Szijjártó az USA-val keménykedik

15 perc olvasási idő

Hazugság, hogy a vidéki magyar sajtónak szánt amerikai támogatás beavatkozás lenne a magyar választásokba, a magyar belügyekbe.

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter hivatalába kérette az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjét, David Kostelancikot, hogy magyarázatot kérjen tőle az Egyesült Államok által felajánlott közel 200 millió forintról, amellyel Washington a független, objektív információkat közvetítő magyar vidéki sajtót szeretné támogatni. Szijjártó és minisztériuma ugyanis a lépést a választások előtti politikai beavatkozásnak tekinti – amire magyarázatot vár.

Hogy Szijjártó miért nem végzi a dolgát és nem figyel oda, mit mond itt-ott az amerikai ideiglenes ügyvivő, az elég botrányos. Hogy megismerje az USA álláspontját, nem kellene Kostelancikot magához rendelni, elég lenne újságot olvasnia. Ezt azért mondom, mert Kostelancik már idén október 27-én a MUOSZ-ban (Magyar Újságírók Szövetsége) tartott beszédében előre magyarázatot adott a mostani amerikai lépésre, amikor az alábbiakat találta mondani: „Az elmúlt években az Egyesült Államok számos alkalommal felszólalt a sajtószabadság terén Magyarországon mutatkozó negatív tendenciákról. Sajnálatos módon, ezek a negatív tendenciák folytatódnak. A kormány szövetségesei fokozatosan átvették az ellenőrzést és a befolyást a médiapiac felett, anélkül, hogy a monopóliumok létrejöttét megakadályozni hivatott szabályozó testület kifogást emelt volna ez ellen.

A közelmúltban a kormányzatot támogató személyekhez kötődő vállalatok megszerezték az ellenőrzést az utolsó, még megmaradt független megyei lapok felett. Azok az újságírók, akik ezeknél a médiumoknál dolgoznak vagy dolgoztak, úgy tájékoztattak minket, hogy az új tulajdonosok diktálta szerkesztőségi irányvonalat kell követniük, és nem lehet kormánykritikus cikkeket megjelentetniük.

A kormányzat ezen túl jelentős állami hirdetést csatornáz a baráti médiatulajdonosokhoz, miközben a független médiumok szinte semennyi állami hirdetéshez sem jutnak. Azt halljuk, hogy magánvállalkozásokkal közlik, ne hirdessenek a független médiumokban, ellenkező esetben retorziókra számíthatnak. Egyes, a kormányhoz szorosan kötődő médiumok egy listát jelentettek meg olyan újságírókról, akik szerintük fenyegetést jelentenek Magyarországra nézve. Ez veszélyes gyakorlat az újságírók szempontjából, és a szabad, független újságírás szempontjából is. (….)

(…)Az Egyesült Államok egyértelműen elítél minden, újságírók megfélemlítésére vagy elhallgattatására tett kísérletet. Vannak még itt független és ellenzéki médiumok, amelyek tág szerkesztőségi szabadsággal tudják végezni újságírói hivatásukat. Ez jó dolog. Számuk azonban egyre fogy, és olyan kihívásokkal kell szembenézniük a hirdetési piacon, melyekkel a kormányzati médiumoknak nem. Nyomásgyakorlással és megfélemlítéssel szembesülnek. Ennek következtében egyre kevesebb magyar találkozhat komoly vitákkal és nézetütköztetésekkel a médiában, pedig ezek nagyon fontosak, sőt, alapvetőek egy képviseleti demokráciában. Hogyan fejezhetik ki az emberek értelmesen az akaratukat, ha csak egy nézőpontról tudnak?”

Az emberben joggal merül fel a kérdés: honnan a bánatos francból tájékozódnak az Egyesült Államok diplomatái a világ országaiban zajló folyamatokról? Hogyan lehetséges, hogy egy amerikai diplomata, nem a magyar kormány hivatalos álláspontját, hanem helyette a magyar polgárok által nap mint nap megtapasztalt valóságot látja, mégpedig kristály tisztán? Persze Szijjártó is tudja, hogy az Egyesült Államok hírszerzéssel foglalkozó több mint egy tucat milliárdos költségvetéssel működő szervezete – ha nem is mindent – de eleget tud ahhoz, hogy képes legyen megítélni egy NATO szövetségesénél, nevezetesen Magyarországon van-e sajtószabadság vagy nincs.

Nos, az a helyzet állt elő, hogy az amerikaiak úgy tudják, és mi néhány millióan magyarok ugyancsak, hogy hazánkban bajok vannak a sajtó szabadságával, nincs biztosítva a demokratikus rendszerek működéséhez szükséges, szabad és sokszínű tájékoztatás, mert a média túlnyomó többsége egy párt, a Fidesz kezében van. Nem csak az állami média, de a magánszférában működők döntő többsége, mindenek előtt, nagyjából az egész vidéki sajtó.

Ezt persze tudja Szijjártó is, nem csak az amerikai nagykövetség és nem csak a magyar lakosság, hiszen éppen Szijjártó Fidesz nevű pártja tett meg mindent annak érdekében, hogy az amerikaiak által vázolt és bírált helyzet létrejöjjön. A Fidesz, Orbán Viktor, Habonyék, Andy Vajna és társaik mindent elkövettek, hogy a magyar médiapiac teljes ellenőrzésük alá kerüljön. Most, amikor ez már meg is valósult, az amerikai ideiglenes ügyvivőt vegzálják, amiért annak – ahogy a magyarok millióinak – ez szemet szúrt, sőt: az USA tenni is kész ellene, és pályázaton elnyerhető támogatást kínál fel a padlóra küldött független vidéki sajtó feltámasztására.

Elképesztő! Elképesztő, hogy mit meg nem engednek maguknak az amerikaiak! Látva, hogy a magyar kormány a független média teljes kivéreztetésén munkálkodik, amikor elzárja a hirdetési bevételek csapjait, és felvásárolja a médiákat, Washington képes pénzt invesztálni a független vidéki magyar sajtóba, hogy az végleg el ne sorvadjon. A francba! De, hiszen ebbe semmi új nincs! Az amcsik pont ezt tették akkor is, amikor a sajtófüggetlenséget a kádári rendszerrel szemben támogatták. Akkor is csordogált az amerikai pénz a hatalmat bíráló, illegális sajtóba, vagyis a jenkik – lehet, hogy hülyék – de, legalább konzekvensek, és ha azt látják, hogy megint egy kádári rezsim van kiépülőben Magyarországon, akkor pont azt teszik, amit negyven évvel ezelőtt.

Hogy Washington – szemben az orbáni propagandával – mennyire nem Moszkva, az abból is látszik, hogy – bár Budapest ma Washington szövetségese a NATO-ban – az amerikai adminisztráció nem a magyar kormány feltétel nélküli támogatójaként lép fel, hanem következetes, elvi álláspontot képvisel bizonyos normák betartása terén, akár a szövetségessel szemben is. Ez olyan, mintha Moszkva a 70-es években kiállt volna Demszky szamizdat kiadványai mellett és ráripakodott volna Kádárra, hogy ne korlátozza az ellenzéket abban, hogy szabadon fejthesse ki a véleményét. Az analógia az egykori Moszkva és a mai Washington között valójában egyedül Szijjártó személyében áll fenn, aki pont úgy reagál a washingtoni bírálatra, ahogyan annak idején Kádár emberei.

Nem az abnormális és elítélendő, hogy az Egyesült Államok az amerikai adófizetők pénzéből milliókat ajánl fel a magyar sajtószabadság és sokszínűség védelme érdekében a parlamenti választások előestéjén, vagy akár azt követően, (az USA nagykövetsége csak a választások után kívánja folyósítani a pályázati pénzeket.) hanem az, hogy az éppen hatalmon lévő párt, a demokráciát megerőszakolva, a saját uralma alá hajtja a sajtót, felszámolva ezzel a szabad választások alapvető feltételét, a médiák függetlenségét. Vagyis itt nem amerikai beavatkozásról van szó, hanem arról, hogy Washington a hatalmon lévő rezsimmel szemben a demokráciát, míg Szijjártó a saját seggét védi. Tudja, hogy a szabad és független sajtó életveszélyes a Fidesz-diktatúrára, de személy szerint rá is, aki százmilliós villát volt képes vásárolni, anélkül, hogy a ráfordított pénz forrását elfogadhatóan meg tudta volna nevezni.

Kétszínű, hazug álláspont úgy tüntetni fel a magyar sajtónak szánt amerikai támogatást, mintha az beavatkozás lenne a magyar választásokba, amikor a szabad választások feltételeit maga a hatalmon lévő párt számolta fel, olyan helyzetet hozva létre, amelyben a most bejelentett amerikai támogatás a vidéki szabad sajtónak éppen ennek az anomáliának a megszüntetését célozza és semmi esetre sem azt, hogy Magyarországon Washingtonnak megfelelő kormánytöbbség jöjjön létre a 2018-as választások után.

Azt ugyancsak a helyén kell értékelni és nem szabad nem észrevenni, hogy David Kostelancik, az amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivője személyében az orosz ügyekkel foglalkozó szakértőt neveztek ki Washingtonban a magyarországi amerikai nagykövetség második emberének. Vagyis – a tucatnyi amerikai hírszerző szervezet véleménye szerint – Magyarország az orosz befolyástól erősen veszélyeztetett terület. Az amerikaiak – ha nyíltan nem is mondják, de tudják – Orbán Viktor magyar kormányfő, Magyarország korlátlan uralkodója orosz befolyás alatt áll, ezért veszélyes az Egyesült Államok nemzetbiztonságára, a NATO-ra és persze európai szövetségeseire, az Európai Unióra is. Az USA nem csak a magyar sajtószabadságért, de ezért is komolyan aggódik.

Zsebesi Zsolt







Amerikai Népszava Opinion

Az Amerikai Népszava szerkesztőségi cikke. Az írás az Amerikai Népszava véleményét és álláspontját tükrözi.

Előző cikk

Kovács a Washington Post-ot oktatja a sajtószabadságra

Következő cikk

A jogállam hiányát mutatja a mezőkövesdi benzinár csökkentése