Összeomlott a Fidesz-propaganda, nem tudják, mit mondjanak

16 perc olvasási idő
22

Ki gondolta volna, hogy a rendíthetetlennek hitt légvárak, hazugságok, egyetlen nap alatt összeomlanak? Nem tudhatjuk, hogy ez az összeomlás lesz a végső, vagy még egyszer talpra áll a szorítóban Orbán (vélhetően igen, mert gyenge az ellenfele), de most padlót fogott, az egyszer biztos, és éppen rászámolnak. Így járnak a felfuvalkodott hólyagok, az önmaguktól eltelt zsarnokok, akik azt gondolják, hogy örökké uralkodnak, és semmi nem árt nekik.

Akár most, akár később, de egyetlen pillanak alatt hull le a lepel, omlanak le a hazugságok, és egy pillanat alatt lesz meztelen a király. Egyik nap még legyőzhetetlennek hitt önkényúr, másik nap erejét, mítoszát vesztett, szerencsétlen flótás. A hódmezővásárhelyi vereséggel nem tudnak mit kezdeni. Már amikor Orbán rákezdett a régi nótára, hogy bevándorlóország leszünk-e, olyan üresen kongott, mint a felcsúti nagyharang és a felcsúti lelátó.

Lehet, hogy a hódmezővásárhelyiek legyőzték ezt a kretént. Ha nem söpri el most a nép haragja, az biztos, hogy ezt az ütést nem heveri ki, ez benne marad. Nem tudnak beszélni, nem tudnak mit mondani, minden szavuk erőtlenül porba hullik, és nevetség tárgya. Nem lehet tovább sorosozni, nem lehet tovább bevándolósozni, migránsozni, és nem maradt más semmi. Nem tudnak váltani, nem tudnak a normalitáshoz visszatérni, a mágia pedig nem működik.

Bevetik az utolsó fegyvert, a megfélemlítő fasiszta demonstrációt, de az már most bukott, mert a Kétfarkú Kutyapárt Ellen-Békemenete már most nevetségességbe fojtotta. Orbán túlságosan előreszaladt. Olyan diktátorrá nőtte ki magát a családjában, a pártjában és az egész országban, hogy innen nem tud visszalépni, nem tud váltani. Demokratikus, felelős, emberi hangon beszélő emberként már nem tud megszólalni, mert hiteltelen, és szörnyeteg lett. Most már csak előre tud menni, de hova?

A hódmezővásárhelyi emberek legyőzték a félelmüket, összeszorították a fogukat, ökölbe szorították a kezüket, és elmentek véleményt nyilvánítani. Szerencséjük, hogy az ellenzéki pártoknak nem volt anyagi érdekeltségük, hogy saját jelöltet állítsanak. Ötletük sem volt, ezért külön-külön, de beálltak egy valóban független jelölt mögé. Így a szavazatok nem jelentettek mást, csak azt, hogy “Lázár, Orbán, takarodj!” Olyan szerencsés konstelláció jött létre, hogy ezt kimondhatták. Csendben, még félve, némán, de kimondták. És leomlott a hazugság fala.

Azóta habognak, nem tudnak mit mondani, nem tudják, mit csináljanak. Egyik nyomja a Sorost, de a másik már szégyelli, a legszélsőségesebb híveik azt mondják, ezt abba kell hagyni. Jönnek a sikerjelentések, de kopognak a szavak, nincs fedezetük, senki nem hiszi el. A nép néz, és várja, mi lesz, mert ha úgy tűnik, hogy ezek megbuknak, abban részt akar venni. De még várnak, hogy most mi lesz.

Bármi lehet belőle, de mindenesetre az, hogy a fantasztikus győzelem után nem rohant Hódmezővásárhely az utcára, nem táncoltak felszabadultan az emberek, hanem félve a függöny mögött örültek, s hogy Magyarország városaiban nem tódultak az emberek az utcára, Budapesten nem lett egymilliós spontán tüntetés a távozásukat követelve, azt jelzi, hogy még nem érett meg a helyzet, de közel volt hozzá. Ha nem ilyen ellenzéke lenne az országnak, talán be is következik az összeomlás, de egyelőre csak nemet lehet mondani, igent nem.

A lélektani pillanatot sem tudták kihasználni, amikor megingott, és elterült az ellenfél, mert még ekkor sem tudtak őszinték lenni, hanem hazudozásba kezdtek, mintha nem lenne semmi különbség a hódmezővásárhelyi és a parlamenti választás, és az ő érdekeltségük között. Semmiféle önfeláldozás, áldozatvállalás nem történt, hogy félretesznek mindent és a hódmezővásárhelyi szisztémát valósítják meg, nem törődnek a pártpénzzel és érdekkel. Hogy valami elsöprőhangulatot teremtettek volna. Az emberek megérzik. Az őszinteséget is, a sunyiságot is.

A ország kivár, Orbánra rászámoltak, de a bíró továbbengedi a meccset. Az igazi ellenfél a nép. A nép erős, és Orbán most már fél. Az ellenzék gyenge, és a baj az, hogy nem engedi a népet közvetlenül szembeállni Orbánnal. Nem engedi, hogy mint Hódmezővásárhelyen, a nép csak Orbánra mondhasson nemet. A nép megvonhatja a legitimációt, ahogyan azt Hódmezővásárhelyen tette. De eléjük állnak a listáikkal, a jelöltjeikkel, rajtuk keresztül lehet csak Orbánhoz jutni, ahogy ő megálmodta, és az vereségre van ítélve.

Hódmezővásárhelyen nem az Orbán-féle választás zajlott. Nem Orbán szabályai szerint ment, mert az ellenzék nem volt anyagilag ellenérdekelt. Ez lázadás volt. De a népet nem vezeti senki, hogy ellenálljanak, felmondják az engedelmességet. Változatlanul azt állítjuk, hogy a diktatúra békés megdöntésének egyetlen lehetséges eszköze a rendszer bojkottja. Ez azért nem történik meg, mert más az ellenzék anyagi érdeke, és útjában állnak a nép elutasításának is, mert ők kollaborálnak. Ha a pártok félreállnának, mint Vásárhelyen, az is elég lenne. Vagy ha felborítanák az Orbán által elképzelt választási forgatókönyvet, az is bojkott lenne. Sok mindent lehetne, csak birkaként nem lenne szabad a vágóhídra menni.

Az ellenzék megakadályozza a választási lázadást is, az igazi fülkeforradalmat. Változatlan módon azt állítjuk, hogy demokratikus választáson Orbánt legyőzni nem lehet. Amit ő tart a kezében, ami a kontrollja alatt van, az nem választás, az megaláz, megfélemlít, eltapos. De lázadás legyőzhetné, a lázadás egyik formája lehetne egy mindent elsöprő “választás”, amely “forradalom” lenne a hamis választás kigúnyolásával, engedetlenséggel, bojkottal, népünnepéllyel, amely után neki és bűntársainak menekülnie kellene, mert éreznék, mi vár rájuk: a bűnszervezet törvényes felelősségre vonása, mert nem hagyja őket futni a nép. De Orbán szabályai között, ahhoz alkalmazkodva, neki alárendelődve, nem szabad részt venni a választáson, mert az újra csak betonba döngöl. Elsöpri a hódmezővásárhelyi győzelmet.

Pedig Orbánt megcsapta a bukás szele, az EU is megtalálta végre Al Capone ellenszerét, a korrupciós vizsgálatot, és elvégezték azt a munkát, amit Polt, a rendőrség, a hazai sajtó s az ellenzék nem. Orbán nem sokat tehet, mert kezükben a veje (közvetve a lánya) torka. Arról nem beszélve, hogy egy lépésre ettől ő maga. Szórakozhat a rendőrséggel, de most az EU rajta van, és itt nem lehet dumálni, pávatáncolni, nem lehet hazudozni, hogy sértik a magyar népet, nem tűrjük a hátrányos megkülönböztetést, a kettős mércét. Hol a pénz?

Örülni kell Hódmezővásárhelynek, élvezni kell, hogy akkora pofont kaptak, hogy nem térnek észhez. Jó látni, hogy Orbán micsoda törpe lett egyetlen nap alatt, s most már nem szabad megijedni többet tőle. Nem szabad, hogy leordítsa még egyszer az emberek fejét, lebénítson bárkit az ostoba, felcsúti, kocsmai dumájával. Meztelen a király. Úgy kell bánni vele, hogy erre az emberre ítéletet mondott a nép. A kollaboráns ellenzék megmentheti még április 8-án, ha megakadályozza a népet, hogy fülkelázadást csináljon ellene, de neki morálisan vége. Bármeddig kormányoz, már nem legitim. Nyílt diktatúrára lesz szüksége.

Ezt a győzelmet lenullázhatja még az ellenzék, ha annak rendje módja, s Orbán csapdája szerint vesz részt a választáson, és az elszenvedett vereség után újra igába hajtja a fejét. Felesküszik, meghajol, besomfordál a pénzért a parlamentbe, és folytatja ezt a játékot. De azzal csak azt éri el, hogy a nép ellenük is fellázad, s megkerüli őket. Nem rajtuk keresztül akar véleményt mondani, mert ők eltorzítják ezt a véleményt. Hódmezővásárhelyen nem tudták torzítani. Ott a nép állt szemben Orbánnal.

Orbán nagy bajban van. Ha lenne hiteles ellenzéki vezető, március 15-e akár “előrehozott választás” lehetne. Kártyavárként omolhatna össze a NER, ha az emberek megértenék, hogy nem kell félni, vége. De időt nyerhet. Ki kell találnia most valamit, mert ami eddig volt, abból semmi nem működik. Soros nagy tiszteletnek örvend, teljes joggal. Aki nem ismeri, ebből a túfeszített ijesztgetésből, fantomokból, annak is elég. Egy darab “migráns” nem sok, annyi nincs, kivéve azokat, akik nekik zsebbe fizettek, és ők telepítették be.

Hódmezővásárhely friss levegőt hozott a börtönbe. Ha ebből meghátrálnak, ha Orbán újra meg tud kapaszkodni, korábbi pozíciójába vissza tud kerülni, beindul a kemény diktatúra. Vagy lazít vagy keményít, de lazítani nem tud, ahhoz már túlságosan utálják. Keményíteni kell, de az csak sietteti a vesztét, ha nem ijednek meg azok, akik most bátrak lettek, és ha tudnak merészeket húzni, s nem konszolidálják tovább ezt a primitív zsarnokságot.

Ha beengedik tömni ezt a rést, amit a hódmezővásárhelyiek vágtak a NER falán, akkor tényleg át kell lépni rajtuk, mert ők állnak a nép útjában, és jobb lenne, ha nem lennének.







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Hogyan szedték rá a hívőket, hogy a jobboldalra szavazzanak?

Következő cikk

Ügynökvilág: miért lett Morvay III/III-as ügynök?