Orbán migránscsapata azt üzente Barcelonában, hogy a magyarok nem tudnak focizni

Közzétéve October 22, 2020, 11:21 pm
13 mins

Barcelonában kapott egy ötöst a Fradi, ami előfordulhat bárkivel, még ha nem is ettől a mostani gyenge Barcelonától, amit most kezdenek a nulláról felépíteni. Ami ebben különös, hogy a Ferencváros mezében és a Fradi neve alatt egy nem magyar csapat játszott. A Fradiban három magyar volt a pályán, abból az egyik kapus, amiről a magyar ember tudja, hogy nem focista. Még a cserék is külföldiek voltak. Valamikor Fradi szurkoló voltam, akkor még a Ferencváros legalább, vagy majdnem olyan jól hangzó név volt az európai futballban mint a Barcelona. A magyar fiúknak szurkoltunk, hogy a magyar tehetség győzze le a spanyol tehetségeket.

Az a csapat, amely pályára lépett Barcelonában, nem a Ferencváros volt, nem magyar csapat, bármilyen más mez lehetett volna rajtuk. Erre mondhatja a demagóg NER-rajongó, hogy a Barcelonában is éppen annyi spanyol játszott, ahány magyar a másik oldalon. Csakhogy a Barcelonában egyetlen fillér közpénz nincs, míg a Ferencvárosra milliárdokat áldoznak a magyar adófizetők pénzéből. Méghozzá azért, mert Orbán szerint a magyar futballnemzet, vérében van a foci, a magyar fiatalok egészsége miatt építik a stadionokat a jövő nagy magyar játékosainak.

Nem arról volt szó, hogy állami pénzen összevásárolt negyedvonalbeli külföldi játékosokkal jut a BL-be a legnemzetibb magyar csapat, hanem a magyar tehetségek ejtik majd ámulatba a magyar futballművészettel a világot. A Barcelona egy kőkemény kapitalista vállalkozás, amelynek semmi köze az állami pénzekhez, semmi köze a spanyol kormányhoz (ellenkezőleg), ezért több évtizedes kemény munkával töltik meg a hatalmas stadionjukat minden meccsen, csinálnak pénzt és vásárolnak sztárokat, amivel termelnek újabb pénzt. Nyílt és szabad versenyben, egy olyan bajnokságban, amit nem a spanyol kormánypárt különféle korifesuai vezetnek és játszanak maguk közt egy Fidesz-bajnokságot.

Orbánnak magyar fiatal tehetségekkel kellene felvennie a versenyt a nemzetközi élvonallal, az ugyanis az előző átkos kommunista diktatúrában sikerült. Voltak magyar tehetségek, mert voltak grundok, és volt verseny még a torz szocialista rendszerben is jobban érvényesültek piaci viszonyok, mint most, és volt valódi verseny, mert voltak komoly riválisok. Orbán százmilliárdokat öntött stadionokba, futballakadémiákba, kisajátította és az OTP vezér kezében totális kontrollja alá helyezet a magyar futballt. Kiherélt belőle mindent, ami a siker garanciája, piaci viszonyokat, szabad versenyt, szabadságot. Ezzel minden felelősséget is magára vállalt, mert minden dicsőséget is magához rendelt azzal, hogy ő dönt.

Az akarnok zsarnoknak nem engedelmeskedett a teremtett világ, nem folytak visszafelé a folyók, a drága szereléstől nem tanultak meg futballozni a gyerekek, akikből első perctől kiölik a szabad játék és a futball örömét. Fideszes bajnokság nem érdekes, nem izgalmas, egy álbajnokságban nincs éles verseny. Nem szabad a piac, mesterségesen létrehozott csapatok és klubok vannak, közülük is a legutáltabb és legvisszataszítóbb Felcsút község csapata, ameliyik a legtöbb pénzt kapja, mert ez a miniszterelnök megvesztegetésének egyik terepe. Nincs nyílt verseny, nincs éles rivalizálás, nincs közönség, nincsenek piaci alapú hirdetők, szponzorok, egy afrikai banánköztársaság belterjes erőlködése az egész.

A totális csődtől az menti meg ezt az egész romhalmazt, hogy a kórházaktól és az iskoláktól ellopott közpénz milliárdokból mestersélges csapatokat tartanak fenn komoly csapatoknál szerephez nem jutó, de a lepusztított magyar mezőnynél jobb külföldi játékosok megvásárlásával. A Ferencváros BL-szereplése nem azt mutatja, milyen tehetségesek a magyar játékosok, milyen erős a magyar futball, de még azt sem, hogy milyen piaci szereplők vannak jelen és mennyire jók az üzletemberek, a menedzserek, hanem azt, hogy a forradalom nélkül kilopható állami pénzből milyen színvonalú játékosokat és csapatot tud Orbán holdudvara összevásárolni. Ilyet, ami bejut a BL-be, de a lenullázott Barcelona edzőmeccs hangulatú meccsen sétálva ötöt gurít nekik.

De miért szurkoljon egy ilyen csapatnak a magyar ember? Megdobogtatja a szívét Laidouni vagy Zubkov úgy, mint Albert, Varga, Nyilasi? Azért szurkoljon nekik, mert abban a mezben vannak, amiben régen magyar sztárok fociztak? Azért szurkoljon, hogy a vezér, aki ezt az egész szemétdombot létrehozta és uralja, és a saját dicsőségére működtetni, verhesse a mellét? Ebben a csapatban egyetlen magyar dolog van, az pedig a magyar adófizetők pénze, amit elloptak azok, akik visszaélnek a hatalmukkal. Magyar emberek tízezrei vagy százezrei haltak már meg azért, mert azt a pépnzt, amiből ezt a teljesítmény tíz év alatt fel tudták mutatni, nem kórházakra, nem egészségügyre fordították. Ezért szurkoljunk?

Nem mi keverünk politikát ebbe, hanem Orbán az egész futballt a politika részévé tette. Közpénzből működteti, politikai célokból, ami az ő előadásában úgy hangzik: “A futball mindig vigasz és elégtétel volt a magyar embernek.” Ez igaz, de azért, mert a közülünk való magyar gyerekek tribliztek, aztán mentünk mi is a vasárnapi saját meccsünkre. Ezzel az érzéssel akar visszaélni Orbán, hogy a diktatúrában a futball minden aljasságra és szemétségre legyen vigasz és elégtétel. Mint minden diktatúrában a sportsikerek. Felejtsünk el mindent, mert győzött a válogatott, vagy továbbjutott a Fradi. Éppen ez ellen tiltakozik a bensőnk, és emiatt Orbán csapatai ellen szurkolunk, hogy ne tudja ezt erre felhasználni.

De nem kell aggódni, a pancserség ebben is megmutatkozik, soha nem lesz világverő csapata, annyi pénzt pedig nem tud egy ilyen kis ország költségvetéséből ellopni, hogy Magyarországra költöztesse a spanyol vagy az angol bajnokság sztárjait, bár szeretné. A keresztényfasizmus nem képes a világ normális működésének törvényeit megváltoztatni a futballban sem, ahogy az élet egyetlen területén sem képes. De azért nekünk Orbán futballjának kellene szurkolnunk, ami tönkretette még azt is, ami volt, amelyben már nincsenek magyar tehetségek, ahogy azelőtt mindig volt egy új generáció, s ahol a magyar zsenialitás, az ösztönös, inspiratív, technikás futbal meghalt. Mindezt a mi pénzünkön.

Az egész orbáni szisztéma, amelyben a felcsúti akadémia csapatában általában egyetlen felcsúti akadémista játszik vagy még az sem, azt hazudja, hogy nincs magyar tehetség, nincsenek magyar játékosok, a magyarok nem tudnak focizni. Ahonnan drága pénzen vásárolják ezeket a külföldi játékosokat (akik azért játszanak, mert már jobbak, mint a magyarok), azokat megettük egykor reggelire. Az orbáni szisztéma azt üzeni, hogy játékos sincs, piac sincs, pénz sincs, csak egy nagy bunkó van, aki nem ért semmihez, de mindent kisajátít, és amihez nyúl, az tönkremegy. Orbán eljutott oda, hogy áldásos működése következtében megkérdőjeleződött a magyarok futballtehetsége. Ezt a szintet magyaroknak is tudni kéne, mert ennél sokkal jobbak voltak mindig. De a legmagyarabb és legnemzetibb Ferencváros ilyen teljesítményre is csak nyolc (plusz cserék) külföldi játékossal képes. Ergo: a magyarok nem tudnak focizni.

Azt már csak mellesleg jegyezzük meg, hogy Orbán egy migráncs csapattal akar büszkélkedni, ezek elvették a magyarok munkáját Orbán propagandája szerint. Szegény Tokmac, aki különben egész jó focista, egy antiszemita és rasszista klub játékosa lett, reméljük, hogy a fradisták nem huhognak és nem mutatnak banánt neki, ha hozzákerül a labda, ahogy szokták. Még jó, hogy nem zsidó, mert akkor hallgatnia kellene egész meccsen, hogy megy a vonat Auschwitzba. Az a legnagyobb szerencsénk, hogy a járvány miatt nem mntek fradista szurkolók Barcelonába, és nem kellett szégyenkeznünk miattuk. Ez a nyers valóság.







Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.