit. Ebben ő a hamis tekintélynek való ellenállást nevezte varázslásnak. Éppen ellenkezőleg, mint ahogyan az a valóságban van. De a cikkben ezt is írta: „a Sátántól egyetlen ember sem tud elszakadni, mert ez a gonosz lény az ember akaratát a humán potenciált felülhaladó, természetfölötti gonosz erővel tartja fogságában. Ebből a diabolikus állapotból Jézus Krisztusnak kellett megváltania mindannyiunkat”. Hihetünk Németh Sándornak ebben, mert ért hozzá. Pontosan tudja, hogy az emberekkel szemben természetfölötti erőt használ, és attól egyetlen ember sem képes saját erejéből megszabadulni. Csak ő azt az erőt, amit mozgat, a Szentléleknek hiszi. Egyes barátaim szerint még mindig naiv vagyok, amikor ezt feltételezem róla. De egy biztos: természetes erővel nem lehet megszabadulni ördögi láncoktól. Ez igaz arra az esetre is, amikor valakit hamis tekintéllyel kötöznek meg, amit Németh Sándor gyakorol.

Ehhez is az Ige szellemi ereje szükséges, hogy megszabaduljon tőle az ember. De aki az Ige által megérti, miért hamis ez a „tekintély”, az megszabadul, mert az igazság szabaddá teszi. Aki ezt félelemből elutasítja, az fogoly marad. Ennek oka az, hogy ez a pozíció Isten helye minden ember szívében. Németh Sándor ebbe a pozícióba helyezi magát, ezért szellemi uralom jön létre. Ezért nem lehet szabadulni tőle, mert ez szellemi kapcsolatot hoz létre, csak nem az Istennel. Az istenfélelem miatt a hívő nem meri magáról ezt a kontrollt levetni. Attól tart, hogy azzal Istent vetné le magáról. Istent nem akarja elutasítani, ezért nem tud szabadulni az ördögtől. Megcsalattatás áldozata. Németh Sándor tekintélyét az istenfélelem adja, ami észrevétlenül „Németh Sándor-félelemmé” alakul át. Ebben szellemi erők vannak, ami nem a Szentlélek. Németh Sándor hegyként tornyosul az ember fölé, ami bénító félelemmé transzformálódik. Az irracionális félelmet Németh Sándor pusztító akaratán kívül a mögötte érzett szellemi erők okozzák. De ez nem a Szentlélek. A Szentlélek nem félemlít meg. A hívő észrevétlenül kerül Isten uralma helyett egy ember (és a mögötte lévő szellemi erők) uralma alá. A nyugalom helyett a félelem őrködik a lelke fölött.

Most teszünk egy kitérőt, hogy a kezdő szabaduló is megértse a problémát. A félelem természetét kell megérteni. Szándékosan használok tudományos leírást, hogy a megkötözött ember megértse: nem Istentől van a félelme. A félelem nem jó dolog. A „tekintélyről” szóló tanítás lényege pedig a megfélemlítés. Németh Sándor szándékosan félelmet idéz elő. Félni kell a „tekintélytől”, nehogy kivívd a haragját, mert annak súlyos következményei lesznek. Isten sújt le rád. Amikor Németh Sándor fenyeget, hogy ha vele konfliktusba kerülsz, akkor Istennel kerülsz konfliktusba, akkor a megfélemlítést használja. De a megfélemlítés nem Isten eszköze. Amit ilyenkor mondanak, hogy egyeseket megrettentéssel is mentsetek meg, egészen mást jelent. Ez az engedelmesség Németh Sándornak szól. A Biblia szerint pedig a félelem rossz dolog. A Biblia azt írja, hogy Isten a szeretet. A teljes szeretet kiűzi a félelmet. A félelem a szeretet és Isten ellentéte. Aki megfélemlít, az eltávolít Istentől. A bűn és a kárhozat következménye volt a félelem. A félelem a halál része. Amikor Ádám bűnbe esett, elbújt Istentől, mert félni kezdett. Megismerte a félelmet. Aki fél, elveszíti a bizalmát Istenben. Aki megfélemlít, annak ez a célja. Ne az Istenben bízz, hanem benne. Ezzel köti magához az embereket, és lesz Isten helyett „isten” az életükben. A szeretet helyett a félelem irányítja ezeknek az embereknek az életét.

Ez az egyik bizonyítéka annak is, hogy Németh Sándor soha nem fogadta el a megváltást, mert a félelem nem szűnt meg az életében. A megfélemlítő ember a saját félelmét adja tovább. A félelem benne van, ami alól csak akkor szabadul fel, ha másokat is megfélemlít. Ebből fakad Németh Sándor és az egész Hit Gyülekezete sötét, kollektív paranoiája is. Őket mindig üldözik. Az öngyilkos szekták is emiatt jutottak el a halálig. Németh Sándor pedig kétféle félelemmel manipulálja az embereket: a bűntől, a kárhozattól, a pokoltól való félelemmel, és az „Isten emberétől”, a „tekintélytől” való félelemmel, ami mögött az Isten fenyegetése áll. Ez a megfélemlítés Istent mindkét esetben gonosznak mutatja, akitől rettegni kell. Miközben Isten elvette a bűntől, a kárhozattól való félelmet is örökre, és nem áll az emberi „tekintély” mögött sem az elnyomott emberekkel szemben. De a megfélemlítettek ezt nem tudják. A nyomást, amit átélnek, az ellenségnek tulajdonítják. Nem tudják, hogy a „nyomás” Németh Sándortól jön. Ezt felismertem már akkor is, amikor ott voltam. Ha Németh Sándornál jól állt a szénám, nem volt rajtam „nyomás”. De ha valamiért neheztelt, elviselhetetlen nyomás nehezedett rám. Pokol volt az élet. Valahogy az ördög az ő érzéseivel működött együtt. Ez hogyan lehetséges? Ha nem akarsz az ördögtől szenvedni, akkor Németh Sándor kedvében kell járni. Erről Nemes Pali is felvilágosított egyszer. Mint mondta, a gyülekezetben érezhető nyomás nem kívülről, nem az aktuális „ellenségtől”, hanem Németh Sándortól jön. Ami pedig a leginkább elviselhetetlen, az a „Németh-szellem”, hogy az ő frazeológiáját használjuk. Ezt pedig a hamis tekintéllyel nyomja rá az emberekre.

Tudni kell azt is, hogy a  megfélemlítés hasonló értelemben használatos, mint a terrorizálás, a zsarnokoskodás, az erőszakoskodás, az abúzus, a kegyetlenkedés, a megalázás. A bántalmazás egy fajtája. A tudományos definíciók szerint olyan viselkedést jelent, amellyel egy személy egy másik személy felett igyekszik a hatalmat megszerezni és/vagy megerősíteni. A megfélemlítés minden esetben a másik személy feletti hatalom, uralom megszerzésére irányul. Amikor Németh Sándor megfenyegeti a hívőket azzal, hogy aki vele konfliktusba kerül, az Istennel kerül konfliktusba, egyértelműen megfélemlít, uralmat akar szerezni a megfélemlített emberek fölött. Ez illegális belépés Isten és ember kapcsolatába. A megfélemlítés ismétlődő agresszív magatartás, amelynek célja a másik ember szándékos bántalmazása (mentális formában), hogy az elveszítse az önbizalmát, az önértékelését, az egyenlő státuszát. Az egyén olyan viselkedése, amellyel a más ember fölötti hatalomra tehet szert. Ez nemcsak a szellemi és lelki szabadság elvesztését jelenti, hanem lelki sérelmet is okoz, amit orvosok gyógyszerekkel kezelnek. Egészségkárosító hatása is van. Az ilyen bánásmód hatásai súlyosak, olykor végzetesek is lehetnek. Ez nem játék, hanem nagyon súlyos visszaélés.

Egyre több kutatási eredmény bizonyítja azt, hogy azokat az egyéneket, akik rendszeresen megalázó és megfélemlítő bánásmódnak vannak kitéve, nemcsak betegségek fenyegetik, de a lelki bántalmazások sok esetben öngyilkossághoz is vezetnek. Szoros kapcsolat áll fenn a megfélemlítés és az öngyilkosság között. Az öngyilkos a félelem elől menekül a halálba. Nem bírja elviselni a félelmet, ami rá nehezedik. Mások inkább a szektából menekülnek el, de poszttraumás tünetektől szenvednek. Nem tudják, hogy a hamis „tekintéllyel” való varázslás a betegségeik oka. Ebből származnak a megfélemlítés okozta lelki sérülések, más esetekben a pszichoszomatikus betegségek. A kutatások szerint a megfélemlítő emberek erősen autoriter természetűek, és erős igényük van arra, hogy másokat irányítsanak, mások fölötti uralomra, dominanciára tegyenek szert. Ez tehát a tudományos leírása Németh Sándor tevékenységének. A tudomány által vizsgált visszaéléseket pedig nem kellene azonosítani sem a Szentlélekkel, sem Isten embereivel. Már könyvtárnyi irodalom foglalkozik az egyházakban elkövetett abúzus témájával. A szerzők újjászületett keresztények, nem hitetlen ateisták. Németh Sándor a legkiválóbb szemléltetőeszköz. Olyan, mint az állatorvosi ló.

A megfélemlítés ördögi köréhez tartozik a megfélemlítő agresszivitása mellett az áldozat reakciója, amelyet mindketten a megadás és az alávetettség jelének tekintenek. Vannak, akiknek igényük van az elnyomásra. Az elnyomás alatt élő emberek nem mernek szabadokká válni. Mindenhol az elnyomót keresik. A kelet-európai társadalmak ezért nem képesek szabad polgári társadalmat építeni, mert Pavlov kutyájaként helyezik magukat alávetett pozícióba, ha felbukkan egy diktátor hajlamú szörnyeteg. A folyamat akkor kezdődik, ha mindkét elem jelen van. A megfélemlítő óvatosan kezd, az új emberekkel nem agresszív, mint azokkal, akiket már betört. Lépésről lépésre számolja fel az ellenállást, amíg annak alanya teljesen meg nem adja magát, alá nem rendelődik. Fontos ehhez a viszonyhoz, hogy legyen egy hazugság, amit az elnyomott elhisz. Például az, hogy az „Isten embere” uralkodhat rajta. Amikor már az Istennek való engedelmességnek hiszi az önkéntes alávetettséget, elveszítette a szabadságát. Innen már csak „lázadás” formájában menekülhet. Ha felmondja az engedelmességet, az alávetettséget, az lázadásnak minősül, mert már korábban elfogadta azt a „játékszabályt”, hogy az agresszor jogosan uralkodik felette.

A megfélemlítőtől való menekülési kísérlet szankciókat, üldözést és bosszút von maga után. Amíg a megfélemlítés feltételei mindkét oldalon jelen vannak, a körforgás fenntartja önmagát, és ez a folyamat akár évtizedekig is eltarthat. Legkönnyebben az első időkben lehet megszakítani a folyamatot, azonban ez bármely későbbi időpontban is megtörténhet, ha a megfélemlítés két alapelemének valamelyikét eltávolítjuk. Erre azonban nincs sok esély, mert a megfélemlítő nem adja fel a szándékát, a megfélemlített áldozat pedig egy idő után elveszíti az ellenállásra való képességét. Olyan mértékben zúzzák össze a személyiségét, hogy nincs ereje, bátorsága ellenállni. Ez különösen azokra veszélyes, akik nem tartanak szoros kapcsolatot a külvilággal, amely adna számukra kapaszkodót és másfajta referenciát. Németh Sándor ezért igyekszik elvágni az embereit a külvilágtól, a családjuktól, a barátaiktól és más tekintélyektől. Nem lehet más „tekintély”, csak ő. Ha valaki mást kiszimatol, azt azonnal rombolni kezdi.

A megfélemlített személy megtanul együttélni a helyzettel, és igyekszik jelezni, hogy önként alávetette magát a megfélemlítő ember uralmának, aki mellőzheti vele kapcsolatban az elviselhetetlen agresszivitást. Kimondatlan megegyezésen alapul az abúzus folytatása, és az áldozat a megfélemlítő agresszor legnagyobb védelmezője lesz. Ahogy Jézus mondta, a pogányok fejedelmei uralkodnak felettük, ők pedig jótevőiknek mondják azokat. Ez is egy szellemi törvény, mint a Stockholm-szindróma. Így kell tekinteni arra, amikor a Hit Gyülekezete tagjai hisztérikusan kelnek Németh Sándor védelmére. Ez egy patológiás tünet. Így kell viszonyulni hozzá. A megfélemlítő személynek elég jelzést adnia, a szemével jeleznie. Az áldozat, mint a Pavlov kutyája, engedelmesen reagál. Ez idomítás. Ha az áldozat a megfélemlítésre válaszul „legyőzött hozzáállást” tanúsít, és ha jelzi az önfeladást, a körforgás megállás nélkül folytatódik. Ha a személy az önbizalom tanújelét mutatja, és jelzi, hogy a megfélemlítő személy leigázási törekvése mostantól hatástalan, a konfliktus elkerülhetetlen. Ennek megoldása vagy a még nagyobb behódolás, és az eddiginél is szigorúbb terror elfogadása lesz, vagy a menekülés lehet. Ez a leírása Németh Sándornak és a „tekintélyről” szóló tanításának. Ezt ne keverjük össze Jézus Krisztussal és az ő egyházával. Ennek semmi köze nincs a Szentlélekhez. A folyamatot magam is tanúsíthatom, mert átéltem. A megfélemlítés és az idomítás tudományos leírása pontosan illik Németh Sándorra.

Amikor elmenekültem Németh Sándor megfélemlítése elől, a neuropszichiátriai szanatórium (ahol megbújtam) főorvosa azt mondta, hogy a diktátorok nem engednek el „élve” senkit. Addig üldözik a „lázadót”, amíg meg nem hal. Erre azért van szükség, hogy a maradók számára ne legyen alternatíva a menekülés. Ezért nagyon fontos, hogy minden sikeres menekülést kriminalizálni lehessen. A menekülőket a legrosszabb színben kell feltüntetni, hogy a maradók nehogy magukra ismerjenek bennük. Véletlenül se gondolják, hogy a „lázadók” a terror elől futottak el, ahogyan ők is szeretnének menekülni, hanem ügynökök voltak. Irigyek, frusztráltak, a „tekintély” pozíciójára vágytak, s a pénzét akarták. Kóré, Dátán, Abirám. Nem tudták elfogadni az Istentől rendelt „tekintélyt”, és Isten elüldözte őket. „Nem közülünk valók voltak.” Fel sem merül az, hogy ezek is juhok, akik elvileg nem veszhetnének el, ha ez Jézus Krisztus egyháza lenne. A pásztornak utánuk kellene mennie, de nem azért, hogy üldözze, rágalmazza, és hamis ügynökváddal zaklassa, hanem azért, hogy a karjaiban hozza vissza őket. Így lenne, ha Németh Sándor pásztor lenne és nem farkas. De az fel sem merül, hogy ezek az emberek Istenéi, Németh Sándor csak „legelteti” őket. Ő magát legelteti, ezek a juhok pedig az övéi, s aki nem veti alá magát a terrornak, azt kiselejtezi, és egy életen át üldözi. Itt ő határozza meg, kié lehet a „menny”.

Németh Sándor ellopja a hívőket Istentől. Ez a tekintély Istennek jár. Ezért ez a hamis tekintély adja Németh Sándor lelkének azt az erőt, amellyel uralkodik az emberek fölött. Istent játszik, és elhiszi, hogy Istenként viselkedhet. Az imádás mindig „dicsőséget” is termel. Az Istentől ellopott dicsőséget tévesztik össze némelyek a „karizmával”, a „kenettel”. Még evilági vezetőket és hírességeket is körülvesz egyfajta „dicsőség” (ahogy a Sátán Jézusnak is dicsőséget kínált a hatalommal együtt), ha csodálatot kapnak. Németh Sándor olyan imádásban részesül, amilyenhez fogható kevés van a földön. A „kenet” valami más. A hívő kenetet kap a Szenttől, méghozzá a Biblia megértéséhez. A „kenet” az Igével van összekapcsolva. A kérdés az, hogy milyen kenet van azon az emberen, aki semmibeveszi a Biblia tanítását, ha az érdekei úgy kívánják? A „kenetet” így kell megvizsgálni. Németh Sándor öntörvényű ember. Ezt bizonyítja, hogy az Igét minden további nélkül felülbírálja, úgy forgatja, ahogy neki megfelelő. Ez milyen kenet?

Láttuk ezt az imakommandó esetében is: nem számít, hogy Jézus azt mondta, áldjátok, akik titeket átkoznak, áldjátok az ellenségeiteket. Ő megátkozza, akiről azt hiszi, hogy az ellensége. Felülbírálja Jézust. Majd Jézus nevében teszi az ellenkezőjét annak, amit Jézus mondott. Németh Sándor nem adta át magát és az életét Istennek, hanem felhasználja Istent a maga céljai számára. Isten csak eszköz. Felhasználja az Igét, a tekintélyt, amire ő akarja. Úgy forgatja a Bibliát, ahogy az érdeke kívánja. Legtöbbször magáról prédikál, és a hallgatóság érti, hogy ő a hős Dávid, akit üldöznek. Megtartotta az óemberét, és ahhoz használja Istent. Az elnyomottak kínjukban még ezt is éltetik. Surjányi Csabának van egy frenetikus tanítása erről, miszerint „Németh Sándornak még az óemberét is jó anyagból gyúrták”. Ezzel már a legbetegebb Stockholm-szindrómásokon is túltesznek. Németh Sándor „új emberét” nem volt szerencsénk látni, mert olyan neki nincs, de az „óemberével” nemcsak gyerekeket lehet ijesztgetni, hanem felnőtteket is, méghozzá világos nappal. Ez nem túlzás. Ezzel az emberrel egy napot eltölteni, maga a pokol. Az volt a szerencse, hogy haza lehetett menni.

Mivel Isten helyébe lép az emberek életében, egy „istent” csak egy másik Isten képes legyőzni az emberek szívében. Ezért választani kell a Hit Gyülekezete jelenlegi és volt tagjainak kettejük között, mert a kettő nem fér meg egymással. Németh Sándor hamis tekintélyétől azért is szabadulni kell, mert amíg ő foglalja el a hívők szívét, nem marad hely az igazi Isten számára. Néha ezért tart sokáig, mire az emberek meghallanak bármit azon kívül, amit Németh Sándor mondott, és ezért kell idő, amíg Isten tud szólni hozzájuk, mert Németh Sándorral vannak megkötözve. Mindent hozzá mérnek. Ő a mérőzsinór, nem a Biblia. De Isten olyan türelmes, mint senki más. Tudja, hogy a szabadulónak időre, gyógyulásra van szüksége. Ő nem olyan, mint Németh Sándor.

A fejszét a fa gyökerére kell helyezni, mint mondtuk. A baj gyökere pedig a „tekintélyről” szóló hamis tanítás. Hogy stílszerűek legyünk, démonok vannak mögötte. Erősebbek, mint a jóga mögött. A keresztény szabadság alapfeltétele Németh Sándornak a tekintélyről és a „szolgálati ajándékról” szóló tanításainak bibliai vizsgálata. Aki megérti, hogy Németh Sándor tekintélyről szóló tanítása antikrisztusi, s aki képes szembenézni ezzel az alapvető ténnyel, annak van esélye megszabadulnia, szabad és boldog életet élnie. Az alábbiakban nem teszek mást, mint Németh Sándor erre vonatkozó hamis tanítását szembesítem a Bibliával.

Mielőtt ezt tenném, fontos lerombolni még egy hamis tekintélyt. Derek Prince nagy tekintélynek örvend a Hit Gyülekezete tagjai között, mivel ő korábban Németh Sándor mentora volt. Arról pedig kevesen tudnak, hogy később Derek Prince keményen megfeddte őt diktatórikus vezetése és lelki terrorja miatt. De Németh Sándor nagyon sok mindent tőle vett át és torzított el. Derek Prince érdeme, hogy a kereszténység alaptanításaival legalább mintát adott a Biblia szisztematikus tanulmányozására, mert a karizmatikus mozgalom allegorikus bibliamagyarázata maga a téboly. Ugyanakkor neki köszönhetők a démonokról, a „szellemi harcról”, az „átokról és az áldásról” szóló tanítások, amelyekből elmondhatatlan borzalmak származtak. Ezek egy részével szakított élete végére.

A hívők rettegnek mindentől, hogy átkot hoz az életükre. Babonás félelemmel dobálják ki a könyveket, a ruhákat, a lemezeket. Ha bármi rossz történik velük, keresik az átkot az életükben, miközben Jézus megváltotta őket minden átoktól. Ő átokká lett a kereszten, hogy a hívő Ábrahám áldásának örököse legyen. Hívő emberen nem fog az átok, mert Krisztusban van az élete elrejtve. Emlékszem, én is elpusztítottam a saját könyvtáramat. Egy testvérnő jött a lakásomba és kiselejtezte a könyveimet. Dosztojevszkijtől az Ördögök és a Bűn és bűnhődés már az elsők között repült, de a Karamazov testvérek és a Félkegyelmű sem menekült meg, pedig azok a messianizmusról szóltak. Ám a testvérnő ezeket, nem olvasta. Ezzel szemben élete a pszichiátria zárt osztályán végződött. Derek Prince és Németh Sándor tanítványa volt. Az is szerepet játszott a tragédiájában, hogy mindent megtett, de az édesapját nem tudta ima által meggyógyítani. Nem Derek Prince a felelős, de elültetett egy rossz magot, ami jó földbe hullott.

Derek Prince a „tekintélyről” szóló eretnekségek terjesztésében is nagy szerepet játszott. Egyik vezetője volt a Fort Lauderdale-ben, Floridában alapított szörnyű kezdeményezésnek, az úgynevezett „Tanítványság Mozgalomnak”, amelynek lényege az volt, hogy az egyház piramisként épül fel, vertikális parancsuralmi rendszerben, ahol mindenkinek van egy felettes pásztorlója, akinek a tanítvány köteles engedelmeskedni. Derek Prince, Bob Mumford és társaik „Keresztény Növekedés Szolgálatok” (Christian Growth Ministries) néven szervezetet is létrehoztak a mozgalom céljaira. A Tanítványság Mozgalom szürreális, ijesztő, fasiszta világot teremtett. Nem lehet elmondani azt a sok szörnyűséget, amit ez okozott. Még azt is parancsba adták egymásnak, ki milyen zoknit vehet fel. A mozgalom szélsőséges hajtása volt a „KEKU”, ami a „Kettős Klub” valamiféle rövidítése, aminek lényege az, hogy minden hívőnek volt egy társa. Az egyik a pásztorló, a másik a tanítvány. A kopasz újoncokat idéző szívatás keveredett itt a szektás butasággal. Éretlen, fel nem készült emberek oktatták és gyötörték egymást, és kontrollálták egymás életét. Leginkább a „A szomszéd nője mindig zöldebb” című amerikai filmvígjátékra emlékeztetve (Jack Lemmon és Walter Matthau), azzal a különbséggel, hogy ezen nem lehetett nevetni. A „tanítvány” nem mindig élte túl a kiképzést. Emberileg pedig csak ritkán.

Jellemző az is, hogy a páros irányítótagját „keku papának” szólították, mert apaszerepet játszott a „tanítvány” életében. A Hit Gyülekezete zsargonjában is használtuk a „kekuzás” kifejezést azokra az esetekre, amikor egy ember valaki más fölött kontrollt gyakorolt és „szívatta”. Ezt néha szórakozásból is megtették egymással az emberek, vagy csak kihasználták a frissebb megtérőket. Egri Pista például az első időkben szeretett engem elküldeni égőkért a boltba, de talán még gyufát is hozatott magának. Derek Prince, Bob Mumford és mások is elhatárolódtak később a saját mozgalmuktól és bocsánatot kértek érte. Talán meggyőző érvnek tűnik az is, hogy Németh Sándor új patrónusa, Pat Robertson is „varázslásnak” nevezte a Tanítványság Mozgalmat, és megszakított minden kapcsolatot Derek Prince és a floridai „ötök” elferdült mozgalmával. A Hit Gyülekezete működése mégis ennek az öröksége. Mindez ugyanis nem múlt el nyomtalanul. Ha nem is úgy, de a lényeg megmaradt. Németh Sándor ezt is a saját képére formálta. Nem kell olyan sok „tekintély”. Elég egy. Egy nagy „keku papa”, aki ő maga.

Németh Sándor már a kezdettől kiiktatta az összes hierarchikus lépcsőt, és csak egyetlen „keku papát” hagyott meg, önmagát. Így még jobb is volt. Másoktól megvonta a „tekintélyt”, és egyetlen „tekintélyt” tartott meg, a magáét. Németh Sándor „tekintélyről” szóló tanítása a tanítványság mozgalomból ered, amelyről tudni kell, hogy megtagadták saját alapítói is. Amit Németh Sándor működtet, arról Bob Mumford elismerte: az alávetettségről és az engedelmességről szóló tanítása eretnekség, amely iszonyú rombolást okozott. Felállított egy rendszert, ami által sok ember élete tönkrement a hamis tekintéllyel való visszaélés miatt. Családok bomlottak fel, amelyek soha nem álltak helyre. A menekülés sem volt könnyű. Egy ember így számolt be róla: „Mikor elmentem onnan, tudtam, hogy valami nem stimmel, de azt hittem, velem nincs rendben valami. Azt hittem, nekik van igazuk, olyannyira, hogy azt hittem, ha elhagyom őket, Istent hagyom el. De annyira elkeseredett voltam, hogy még azt a lépést is megtettem volna a menekvéshez. Úgy éreztem, az életemért futok.” Pedig ez Amerikában történt, ahol nagyobb az emberi szabadság és átláthatóbb egy gyülekezet működése.

A hitesek azt képzelik, hogy ők valami rendkívüli eset. Pedig ez a mozgalom a világ minden részén ugyanazt a következményt termelte ki: a távozók lázadók, árulók, ügynökök, akikkel szemben azért imádkoznak, hogy menjen tönkre az életük, veszítsenek el mindent, mert „elhagyták az Istentől kijelölt helyüket”, és lázadtak a „tekintély” ellen. Ha erre sem térnek vissza, üldözik és nyilvánosan megszégyenítik őket. Nincs ebben semmi különleges. Ez a szekták és a vallási diktatúrák sajátja. A Hit Gyülekezetében ugyanez zajlik. Itt is van „jégcsákány”, csak itt imakommandónak hívják. A fizikai emberölésig még nem jutottak el, de jó úton járnak, hogy egyszer elérjék ezt a szintet is, ez a rendszerből következik.

Külön érdekessége az ügynek, hogy az Új Exodusnál az volt az első munkám, hogy Görbicz Tamás felkérésére kellett a Tanítványság Mozgalom bukásáról és Bob Mumford bocsánatkéréséről egy cikket szerkesztenem. A legjobb tudásom szerint végeztem el a munkát, de a végeredményt nem lehetett közölni. Görbicz Tamás szerint „túlságosan egyoldalúra” sikerült megírnom a tekintéllyel való visszaélést. Pedig nagyon is jól megértettem, hogy miről van szó. Ám mint friss keresztény nem éreztem, hol vannak a „határok”. Amit megírtam, tudtomon kívül érintette a Hit Gyülekezete gyakorlatát, amiről Németh Sándor nem akart lemondani. Görbicz Tamás, mint az Új Exodus szerkesztője, jobban ismerte a „vonalat”, ahogy Pelikán elvtárs mondaná. Amit Németh Sándor másokban el akart ítélni, az maradhatott, ami Németh Sándor gyakorlatát mutatta be, repült. Nem lehetett a „tekintély” ellen lázadó cikket írni a hamis tekintélyről, éppen Németh Sándor újságjába. Ezt akkor még nem láttam át. A tudatlanságomat okoltam. Ezt nevezik a Hit Gyülekezetében „éretlen kereszténynek”. Egy „érett keresztény” ilyen hibát nem követhet el. Érett keresztény pontosan tudja, milyen pontokon kell meghamisítani a Bibliát, hogy ne ütközzön a „tekintéllyel” a tanítás. A cikket azért kellett megírni, hogy Németh Sándor magát tisztázza, és elhatárolja, de a saját „tekintélyét” megerősítse. Tamás már akkor is átlátott a szitán, én még nem. Németh Sándor nem a Tanítványság Mozgalommal akart szakítani, hanem azt akarta demonstrálni, hogy amit ő csinál, nem az. Nem akart megtérni.

Tagadhatja, de a Tanítványság Mozgalomban gyakorlat az, hogy a „tanítvány” minden fontos döntésébe beleszólt a „pásztorló”. Ház, autó, nagyobb dolog vásárlása, eladása, állás vagy iskolaváltás, a vakációk tervezése, másik városba való költözés (másik országba költözés szóba sem jöhetett, csak külön pásztori engedéllyel és felügyelettel, különben lázadásnak minősül). Nem kérdés, hogy a párválasztás, a gyereknevelés, a fegyelmezés, a szülőkkel való kapcsolattartás csak a pásztor „tekintélye” alatt lehetséges, ami praktikusan azt jelenti, hogy a pásztor megmondja, hogyan kell dönteni, mit kell csinálni. Ez totális kontroll a hívők fölött. Ez a Hit Gyülekezetében jelenleg is természetes, azt gondolják, ez maga az egyház. Nem is értik, mi ebben a baj. Pedig ez egyáltalán nem természetes, hanem teljesen abnormális. A pásztoroknak van kijelentésük arról, kit kell feleségül venni, nem a vőlegénynek. Csak nem ők élnek utána az illetővel. Válni viszont nem lehet. Arra hivatkozva sem, hogy a pásztornak volt a hölgyre „kijelentése”, nem a vőlegénynek.

Ez egy bibliaellenes, a Tanítványság Mozgalomból származó, totális visszaélés, ami az alapítók szerint is „varázslás”. Nemcsak hívőként, hanem emberként is infantilizál. Elveszítik az emberek az önállóságukat. Németh Sándor tudja ezt, de nem szakított vele. Neki ez kellett, ezt élvezte, és ragaszkodik hozzá. Ennek része a totális izoláció is, a hívők elszigetelése nemcsak a külvilágtól, de a tájékozódástól, az információtól is. Meghatározzák, mit olvashatsz, mit nem. A gondolataidat is irányítani akarják. Megmondják, milyen műsorból jönnek a démonok. Bizonyos dolgokat csak „érett keresztények” nézhetnek, a főnökök. Németh Sándor agymosott, uniformizált gondolkodású embereket, keresztény „tálibokat” nevel. Akinek szélesebb a látóköre, annak titkolnia kell, különben gyanússá válik. Különösen, ha a pásztora műveletlenebb, mint ő. Nyomás alá helyezik, kevély lázadónak bélyegzik. Ha nem elég szektás, akkor testi. Furcsa ellentmondás, hogy a karizmatikus mozgalom, amely a Szentlélek ajándékaival hirdeti magát, és a Szentlélek szerepét hangsúlyozza, a legkisebb helyet sem engedi a Szentlélek számára a hívők életében, hanem a mindenható vezető veszi át a Szentlélek helyét és szerepét. Ha bármilyen kérdés felmerül, mindent eldönt a varázsszó: „azt mondta a Sándor”. Ez a Szentlélek vezetése.

Ez nem az Istentől való függőség. Az emberek az egyik bilincset cserélik egy másikra. Az egyik függőséget váltják másikra. Érdemes lenne az evangéliumot hirdetni nekik. Jézus azért halt meg, hogy ettől szabadok legyenek.

 

A kárhoztatás fegyvere

Idézek egy levélből, mielőtt a Hit Gyülekezete tagjai elhinnék Németh Sándor hazugságát, hogy akik eljöttünk, a gonosz oldalán állunk, és az írásaim, a könyveim rombolóak. Ismerjék meg az igazságot. Íme, részlet a levélből: „Tisztelt Bartus László, bocsánat, hogy így ismeretlenül írok önnek, de mostanában olvastam önről újra, illetve olvastam egy önnel készült interjút. És elképesztő régi emlékek jöttek elő, amiket már régen eltemettem magamban. Én is jártam annak idején a Hit Gyülekezetébe, és a könyv, amit írt (Fesz van), életmentő volt, felnyitotta a szemem, természetesen kiléptem én is a gyülekezetből. De valóban nagyon nehéz volt utána ezt feldolgozni. Nekem kb. 20 év kellett, mire megértettem, hogy mi történt pontosan. És hát a mostani politikai helyzet nagyon hasonlít a Hit Gyülekezete működésére, és jönnek elő régi érzések, beidegződések. Hátborzongató. Szóval csak nagyon-nagyon köszönöm, hogy volt ereje, bátorsága megírni ezt, és most is olyan tisztán és érthetően beszél erről. Köszönöm, hogy segített, segít ezzel az embereknek.”

Ez az igazság, és ez a valóság. Így tekintsen magára az ember, és ne úgy, ahogy Németh Sándor azt beállítja. Nekünk, akik hátat fordítottunk Németh Sándor kiskirályságának, külön teher, hogy húsz év óta kell úgy éreznünk magunkat, mint gonosz embereknek. Húsz év óta magyarázkodunk, védjük magunkat, mert folyamatos kárhoztatás és vádlás alatt vagyunk, miközben egy vallási diktatúrát lepleztünk le, és egy hamis evangéliumot hirdető, képesítés nélküli állelkész politikai és anyagi üzelmeit ostorozzuk. Egyházi és állami kitüntetéseket kellene kapnunk érte, ha érdekelne bennünket az ilyen, és ha nem tudnánk, hogyan működik a világ. De azt tudjuk, hogy minden tekintetben a jó oldalon állunk, ebben ne legyen kétsége senkinek. Nagyon hasznos munkát végzünk, amikor a társadalom figyelmét felhívjuk egy súlyos visszaélésre, és segítünk azoknak az embereknek, akik az áldozatai ennek. Mégis nekünk kell magyarázkodnunk, mi vagyunk a „gonosz emberek”. Ki-ki válogathat magának a rágalmaik közül: ügynök, tolvaj, lázadó, eretnek, erkölcstelen, bűnös, vagy mindegyik. Németh Sándor professzionális szintre fejlesztette a vádlást, a kárhoztatást, az emberek rágalmazását, bemocskolását és befeketítését. Mindezt isteni tekintéllyel, ezzel sötét felhőt szabadítva az emberek életére. Tudatosan és szándékosan, mert ez nem teológiai tévedés. Ez a hatalommal való visszaélés, annak is durva formája: sötét varázslás, megkötöző technika. Vannak törvénykező egyházak, lelkészek, akik nem ismerik és nem értik az evangéliumot, de a kárhoztatást nem varázslás céljára használják. Nekik ez nem az uralkodás eszköze, csak tévelyegnek.

Egy rendkívül veszélyes, ereje teljében levő szektával állunk szemben. Egy ördögi emberrel, ördögi rendszerrel, amely a politikai hatalommal szövetkezett, elképzelhetetlen mennyiségű pénzzel bír, amivel csak Orbán Mészáros Lőrince vetekedhet. Ez a szekta egy 24 órában mozgósítható fanatikus „tálib” apparátust mozgat és hatalmas médiaerővel rendelkezik. De legnagyobb ereje mégsem ebben, hanem az állandó támadásban, a „kárhoztatásban” van. Németh Sándor tudja, hogy a kárhoztatás a legerősebb fegyver a világon. Még a mennyben is pusztít, a Sátánt ezért kellett kivetni a mennyből. Németh Sándor ehhez ért a legjobban, erre épül a Hit Gyülekezete. Azt teszi, amit az ő „ura”. Csak ezt értette meg a Bibliából, ha valamit egyáltalán megértett valaha, hogy az emberi lelket mérgező, legnagyobb bénító erő a kárhoztatás, és a kárhoztatás okozta félelem. Ebből váltott meg Krisztus minden embert, mert nincs ennél pusztítóbb dolog. Ez maga a halál. Németh Sándor pedig ezt fordítja a megváltott ember ellen. Tudja, hogy a kárhoztatás öl, és tudatosan használja. Ezért feketemágus. Az ellenségeit nem meggyőzni, nem is legyőzni, hanem elpusztítani akarja. Maga az imakommandó is a „kárhoztatás” része: ráolvassák az emberre a rágalmaikat, kárhoztatják, majd kimondják rá az ítéletet, leginkább a halált. Ez feketemágia. Mindezt Isten tekintélyével, ami a „szolgálati ajándékról” szóló hamis tanításból származik. Mintha neki joga vagy felhatalmazása lenne ehhez, s Isten véleményét, akaratát közvetítené. Mindez hazugság, de aki nem tudja, annak az életét tönkreteszi a kárhoztatás. Egy dologban mindenki biztos lehet: ez nem Istentől van. S ez nem is tévedés, hanem egy ördögi módszer. Minden diktátor használja. Minden „fasiszta” támad. A legjobb védekezés a támadás, ez Németh Sándor egyik szállóigéje is.

Itt szeretnénk emlékeztetni a bűnvallás funkciójára, amely – „gyónás” néven – már a katolikus egyházban is a klérus uralmát szolgálta. Kihallgatták a királyt, a nemeseket, kiszedték belőlük a titkaikat, a bűneiket és azzal zsarolták őket. A kárhoztatással, a lelkiismeret felkorbácsolásával biztosították az egyház világi hatalmát az állam uralkodói fölött. A Hit Gyülekezetében bűnvallásnak nevezik ugyanezt, amikor a megtért hívő egy pásztornak, kijelölt szolgálónak elmondja a bűneit. A deklarált célja ennek hasonló: megszabadulni a tehertől, és Isten elé vinni azokat a bűnöket, amelyeket ő már régen megbocsátott, eltörölt, amelyekről soha meg nem emlékezik, a Zsidó levél szerint. A lelkes hívő, aki megbízik azokban, akik nála jobban értenek a Bibliához, és mindenét odaadná Istenért, nem tudja, hogy Istennek erre a bűnvallásra nincs szüksége. Amit erről Jakab apostol ír, hogy „valljátok meg a bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” (Jakab 5,16), nem erről szól. Itt betegekről van szó, akik feltételezik, hogy a „test cselekedetei” miatt betegedtek meg, ami nem érinti az üdvösségüket, ezért a bűnvallásra nem az üdvösség, a bűnbocsánat miatt van szükség, hanem a gyógyulás miatt. Az egész cselekedet bibliaellenes abban a formában, ahogy a Hit Gyülekezetében zajlik. A bűnvallás leginkább titkosszolgálati eszköz Németh Sándor kezében. Régebben még feljegyzést is készítettek arról, kinek milyen bűnei voltak. Németh Sándor, mint ördögi figura, pontosan tudja, hogy mindenki azokban a bűnökben eshet el, amelyeket már korábban is elkövetett.

Az imakommandó másik funkciója, hogy a kárhoztatással nyomás alá helyezzék az embert: romoljon meg Istennel a kapcsolata, essen el a bűneiben, kerüljön kárhoztatás alá. Legyen súlyos bűntudata. Ebben az állapotában érzékenyebb, sérülékenyebb, elveszíti az erejét, mint Sámson, meggyengül az Istenbe vetett bizalma. A kárhoztatás és az önkárhoztatás elveszi a legnagyobb védelmét, a megigazulás bizonyosságát. Németh Sándor a bűnvallásból ismeri az emberek titkait, és erre használják fel a bűnvallást. Ha valakivel szemben kifogás merült fel, első kérdése az volt, kinél tett bűnvallást. Hívták azonnal a pásztort, akinek el kellett mondania, mit tudott meg az illető bűnvallásából. Ez részben zsarolás, kárhoztatás eszköze, másrészt magyarázat a „lázadó” viselkedésére: hát persze, hogy kritizálja Németh Sándor egyszemélyi vezetését, a gazdagodását, a hamis tanításait, a szélhámosságát, hiszen parázna, házasságtörő, tolvaj, aki hazudott, sikkasztott, verekedett. Németh Sándor azonnal megigazult a mások bűneiből, s máris olybá tűnt, hogy az ördög ellen harcol, amikor ezt az embert pellengérre állítja, megzsarolja, lejáratja, üldözi és kárhoztatja. Ezért a Hit Gyülekezetében mindenki felejtse el azt, hogy létezik „gyónási titok” és léteznek emberi jogok. Ott ilyenek nincsenek, soha nem is voltak. A bűnvallásnak nem a kárhoztatás alól való felszabadulás a célja, hanem ez a kárhoztatáshoz felhasználandó segédeszköz. Emiatt eszébe ne jusson bárkinek ilyen helyen elmondania a bűneit, mert alkalomadtán felhasználják ellene. Bűnvallásra egyébként sincs semmi szükség. Isten a bűnöket enélkül is megbocsátotta. A bűnöktől való szabadulást sem ez adja, hanem a kegyelem alatti élet, az ingyen megigazulás elfogadása. Aki igaz, az szabad ember, mert az igazság szabaddá tette. Csak rajta múlik, hogy vétkezik-e vagy sem. Aki nem édesgeti a kívánságait (lásd: Jakab levél), az nem esik el. A gondolkodását az Igéhez kell igazítania, ez maga a megtérés („metanoia”). A helyes hit helyes gondolkodást, a helyes gondolkodás végül helyes cselekedeteket eredményez. Ezt jelenti az elme megújítása. Nem a bánkódás, az öngyötrés és önkárhoztatás.

Aki kárhoztat, az mindig a másik ember fölé helyezi magát, mert a kárhoztatás a „bíró” pozíciója, aki ítéletet mond a másik ember fölött. Németh Sándor ezzel a technikával helyezi magát a gyülekezete, a saját hívei és a kívülálló emberek fölé. A kárhoztatás lenyomja a másik embert, és fölé helyezi a kárhoztatót. Németh Sándor a kárhoztatáshoz használja az Isten tekintélyét, ami kétszeres visszaélés, mert Isten nem kárhoztat, hanem Isten az, aki megigazít. A Biblia szerint „nincs immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint”. (Róma 8,1) Figyeljük meg azt, milyen ördögi technikával csinál Németh Sándor ebből az igéből kárhoztatást, ami épp arról szól, hogy nincs többé kárhoztatás. Kiemeli, hogy „akik Krisztus Jézusban vannak”. Ezzel máris elhinti a kétely magvát, azt az érzetet keltve, hogy ez talán nem érvényes a hallgatóra, mert nem biztos, hogy ő a „Krisztus Jézusban van”. Aki nincs a „Krisztus Jézusban”, arra ez nem igaz, hanem nagyon is kárhoztatás alatt van, és megy a pokolba. Azt pedig a törvény betartásához köti, hogy valaki „Krisztus Jézusban” van-e. Azt ugyanis tudja, hogy a törvény követelményének senki nem képes megfelelni. A törvény alapján senki nincs „Krisztus Jézusban”. Ha előáll a törvénnyel és a bűnnel, azonnal kiránt mindenkit Jézus Krisztusban való helyzetéből. Ez a Biblia meghamisítása, a hívők kifosztása a kegyelemből, amelyben vannak. Ő az, aki rombolja az Isten munkáját, nem mi.

Mert vajon ki az, aki a törvény alapján azt mondhatná, hogy igaz ember, mert a cselekedetei igazak? Senki. Ezt a Biblia mondja: senki. Németh Sándor sem. Ő főleg nem. Ezért az ember máris elveszíti a biztonságérzetét, a nyugalmát, máris elvették tőle Jézus Krisztus megváltását és az üdvösséget. Máris kárhoztatás alatt van, és lapít, hogy ne látszódjék rajta, hogy ő most valószínűleg nincs Krisztus Jézusban, hiszen nem igazak a törvény szerint a cselekedetei. Dermedt csönd a csarnokban. Miközben mindez eretnekség, hazugság, a legaljasabb visszaélés az Isten nevével és tekintélyével. Aki hisz, az üdvözül, és aki üdvözült, az Krisztus Jézusban van, ahonnan nem tud kiesni a törvény cselekedetei által. A bűneiért megfizetett Jézus, ezért van Krisztusban, ahol el van rejtve az élete.

Hamis az a fenyegetés is, hogy nem a cselekedetei miatt, hanem a hitetlensége miatt nincs a hívő Krisztus Jézusban, s a cselekedetei csupán ezt fejezik ki. Ez sem igaz, mert nem a hitetlenségét fejezik ki a bűnös cselekedetei, hanem az esendő voltát. Azt, hogy az ember testben él, amely nem megdicsőült test, ezért a test cselekedeteinek ki van szolgáltatva továbbra is, ha épp nem a szellemét táplálta erősebben. Ezzel együtt kell élnie, s törekednie kell arra, hogy a szellem által uralkodjon a „test” fölött. A jó szellemi állapot éppen a megigazulás biztos tudata, a kegyelem állapota, amely az Istennel való jó kapcsolat alapja. Csak ebben az állapotában tudja a test cselekedeteit kontrollálni, a törvény által nem. Tudnia kell, és erősnek kell lennie a hitben, hogy ő igaz ember, akinek nincs kárhoztatása, mert Krisztus Jézusban van, a cselekedetei ezen semmit nem változtatnak. Jézus Krisztusban pedig nincs kárhoztatás. A kárhoztatásnak vége, félretolatott. Isten igazságot ajándékozott a hívőknek kegyelemből, ingyen, a törvény betartása, a törvény cselekedetei nélkül. Ezért a csodálatos kegyelemért, ezért a tökéletes áldozatért magasztalják az emberek az Istent. A törvény miatt haragudtak, mert annak betartására képtelenek voltak, és nem tehettek róla.

A „test cselekedetei” miatt nem esik ki senki a kegyelemből és az üdvösségből, továbbra is Krisztus Jézusban marad. Sőt, akkor kell leginkább biztosnak lennie abban, hogy hit által igazult meg, és igaz ember, a cselekedeteitől függetlenül, a tökéletes engesztelő áldozat miatt, amikor a törvény szerint vétkezik. Ezért ne aggódjon senki. Jézus megígérte, hogy senkit nem veszít el. Még a bolond sem téved el. Erről Isten gondoskodott, nem rajtunk múlik. Semmi nem tudja elszakítani a hívőt tőle. A bűn sem, a halál sem. De még Németh Sándor sem, pedig próbálkozik erősen. Aki nem érzi úgy, hogy Krisztus Jézusban van, az is Krisztus Jézusban van, ha egyszer bekerült. A mondat második fele sem azt jelenti, amit Németh tanít: „akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint”. Nem azt jelenti, hogy azok járnak „Lélek szerint”, akik nem követnek el bűnt. Ez egy megállapítás a hívőről: miután újjászületett, megigazult kegyelemből és üdvösséget nyert, már nem test szerint jár, hanem „Lélek (Szellem) szerint”, mert benne van a Szentlélek. Azelőtt nem volt benne, akkor járt „test szerint”. Ha bűnt követ el, akkor is benne van a Szentlélek, aki soha nem is hagyja el. Ezt jelenti a „Lélek szerint járni”, nem pedig azt, hogy valaki semmiféle bűnt nem követ el. Ez a helyzetről szól, nem a pillanatnyi állapotról. Mindezt azért kell felidézni, mert ez jelent védelmet Németh Sándor fegyverével, a kárhoztatással szemben.

Ez tipikus példája Németh Sándor eretnek tanításainak, amivel megfélemlíti, kárhoztatás alatt tartja a hívőket. Ezért hiába távoznak, megmaradnak a törvény és a kárhoztatás alatt. Amíg kárhoztatás alatt vannak, addig a hamis „tekintély” is megmarad felettük, aki kárhoztatta őket. Gyülekezetről gyülekezetre járnak, keresik azt az embert, aki felszabadíthatja őket a kárhoztatás alól. Keresnek egy másik Németh Sándort, aki ugyanazt csinálja, de nem találnak. Mert az alól a kárhoztatás, nyomás alól, amit Németh Sándor helyez az embereire, ő szabadítja fel őket egy időre, amikor akarja. Ezért végtelenül hálásak neki. Ezt váltogatja Németh: a kárhoztatást, majd a kegyelmet, amit meghatározott feltételek mellett (és adott ideig) ő ad meg a híveinek. Ezzel liftezteti őket. Pedig azoknak, akik újjászülettek Krisztusban, bűneiket Jézus vére elmosta. Ez nem csupán a bűnök bocsánatát jelenti, hanem azok eltörlését, mintha soha nem is léteztek volna. Ez vonatkozik nemcsak a múltbeli, hanem a jövőbeli bűneikre is. Ezért egyáltalán a bűnre, mint olyanra. Minden bűnre. A bűn kérdését Isten lerendezte. Amikor Jézus meghalt a bűneinkért, még minden bűnünk jövő időben volt, hiszen nem is éltünk akkor. Jézus már akkor kifizette minden bűnünk árát, amikor még el sem követtük őket, de Isten már ismerte őket, mert Isten látja a jövőt is. Azokat a bűnöket is eltörölte, amiket még ezután fogunk csak elkövetni. Mert azokat is megbüntette a Fiában, azokért is ki lett fizetve az ár. Nem ezután fogja Isten megbocsátani, ha eleget csúszunk-mászunk előtte a következő bűnig, hanem már eltörölte. Mielőtt elkövettük volna. Ez egy teljesen más állapot. Krisztusban új teremtések lettünk. A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. Németh Sándor ezt teszi semmissé, kárhoztatásban tartva a hívőket. Van-e ennél nagyobb bűn? Azt kellene hirdetnie, hogy ez az ingyen kegyelem azonnal és örökre a tied, ha elfogadod a megváltást, elfogadod Jézus Krisztust. Feltartóztathatatlanul mész a mennybe.

Németh Sándor állandóan attól retteg, hogy az embereket elveszíti, s kikerülnek az uralma, a „tekintélye” alól. Elfogy a tizedfizető, a kopogtatócédula-gyűjtő. Ezért állandóan és folyamatosan kárhoztatja őket. Németh Sándor valójában a Sátán szerepét játssza a Hit Gyülekezetében, akinek a neve azt jelenti, hogy vádló, kárhoztató, rágalmazó. A Sátán neve azt is jelenti, hogy ellenálló, aki ellene áll Isten igazságának. Németh Sándor ezt teszi, amikor a hitből való megigazulást, a megváltás lényegét tagadja, ellenáll az evangélium igazságának. Németh ezt úgy tagadja, hogy a törvénnyel keveri a kegyelmet. Formailag deklarálva elfogadja, tartalmát tekintve viszont elutasítja a kegyelmet, amikor mindjárt hozzáteszi a törvényt is. Németh Sándor ezért ördögi ember, mert az igazságot és a hazugságot keveri, ahogy az ördög teszi. Az ördög soha nem tagadja nyíltan az igazságot, mint egy ember, hanem meghamisítja. Ahogy a konkoly összenő a búzával, a hazugság az igazsággal, nem lehet szétválasztani őket. Németh a Sátán munkáját végzi, amikor a hívőket vádolja éjjel és nappal, a törvénnyel és a bűnnel fenyegetve és kárhoztatva őket, miközben a kegyelmet saját hatáskörébe rendeli, maga osztogatja, amikor akarja. Ez nem tudatlanság, hanem tudatos technika az emberek leuralására és szolgaságba kényszerítésére. Mert a kárhoztatás szolgaság. S mivel minden ember bűnös a törvény szerint, a törvény alapján a lelkiismerete soha nem lehet tiszta, ezért a kárhoztatás mindig hatásos. Senki nem tudja megvédeni magát tőle, mert a lelkiismerete vádolja. Ez azonban azt jelentené, hogy Németh Sándorral szemben nincs védelem. Mégis vannak, akik „védelem alatt” vannak: azok, akik hit által, és Isten kegyelméből megigazultak. Rajtuk nem fog a kárhoztatás, mert a megigazultságuk páncél. A Németh-tanítványok azzal próbálkoznak, hogy „megkötözik” a kárhoztatást, de az nem segít, az önáltatás. A kárhoztatás a szívben van. Csak a megigazultság segít. A tudat, hogy Isten örökre megigazított: a hívő igaz ember, a szívében az igazság él, amit nem lehet elveszíteni, és ami soha nem változik meg. Ezen nem fog a kárhoztatás. Erről lepattan az imakommandó. De Németh „Pap László” Sándor is. Azt mondhat, amit akar. Vicsoroghat a Hit Rádióban, semmit nem használ. Akik megigazultak hit által, azoknak békességük van.

Mert az ő szívük a megigazulás elfogadásával „tiszta a gonosz lelkiismerettől”. (Zsidó 10,18) Az ószövetségi áldozat még nem tudta tökéletességre juttatni az odajárulókat, „különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna”. (Zsidó 10,1-2) A hitből való megigazulás Jézus tökéletes véráldozatára épül, amely megszünteti a bűntudatot, ezért nem működik a kárhoztatás. Jézus egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket. (Zsidó 10,14) Ennek bizonyítéka, hogy „nincs többé bűnért való áldozat”, mert a bűnt tökéletesen eltörölte és megsemmisítette Jézus véráldozata. Csak kitérőként jegyzem meg, hogy az ördög nagyon vigyáz arra, hogy amikor embert öl, ne legyen vér. Ez történt az inkvizícióban is, ahol még kínzókamrában sem lehetett vér, és ez volt a holokausztban is. Az inkvizíció máglyái, a holokauszt gázkamrái, Auschwitz krematóriumai mind ezt a célt szolgálták. Mert a vér Jézus Krisztus engesztelő áldozatára emlékeztet, ami „jobbat beszél, mint az Ábel vére”. A vér megváltás.

Akik szilárdak ebben a hitükben, mert hisznek Jézus véráldozatának a tökéletes voltában, azok immunisak Németh Sándor varázslásával szemben, a kárhoztatás lepereg róluk. Ez a titok. Ezért élünk. Ezért élek. Különben Németh Sándor az ördögi technikáival már agyonkárhoztatott volna, a személyiségemet összezúzta volna és megölt volna. Ezért nem járt sikerrel „Pap László” sem, pedig ez volt a célja. Egyetlen ellenem készült fegyvere sem jó szerencsés, ahogy a Biblia mondja. Azért, mert tudom, hogy igaz ember vagyok, ami nem az én érdemem, hanem Isten ingyen kegyelme. Ez a védelem módja és a szabadulás kulcsa. A megigazulás ellen Németh Sándornak (és az ördögnek) nincs fegyvere. Ez a pajzs. Aki megérti, átéli a hitből való megigazulást, s elfogadja Isten kegyelmét, az megérti azonnal azt is, Németh Sándor kicsoda. Nem Isten embere, hanem az ördög szolgája, hamis tanító, hamis pásztor, hamis tekintély, ördögi varázsló, aki rabságba ejti az Isten által megváltott embert. Nem kell tőle félni, nem kell tisztelni, hanem így kell tekinteni rá. Így kell elfogadni minden hamis tanítást, amit mondott: ki kell dobni mindent. Ha van valami, amit égetni kell, akkor ez az. Természetesen jelképesen értem, nem úgy, mint a hitesek, akik babonásan elégetnek mindent, ami nem illik a szektás világukba. Emlékszem arra, hogy Esztergomban voltak tanítványaim, akik korábban a Hit Gyülekezetébe jártak, de eljöttek onnan. Amikor a lakásomban meglátták, hogy mindenféle könyv, lemez van ott, azt mondták: „Tanár úr, ha ez így marad, nem sokáig lesz a Hit Gyülekezetében, és fordítva”. Igazuk lett. Olyan kulturális pusztítást, szellemi tisztogatást a nácik nem végeztek Münchenben, mint ami az én lakásomban bekövetkezett, mielőtt a Bibliaiskola odaköltözött volna. Természetesen ingyen és bérmentve.

Németh Sándor azzal tartja fenn az uralmát a hívők fölött, hogy eltitkolja előlük a megváltás jó hírét: nincs többé kárhoztatás, nincs bűntudat, nincs tartozás, ki van fizetve a bűneik ára. Jézus megtisztította őket örökre. Németh Sándor még mindig a törvényt hirdeti: a bűnökkel, a pokollal és a halállal fenyegetőzik, ami az evangélium ellentéte. A hívők nem hallhatják a jó pásztor hangját, csak az ő fenyegető szavát. Annak ellenére, hogy a Zsidó levél elmondja a két szövetség és a két áldozat közötti különbséget, ami a szövetség alapja. A Zsidó 10,14-ből idéztem, hogy Jézus Krisztus az „egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket”. Nem mi voltunk tökéletesek, hanem az engesztelő áldozat volt az. Majd így folytatódik: „Bizonyságot tesz pedig erről minékünk a Szent Lélek is, mert minekutána előre mondotta: ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok után, mondja az Úr: adom az én törvényemet az ő szíveikbe, és az ő elméjükbe írom be azokat. Azután így szól: És az ő bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem. Ahol pedig bűnök bocsánata van, ott nincs többé bűnért való áldozat.” (Zsidó 10,15-18) Ahol nincs többé áldozat, ott nincs többé bűn. Azért nincs többé áldozat, mert nincs bűn. Tökéletes volt az áldozat. Ha lenne bűn, kellene újabb áldozat. Felszabadul az ember ettől, és nem az lesz a következménye, amit a világi gondolkodás képzel, hogy a megigazult ember a kuplerájba szalad. Az igaz ember tiszta szíve örömmel telik meg. Nem a félelem tartja vissza, hogy címeres bűnöket ne kövessen el, hanem az igazság, a szabadság, a szívben kegyelemből elnyert tisztaság. Amíg erre néz, addig nem vétkezik. A „test” nem uralkodik rajta, s nem is gondol a bűnre. Ha félni kezd a törvénytől, menthetetlenül elbukik.

Nem lehet ennél világosabban elmondani az örök időkre szóló bűnbocsánatot. Nem csökkentek Isten követelményei és normái, még mindig szent és tökéletes, a bűnt gyűlölő. Emlékezett minden bűnre a kereszten, amelyeket megbüntetett az Ő Fiában. Látott minden bűnt a múltban, a jelenben és a jövőben. A nem élők bűnei kivétel nélkül a jövőben voltak már akkor is, és megbüntette Krisztusban, aki kifizette értük tökéletesen az árat. Ezért Isten nem tekint többé a bűneinkre, a Zsidó levél szerint soha meg nem emlékezik azokról. Így nem kell bűntudatú, bűnközpontú életet élnünk, hanem élvezhetjük az ingyen kegyelemből elnyert igazságot, ami a kegyelem által megtisztítja az életünket. Ez egy teljesen más evangélium, más élet, mint amit Németh Sándor „szolgálati ajándék” kínál az őt követőknek. Az általa kínált evangélium nem teszi vonzóvá Jézust, a törvény haragot nemz. Németh Sándor nem Jézust állítja a középpontba, hanem magát, mert a bűnöktől és a bűntudattól ő szabadíthatja fel a hívőket, amikor ő akarja. Amikor nem akarja, visszanyomja őket a bűn alá, hogy engedelmeskedjenek neki. Minden percben féljenek. Egyetlen reménységük „a Sándor” legyen.

A kárhoztatásnak is van dicsősége, de az újszövetség nem a kárhoztatás, hanem a hitből elnyert igazság, a megigazulás szolgálata: „Ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?” – mondja a Korinthusbeliekhez írt második levél 3. fejezetének 9. verse. Mivel egyesek azt hiszik, a pokollal való fenyegetőzés, a bűnökkel való riogatás és a kárhoztatás teszi jobbá a hívőket, és ezért egyetértenek Németh módszereivel, idézzük ebből a levélből a 3. fejezet 17-18 verseit is, amelyek megmutatják, mitől változik meg a hívő: „Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Lelkétől.” A kegyelem, a hit általi megigazulás tesz szabaddá, ezért elég szemlélni a Krisztus dicsőségét, és a Szentlélek megváltoztatja a hívőt Jézus Krisztus ábrázatára. Ez kicsit más, mint amikor Németh Sándor a pokollal fenyegeti be a híveket a „bűn nélküli” élet próbálkozásába. Van helye az intésnek, mondja a Biblia, de az nem a pokollal való fenyegetést jelenti, és nem az üdvösséget vitatja el. Ez a hívő életben való járásra vonatkozik, hogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek. A célja az, hogy a hívő megváltoztassa a gondolkodását bizonyos dolgokról, ami maga a „megtérés”, a „metanoia”. Mert a cél végül is a szabadság, a szent és tiszta élet, ami a kegyelem által lehetséges. De Németh Sándor kárhoztatásának célja nem a szentség, nem is eredményezi azt, hanem a tőle való függőség. A félelem erősíti az engedelmességet. A félelem nem szent, nem tisztaság, a félelem nem szabadság. A félelem nem Krisztus, hanem terror és szolgaság.

Ehhez kell a „szolgálati ajándékról” és a „tekintélyről” szóló hamis tanítás. Nem lehet nélküle üdvözülni, nem lehet megkérdőjelezni semmit, amit tesz, mert az lázadás Isten ellen. Ez a hamis evangélium. Ez a legsúlyosabb eretnekség, amit csak el lehet képzelni. A legdurvább istengyalázás. Ez annyiban rosszabb, mint a katolicizmus, hogy ott legalább békén hagyják a híveket, és nem kontrollálják őket. Aki akar, még hitre is juthat. A Hit Gyülekezetében, aki hisz, az üdvözül, csak erről nem tud semmit, és az életét egy ember szolgálatában, bálványimádás keretében tölti el, retteg az Istentől, aki megváltotta őt. Egy korlátolt szektában gyötri az ördög az életét, lopja el a maradék pénzét. Felhasználják, hogy a világ legaljasabb politikai rendszereit támogassa, az Antikrisztus útját egyengesse. Mindezt egy önző ember családi maffiájának érdekei miatt. Miközben a Biblia másról szól, de azt nem meri elfogadni, mert nem mer a szolgálati ajándéknak, a „tekintélynek” ellentmondani.

A „tekintély” azonban egészen mást jelent a Bibliában, mint ahogy azt Németh Sándor előadja. Pál megintette Pétert, aki elsőként kapta a legnagyobb szellemi kijelentést arról, hogy Jézus, „a Krisztus, az élő Isten Fia”. Ekkor mondja Jézus azt a félreértett mondatot, hogy kősziklára építi az egyházát. Az eredeti szöveg szerint a kőszikla nem Péter, hanem ez a „szellemi kijelentés”, maga az Ige. Jézus Krisztus a testté lett Ige. Ő a Kőszikla. Erre építi Jézus az egyházát, nem az emberekre, és nem emberi „tekintélyekre”, ahogy Németh Sándor képzeli. A pápaság épült „Péterre”, az emberre. De az ember csupán por és nem kőszikla. Aki emberre, a „szolgálati ajándékra” építi az ő házát, az porra építi.

Németh a tekintély fogalmát összetéveszti a tekintélyelvűséggel. A tekintélyelv az embert abszolút hatalommal ruházza fel, mintha a hatalomnak ő maga lenne a forrása, mintha ő lenne a legmagasabb abszolútum. A tekintélyelvűség felülre helyezi az embert, felülről lefelé alá-fölérendeltségi viszonyt, hierarchiát hoz létre. De ez ellentétes Jézus Krisztus egyházának képével. Jézus az alapkő, más szóval sarokkő, a kőszikla, amire felépül az egyház. Jézus van legalul, ő tartja a házat, a többi „élő követ”, amely beépül ebbe a házba. Az egyházban a kisebbek vannak felül, és a legkisebb van legfelül. Őt szolgálja mindenki. Ez az Isten országa. Németh Sándor evilági tekintélyelvű modelljében ő van legfelül, aztán jönnek a nála kisebbek, a legkisebb van legalul, ő kapja az utolsó fenékberúgást. Nem Németh hordozza a gyülekezetet, hanem a gyülekezet hordozza őt. Ezért nem ő szolgál a gyülekezetnek, hanem a gyülekezet szolgálja őt.

Az egyházban azért nincs hierarchia, mert mindenki egyformán az Ige alá van rendelve. Az Ige az egyetlen tekintély, az Ige a hatalom egyetlen forrása. Ahol hierarchia van, ott pozíciók vannak, márpedig Jézus nem adott pozíciókat az egyházba, csak szolgálatokat. Azokat is úgy, hogy aki legnagyobb akar lenni, az legyen mindenki szolgája, nem pedig mindenki ura. Jézus a pusztai kísértéskor az ördögnek megmondta az alapelvet: „Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” Csak Isten uralkodhat az ember fölött, senki más. Csak Istent lehet imádni és szolgálni. Ezért aki Németh Sándort szolgálja, az nem Istent szolgálja. Csupán egy alulfizetett beosztott, akit kihasznál egy zsugori, pénzéhes, evilági ember. Egy maffiózó.

Kezdetben volt az Ige, az Ige volt az Istennél, és Isten volt az Ige, mondja János evangéliuma. Az Ige minden tekintély fölött áll. Az Ige az egyetlen abszolútum, amely „tekintéllyel” bír. Németh Sándor abszolutizálja az emberi tekintélyeket, de a Galata levél 2. részében egyértelmű, hogy nem az ember, hanem az Ige az abszolút tekintély. Pál apostol az általa hirdetett evangéliumot a „tekintélyesek” elé tárta, méghozzá úgy, hogy a személyükkel cseppet sem törődött: „bárminők valának régen”, mondja Pál, „mert Isten nem nézi az embernek személyét”, hogy „az evangélium igazsága megmaradjon a számotokra”. Az evangélium igazságához képest az ember másodlagos. Ahol az ember lesz fontos, elvész az evangélium igazsága. Aki többet kapott ismeretben, az nem arra kapta, hogy azzal mások fölé helyezze magát, hanem arra, hogy szolgáljon vele másokat. A félszemű nem lehet vakok közt a király, hanem a szolgálójuk, a segítőjük, hogy ők is „lássanak”. Ő lesz a vakok fél szeme, nem az elnyomója. Németh Sándor a vakokat is vakságban tartja, hogy uralkodhasson rajtuk. Pedig a Biblia nagyon rossz néven veszi, amikor valaki félrevezeti a vakot.

Szó nincs arról, hogy az Igén kívül bárkinek jogában lenne uralkodni. Ebben az értelemben egyedül és kizárólag az Ige tekintély. Nincs más tekintély. Nincs az Ige alatt álló emberi „tekintély”, akinek joga lenne bármiféle uralomra. Emberi uralomról szó nincs, az ember senki, bárkinek hiszi magát. Az emberi tekintély mást jelent: tiszteletet, nem uralmat. Vannak tekintélyes emberek, a tekintélyük mások tiszteletét jelenti, nem jogot az uralomra. Pál apostolt nem érdekelte az, hogy kinek milyen érdemei vannak. Ezt olyanokra mondta, akik Jézussal együtt töltöttek három és fél évet, akik Jézus tanítványai voltak. Semmit nem számított a tekintélyük az Ige tekintélyével szemben. Pál az Igét szembeállította velük.

Nem csupán azért, mert az Ige tekintélye az emberek tekintélye fölött áll, hanem azért, mert Ige az egyetlen tekintély, aminek engedelmeskedni kell. Lehet az embereket tisztelni, de engedelmeskedni csak addig szabad, amíg az Ige engedi. Ezért az embereknek való engedelmesség sem az emberi tekintélynek, hanem az Igének szól. Az Igének kell engedelmeskedni akkor is, amikor embereknek engedelmeskedik valaki. Ezt csak addig teheti meg, amíg az Igével összhangban áll. Az Ige tekintélye abból fakad, hogy önmagának oka, az Ige minden jog és hatalom forrása, maga az abszolútum. Az embernek nincsen ilyen önmagából származó joga, hatalma, Isten ilyet nem ruházott rá. Nincsen olyan tekintélye, ami önmagából való, és belőle következik. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy az ember nem teremtő, hanem teremtett lény. Bármilyen sajnálatos, de az ember nem Isten. Nincs önmagából származó hatalma. Jézus tanítványai nem mondtak ellent Pálnak: ők sem tartották a saját tekintélyüket mindenhatónak, az Ige fölött állónak. Pedig hozzájuk képest Pál egy senki volt. De nem nevezték lázadónak, hanem elfogadták, amit mondott, mert az Ige a „tekintély”, s nem ők. Teljesen mindegy, ki mondja az Igét. Az Igének engedelmeskedni kell, minden az Ige alá van rendelve.

Ez nem igaz az emberre. Egyetlen emberre sem. Feltétlen engedelmességet nem követelhet egyetlen ember sem, arra hivatkozva, hogy ő „szolgálati ajándék” és „tekintély”. Embernek nincs ilyen tekintélye, és Isten nem áll ilyen „tekintély” mögött. Isten kizárólag az Ige tekintélye mögött áll, emberi tekintély mögött soha. Van egy figyelemre méltó bibliai rész, amiből a különbség megérthető. Ez pedig a Filippibeliekhez írt levél 2. fejezetében olvasható. „Annakokáért az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén, és mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” (Filippi 2,5-8)

Amikor Jézus emberré lett, kiüresítette magát, az isteni „tekintélyét” tette le, és szolgai formát vett fel. Az emberi léte önmagában egy szolgai forma. Nem élt vissza azzal, hogy ő az Istennel egyenlő, és nem tekintette zsákmánynak azt, hogy bármit megtehetne. Zsákmányszerzésre sem használta. Németh Sándor a maga „tekintélyről” szóló elméletével fordított utat jár be. Nem kiüresíti, hanem felmagasztalja magát, nem szolgai formát vesz fel, hanem Istennel teszi magát egyenlővé, és zsákmánynak tekinti mindezt, amit zsákmányszerzésére használ. Zsákmány a teljhatalom, az emberek fölötti uralom, és ne feledkezzünk meg az anyagiakról sem: zsákmány a pénz, amit kiszed az emberek zsebéből. A Filippi levél ezután úgy folytatódik, hogy „annakokáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott neki oly nevet, amely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filippi 2,9-11) Isten nagy nevet nem olyan „szolgálati ajándékoknak” ad, mint amilyen Németh Sándor, aki felmagasztalja magát és az Istennel teszi magát egyenlővé, hanem olyan embereknek, akik megalázzák magukat, s mindenki szolgái lesznek. Ezért hiába reménykedik Németh Sándor abban, hogy Magyarország uralkodója lesz a messiási királyságban (vagy egész Európa uralkodója). Hiába veri gyerekek fejébe ezt, mert akinek ilyen motívumai vannak, aki uralkodni akar a túlvilágon is, az a legkisebb lesz a mennyek országában, ha egyáltalán bekerül.

Ez a „tekintély”, de ez a tekintély nem a „szolgálati ajándékoké”, hanem Jézus Krisztusé. Isten helyreállította a kereszthalál után az ő tekintélyét, amit önként levetett, az engedelmesség miatt. Az emberek viszont, soha nem kaptak ilyen tekintélyt Istentől. A „szolgálati ajándékok” sem, tartsák magukat bármilyen nagyra. Ellenkezőleg, Pál apostol azt írta nekik, hogy a szolgálatban „semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál”. Erre adott példát azzal, ahogyan még Jézus is kiüresítette magát, pedig ő az Istennel volt egyenlő. Pál nem azt mondja, hogy írjatok hatalmas cikkeket az Új Exodusba, amelyben levezetitek, hogy ti vagytok a hierarchia tetején, mint szolgálati ajándékok, ezért mindenki engedelmességgel tartozik nektek, különben gonosz lázadó. Hanem magatoknál különbnek tartsátok a többieket, akiket lenéztek. Ne felmagasztaljátok, hanem megalázzátok magatokat. Ne valaminek, és ne valami nagynak, hanem senkinek tartsátok magatokat. Ez a krisztusi szellem, krisztusi jellem. Krisztus ezt tette. A „tekintély” egyedül Krisztus, és Krisztusé minden dicsőség. Nektek is lehet „tekintélyetek”, ha olyanok lesztek, mint Jézus Krisztus. Ez a tekintély azonban nem hatalmat és jogot jelent az uralkodásra, hanem az emberek tiszteletét és elismerését, amitől ne fuvalkodjatok fel, mert az is Krisztust dicsőíti.

Jézus szolgálatra adta a „szolgálati ajándékokat”. Aki szolgál az szolga, nem úr. Nem „tekintély”, nem megfellebbezhetetlen főnök. Nem földi helytartó, hanem szolga. Németh Sándor a hívők szolgája kellene, hogy legyen. Nem parancsnok. Nem felettük áll, hanem alattuk. Feladatot kapott, nem pozíciót. Ha egyáltalán feltételezzük, hogy ő egy igazi „szolgálati ajándék”. Mert Isten nem ad olyan „szolgálati ajándékot”, aki tagadja a hitből való megigazulást, a megváltást. Az is elképzelhetetlen, hogy Isten olyan embert választ ki „szolgálati ajándéknak”, aki nem tudja, hogy ez szolgálatot jelent. Mert ez is adomány, nem ragadomány. Az is furcsa „szolgálati ajándék” lenne, akinek életén a Szentlélek gyümölcsei a leghalványabb módon sem látszanak, de immár harminc éve. Az, hogy a világ „nemtelenjeit” választotta ki az Isten, nem azt jelenti, hogy olyanokat, akiken a Szentlélek gyümölcseiből semmi nincs és soha nem is lesz. Nem híres, képzett embereket, nem evilági nagyságokat (akikkel Németh Sándor szeret mutatkozni és dicsekedni, és amire maga is vágyik), hanem egyszerű embereket, akiken látszanak a Szentléleknek a gyümölcsei: „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség”. Ezek közül a mértéktelen libamájzabálás a legkisebb probléma. Meglepő lenne, ha Isten olyan „szolgálati ajándékot” adna, akinek nemcsak a jelleme, hanem a cselekedetei és a tanításai is tagadják a bibliai normákat. Alig van olyan ige, amivel Németh Sándor ne ütközne.

A „tekintély” szó eredetileg és bibliai értelemben a tiszteletet jelenti, amit valaki kiérdemel. Nem megköveteli, hanem kiérdemli. A „tekintély” sok esetben olyan ember, akinek semmi pozíciója, hatalma és joga nincs. Mégis tekintély mások előtt, mert tisztelik. Az élete hitelessé teszi a szavait, ezek összhangban állnak az Igével. Ezt a személyiségével érdemelte ki, ami nem jogosítja semmire, és nem kötelez senkit feltétlen engedelmességre. Németh Sándor szóhasználatában azonban a „tekintély” a „jogot” jelenti a mások fölötti uralomra. Igazi tekintélyt nem kikövetelnek, hanem az önkéntes. Olyan, mint a jó pásztor követése.

A „tekintély” tartalmát az dönti el, mire épül az engedelmesség. Ha a pozíció, a rang, a kívülről ráruházott legitimitás az engedelmesség alapja, az nem bibliai tekintély. A bibliai tekintély belülről fakadó tisztelet, egy önkéntes elfogadás és alávetés, ahogy a juh követi a pásztort, és ennek alapja az, hogy a tekintély a Krisztussal való azonosulásból fakad. Ezért minta és példakép a személy, mint aki Krisztushoz, a jó pásztorhoz vezeti a hívőt. Amikor a „szolgálati ajándékra” vonatkozó tanítással kell az engedelmességet kikövetelni és kikényszeríteni, amikor a „tekintély” megkérdőjelezhetetlen, a feltétlen engedelmesség kívülről jövő elvárás, az már régen rossz. A pásztornak nem kell a juhokat fenyegetni, felmutatni az igazolványát, figyelmeztetni, hogy a vele való szembeszegülés, kritika, ellenvélemény súlyos következményekkel jár. A juhok csak hallják és megismerik az ő hangját. A farkasnak kell igazolnia magát, hogy ő a pásztor. Ő szorul arra, hogy akadémiát hozzon létre, ahol jól megfenyegetik a juhokat, hogy meghalnak, ha nem engedelmesek a farkasnak.

Németh Sándor az Új Exodus 2001. áprilisi számában a „Szellemi tekintély vagy varázslás” című cikkében a tekintélyt jogként definiálja, mint ami a vezetéshez való jog alapja. De a „tekintély” ebben az esetben megkérdőjelezhetetlenség. A címben szereplő „tekintély” és varázslás úgy függ össze, hogy a „tekintélynek” való ellentmondást „varázslásnak” nevezi. Istennel lehet vitatkozni, alkudozni, ahogy Ábrahám, Mózes, Dávid tette, Isten még Jónást is meggyőzte, hogy nincs igaza Ninive és a töklevél ügyében. Nem pusztította el őket, mint lázadókat, pedig Isten is „tekintély”, ha Németh Sándor az. Ez a különbség Kóré, Dátán és Abirám lázadása, valamint a jogos kérdések megfogalmazása között. Isten tud különbséget tenni. Németh Sándor nem. Neki minden ellentmondás lázadás, amiért a legkevesebb büntetés a halál, de inkább a megnyílt föld, s élve történő pokolba szállás.

Németh Sándor nem tesz különbséget az ószövetség és az újszövetség között, az ószövetségi Izrael törzsi viszonyai és az újszövetség szellemi egyháza között. A Biblia ugyan mondja, hogy az újjászületett hívők más helyzetbe kerülnek, mégis a mózesi mintát képzeli a „szolgálati ajándék” szerepébe. Nem veszi figyelembe azt, hogy az újszövetségben kitöltetett a Szentlélek, aki vezeti a hívőket, és Isten személyes kapcsolatot keres az emberrel, nem „szolgálati ajándékon” keresztül akar kapcsolatban lenni a megváltott emberrel. Ezért Németh Sándor nem lehet Mózes, aki közvetít Isten és az ember között, mert az újszövetségben nincs ilyen közvetítő. Ha átveszi ezt a szerepet, akkor a Szentlélek helyébe is lép. Amikor a hívők vagy más vezetők ez ellen tiltakoznak, akkor nem Kóré, Dátán és Abirám lázadását ismétlik meg, hanem az Igét kérik számon. Németh Sándor azonban a bibliai normák számonkérését a lázadással azonosítja, minden jogos kritikát úgy fogad, mintha valaki a pozíciójára törne, a pénzét akarná, és azonnal azt kívánja, hogy a föld elevenen nyelje el, mint a Kóré, Dátán, Abirám triót. De Németh Sándor nem Mózes. Akik a lelki terror ellen tiltakoznak, nem lázadók, hanem istenfélő emberek. Németh Sándor tanításai szerint Péter apostolnak Kórénak kellett volna nyilvánítania Pál apostolt, amikor szembefordult vele, megintette őt. Imádkoznia kellett volna, hogy elevenen nyelje el a föld Pált, mint lázadót.

Németh Sándornál a „tekintély” főnév. A „tekintély” maga a személy, a vezető. Nem a mások által kifejezett tisztelet. A hatalomhoz, az uralomhoz való jogát az adja, hogy ő „a tekintély”. Ez tekintélyelvűség. A tekintélyelvűség azt jelenti, hogy az uralom megkérdőjelezhetetlen. Ez olyan autoritást jelent, akinek maga a személyisége hordozza az uralom legitimitását, amelyhez nincs szükség egyéb forrásra. Ez akkor is így van, ha a „tekintély” Istentől származtatja magát, mert Isten nem ad ilyen uralomra rendelt „tekintélyt”, mert ez a típusú „tekintély” ő maga. Németh Sándor a világ szerinti tekintélyelvűségről beszél, ami azt jelenti, hogy a „tekintély” felett már nem áll ember, senki nem korlátozhatja, abszolút hatalommal bír. A tekintélyelvű vezetésnek nem lehetnek korlátai, ellensúlyai, kontrolljai. Nem szorul indoklásra és magyarázatra, mert az uralom alapja maga a tekintély. De a tekintélyelvű (autoriter) vezetésnek semmi köze a Bibliához. Németh Sándor a bibliai tekintélyt keveri a világi tekintélyelvűséggel.

A tekintélyelvű vezetést a második világháború után kezdték vizsgálni, mert azt tapasztalták, hogy vannak tekintélyelvűségre fogékony emberek, akik magukat teszik mércévé és saját hatalmuk forrásává. A fasiszta diktatúrák, az önhatalmú vezetők, az önkényuralmi, autoriter rendszerek közös sajátja, hogy a tekintély a hatalom forrása, a vezető megfellebbezhetetlen tekintélye az uralom alapja. A tekintélyelvű vezető öntörvényű, mert nem lehet megkérdőjelezni. Bármit (is) megtehet, azt senki nem vonhatja kétségbe. Ezért a tekintélyelvűség azt jelenti, hogy valaki Istenné teszi magát. Az ember átveszi az Isten szerepét. Minden korlátlan és ellenőrizhetetlen emberi hatalom gyakorlója Istent játszik. De az ember nem képes hordozni ezt a hatalmat, a hatalomnak ezt a dicsőségét, súlyát. Ezért szükségszerűen minden diktátor szörnyeteg, aki nem tűr ellentmondást. Sokat elmond a tekintélyelvűségről, hogy a kutatók a „tekintélyelvűséget” a fasiszta személyiségjegyekkel azonosították. Adorno és tudós társai úgynevezett „F-skálán” („F”, mint fasiszta) mérték, milyen mértékű a személyiségtorzulás, milyen mértékben fogékony valaki, hogy tekintélyelvű vezető legyen belőle. A tekintélyelvűség a fasiszta személyiségjegyekkel azonos. Megnéznénk szívesen egy ilyen „F-skálán” Németh Sándor eredményeit.

Adorno a tekintélyelvű, autoriter, zsarnoki személyiség hat tulajdonságát írta le. Az első a „vak lojalitás” követelménye. A tekintélyelvű ember a világot egy ötéves gyerek szintjén látja, miszerint a dolgok vagy jók, vagy rosszak, és ha te is úgy látod, ahogyan én, akkor te is jó vagy, ha nem, akkor rossz. Vallásos ember számára ez még egyszerűbb, mert a világ a Bibliában is két részre van osztva, az Isten és a Sátán harcára. Tekintélyelvű ember azonban a jó és rossz kategóriáját maga dönti el, nem ismer el maga fölött nagyobb tekintélyt, ezért felülírja még a Bibliát is. Ha ezt lelkész létére megteszi, akkor biztos tekintélyelvű személyiség és az F-skálán (a fasiszta mérőzsinóron) előkelő helyet foglal el. Németh Sándor azt tanítja, hogy az ellenségeket nem áldani, hanem átkozni kell, a szeretet nem az, hogy a gonoszt jóval győzzük meg, hanem az, hogy agyonátkozzuk, és ott ártunk neki, ahol tudunk. Ő szabja a törvényt, felülírja az Istent. De az autoriter személyiség bármikor megváltoztathatja a jóról és a rosszról alkotott képét, amit ugyanolyan vak lojalitással kell elfogadni, mint az előzőt. Egy volt gyülekezeti tag írta, aki a Szent Pál Akadémián is tanult, hogy „a Fideszt a szemem előtt átkozták a kedd reggeli imaalkalmakon a SZPA-n”. Németh Sándor pedig azt prédikálta a 1998-ban, hogy „mindenki emberi tisztességét kétségbe vonom, aki a jobboldalra szavaz”. Akkor az volt a „jó”, most az ellenkezője. De a tekintély, a „szolgálati ajándék”, nem kérdőjelezhető meg egyetlen hívő, vezető, presbiter által sem, mert az lázadásnak minősül. Mindenkor vak lojalitást vár el. Képtelen megbocsátani vagy túllépni azon, ha valaki felmondja ezt a vak lojalitást, s kilép az általa teremtett világ keretei közül.

A második jellemző az önközpontúság, amely politikai vezető esetében azonos lehet a saját nemzetével való azonosulással, ami etnocentrizmust jelent, egyházi vezető esetében ez a saját gyülekezetét jelenti, ami a világ közepe. Az autoriter személyiség csak a saját gyökereit, csoportját, kultúráját és vallását fogadja el, egyedül azt tartja értékesnek. Minden mást, ettől eltérőt elutasít, kétségbe vonja a létjogosultságát. Mivel ezek eltérnek az övétől, ezért értéktelenek, rosszak, s mivel mégis kihívást jelentenek, ellenségek lesznek. Minden más ellenség lesz, veszély, fenyegetés. Amit ő csinál, az szent és sérthetetlen, de az övét nem lehet bírálni. Aki őt elfogadja, az jó, aki őt nem fogadja el, az rossz. Egyház esetén ez szintén nagyon feltűnő, mert a Biblia szerint a Krisztus teste nem osztható fel. Egymásnak tagjai és részei vagyunk. Aki megkülönbözteti és elhatárolja magát a Krisztus testének más részeitől (kivéve azt a néhányat, amely őt is elfogadja), Pál apostol szerint megosztja az Egyház szellemi egységét. Noha egy a hit, egy a Szellem, egy az Isten. Németh Sándort ez sem érdekli, ebben is csont nélkül hozza a tekintélyelvű személyiség (az autoriter fasiszta) jegyeit: alig van olyan gyülekezet, egyház, amely ne lenne ellenség, amelyet ne utasítana el. Egyedül a Hit Gyülekezetében van egy hívő jó helyen, minden más gyülekezet veszélyes, az üdvössége is veszélybe kerül. Aki tőle távozik, az minimum pokolba jut.

A harmadik személyiségjegyet úgy határozták meg, mint a „félelem kultúráját”. Az előzőből következik, hogy aki elutasít minden mást, ami rajta kívül van, az veszélyben érzi magát. Fél, s ezt a félelmet közvetíti a követői felé is. Állandó a félelem, a rettegés, a harc, nincs egy perc nyugalom. Ami rajta kívül van, mind veszélyes. Az ördög soha nem alszik, hanem állandóan támad. Ha nem, akkor szorong, hogy mikor fog támadni. Állandó gyanakvás, megelőző csapásokon való töprengés az élet. Megnyugvást okoz, ha végre valahonnan támadást észlel, mert ezt tartja a normális alaphelyzetnek. Vallási diktátor esetében kéznél van ehhez a Biblia is, amely a hívő életét az ördöggel való harcként írja le, és olyan nagy embert, mint egy autoriter vezető, állandóan támad az ördög. Ez is olyan igazság, amely valóság, de nem úgy, ahogy azt egy beteg autoriter személyiség gondolja, mert neki a harc belül van, a saját skizofrén lelkében. Ezt a félelmet ragasztja rá mindenkire, és mindenkinek azt ígéri, hogy ettől a félelemtől majd ő megvédi. Miközben magát sem tudja megvédeni, mert nem keres fel egy orvost.

A tekintélyelvű vezető negyedik személyiségvonása az agresszív vezetési stílus. Az autoriter vezető mindent a kezében akar tartani, mindent kontrollál, ebben mindenki csupán az eszköz szerepét játssza. Mivel fél, ezért ideges, mivel önzés jellemzi, csak a saját szempontjai érdeklik. Ezért türelmetlen, agresszív, nem tűr ellentmondást. Saját bizonytalanságát, hogy nincs minden a kontrollja alatt, az agresszív stílusával ellensúlyozza. Nem bízik meg soha semmiben, csak abban, ha félnek tőle, ha mindenkit kontrollál és nyomás alatt tart. Nem hiszi el, hogy a beosztottai enélkül is megtesznek bármit. Hisztérikus, mert mindig fél a hatalma és a teljes kontroll elvesztésétől. Akkor érzi biztonságban magát, ha félnek tőle. Németh Sándor tökéletes leírása ez is, aki arra tanította Nagy Ivánt, az iskola első igazgatóját, hogy nyomásgyakorlás útján kell vezetni. Pszichikai nyomás alá kell helyezni a másik embert, ez a vezetés. Ezt vessük össze a pásztor és a juhok mintájával. De ugyanezt a stílust másolják a vidéki gyülekezetek is. Szekeres Gyuri keze alatt szolgálni egy rémálom volt. Egyszer azzal játszottak a protokollhelyiségben, kivel tudnak megpucoltatni egy ananászt maguknak. Borvendégh Norbert és Szekeres Gyuri ártatlan arccal pucoltatta az ananászt Ruffal, majd ugráltatták még egy kicsit, és ő ebből semmit nem vett észre. Csak akkor, amikor nevetni kezdtünk. A feltétlen reflexei reagáltak az utasításokra, és gondolkodás nélkül végrehajtotta, amire utasították. Ruff ugyanígy ír főiskolai jegyzetet is, ő az idomítás csodája. De ez élesben ugyanígy zajlik. Németh Sándor kis „némethsándorai” teszik pokollá az életet a legalsó szintekig. Az agresszió a gyülekezeti működés alapformája és az előrejutás záloga.

Az autoriter vezető ötödik jellemzője az előítéletes, merev gondolkodás. Mivel a gondolkodása rendkívül beszűkült, nem hagy teret más véleménynek, másfajta megközelítésnek, gondolatnak, lehetőségnek. Az előítéletei mozgatják, kialakult koncepciója van, amitől nem képes eltérni. Egyesek hajlamosak ezt a Szentlélek vezetésének mondani vagy hinni. Csak azokat a tényeket veszi észre, amelyek az előítéleteit erősítik. Ez kiszolgáltatja az olyan szélhámosoknak, mint Morvay, aki tisztában van ezzel, és ha kileste, Németh Sándort milyen előítélet tartja épp a fogságában, kitúrja az internetről az előítéletet erősítő legőrültebb elméleteket, konspirációs teóriákat, álhíreket. Nincs határ: ami alátámasztja az elméletet, az óriási sikert arat és elégedetté teszi a tekintélyelvű vezetőt. Az nem akadály, hogy a világ legnagyobb őrültségéről van szó. Ezért veszélyesek a Morvay-féle karrieristák, mert bármit elhitetnek az autoriter vezetővel, ami alátámasztja a prekoncepcióját, és nem törődnek a következményekkel. Aki jópontot akar szerezni, annak ugyanabba az irányba kell tolnia a szekeret, akkor is, ha az a szakadékba vezet. Ezért veszélyesek a tekintélyelvű vezetők. A környezetüket kisajátítják a „rossz szellemei”, akik a legrosszabb tulajdonságait erősítik fel, és kiszámíthatatlan irányba képesek befolyásolni őt. Ezért a tekintélyelvű vezető, aki zseninek képzeli magát, kontraszelektív módon válogatja ki az embereit. Akik a hasznára lehetnének, akik megvédenék az őrült ötletektől, a diktátori hajlam felszínre kerülésétől, azokat elüldözi maga mellől, vagy maguk menekülnek el. Különféle módon: Uzoni Péter inkább belehalt, Piszter Ervin, Görbicz Tamás, Takács Feri pedig távoztak, és ők Tallér Jánost megelőzve kötöttek ki (velem együtt) az átkozódó imalistán. Németh a legjobb embereit átkoztatja húsz éve, és megmaradt neki a „második vonal”. Ennek oka az „autoriter személyisége”, amely a fasiszta diktátorok jellemzője. Szerencsés embernek mondhatta volna magát, mert nagyon sok értékes ember került a közelébe, akikkel nem tudott bánni, és elmenekültek tőle. A „Papp László”-féle iromány a bizonyíték: egy olyan selejt, amit mindenki a kukába dobott. Mi ilyen munkát nem adtunk ki a kezünkből. Igaz, az aljasságnak erre a szintjére sem süllyedtünk le soha, mint a megmaradt kontraszelektált társaság. Akik utánunk „nagymenők” lettek, a mi időnkben a közelünkbe sem férhettek. Ez nem nagyképűség, csupán egyszerű ténymegállapítás. Ez az igazság. Ez látszik. S ez egyre rosszabb lesz. Orbánnak is egyre rosszabb emberei vannak. A mai csapata egy selejt az eredeti Fidesz szellemi kapacitásához képest. Igaz, a minőségibb emberek kikerültek a pártból, akárcsak a Hit Gyülekezetéből. Azok a jellemes, értékes, jó emberek, akik még ott vannak, nem maradnak sokáig. Ez törvényszerű.

A tekintélyelvű vezető utolsó tipikus jellemvonása a leegyszerűsítő érvelés. Aki képtelen a világot a maga összetett, árnyalt módján szemlélni, annak muszáj az érveit a végsőkig lecsupaszítania, különben nem igazolják a téves nézeteit. Elsőre nagyon meggyőzőnek tűnik, az előadásmód megtévesztő lehet, de ha valaki, aki gondolkodik, a legapróbb részletre is rákérdez, összeomlik a logika, az érvelés. A diktátorok körül ezért alakulnak ki abszurd helyzetek, groteszk jelenetek, ez a titka a Tanú című filmnek, ezért lehetett örökbecsű időtálló könyv a Fesz van. A mindenkori diktatúrák abszurd világát mutatja be, amely egyszerre komikus és tragikus. A működése komikus, a vége tragikus. Ez az oka annak, hogy a Fesz van második része szándékosan mélyebb, tartalmasabb és komorabb, mert már nem komikus. Németh Sándor és szervezete már nem vicces, hanem tragikus. A tekintélyelvű vezető az erő és nagyság bűvöletében él, valójában nagyon gyenge lábakon áll. Érvei egyszerűek, világképe demagóg, leegyszerűsítő. A környezete és a külvilág is néha úgy érzi, mintha bolondokházában lenne, ahol nem számít semmi, sem a tények, sem a szavak jelentése. Hamisak az analógiái, hibásak a bibliai idézetei, mint amikor József a politikából tudta meg, hogy menekülniük kell. Ha valaki leleplezi, ha érvelése összeomlik, agresszióval válaszol. Ilyenkor a környezetének vak lojalitással mellé kell állnia, meg kell védenie őt. Még véletlenül sem lehet olyan, hogy presbiterek, hívők felelősségre vonják. A legépeszűbbnek tűnő válasz, hogy a „kutyák ugatnak, a karaván halad”. Ennél csak rosszabbak hangzanak el. Szekeresnek húsz év alatt nem jutott ennél jobb az eszébe, nem is tud hová menni, a „világban” éhen halna. Még ami segít, a sikerek emlegetése: az autoriter vezető, mint aki sikeres ember, s akinek a pozícióját, pénzét, sikereit irigylik kevésbé tehetséges emberek. Mint lám, itt e kötözködő is, aki a Sátántól van, és el fog kárhozni. Ha valaki ismeri Németh Sándort, minden kétség nélkül megállapíthatja: a tekintélyelvű, autoriter és a fasizmusra hajlamos személyiség adornói ismérvei tökéletesen illenek rá. Ebből is látszik, hogy Németh Sándor nincs tisztában a bibliai tekintély és a „szolgálati ajándék” fogalmával: az autoriter, fasiszta diktatúra jegyeivel keveri azt. Ő nem a „szolgálati ajándék”, hanem az autoriter vezető, durvábban (az Adorno-féle vizsgálat kategóriáit használva) a „fasiszta diktátor” kategóriája.

Ami csak azért kínos, mert diktátorokat a legkevésbé a Szentlélek vezetésével jellemzik. A szakirodalom szerint diktátorok olyan emberekből lesznek, akik a krónikus kisebbrendűségi érzéseikkel küzdenek, bizonytalanok, kompenzálnak, mégis nárcisztikus, beképzelt emberek, akik azt képzelik, különleges jogokkal rendelkeznek. Sajnálatos módon a leírások egyöntetűen azt tartalmazzák, hogy a diktátorok szinte kivétel nélkül skizofrén paranoiában szenvednek, és mint ilyenek, pszichopaták. Az ilyen emberek a „sikereiket” félreértelmezik, azokat a diktátori jellemüknek tulajdonítják, és igazolva látják saját torz személyiségüket és elviselhetetlen vezetői módszereiket. Miközben a legfontosabb jellemzőjük, hogy képesek a környezetüket megtéveszteni, pszichés betegségüket rendkívüli adottságnak feltüntetni. De a realitásérzékük nulla, ezért veszélybe sodorják a követőiket.

A tekintélyelvű személyek a világot egy hierarchikus rendszerként látják, ahol létjogosultsága van az erősek és a gyengék, a kiválasztottak és az „alsórendűek” közötti különbségtételnek, méghozzá a hatalmasok és erősek javára. Ez teljesen idegen a Bibliától. A szakirodalom szerint a családnak, a megismert apaképnek nagy jelentősége van az autoriter személyiség kialakulásában. Németh Sándor a Hit Rádióban egyszer azt állította, hogy mivel nekem nem volt apám, képtelen voltam az olyan „apafigurával” való találkozást feldolgozni, mint amilyen ő. Először is, nekem volt apám, aki felnevelt kisgyerekkoromtól kezdve, ezért van fogalmam arról, milyen egy jó apa. Semmiképpen nem olyan, mint Németh Sándor. Németh Sándor nem jó apa, hanem diktátor, viszont azt képzeli, hogy az apa a diktátorral azonos. Ezért képzeli Istenről is azt, hogy haragszik, büntet, fenyeget, dorgál és mindig kemény. Nem tudja Istent szerető Atyának látni, aki kegyelmes és irgalmas. Az autoriter személyiségekről szóló kutatások szerint a tekintélyelvű vezető az apa szerepébe képzeli magát, ezért mindenkit gyereknek lát maga körül, és ezért infantilizálja a környezetét. Ezek mind ráillenek Németh Sándorra.

Ahogy Orbán Viktorra is, akit durván vert az apja. Ezért lett diktátor. Ezért nem tűr ellentmondást, ezért kell a világnak engedelmeskednie neki. A magyar nép még nem ismeri őt, mert egyelőre hízeleg, próbál „jó arcot” mutatni, igyekszik az emberek szeretetét elnyerni. Ezért is próbál műparaszt romantikával, és kocsmanyelven beszélni, hogy populáris legyen. Ha egyszer elfoszlik a mítosz, a csodálatot és engedelmességet felváltja az ellenállás, akkor ismeri meg igazán Orbán Viktort a magyar nép. Akinek szeme van, az már most is látja. Németh Sándor ebben a folyamatban előbbre jár. Neki már komoly ellenzéke van, és a farkasnak már nincs báránybőre. Az övé sokkal durvább diktatúra, mint Orbáné.

A szakirodalom paranoiás, beteg, személyiségnek írja le a tekintélyelvű vezetőt, akitől úgy a magánéletben, mint a társadalmi életben is tartózkodni kell. Távol kell tartania magát az embernek, mert a közelsége és a befolyása pusztító. Káros következmények nélkül nem úszható meg. Azt írják, hogy az „aki nincs velünk, az ellenünk van” gondolkodásmód rombol: „konstruktív, a személyiségünket gazdagító kapcsolatra és élményekre általa nem számíthatunk”.

Enyhén szólva.

 





Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.