Magyar Péter rendkívül megértően és nagyvonalúan nyilatkozott a Transtelexnek adott interjújában, amikor azt mondta: „Nem is várom el, hogy bárki egyik napról a másikra lecserélje a Fidesz-táblát a Tisza Pártéra.” Nagyon megengedő, hogy nem kell egyik napról a másikra megtenniük, Magyar türelmesen kivárja, amíg „megértik az idők szavát”.
Magyar bedőlni látszik saját propagandájának, már elhitte, hogy hamarosan övé lesz a hatalom, s elvárja, hogy mindenki megértse: „új időknek új szelei fújnak”. Csakhogy az erdélyiek jól ismerik ezeket a szeleket, hogy ebben a gyarmatosításban semmi új nincs. Ez alatt nyögnek 15 éve. Magyarban pedig még akkor sem bíznak meg a jószemű erdélyiek, ha Orbánról kiderült, hogy neki a fasiszta testvériség fontosabb a nemzeti érzelmeknél.
Magyar az egész interjúban kettős beszédet használ. Egyik oldalról megjelenik a díszlet, miszerint „nekünk nem feladatunk beleszólni az RMDSZ belügyeibe, nem célunk alakítani az erdélyi politikai életet”, aztán megjelenik a lényeg, hogy de igen: Magyar valójában azt gondolja, hogy „az erdélyi magyarság, ha szükségét érzi, ki fogja termelni a saját politikai képviseletét – olyat, amely valóban az ő érdekeit képviseli”.
Akik nem hódolnak be neki, azokat rúgják ki.
Magyar szövegét érthető magyar nyelvre fordítva ez azt jelenti, hogy az RMDSZ jelenlegi vezetése nem az erdélyi magyarságot képviseli, ha nem szalad Magyar elé lábat csókolni. Akkor az RMDSZ vezetőségét le kell váltani. Az egész interjú ezt sugallja: vagy „megértik az idők szavát” (vagyis tudomásul veszik, hogy mostantól ő a főnök), s beállnak mellé, vagy menniük kell, s erre buzdítja (uszítja) az erdélyi magyarokat. Az interjú erről szól.
Aki nem áll be Magyar mellé, az „nem érti az idők szavát”, az áruló. Mintha Magyar máris legyőzte volna Orbánt és ő lenne az ország új diktátora. S mondja ezt az a Magyar, aki 14 éven át szolgálta azt a Fideszt, amely politikai célokra használta a határon túli magyarokat, aki egy szóval nem kifogásolta 14 éven át, hogy az erdélyi magyarok a Fideszt szolgálják. Ahogy eddig a Fidesz, most ő mondaná meg, mire van szükségük, kit kell választaniuk.
Az, hogy Magyar a Fidesz erdélyi politikáját folytatná, egyértelműen kiderül abból, hogy a szavazatszerző 2004-es népszavazást (s a magyarok többségének álláspontját képviselő Gyurcsányt) árulónak nevezte. Holott akkor nem az erdélyi magyarságot utasították el a magyarok, hanem egy álnok és hamis politikai akciót, amelynek célja a határon túli magyar szavazatok megszerzése, s a magyarországi választások örök időkre való eldöntése volt.
Magyar Péter nem egyesíteni ment a magyarságot Erdélybe, hanem megosztani őket, a két Fidesz (az „orbánista” és a „magyarista” Fidesz) közötti választásra kényszeríteni őket. Az RMDSZ egyelőre nem állt be sem hivatalosan, sem informálisan az újfidesz vezetője mellé, aki láthatóan nagyon frusztrált és csalódott emiatt. Az RMDSZ vélhetően boldog lenne, ha megszabadulna a régi Fidesztől, és nem az a legfőbb vágya, hogy egy új Fideszt szolgáljon.
Magyar azt hitte, hogy diadalmenettel elfoglalja Erdélyt, erre ment ki az egész bohóckodás, de ez nem jött össze. Hogy ez mennyire irritálja és frusztrálja Magyart, ezekből a szavakból kiderül: „Mi nem haragszunk, nincs bennünk tüske.” De, Magyar haragszik, hatalmas tüske van benne, hogy hiába gyalogolta le az utat, már amit gyalog tett meg, kikosarazták. Annál is inkább, mert ehhez az interjúhoz hasonló pökhendi, beképzelt szöveg joggal irritál.
Magyar azt mondta, „az erdélyi magyarságot nem szavazógépnek kell tekinteni”, de ő épp ezért ment Erdélybe, hogy az erdélyi szavazógépet maga mellé állítsa. Ő is a szavazatokért kuncsorgott, éppen úgy semmibe veszi őket, mint Orbán, csak a szavazatuk kell. Magyar a cél érdekében beöltözött valami erdélyi népi ruhába parasztnak, pedig erre a szintre még a „rózsadombi parasztnak” nevezett Torgyán sem süllyedt le.
Mindennek van határa. A képmutatásnak és az arcátlanságnak is. De nem mindenkinél.
