Az áprilisi országgyűlési választások befejeztével elszabadult a pokol. A csalódott ellenzéki pártok, köztük a baloldaliak nagy vehemenciával követelték a szavazatok újraszámolását, ami méltányolható igény volt, főleg, ha a NER eddig tapasztalt hazugságaira gondolunk. (Az más lapra tartozik, hogy nagy eséllyel lehetetlenség több százezer szavazatot meghamisítani, már pedig ennyire lett volna szükség az eredmény érdemi elcsalásához.)

Sajnos azonban, a vesztes oldal szereplői eddig feltűnően kevés energiát fordítottak annak az elemzésére, hogy miért győzhetett harmadszor is a Fidesz, és ami ennél is fontosabb, mi a teendő a következő négy évben. Mintha félnének érdemben szembenézni saját teljes csődjükkel, értelmetlen technikai kérdéseken rágódnak (ki, kinek a javára, miért nem lépett vissza?), egymásra mutogatnak, nem tudnak túllépni a sorozatban harmadszor is csődöt mondott „összefogáson”. Úgy tesznek, mintha minden folytatható volna a korábbi módszerekkel, ugyanazt lehet csinálni, mint eddig, csak egy kicsit „jobban” kellene „összefogni”. Nos, ez a felfogás csak újabb katasztrófához vezet majd, ezért a következőket ajánlom a baloldali ellenzéknek megfontolásra.

A választások végül is egyszerű képet mutatnak: ellenzékünk a mai eszközrendszerével, vezetőivel, szellemi holdudvarával csak erre képes – elveszíteni a választást. Az általános képen belül ugyanakkor nyilván sok eltérő elem hatása tapintható, ezek között komoly szerepe van a klasszikus baloldal (nevezzük szociáldemokráciának) eszmei és szervezeti krízisének. Az összetett eszmei válság leegyszerűsítve abban fogható meg, hogy a magyar baloldal – hasonlóan sok európai testvérmozgalomhoz – nem képes érdemben kezelni a modern világ új jelenségeit (globalizáció, osztályszerkezet-változások, a klasszikus munkásosztály eltűnése, az EU-hoz való viszony, nemzetállamok kontra egységes Európa, stb.). E a kérdések megválaszolása nem megy máról holnapra, hosszabb idő, komoly szellemi holdudvar, szakértői csapatok erőfeszítése hozhat csak sikert.

Ami a szervezeti válságot illeti, ennek a megoldása már rövidebb távon is eredményes lehet, s fajsúlyosabbá teheti a baloldalt. Nyilvánvaló, hogy a mai krízis lényegében az MSZP 2011-es kettészakadására (ha úgy tetszik: a Demokratikus Koalíció kiválására) vezethető vissza. A szétszakadással megszületett DK mint a „jövő pártja” definiálta önmagát, s ezzel felgyorsult a magyar szociáldemokrata oldal fokozatos leépülése. A történelemben persze már számtalanszor előfordult, hogy egy párton belül az eltérő víziót követő frakciók, platformok ellentéte olyan nagy már, hogy egységes szervezetben nem lehet ezt kezelni. Így logikusan külön pártban kell tovább működniük, s nagy valószínűséggel markáns különbségek alakulnak ki az egyes utódszervezetek között. A másik változat esetén az adott pártban egyes vezetők, csoportok hatalmi harca, és nem valódi ideológiai különbség vezet szakadáshoz. Ez esetben esélye van annak, hogy az utódszervezetek között nem lesznek lényegbevágó elvi, ideológiai különbségek, viszont a hatalmi harc tovább folytatódik, most már a pártok között. Ez utóbbinak tipikus esete az MSZP-DK szétválása, hiszen az minden kétséget kizáróan Gyurcsány Ferenc egyéni ambícióit, politikai túlélését szolgálta. A DK elnöke az új párt megalakulása utáni első perctől kezdve főként azon munkálkodott, hogy miképpen tudná maga alá gyűrni az MSZP-t. Az újdonsült formáció erősen centralizált, vezérelvű mozgalommá vált, és szinte semmi jelét nem mutatja az innovációnak, a másfajta megközelítésnek. Tetézi a bajt, hogy eközben az „anyapárt” MSZP maga is a széteséssel küzdött, s nem tudott vonzó társadalmi modellt, víziót kiizzadni.

Nem valósultak meg azok az ígéretek, amelyek szerint a DK új gyűjtőpárt lesz, s integrálni tudja akár a NER-ből kiábrándult jobboldali, konzervatív szavazókat is. E helyett részben az MSZP-szavazók átszivattyúzása történt meg, miközben új szavazói rétegekkel nem bővült a baloldal. További elszomorító „eredmény”, hogy a két párt közötti viszony teljesen elmérgesedett, a hívek közötti utálat egyre jobban érzékelhető, a pártok mögött működő álblogok a NER gyakorlatát másolva, folyamatosan bombázzák a világhálót egymásnak címzett álhírekkel, rágalmakkal. Mintha mindkettő azon munkálkodna, hogy miképpen tudná maga alá gyűrni a másikat.

A vázolt pártszakadás betetőzéseként az idei választások egyértelműen bebizonyították, hogy az országban két komoly baloldali párt nem tud hatékonyan működni, energiáik kölcsönösen kioltják egymást. Az egyértelmű ellenzéki vereségen túl a számok tanúsága szerint csaknem 30%-kal még szűkült is az MSZP és a DK összesített szavazótábora.

Nem kétséges, hogy a mostani helyzet nem maradhat fenn tovább, vagy ha igen, akkor az nagy eséllyel garantálja a következő választási vereséget. Egyetlen ésszerű megoldás kínálkozik, meg kell teremteni a baloldal újbóli egységét, bármennyire is elfogadhatatlannak tűnik ez a megoldás az érintett pártok számára. A szervezeti egység létrejötte után pedig neki lehet látni a tartalmi megújításnak, és mihamarabb a 2019-es (önkormányzati és EU-s) választásokra való felkészülésnek.

A csillagok jelenlegi állása szerint a fúzió gondolatát mindkét párt ördögtől valónak tartaná, de ha a vezetőik kifarolnának egy ilyen megoldásból, azt bizonyítanák, hogy a „saját szemétdomb” fontosabb számukra, mint a NER eltüntetésének lehetősége. Az idő mindenestre rohan, és minél később jön el a belső nagytakarítás órája, annál nehezebb lesz a jogállam visszaállítása, az ország mentális állapotának reparálása.

Az új párt egyfajta szociáldemokrata unióként képzelhető el, a mainál jóval rugalmasabb felépítéssel, nagyobb belső demokráciával, széles hálózattal, és természetesen új arcokkal, megfiatalított vezetéssel. A leendő tagság által széleskörűen megvitatott alapelvek mentén létrehozott új program és működési szabályok alapján radikálisan át kell majd építeni a mai kapcsolati struktúrát. A telekommunikáció, internet, stb. lehetőségein túl sokkal szélesebben kellene alkalmazni a leghagyományosabb pártszervezési elvet, a személyes kapcsolatfelvételt, meggyőzést, ily módon érdemben bővítve a szavazóbázist. Erre annál is inkább szükség van, mert a médiatér várható további szűkülésével az ellenzék egyre kevesebb csatornán tudja megszólítani a választókat. A szervezés során ugyanakkor – a választási eredmények tükrében is – ajánlatos áttanulmányozni a konkurens pártok korábbi eredményeit és tévedéseit egyaránt. Ennek kapcsán intő példa lehet nem csak a Fidesz totálisan centralizálttá válása, hanem a DK vezérelvűségének erősödése is. Üdvös volna elemezni a manapság divatossá vált „bázisdemokrata” elvű szerveződések hatékonyságát (LMP, Együtt), és a „Timur és csapata” jellegű kapcsolattartás eredményeit (pl. Jobbik – tűzifavágás és társai). A szorosan vett párttagság mellett pedig a mainál intenzívebben kellene építeni a háttérszervezetekre, az úgynevezett „hagymahéj-elvre”, mivel sokakat taszít, hogy politikai párthoz bármilyen közük legyen, ugyanakkor egy lazább struktúrához szívesebben csatlakoznak.

Ha a fent vázolt szervezeti egység rövid időn belül helyreáll (erre azért nem vennék mérget), már „csak” egy értelmes világkép, a szavazókat meggyőző vízió felépítésére volna szükség, hiszen az egységes szociáldemokrata párt tartós létét és sikereit az eszmei tartalom határozza majd meg.

Közhely, ezért nem is sorolom fel, hogy mit tett tönkre, és mit lopott el az országtól a Fidesz. Van mit helyreállítani. Ehhez azonban nem csak a fogyatkozó baloldali szavazókat, hanem még további milliós tömeget kellene emészthető és elfogadható világképpel ellátni. Olyan vízióra van szükség, amelyhez csatlakozni érdemes, amely képes ellensúlyozni a folyamatosan reprodukált ellenségkép romboló hatását és aktív gondolkodásra késztet, nem csupán a Fidesz kampányfogásaira reagál. Az utóbbi választások fényében egy konkrét ügyet nem árt itt mindenképpen kiemelni, ez a nemzetpolitika. A NER rendszere nagyban és sikerrel épít egy vélt vagy meglévő nemzettudatra, ezzel okvetlenül számolni kell. Csak akkor lehet sikeres az egységes baloldali párt, ha a határon túli magyarokat is a nemzet részének tekinti, és ezt hihetően tudja prezentálni. A nagyközönség pedig elsősorban nem választástechnikai zsonglőrködést remél, nem szakpolitikai programelemekért lelkesedne, hanem összefüggő, konzisztens irányt vár, olyan célrendszert, ami értelmezhető és érzelmileg is azonosulni lehet vele. Nem egyszerű feladat, de a jövő érdekében el kell végezni!

A szerző közgazdász

(A cikk rövidített változata megjelent a budapesti Népszavában.)







4 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Hat igen! Errol lenne itt nagyban azorbant!
    A baloldal szamara nincs mas elet nincs mas ut. Csak hat! Szili koztarsasag elnoke jelolese ota eltunt a jozan esz az mszp ben. Igaz jott a fleto es megmutatta azorbannak hogyan lehet igergetesekkel
    Osztogatassal es foleg hazugsagokkal hatalomban maradni. No ennek issza a levet az orszag 12 eve! Az mszp bol pedig
    Kihalt a kreativitas. Ket valasztas elott szinte az utolso pillanatig dultak a belharcok. Az egesz nem szolt masrol mind az elerheto poziziokrol. Ja,hogy az orszag sorsa mondjuk sokkal fontosabb lett volna annal,hogy ki indul mondjuk Gyongyoson,vagy netan tan a 15. Keruletben. Nemvolt fontosabb. Aki vesztett maris rohant a tevekhez elsirni a szornyu nagy igazsagtalansagot ami ot erte. Pedig hat o mennyit tett a partert! Nagy kupac kakit! Nos a valasztasi eredmenyek alapjan(mert tulajdonkeppen
    ez volt ellenzeki oldalon az elovalasztas)
    a baloldali ellenzek legerosebb partja az
    mszp lett! Nekik kene a kezdemenyezo eronek lenni,es raadasul mennel gyorsabban,hogy 19 re mar egyseges erokent lehessen mennel tobb onkormanyzatot elvinni. Kesobbiek soran ennek is hatalmas jelentosege lenne.(pl.valasztasi csalasok megnehezitese) Gyurcsanynak viszont hatterbe kellene vonulni es ha nem hajlando akkor a hiveivel egyutt magukra kell oket hagyni. A szavazotaborukat pedig az egysegre osztonozni. Vannak a parlamentbol kiszorult partoknak nagyon tehetseges es nagy munkabirasu sot nepszeru politikusai oket is aktivizalni kell. Szoval el kene kezdeni mennel elobb mert nincs megint 3 es fel ev a tokolesre.Az Mszp megmutathatja,hogy szamara az orszag a fontos es nem a partkatonak boldogulasa.

  2. Sajnos az elejet elvitte a cica! A lenyeg az viszont benne van a cikkben. A teljes demokratikus osszefogas nelkul kulon kulon marad a teljes hitelvesztes es az onfelszamolodas!

  3. kedves barátom, Kemény Ádám!

    ez egy igazi kemény írás.
    a legkeményebb benne a zárójeles felütés, mi szerint:
    „(Az más lapra tartozik, hogy nagy eséllyel lehetetlenség több százezer szavazatot meghamisítani, már pedig ennyire lett volna szükség az eredmény érdemi elcsalásához.)”
    s innen ne is folytassuk tovább!
    tekintettel arra az el nem hanyagolható tényre, hogy ha és amennyiben a kiindulópont téves, akkor a végeredmény, a következtetés is téves lesz, bárha a levezetés logikusnak tűnik is.
    a szerző közgazdász.
    állítása szerint.
    én viszont úgy gondolom, hogy a szerző inkább GŐZGAZDÁSZ, hiszen butaságok gőze kering a fejében, s azzal gazdálkodva írja marhaságait.
    csúnya dolog ilyet állítani egy embertársunkról,
    .
    DE
    .
    mit tegyünk, ha igaz?
    eltitkoljuk, avagy mondjuk ki a valót?
    én kimondom a valót, s ez nem fog tetszeni.
    mindettől függetlenül térjünk a lényegre, s végezzük el a munkát, amit GŐZGAZDÁSZUNK a nagy gomolygásban nem tett meg!
    „választás”
    volt.
    állítólag.
    valójában egy jól megszervezett,s profin végrehajtott – hiszen professzionális bűnözőkkel állunk szemben! – választásnak álcázott, diktatórikus egypárti szavaztlegitimálás zajlott.
    az álcázásra azért volt, s van szükség, mert a demokratikus jogállamok közösségére alapuló Európai Unió adja a pénzt a diktatúra fenntartásához, s náluk talán kiverné a biztosítékot az, ami ebben a kis kurvaországban nem.
    jelesül, hogy egy vezér akarata, bolondériája szerint zajlik az élet európa közepén egy valaha jobb sorsra érdemes volt országban.
    akkor nézegessünk, s számolgassunk, volt-e, van-e valahol az a több százezer szavazat, amiről GŐZGAZDÁSZUNK említést tett.
    szisztematikus építkezés zajlott, s zajlik a továbbiakban is a környező országokban élő kétes elemek magyarrá tételére, hogy aztán majd a megfelelő helyre adják a voksukat.
    ezt mi fizetjük, senkinek ne legyenek kétségei!
    levélszavazatok, melyek esetében akár egy egész település helyett is szavazhat bárki, aki késztetést érez.
    megfelelően megtámogatott késztetés az, amit mi fizetünk, ezt senki ne feledje!
    az országból a migráns szó valódi értelmének, jelentésének megfelelően emigrálni kényszerített közel egymillió, talán már több VALÓDI MAGYAR ÁLLAMPOLGÁR szavazata leadásának ellehetetlenítése mindenféle akadálypályák beiktatásával.
    ( az eset analóg Moldova: Lakinger Béla zsebcirkáló művében szereplő a varázsló által meghirdetett verseny lefolytatásával)
    ne legyenek kétségeink, ezek még az egyes emberek szavazatiért is lehajolnak, azaz megakadályozzák hogy azt időben, s a „törvénynek” megfelelő módon leadhassák.
    biztosra mennek.
    szavzókörök.
    ebben, mint minden másban is nyakig benne vannak a magukat demokratikus ellenzékként aposztrofáló megélhetési kollaboráns bűntársak is.
    személyes tapasztalatomat osztottam meg a XIII. kerületből, ahol nem a jelenlegi rablóbanda embere „nyert”
    ha és amennyiben a mi GŐZGAZDÁSZUNK leveszi a cipőjét, s zokniját, nekilát a végtagjain található ujjak segítségével bonyolult matemetikai műveletek sorát végrehajtani, abban az esetben eljut a valós végeredményhez, miszerint bizony, az a több százezer szavazat már eddig is könnyedén elszállhatott a légvárak messzeségébe, s akkor még a jolly jokert meg sem villantottuk!
    a jolly koker az a bizonyos négy óra.
    amolyan hosszú bájtok koraestéje, mint anno még a simicska által lebonyolított apeh adat eltüntetés volt.
    fejlődött a technika, mostanra elég volt egy megfelelő felkészüléssel – nyolc év – a négy óra is.
    GŐZGAZDÁSZUNK azt fogja erre mondani, hogy nincs bizonyíték.
    DIREKT BIZONYÍTÉK valóban nem áll rendelkezésünkre jelenleg,
    .
    DE
    .
    közvetett az igen.
    egyet mondok, s kettő lesz belőle.
    a médiában több helyen, több alkalommal jelentkezett egy ember, aki nyomdai információkat osztott meg.
    a nyolcmillió szavazólap – az egyszerűség miatt dolgozzunk most kerek számokkal! – helyett, eleve egymillióval többet nyomtattak.
    minek? mire kelllett az a plusz egymillió? he, mi? na!
    ráadásul a szavazás napján hirtelen ötlettől vezérelve – hisz a hirtelen jött ötlet a vezér vezérelve! – nekiugrottak, s ripsz-ropsz nyomtattak még egymilliót!
    minek? mire kellett az a plusz MÉG egy millió? he? mi? na!

    tudja kedves Kemény Ádám, az eset egy olyan gyilkosságra hajaz, ahol a holttest nincs meg,
    .
    DE
    .
    a tettes megvan, s közvetett bizonyítékok alapján kell rábizonyítani az ügyet.
    csak az a fránya sok GŐZ ne lenne!
    .
    .
    abramovics voltam, s vagyok

  4. “(Az más lapra tartozik, hogy nagy eséllyel lehetetlenség több százezer szavazatot meghamisítani, már pedig ennyire lett volna szükség az eredmény érdemi elcsalásához.)”

    Nagyon naiv szemléletmód ez. A témában ajánlott egyik legjobb összefoglalás itt található:

    https://kolozsvaros.com/2018/04/12/a-valasztasi-csalasrol-131-pontban-egy-informatikus-szemevel/

    A többi kérdésben megfelelő a látásmód. Csak az a kérdés, hogy ha a nyilvánvaló dolgokat, pl. az uralkodó fasiszta diktatúrát nem ismerik fel ezek a pártok, képtelenek azt nevén nevezni, akkor a sokkal nagyobb szellemi teljesítményt kívánó összefüggő vízió, világkép megalkotása hogyan várható el tőlük?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here