Pápai Gábor rajza/Népszava

Tévedtek azok az értelmiségiek, akik abban bíztak, hogy van élet az Orbán-rendszeren belül is. Ha jóllakott, megelégszik, és élhető szinten konszolidálódik a rendszer. Ez a nézet figyelmen kívül hagyja a szociálpszichológiai igazságokat, a diktatúrák természetét és a történelmi tapasztalatot.

Egy diktatúra soha nem elégszik meg, a diktátornak sem a hatalomból, sem a pénzből soha nem elég. Egy diktátor soha nem érezheti magát biztonságban, nem tudják megnyugtatni a legjellemtelenebb kollaboránsok se, hogy nincs mitől tartania, behódoltak neki. Ezért nem tud soha megnyugodni, és a végén addig szorítja a gyeplőt, míg totális diktatúra nem lesz.

Ezen az úton megállítható, amíg tisztában van azzal, hogy törvénytelenül, csalással építi le a demokráciát. De amikor ez megszilárdul és működni kezd, már nem lehet megállítani. A szörnyeteg él, az étvágya kielégíthetetlen, és a gyanakvása egyre erősebb. Ezért mindig az újabb négy évre van szüksége, és demokratikusnak hazudott választásokat azért tart, hogy ne kelljen lövetnie.

De a vége mégis az lesz, mert nem lehet más. Akik nem fordultak ellene, hanem a ki nem mondott kiegyezésben bíztak, és leplezték a szándékait, letagadták a rendszer jellegét, azok bűntársai. Felelősök. Akik most újabb négyéves legitimációt készítenek elő neki, a csaló választáson való részvételükkel, és agyonveretik a rendszer ellenfeleit, hazaárulók.