Kihalnak a liberális demokraták, a szellem óriásai

Közzétéve September 14, 2019, 6:09 pm
6 mins

Felbecsülhetetlen a veszteség, a biológia is az illiberális fasiszta rendszer kezére dolgozik. Miközben az iskolákat államosították, központosították, állami kontroll alá helyezték, lassan felnő egy agymosott generáció, amely az egyentankönyvekből történelemhamisítást, butaságot és hazugságokat tanul, kihalnak az ország liberális demokratái, gondolkodói. Felszámolták a Magyar Tudományos Akadémiát, a közéletből már régóta száműzték a gondolkodó emberfőket, a sajtót megszállták, értelmes és tisztességes ember nagy nyilvánossághoz nem juthat. Eközben emblematikus értelmiségiek hunynak el.

Magyarország egyik legsötétebb éve az idei. Nemcsak azért, mert Orbán immár konszolidált fasiszta rendszere zavartalanul működik, és a “kereszténység” nevének meggyalázásával a hazugságáradat mindent elborít. Hanem azért is, mert a magyar szellemi élet kiválóságai távoztak sorban az élők közül. Nemrégiben hunyt el Heller Ágnes. Most kétnapos különbséggel Rajk László és Konrád György. Ez megdöbbentő és ijesztő, mert máris érezhető a szellemi űr, amit maguk mögött hagytak. S még csak szeptember van.

Sokan talán nem is gondolták komolyan, amikor azt mondták 2010 után, hogy nem tudják, megélik-e azt, hogy újra demokrácia, szabadság és jogállam lesz Magyarországon. Most azt látjuk, hogy a NER, amely az alkotmányos rend megdöntésével, államcsínnyel jött létre, bebetonozódott. Kiépült, él és virul, az emberi jogokért küzdő liberális demokratikus értelmiségiek pedig újra diktatúrában halnak meg. Talán maguk sem gondolták volna, hogy a kommunista diktatúra után ilyen hamar fasiszta diktatúra következik a demokratikus rendszerváltást követően, és nem szabad országban halnak meg.

Orbán, aki ezekkel az emberekkel együtt lett politikus, majd őket elhagyva, ellenük fordulva, felszámolta a liberális jogállamot, túléli őket az aljas rendszerével együtt. Megalázva kell elhunyniuk, egy olyan rendszerben, amely megcsúfol mindent, és naponta lélekben meghal minden tisztességes, normális ember. Vajon mennyivel lesz rövidebb a demokraták élete, akik tehetetlenek, de el kell tűrniük ezt az undorító, hazug és mocskos rendszert? Hány embert rág halálra, hány kiváló demokrata megy el szó nélkül?

Nem vagyunk méltóak, e cikk kereteit is szétfeszítené, hogy méltassuk Heller Ágnes, Rajk László és Konrád György munkásságát, személyiségét, csak döbbenetünket és együttérzésünket tudjuk kifejezni a hozzátartozók és a barátok felé. De említhetnénk Jancsó Miklóst is, aki még itt volt, amikor Orbán megdöntötte a demokráciát, Göncz Árpádot és másokat. Orbán végignézi, ahogy a szellemi óriások elmennek, és utánuk nem marad semmi. Gondoljunk bele, hogy a NER oldalán hány ilyen szellemi óriást találunk? Törpék, mínuszok. Még azok is, akik egykor nem voltak azok, de beálltak közékük. Azzá váltak.

Orbán csak egyenként kipipálja őket, és közben termeli és neveli ki a rendszer elbutított rabszolgáit. Ilyenkor jut eszébe mindenkinek, hogy nem kellene-e összefogni valamilyen formában, mielőtt mindenki meghal? Nem a kollaboráns ellenzéki pártokkal, nem egy választásnak csúfolt csalás legitimálására, hanem csak úgy, az összetartozás végett. Egyenként, izolálva, egymástól elszakítva halnak meg azok, akik a magyar szürkeállományt, a magyar géniuszt, tehetséget, zsenialitást képviselik. Nincs egy közösség, egy szalon, egy kör, ahova csatlakozni lehetne, ami megadná azt az örömöt, hogy a fasiszták elfoglalhattak mindent, elvehetnek mindent, de azért mi élünk, és nem adtuk meg magunkat. A lelkünket, tisztességünket nem vehették el. Egy civil “Akadémia”.

Hátha csak ettől is tovább élnének azok az emberek, akiktől értékes ez az ország.

 





Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.