Aki kulturált, polgári, keresztény környezetben nő fel, ahol a szülei otthonában könyvektől roskadozó polcok sorakoznak, a nappaliban Steinway zongora áll, a nagymama délutánonként Chopin keringőket játszik és a falat kézi készítésű kárpit borítja, felnőtt korában is szép miliőt teremt maga körül, akár a saját házáról (házairól, kastélyairól, uradalmairól, jachtjáról) van szó, akár a szimpla munkahelyéről.

Minden munka, feladat – hát még az ország terheit magán cipelő emberé – jobban, könnyebben megy, ha azt barátságos, szép közegben végezheti, ahova szívesen és örömmel megy be reggelente. Ahogy maga is megfogalmazta: “A miniszterelnöknek az a dolga, hogy fitt, jókedvű és egészséges ember benyomását keltse.”

Ezt segíti elő, sőt, fokozza, hogy végre elkészült az Országház Kék társalgójának új perzsaszőnyege. Mélyen átérezzük, eddig milyen keservesen mehetett a terefere a ’60-as években készült, ócska, elnyűtt, kikopott elődjén. Örüljünk hát, hogy végre új, kézi csomózású szőnyegen tudják pihentetni Gucci cipőbe bújtatott, megfáradt lábukat a társadalmat, de leginkább saját magukat képviselő férfiak. (A nőket azért nem említjük, mert ők – néhány kivételtől eltekintve – legfeljebb a Parlament konyháján dolgoz(hat)nak, ahova nem kell szőnyeg.)

Két éven keresztül hét szövőnő görnyedt a szövőszék előtt ülve egy öcsödi műhelyben, és csomózott rendületlenül. Egy tonna fonalat használtak fel, tizenkét színből kötötték a bogokat, napi hat centimétert haladtak. Mire elkészültek a 7,3×20,8 méteres perzsaszőnyeggel, tizenöt milliószor hurkoltak.  Tizennégy marcona legény kellett a felgöngyölített szőnyeg becipeléséhez a társalgóba, és leterítéséhez. Szerencsére nem is volt drága, gazdaságos fonal felhasználással potom 54 millióból kijött.

Erről jut eszünkbe, a budapesti János kórház patológiáján kilenc hónapja nem működnek a hűtők. November óta hetente többször 20 kilométert tesznek meg a holttestekkel Észak-Buda és Angyalföld között, így az elhunytak utolsó útja kissé hosszabbra sikerül a megszokottnál és a végtisztesség megadása is némileg elnyúlik. Hála az égnek, a boncteremben sincs szükség szőnyegre.

De félre a búval! Vigadjunk és örüljünk a Kék társalgó megszépülésének! Persze a gyönyörű szőnyeg akkor lenne igazán hasznos, ha a teljes parlamenti bagázs felülhetne rá és egy szélesre tárt ablakon keresztül kirepítené őket az univerzumba úgy, ahogy vannak.







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.