Orbán jó pénzért kommunista emlékművet koszorúzgatott

Hol máshol, mint a kínai fővárosban, a pekingi Tienanmen téren, a hősi kommunista emlékműnél rótta le kegyeletét igazi európai „demokrataként” a felcsúti Maradona. Ilyesmi rendezvényeken főleg kommunista szövetségesek és poszt-szovjet vezetők szoktak résztvenni. Igen, a hős vezér éppen Kínában turnézik, ahol Putyinnal és Erdogannal is találkozik és a távoli keleten együtt építgetik a diktatórikus barátságokat. Erdogan ötcsillagos török diktátorral már meg is állapodtak egy budapesti dínomdánomban. Ezekkel nemzetünk illiberális kolbásztöltögetője olyat csinált, amitől korábban még ő maga és jó néhány narancsos agykárosodott haverja is behányt volna.

Ugyanis azt a Tienanmen téren álló Nép Hősei nevezetű kommunista emlékművet koszorúzgatja nemzetünk trottyos „antikommunista” büszkesége, ahol 1989 április 14-én több százezren, közöttük többségében fiatal diákok tüntettek az elnyomó kínai kommunista diktatúra ellen, és demokratikus átalakulást követeltek. A tüntetést persze a kínai hadsereg rövidesen, még 1989 június 4-én vérbe fojtotta.

A kegyetlen mészárlás következtében több ezer tüntető vesztette életét. A Peking főterén és a környező utcákban történt megtorlásnak és véres eseményeknek ma sem ismertek a pontos részletei, és a kínai hatóságok valós számot soha nem közöltek az áldozatok számáráról és személyéről. A rendszerváltást és demokráciát követelő egykori tüntetéseket még ennyi idő után is „ellenforradalminak” tekintik és tabuként kezelik egész Kína szerte, leszámítva Hongkongot, ahol megemlékeznek az áldozatokról, mivel az 1997-ben brit gyarmati uralom alól visszakapott várost teljesen eltérő módon irányítja a kínai vezetés, mint az ország többi részét. Az egykori, 1989-es tömegmészárlás áldozatairól való megemlékezéseket továbbra is a kommunista rendszert felforgató bűncselekménynek tartja a hatalom. A jelenlegi kommunista vezetés továbbra is elővigyázatos: az évforduló előtt minden évben ideiglenesen őrizetbe veszi, vagy házi őrizetbe helyezi azokat a másként gondolkodó értelmiségieket, akik szerintük tüntetést szervezhetnének. Erős a rendőri jelenlét az évforduló környékén, az egykori vérengzés helyszínét pedig többnyire turisták látogatják csak ilyentájt.

Nemzetünk narancssárga orangutánja, akinek már egy ideje büdös az európai levegő, persze minden szégyenkezés nélkül fejet hajtott az elnyomó kínai kommunisták győzelmére felhúzott domborműves obeliszk, az ironikusan Nép Hőseinek nevezett emlékmű előtt. Ott ahol több ezer védtelen demokráciát követelő tüntetőt megölt, megnyomorított, vagy bebörtönzött Kína kommunista egypárti állama. Egyébként alig fél éve engedték szabadon az utolsó foglyot, akit a Tienanmen térről vitték el 1989-ben. Miao Deshun bűne az volt csupán, hogy hozzávágott egy kosarat egy már lángoló tankhoz. A félreértések elkerülése végett még egyszer: Orbán Viktor nem a kommunista vezetés által véghez vitt vérengzésre és annak az áldozataira emlékezett, hanem az 1958-ban emelt kommunista gránitoszlopot koszorúzta meg.

Az egykori demokráciáért tüntető kínai fiatalok a pekingi Tienanmen téren.

Orbán laza figura, hiszen nem zavarja az sem, hogy pártja, a Fidesz, 1989-ben elég markánsan elítélte a kínai vérengzést és tüntetett is ellene. Miért is zavarta volna, amikor Viktorunknak egyébként is rövid a memóriája, ha nem vasútról, röfikről vagy fociról van szó. Arra sem emlékszik az egykori párttitkár, székház eladásból lett bányatulajdonos drága fia, hogy tegnap mit csinált, nemhogy 1989-ben, amikor még maga is KISZ-titkárból lett antikommunista volt.

Ez utóbbi felfrissítésére: 1989-ben a Fidesz, aminek már akkor is Orbán volt a vezére, a következő közleménnyel tiltakozott a kínai mészárlás ellen (amelyikkel szemben ma már a miniszterelnökök gyöngye igencsak elnéző): „Megdöbbenéssel és fájdalommal hallottuk a hírt, hogy Kína anakronisztikus, kommunista pártállama vérfürdőt rendezett Pekingben a demokráciát követelő, fegyvertelen diákok között. A tragédia – sajnos – nem ért bennünket váratlanul. Minden józanul gondolkodó ember számára világos, hogy a változtatásra képtelen kommunista diktatúrák nem riadnak vissza a legesztelenebb terrortól sem, ha hatalmukat veszély fenyegeti. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy a világ szabadságot és demokráciát tisztelő népei szótlanul tudomásul vegyék az emberi jogok sárba tiprását, békés tüntetők legyilkolását. A Fidesz határozottan elítéli a kínai vezetést.”

A kommunista vérengzés néhány áldozatáról a lámpaoszlopokra kirakott képek alapján értesültek elborzadva a helyiek. Ma már ez másképpen lenne. (Fotó: Stuart Franklin)

Bayer Zsolt pedig a kínai nagykövetség elé tüntetést szervezett és a következőket mondta: „ez a kommunista tömeggyilkosság jellemző a rendszerre, és ezek a veszélyek bennünket is fenyegetnek. Kelet-Közép-Európa és Kína véres öröksége egyaránt a félelem és az örök reménység. A félelem, mert mi vagyunk a fegyvertelenek, és az örök remény, mert ez ad nekünk erőt a további harchoz”.

Később pedig Deutsch Tamás 1991. március 5-én kiakadt a kínai külügyminiszter látogatása miatt: „Semmilyen gazdasági racionalitással nem magyarázható a kínai külügyminiszter, Csien Csi-csen magyarországi látogatása. Ez nem szolgál mást, mint egy véreskezű diktatúra politikai szalonképessé tételét.”

A világhírűvé vált magányos tüntető a tankokkal szemben a Tienanmen téren, miután a kommunista rezsim vérontásba kezdett a fiatal tüntetők ellen.

Rogán Antal, a Diktatúraellenes Akciócsoport alapítója még 1999. februárjában is azt kérte az Országgyűlés választott tisztségviselőitől: a parlament elnökétől, alelnökeitől, a bizottságok elnökeitől és alelnökeitől hogy ne utazzanak hivatalos látogatásra olyan országokba, ahol nem szabadon választott parlamentek működnek, és ilyen országokból – Kínából, Kubából, Vietnamból, Líbiából – ne is fogadjanak delegációkat. Továbbá az első Orbán-kormány idején rendszeresek voltak a Kínát Tibet miatt elítélő nyilatkozatai is a kormánynak, valamint Orbán Viktor miniszterelnökként – ugyan nem hivatalosan, de – fogadta a dalai lámát is.

2010 óta Orbán már egy cseppet sem finnyás, van az a pénz és önös érdek, amiért bármelyik kommunista diktatúra fizetett bohócává válik. Politikai értelmű és szellemi prostituálódása nem tegnap kezdődött el. Tavaly tavasszal Heydar Alijev, volt azerbajdzsáni kommunista pártfőtitkár sírjánál rótta le tiszteletét. Ezek után azt hiszem, hogy Orbán a saját anyja gyilkosának az emlékművét is megkoszorúzná, ha az pénzt vagy további hatalmat jelentene számára.

Az egykori véreskezű, azerbajdzsáni kommunista, Heydar Alijev diktátor emléke előtt tisztelgő Orbán Viktor 2016 márciusában. Már itt is révbe ért az illiberális gyorsnaszád.

Az Európai Unióból Magyarországra Orbán és haverjai zsebébe ömlő ormótlan pénzhegyek helyett lassan más forrásokat kell találnia a felcsúti igazmondó juhásznak. Az EU rövidesen befejezi bőkezű adakozását a szegény sorsú Magyarország felé. Sok látszatja ugyan nem lett a napi 2 milliárd forintnak, amit hazánk kapott az EU-tól már több, mint egy évtizeden keresztül, de mondjuk az is valami, hogy a korábban elkölthetetlen mennyiségűnek gondolt pénz sincs meg az államkasszában. Orbán azt meg mindenkinél jobban tudja, hogy ha már nem lesz pénz, amit szétoszthat saját maga és a talpnyalói között, akkor bizony a NER-nek, de Orbán Viktornak is annyi lesz. Záros időn belül ilyen vagy olyan módon egyszerű, történelmi múlttá válnak.

Ahhoz, hogy pénz legyen, amit ellopni, majd elosztani lehet, Orbánéknak meg kell szerezniük azt, ha kell, más forrásból. Ehhez kellenek a gigantikus – és a legtöbb esetben teljesen értelmetlen – beruházások, no meg az adakozókedvű hitelezők. Ha ugyanis leállna a gazdaság, márpedig beruházások nélkül az igen hamar mélyrepülésbe kezd, akkor az elszegényedett elégedetlenkedők és az Orbánékat megnyuvasztani akarok száma rohamszerűen és pillanatok alatt vészesen növekedni kezdene. A paksi, orosz hitelből megálmodott parasztvakítás is ennyire értelmes és szükséges beruházás, ilyen a naponta százmilliókkal dráguló vizes vb, de ilyen lett volna az olimpia is. Tulajdonképpen röviden és egyszerűen így magyarázható el, hogy a miniszterelnök úr éppen min verejtékezik, és hogyan kvaterkázik Kínában a világ legkiválóbb és egyben legismertebb diktátoraival. Ugyanis rajtuk kívül Orbán már sehol sem pitizhet. Azért is rúgta ki az országból két lábbal az imperialista IMF-et, nehogy bármilyen egyéb választási lehetősége is maradjon.

A kínai kommunista vezetés által nyújtott 2,5 százalékos, dollár alapú, 85 százalékos és 20 éves futamidejű hitelből fogja felújítani az állam – a szakértők szerint teljesen feleslegesen és soha meg nem térülő, leginkább Kínának hasznos módon – a Budapest-Belgrád vasútvonalat. A Magyar Nemzet Online korábbi cikke szerint tehát a végösszeg úgy néz ki, hogy kamattal együtt 565-613 milliárdos kínai hitel + 82,5 milliárd önerő = 647,5-695,5 milliárd forint. Így a tervezett 550 milliárd helyett valójában 700 milliárdba kerülne a tervezett vasútvonal felújítása, ami még tovább emelkedhet százmilliókkal naponta a teljes megvalósításig. Az Európai Bizottság korábban már kötelezettségszegési eljárást indított a vasúti beruházás miatt, állítólag a korrupció gyanúja merült fel. Ki hitte volna?

A lényeg, hogy ha a paksi orosz hitel nem tesz be teljesen az országnak hosszútávon, akkor Orbán ráizzad még egy csinos kis kínai hitelt is, de minden bizonnyal majd Erdogannal is kifundál valami felettébb nagyszerűt, amiből a vagyonbevallása szerinti, sanyarú 700 ezer forintos megtakarításából tengetett szerény és becsületes életét felemelheti a gázszerelő Pénztáros Lőrinc és más Simicskapotlók segítségével. Arra meg messziről szarik, hogy az általa teremtett, illiberális disznóóllá változtatott Magyarországon még az ükunokáink is ezeket a hiteleket fogják nyögni. Hát egyszer élünk, na. És az most van. Éljen a keleti nyitás!