2024, július12, péntek
KezdőlapKiemelt fő hírMarkó Beáta: Nemzeti csőd

Markó Beáta: Nemzeti csőd

-

Évek óta várunk egy szakértő – szociológus, pszichiáter – tanulmányára, de csak nem érkezik, vagy a mi figyelmünket kerülte el. Pedig igazi csemege volna nekik Magyarország és a magyar társadalom teljes tönkremenetelének és totális csődjének elemzése. Addig is, míg rászánják magukat a nagy mű megírására, igyekszünk némi támpontot adni nekik.

A nemzeti csőd receptje meglehetősen egyszerű, a kifőzéséhez nincs szükség sok alapanyagra; kell hozzá egy nemzetvezető, egy nacionalizmus után áhítozó nemzet, valamint egy impotens nemzeti ellenzék. Ha ezt a három fő hozzávalót beleöntjük egy nagy nemzeti fazékba és pár évig kis lángon rotyogtatjuk a tűzhelyen – ne felejtsük el megszórni egy kis pirospaprikával, hogy igazán magyaros aromája legyen! – el is készültünk a nemzeti csőddel.

De kezdjük az elejével! Nemzeti főszakácsunk gyermekkori megaláztatásaitól, kisebbrendűségi komplexusától fűtve és elégtételre szomjazva fog hozzá a nemzeti csőd receptjének megvalósításához. Amint a nemzet lehetőséghez juttattja, azonnal a vágódeszkára dobja a nemzet Alkotmányát és felaprítja. Darálóba gyömöszöli a jogállamiságot és a demokrácia alkotóelemeit. Mialatt ezeket párolja, nemzeti lózungokat rikoltozik mindenféle nagygyűléseken, melyeket nagy élvezettel hallgat a nacionalizmusra vágyakozó nemzet többsége.

Azokat, akik nem lelkesednek ezekért a gondolatokért, kizárja a nemzetből, s akiknek képviselői, a nemzeti ellenzék, ezt szó nélkül tudomásul veszi. A főszakács nemzeti szónoklataiban megjelenik a Magyarember – így, nemzetiesen nagybetűvel és egybeírva – fogalom, aminél nincs dallamosabb, lágy muzsika a nemzeti füleknek.

A Michelin-csillagos nemzeti séf energikus trancsírozásba kezd. Szétzúzza a Munka törvénykönyvét, rabszolgákká teszi az alkalmazottakat, feldarabolja és nemzetivé teszi az oktatási rendszert, kivégzi az egészségügyi ellátást, felmorzsolja a jogrendszert, vékony csíkokra metéli a bíróságokat, felszeleteli a parlamentarizmust, összezúzza a választási rendszert, majd ezeket az összetevőket is beleszórja a nagy nemzeti fazékba. Ölbe tett karral nézi, ahogy 46 600 ember meghal a pandémiában – miattuk nem rendel el nemzeti gyászt. A konyhai tevékenysége folytán szegénységbe lökött 4 millió emberért nem hullajt nemzeti könnyeket és nem fáj a szíve a félmillió, vagy ki tudja mennyi külföldre menekült nemzettagért. Miért is tenné? Hívei, a nacionalista Magyaremberek ujjonganak érte és a nemzeti ellenzék a nemzeti apanázzsal a zsebében, nem tesz semmit, legfeljebb alázatosan megkéri a szakácsot, ne felejtse el megsózni az ételt.

Közben beindul a nemzeti kleptokrácia, nemzeti strómanok és nemzeti oligarchák jelennek meg a konyhában és ott tolong a séf rokonságának apraja-nagyja is. A nacionalizmus hívei érzik a fazékból lassan áradó finom nemzeti illatokat, míg a nemzetközi gasztronómiát előnyben részesítők, a nemzetből kizárt nem Magyaremberek egyre kevésbé viselik a szagokat, ezért otthonról, a Facebookon jópofáskodnak vagy szitkozódnak, aminél hatékonyabb módszert a nemzeti fejlemények ellensúlyozására, elképzelni sem tudunk.

Persze nem szabad alábecsülnünk ezt a konyhai teljesítményt, hatalmas nemzeti munkáról van szó, így beállnak kuktának a nemzeti, úgy nevezett történelmi egyházak is. Ügyesen a séf keze alá dolgoznak és fakanalukkal együtt bolondítják meg a nemzeti ételt egy jó nagy csipet fasizmussal, ami különösen pikáns ízt ad neki.

Mialatt a nemzeti fazékban lassú tűzön gyöngyözik a nemzeti fogás, van némi teendő a konyhán kívül is. Főszakácsunk konzekvensen szembe megy és keresztbe tesz az összes – katonai és nem katonai – szövetségnek, melyeknek önként lett tagja, nemzetét ellenük uszítja, a nemzeti valutát – az infláció szándékos felsrófolásával – porrá zúzza, az euróhoz viszonyított árfolyamát az egekbe növeli, amivel a kevés megtakarítással rendelkező embereket is tönkreteszi, az élelmiszerárak már a csillagos eget verdesik, de a nemzeti szemüveget viselők ebből semmit sem érzékelnek.

Ellenségeskedést szít minden baráti és szövetséges állammal, kerékkötője minden nemzetközi összefogásnak, de barátja a háborús agresszornak, amihez szintén boldogan tapsol a nemzeti tábora. Gyűlöletet kelt saját nemzete tagjai között, egymás ellen fordítja őket és éles húsbárdjával kettévágja saját nemzetét is.

De hopp! Nehogy odakozmáljon az étel! Szaladjunk be a konyhába, hiszen elkészült a nemzeti csőd! Ám a séf nagy szerencséjére ez egy cseppet sem fáj a nacionalista nemzetnek, mert mégiscsak sokkal jobb érzés és szebb eredmény a nemzeti csőd, mint egy szimpla államcsőd.







Amerikai Népszava
Amerikai Népszava
Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.
25,000KövetőKövessen minket!
1,000KövetőCsatlakozzon!
340KövetőIratkozzon fel!

Legutóbbi bejegyzések