Markó Beáta: A forradalom elmarad

4

A Közös Ország Mozgalom október 23-ára, az ’56-os forradalom emlékére, az ellenzékinek tartott pártokat közös demonstrácóra szólította. A Lehet Más a Politika – amely megszületése óta minden tettével azt igazolja, hogy Nem Lehet Más a Politika – ugyanakkor meghitt kapcsolatot ápol a szélsőjobboldali pártokkal,  nem közösködik senkivel. Könyöröghetnek nekik bármilyen összefogásért, a feljelentgetéseiről híres pártelnökük, majd az ő nyomdokait követő utódja és társelnöknője hajthatatlanok. Nem, nem, soha – bizonygatják újból és újból. Még meg sem érkezett a meghívó, máris nemet mondtak. Kistestvérük, a még bölcsődés korú – saját jövőjüket előre megjósoló, maguknak fölöttébb találó nevet találó – Momentum szintén azonnal elhatárolódott. Nem szeretnek ők senkit, aki olyan rosszul időzítette a világra jövetelét, hogy az elmúlt harminc évben már életben volt. Elképzelésük szerint mindenki tűnjön el, szívódjon fel, majd ők megteremtik az élhető, boldogságban úszó Magyarországot, melyet a reálisan felmért 1-2 százalékos támogatottságukkal fognak elérni.

Ezek után gyorsan és határozottan nemet mondott, a Külön, pardon, Együtt nevet viselő párt, amely szintén a szóló előadást preferálja, amit visszaigazol híveik alig vagy egyáltalán nem mérhető száma. Azonnal csatlakozott hozzá a Monológ, pardon, Párbeszéd becenévre hallgató pártocska, amely szintén hatalmas 1 százalékos tömeget tudhat maga mögött. Magányban az erő – vallják ők mindannyian, s készülnek lázasan a nagyítóval is alig látható táborukkal a grandiózus, eget rengető, történelmi kormányváltásra.

A nagy múltú magyar demokrácia rendelkezik még néhány egyfős párttal, de elnézést kérünk tőlük, ha velük most nem foglalkozunk, inkább megvárnánk, amíg megduplázzák a taglétszámukat.

Viszont ne feledkezzünk meg az ellenzéki oldal széles kínálatában található Demokratikus Koalícióról sem, melynek nevében a koalíció szót nemigen tudjuk értelmezni, mivel pártelnökük személye miatt – okkal vagy ok nélkül –, velük senki sem kíván egy légtérben tartózkodni. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a legfőbb, leghatalmasabb baloldali pártról, a 10 százalékos Magyar Szocialista Pártról is ejtsünk szót. Igaz, hogy Magyarországon nincs miniszterelnök választás, mégis minden párt kinevezett valakit miniszterelnök-jelöltnek – ami elég vicces – ám a szocialisták jelöltje, – akinek egyik legkiemelkedőbb tulajdonsága, hogy magas (khm, khm…, értik, ugye?) – nem húzta ki a választásokig sem, hanem idő előtt lemondott a megtisztelő és fényes sikerekkel kecsegtető megbízásról.

E két pártnak már sem ideje, sem alkalma nem volt lemondani a közös fellépést október 23-án, mert a szervezők lefújták a megmozdulást. A Közös Ország Mozgalom szerint a visszalépések miatt nem sikerült volna felmutatni az eredeti elképzelést: a konszenzust. Tényleg! Ezzel mi sem tudunk vitatkozni.

1956-tal ellentétben, 2017-ben érdeklődés, összefogás és közös ország hiányában elmarad a forradalom. De jobb is így, hiszen ki szeretne vért látni? Marad a magyar társadalom többsége számára oly kedves, békés, megnyugtató és biztonságos önkényuralmi rendszer.







4 HOZZÁSZÓLÁSOK

  1. 2010 óta mondom, hogy amíg Gyurcsány Ferenc közéleti szereplő, addig Magyarország miniszterelnöke Orbán Viktor.

    Azóta annyi változott, hogy ez nem feltétlen akkora baj, ha kettejük között lehet választani.

    Soha nem mostam össze a kettőt. Nem egyformán rosszak.

    Tegyük fel, hogy a politikai szereplőket egy 0-10-es skálán értékeljük, és 7-től felfelé vagyok hajlandó támogatni valakit.

    Na most, ezen a 0-10-es skálán az egyik -10, a másik -30 pontot kap. Nem egyenlőek.

    Bár talán nincs ekkora különbség köztük. Ha a DK-ra gondolok, akkor nincs. Lehet, hogy Gyurcsányt annak idején a jobb időket látott MSZP fogta vissza, még ha akkor ez fordítva is tűnt.

    Írnám, “hogy Bokros mit keres ott, nem értem”, de ez is pár éve kiderült.

  2. Gyurcsány emlékeim szerint volt helyzetben, azaz nem kell találgatni hogyan viselkedne, ha hatalomra kerülne. Nem vagyok Gyurcsány fan, de kettejük között a különbség hatalmas:
    – Mikor Gyurcsány kifejtette, hogy hazudtak, de ennek véget kell vetni (öszödi beszéd) szinte mindenki kiakadt.
    – Amikor Orbán mondta, hogy hazudik és a jövőben is ezt fogja tenni (ne a szavaimat, hanem a tetteimet figyeljék…) akkor ez alig zavart valakit. Akik hangosan követelték Gyurcsány lemondását, most hallgattak.
    Ez a példa talán érzékelteti a cseppet sem árnyalatnyi különbséget, de a hasonlóságot is.

  3. Jó a cikk, sajnos ez a valóság.
    Ennél csak a közösen megszövegezett új “választási törvény” kiábrándítóbb. Továbbra sem nevezhető demokratikusnak, egyfordulós, bejutási küszöbös, elkeserítő. Egyetlen pozitívuma, hogy a bűnözőket nem egy másik bűnnel (aránytalan választás) akarja kisöpörni.