//

Kemény Ádám: Áll (f)ércnél maradandóbb művem…

A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése után nem sokkal, nagy dérrel-dúrral kezdett hozzá az új alkotmány előkészítéséhez. 2010 júniusában az Országgyűlés kétharmados többséggel eltüntette az új alkotmány előkészítését megindító parlamenti határozathoz előírt 4/5-ös többségi követelményt, és ezzel megnyílt az út az alkotmányos rendszer átalakításához.

Az új alkotmányos fundamentum már nevében is cezúrát akart jelezni, alkotmány helyett alaptörvény lett a hivatalos titulus. Az elnevezés változásának persze semmiféle tartalmi oka nem volt, csupán azt kívánta jelezni, hogy gyökeresen új rend alakul Magyarországon (a Fidesz mindig is hajlamos volt a szimbólumok alkalmazására). Ami az alaptörvény tartalmi elemeit illeti, azokról már elég sok szó esett mind szakmai fórumokon, mind az írott sajtóban, és a népszerű internetes közösségi portálokon. Független alkotmányjogászok szinte egyöntetű véleménye szerint a NER tákolmánya kirekesztő, nem is próbál egyfajta nemzeti egységet megjeleníteni, az elfogadását nem előzte meg széleskörű egyeztetés, és ráadásul a szövegezése is elképesztően alacsony színvonalú, alkotmányhoz méltatlan. Az alkotmányjogi szörnyszülött minőségét jelezte már az is, hogy államelnöki minőségében az a Schmitt Pál írta alá, aki a „törvénykezés motorja” kívánt lenni, és aki korábban nem csak plagizálásával, hanem helyesírási gyakorlatával is kitüntette magát.

A 2011 tavaszán elfogadott, majd 2012 januárjában hatályba lépett új alaptörvény még korlátaival együtt is többé-kevésbé normálisan működhetne, akár ideológiájukban gyökeresen különböző kabinetek alatt, meghatározva a kormányzás át nem léphető, alkotmányjogi korlátait. Ehhez azonban az kellene, hogy ne változtassák éjjel-nappal, a kormány pillanatnyi érdekeihez igazodva. Az eredetileg gránitszilárdságúnak tervezett és hirdetett jogi silányság azonban egyike lett a leggyakrabban változó magyar törvényeknek, hiszen a NER kormánya 2012 óta, tehát 9 év alatt, kilencszer módosította saját alkotmányát. A módosítások (a legtöbbször kiegészítések) ismétlődően azt szolgálták, hogy az aktuálpolitikai igényeknek megfelelő jogszabályi előírások alkotmányi szintre emelve változtathatatlanok legyenek, továbbá (2013-tól) az Alkotmánybíróság se köthessen beléjük. A következőkben a kilenc módosítás lényegét idézem fel, a változások mellett néhol jelezve a mögöttes szándékokat is.

ELSŐ (2012 júniusában)

A módosítás részben az alig másfél évvel korábban elfogadott alaptörvény néhány pongyolaságát javította ki. Így kiterjesztette a köztársasági elnök javadalmazásáról szóló szabályt a volt államfőkre is, valamint beemelte az ún. átmeneti rendelkezéseket az alaptörvénybe. Újdonságként hatályon kívül helyezte az átmeneti rendelkezések 30. cikkét, megalapozva azt, hogy az MNB és a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletéért felelős akkori szerv (PSZÁF) összevonásával egy új szervezetet állíthassanak fel.

Az utóbbi változtatás politikailag semleges, olyan szakmai kérdést szabályoz, amit Európában is többféle módon oldanak meg, van példa a független pénzügyi felügyeletre, de a nemzeti bankon belül működő szervezetre is.

MÁSODIK (2012 novemberében)

A második módosítás az általános választói regisztráció intézményét emelte volna be Alaptörvénybe, ezt azonban az Alkotmánybíróság (AB) 2012 decemberében közjogi érvénytelenségre hivatkozva megsemmisítette. Az indok az volt, hogy az Országgyűlés az Alaptörvény átmeneti rendelkezései közé iktatott olyan előírásokat, amelyek egyáltalán nem átmenetiek. Az ügyhöz kapcsolódik, hogy a választási eljárásról szóló törvényben is szereplő regisztrációs előírást az AB 2013 januárjában már érdemben is vizsgálta, és azt alaptörvény-ellenesként megsemmisítette. A hatálytalanított szabályozás ellen egyébként egy sor jogvédő szervezet is tiltakozott, mivel a magyarországi lakóhellyel rendelkező állampolgárok esetében a regisztrációs kötelezettség indokolatlanul korlátozta volna a választójogot, azzal, hogy annak gyakorlását egy többletfeltételtől, az előzetes választói feliratkozástól tette volna függővé.

HARMADIK (2012 decemberében)

A harmadik módosítás a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, stb. védelmét és fenntartását, megőrzését tette az állam és mindenki más kötelességévé. A fennkölt bevezető után sarkalatossá (2/3-ossá) minősítették a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló földtörvényt.

Ez utóbbi intézkedés – amint később kiderült – lehetővé tette, hogy a termőföld és az erdők tulajdonjogának megszerzése, továbbá a mezőgazdasági termelésszervezésre és a mezőgazdasági üzemekre vonatkozó szabályok a parlamenti kétharmaddal bármikor változtathatók, ugyanakkor bebetonozhatók lehessenek, a későbbi „földrablásokat” előkészítve.

NEGYEDIK (2013 márciusában)

A negyedik módosítás az előzőeknél jóval kövérebbre duzzadt, összesen 22 cikkben változtatta az alaptörvényt. A törvénycsomag óriási hazai tiltakozást és nemzetközi visszhangot váltott ki. Egy sor olyan változtatás került be az alaptörvénybe, amelyek egyértelműen ideológiai megfontolásból, a Fidesz egyre erősödő „nép-nemzeti” világképének megtámogatása céljából születtek. A módosítások szinte kivétel nélkül jogokat korlátoznak, rongálják a demokráciát, gyakran embertelenek és szegényellenesek, egyeduralkodóvá próbálják tenni a NER avíttas, ókonzervatív társadalmi modelljét, csökkentik az ellenzék politikai esélyeit, ugyanakkor szélesítik a Fidesz hatalomtechnikai eszköztárát.

A változtatásokat a legtöbb esetben civil és ellenzéki felháborodás kísérte:

  • a család csak házasságon, és kizárólag férfi-nő viszonyon alapulhat;
  • az ún. Alapvetés hosszú gondolatsorral egészül ki, aminek főbb pontjai: az MSZMP bűnösségének kimondása; az MSZP, mint „kommunista utódpárt” megbélyegzése, felelősségének deklarálása; a Nemzeti Megbékélés Bizottsága létrehozása; a „kommunista diktatúrában” elkövetett egyes bűnök el nem évülésének kimondása;
    • az egyházak állami elismerése szabályainak megalapozása, a bíróságok helyett parlamenti (politikai) döntések alkalmazásának előkészítése;
  • a választási kampány politikai reklámjainak szabályozása (kizárólag csak a közmédiában és ingyenesen lehet);
  • a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának megsértésére vonatkozó tilalom kiegészül a magyar nemzet „megsértésének” tilalmával;
  • a diploma utáni irányított elhelyezkedés lehetőségének megteremtése azzal, hogy törvény előírhatja: a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatásának feltétele lehet meghatározott időtartamú foglalkoztatásban való részvétel;
  • a hajléktalanok kitiltása a közterületekről;
  • az Országgyűlés elnöke rendészeti és fegyelmi jogokat kap, továbbá létrejön az Országgyűlés őrsége;
  • az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása: a jövőben az alaptörvénynek csak eljárásjogi, nem pedig érdemi felülvizsgálata lehetséges;
  • megteremti a közigazgatási bíróságok létrehozásának lehetőségét (egyelőre nem valósult meg);
  • az Alkotmánybíróság tevékenysége nyilvánosságának korlátozása;
  • a bíróságok igazgatására létrejön az Országos Bírósági Hivatal (OBH), egyidejűleg megszűnik a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács;
  • a bíróságok szervezetének és igazgatásának, a bírák jogállásának részletes szabályai, valamint a bírák javadalmazása sarkalatos törvény hatáskörébe kerülnek, ezzel biztosítva a kormánynak kedvező szabályok stabilitását;
  • megszületik az OBH lehetősége a bíróságok illetékességének politikai érdekeken alapuló, önkényes megváltoztatására;
  • hatályon kívül kerülnek az alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozatok;
  • európai uniós törvény megsértéséért az országra kiszabott bírság kifizetésére különadó vethető ki az állampolgárokra;
  • az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, a nemzeti és etnikai jogok országgyűlési biztosának, valamint a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának pozíciója megszűnik, helyettük (közös jogutódként) a jövőben az alapvető jogok biztosa tevékenykedik. Ezzel kiüresedik az ombudsmanok intézménye, eliminálódik a jelentősége.

ÖTÖDIK (2013 szeptemberében)

Az ötödik módosítás egyik fontos eleme, hogy a NER meghátrált, és  reparálta  az Európai Bizottság kampányhirdetési szabályokkal kapcsolatos kifogásait. A módosítás szerint kampányhirdetéseket ettől kezdve nemcsak a közmédia sugározhat, hanem a kereskedelmi televíziók és rádiók is.

A vallási közösségek alapvető szabályai is ekkor kerülnek az alaptörvénybe. Megszületik a „bevett” egyház fogalma, ami lényegében azt jelenti, hogy politikai (parlamenti) döntés alapján válik el, melyik vallási közösség „egyenlőbb” a többinél, és élvezhet kedvezményeket, kiemelt támogatást. A részletes szabályok előírását megint csak 2/3-os törvényre bízták, így azok kellő mértékben megváltozhatatlanná váltak. Létrejött egy olyan elképesztő helyzet, amelyben egyház és egyház között elfogadhatatlan különbséget tesznek. A transzcendens dolgok létét hívő emberek közössége egyszer csupán átlagos egyesület, de ha a hatalomnak tetsző közösségről van szó, máris támogatandó egyház.

Az Országos Bírói Hivatal és az Országos Bírói Tanács jogállásának, működésének főbb kérdései is alaptörvényi szintre kerültek. Fontos lépés volt, és a NER újabb meghátrálását jelezte, hogy alaptörvényi szinten megszűnt a bírósági ügyáthelyezések lehetősége (ezt még a 2013 márciusi módosítás iktatta be). Úgyszintén ebben a módosításban történt meg a pénzügyi közvetítőrendszer MNB-be történő beépítésének alaptörvényi szabályozása.

HATODIK (2016 júniusában)

A hatodik módosítás egyetlen kérdésre terjedt ki. Bővítette a különleges jogrendre vonatkozó szabályozást, és megteremtette a terrorveszélyhelyzet kategóriáját.

Az új szabályozás nyilvánvalóan a migránsokkal riogató, idegenellenes gyűlöletkampánnyal operáló fideszes stratégiához is kapcsolódott, bár több ellenzéki párt is elismerte, hogy szükség volt egyes biztonságot növelő intézkedésekre, és inkább csak a túl szélesnek tartott kormányjogköröket kritizálta. Ezzel szemben civil jogvédő szervezetek a bármiféle alkotmányos ellensúlyt nélkülöző szabályozás miatt az önkényes kormányzati hatalomgyakorlás veszélyére hívták fel a figyelmet.

HETEDIK (2018 júniusában)

A hetedik módosítás kiegészítette a „nemzeti hitvallást” azzal, hogy a jövőben az állam minden szervének kötelessége „a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk és keresztény kultúránk védelmezése”. Ez a zavaros, ködös, nép-nemzeti bla-bla, túl annak szimbolikus jelentőségén, „keresztény kultúránk” hangsúlyozásával azt is jelenti, hogy a Fidesz még jobban megerősítette az állam és az egyház újraegyesítésének folyamatát. A hittérítésen és a nemzeti önazonosság megerősítésén alapuló „nemzetstratégia” a modernizáció ellen és az európaiság annulálásának irányába halad, s végső soron a keresztény-nemzeti államnak és vezetőjének szakrálissá válásához vezethet.

További fontos elem, hogy az alaptörvény kimondja: Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be, és így tovább erősíti a menekült-ellenességet és fokozza az idegengyűlöletet.

A jogalkotó nem mulasztja el a hajléktalanok helyzetének további nehezítését sem (ld. korábban a negyedik módosítást, 2013 márciusában), és a közterület közcélú használatának védelmét még hangsúlyosabban az állam és az önkormányzatok feladatává teszi.

Ekkor kerülnek be az alaptörvénybe a közigazgatási bíróságok, és további útmutatást kapnak a bírák a jogértelmezéshez. Ez utóbbiak szerint a jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. A jogértelmezés egyes lehetőségeinek alaptörvényi meghatározása azonban nem túlságosan szerencsés, és máris sok szakmai vitára adott okot.

NYOLCADIK (2019 decemberében)

Ezzel a módosítással a NER részben megint takarodót fújt, ugyanis egy előző (hetedik) módosításban az alaptörvénybe emelték a közigazgatási bíróságokat, most pedig, alapvetően a nemzetközi nyomás hatására, visszaállították a bíróságokra vonatkozó rendelkezéseket a korábbi állapotba. Ekkor mondták ki azonban azt is, hogy a Kúria elnöke és az Országos Bírósági Hivatal elnöke kivételével a bírák szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig állhat fenn, vagyis megnyílt az út a „kommunista” bírák eltávolítása előtt.

KILENCEDIK (2020 decemberében)

És ezzel el is jutottunk napjainkig, az alaptörvény máig utolsó módosításáig. A legfrissebb rendelkezések is nagy vihart kavartak, a kormány azonban kifejtette: a fő cél „a magyar családok erősebb védelmét, a gyermekek biztonságát” szolgáló, „a Magyarország keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést” garantáló szabályozás alaptörvénybe emelése. Ennek megfelelően került be a szövegbe „az anya nő, az apa férfi” szlogen, amely azon túl, hogy eléggé értelmetlenül hangzik, a mém-olvasóknak sok-sok feledhetetlenül derűs pillanatot okozott. A „keresztény kultúrán alapuló értékrend” kifejezés pedig bizony újfent kirekesztő, és az állam valamint az egyház szétválasztására épülő, modern európai társadalmakban elfogadhatatlan.

Még inkább aggályos egy másik rendelkezés, amely „garantálja a gyermek születésétől fogva megváltoztathatatlanul fennálló önazonosságának megőrzését, illetve megóvását”.  A passzussal az a fő baj, hogy a zagyva szöveg semmiben nem felel meg sem a tudomány mai állásának, sem a modern társadalmak szerkezetének, hanem egyfajta biblikus-vallásos elgondolást, fundamentalizmust tükröz, és megpróbálja kizárni a társadalomból a transznemű honfitársainkat.

Sikerült alaptörvénybe iktatni azt is, hogy „a közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése”, s ezzel elérni, hogy egy sor esetben a közpénzek már alkotmányosan is elveszítik közpénz-jellegüket, elsősorban a „közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítványoknál”. Utóbbiak egyébként is 2/3-os törvénnyel hozhatók létre, vagy szüntethetők meg, így egyfajta egérutat jelenthetnek az esetleges kormányváltás utáni időszakban egyes Fidesz-potentátok menekülésére.

A módosítás a különleges jogrend fejezetet teljesen újraírja, és azon belül nevesíti a hadiállapotot, a szükségállapotot és a veszélyhelyzetet. Az új szabályozás legnagyobb hibája, hogy nincs önállóan nevesítve a járványügyi veszélyhelyzet, ami teljesen érthetetlen, hiszen éppen a 2020-as év mutatta meg, hogy ilyen helyzettel akár gyakran is számolnunk kell.

A hadiállapotot körüljáró alfejezet is szolgál meglepetéssel: eltűnt a szereplők közül az a Honvédelmi Tanács, amelyben az ellenzéki pártok is képviseltetik magukat, helyette csak kormány van, az viszont kibővített hatáskörökkel. A módosítás ugyanis mind a három különleges jogrend-fajtánál a kormányt ruházza fel rendeletalkotási joggal (eddig rendkívüli állapot idején a Honvédelmi Tanácsnak, szükségállapot idején pedig a köztársasági elnöknek volt rendeletalkotási joga).

Kilenc év – kilenc módosítás, és valószínűleg nincs még vége. A régi magyar közmondással élve akár azt is mondhatnánk, hogy „nagy a baj, kilenc tehén, még sincs vaj”, de a helyzet ennél komolyabb. Az elmúlt évek bebizonyították, a Fidesz mindig gátlástalanul nyúlt az alaptörvényhez, és amennyiben a következő másfél évben szorosabb választási eredmény körvonalazódik 2022-re, ha vajat nem is állít elő, de még kíméletlenebbül fogja ezt az eszközt alkalmazni.

A szerző közgazdász

 





Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Amerikai magyarok között is terjed a QAnon összeesküvés-elmélet

Következő cikk

Joe Biden amerikai elnök és Kamala Harris alelnök beiktatási ünnepsége – ÉLŐ KÖZVETÍTÉS!