Orbán rendszere jelenleg fasiszta önkényuralom, amelynek antiszemita ideológiája van. Ebbe illeszkedik szorosan a „sorosozás”, a zsidó-világösszeesküvés elleni „szabadságharc”. Ez szélsőjobboldali, nyilas, náci ideológia.

A magyar antiszemiták legendáriumának a múlt században három nagy hulláma létezett, a Tanácsköztársaság zsidó vezetői, a II. világháború után a zsidó ávósok megtorlása és Soros. A Tanácsköztársaságot az összes antiszemita – Prohászka Ottokár püspök, a hungarizmus megalapítója is – a zsidók ármányának tulajdonított.

Szamuely Tibor ezen belül is a zsidóság jelképe volt az antiszemiták szemében, ahogy a „Lenin-fiúk” is. Annak kapcsán, hogy a nem teljesen százasnak tartott Fekete-Győr András bement az Origo szerkesztőségébe számon kérni a róluk hazudozó újságírót, azt Kósa Lajos a „Szamuely-fúk” módszereihez hasonlította.

Kiváló üzenet a fideszes náciknak, Szamuely zsidó is volt, kommunista is, együtt a Mein Kampf, Soros mellett már feltűnik a fideszes propagandában Szamuely is. Pedig Kósa ezt a félresikerült akciót hasonlíthatta volna inkább saját ideológiai előfutárukhoz, az antiszemita Horthyhoz, a horthysta fehérterrorhoz is. Ők mentek be a Népszava szerkesztőségébe és verték szét a nyomdájával együtt. Egy év múlva Horthy parancsára agyonlőtték Somogyi Béla főszerkesztőt és Bacsó Bélát.

Kósa ennek a rendszernek a szellemi örökségéhez tartozik. A sajtót éppenséggel a fasiszta és náci hatalom, az antiszemita jobboldal fenyegette és támadta meg rendszeresen, mert a szabad sajtót a zsidók fészkének tartották. De a rendszerváltás után is volt tisztogatás a Magyar Rádóban, ahonnan alig titkoltan a zsidó és zsidó szellemiségűnek tartott újságírókat távolították el azok, akik ma Kósa pártjában ülnek.