Trump újabb tervvel állt elő, amely az amerikai bevándorlók millióinak megélhetését nehezíti meg. A „nagy, gyönyörű” pénzügyi csomagjának több mint ezer oldalas változatában szerepel egy javaslat, amely a külföldre irányuló pénzátutalások 3,5 százalékos adóztatását írná elő. Ez a látszólag technikai jellegű intézkedés súlyos, egzisztenciákat veszélyeztető csapás az Egyesült Államokban dolgozó bevándorlókra és az otthon maradt családtagjaikra nézve.
Erról tartott sajtóbeszélgetést az American Community Media Helen Dempster, a Globális Fejlesztési Központ Migrációs, Bevándorlási és Humanitárius Politikai Programjának igazgatóhelyettese, Dr. Manuel Orozco, az Amerikaközi Párbeszéd Migrációs, Átutalások és Fejlesztési Programjának igazgatója, valamint a Harvard Egyetem Nemzetközi Fejlesztési Központjának vezető munkatársa, Ariel Ruiz Soto, vezető politikai elemző, a Migrációs Politikai Intézettől, valamint Ana Valdez, a Latino Donor Collaborative elnöke és vezérigazgatója részvételével.
Ez elsősorban a bevándorlókat sújtaná, akik közül sokan már így is adóznak a jövedelmük után. A kettős adóztatás több tízmillió embert érintene, köztük zöldkártyások, vendégmunkások és dokumentumok nélküli bevándorlók millióit. A javasolt adó közgazdászok szerint 5–6%-os visszaesést is okozhat a hazautalások volumenében, ami súlyos következményekkel járna például Közép-Amerikában, Dél-Ázsiában és Afrikában. Mexikó vezeti a listát: becslések szerint 2,6 milliárd dollárt veszít. Az Egyesült Államokban élő mexikóiak jelenleg havonta körülbelül 400 dollárt küldenek vissza családjuknak.
A pénzküldők többsége nem luxuscikkekre utal, hanem alapvető megélhetési költségekre: élelem, gyógyszer, lakbér, iskoláztatás. A javaslat nemcsak gazdasági kárt okoz, de humanitárius katasztrófához is vezethet, különösen olyan országokban, ahol már amúgy is elvágták a külső segélyeket. Sokan így tartják el az édesanyjukat, a családjukat, fizetik a kórházi számláikat. Guatemala becslések szerint 600 millió dollárt veszít a pénzátutalások terén a CGD adatai szerint. Az Egyesült Államokban élők havonta fizetésük körülbelül 48%-át küldik vissza hazájukba. Összességében a közép-amerikai országok körülbelül 4,65 milliárd dollárt veszíthetnek, ha a hazautalások adóját jóváhagyják – mondta Dempster.
A javaslat alapján a bankoknak kellene ellenőrizni, hogy a pénz küldője amerikai állampolgár-e, ami adatvédelmi aggályokat vet fel, és a pénzügyi visszaélések és csalások melegágyává válhat. Ehhez a pénzátutalási vállalatoknak – beleértve a bankokat, a kriptovaluta-társaságokat és más nem banki pénzügyi intézményeket, mint például a pénzátutalási szolgáltatót vagy a pénzátutalási üzemeltetőt – regisztrálniuk kell az amerikai kincstárnál, hogy integrálhassák platformjaikat az állampolgárság és az adózási státusz ellenőrzésére – mondta Orozco. Az amerikai állampolgárság igazolása születési anyakönyvi kivonattal, útlevéllel vagy honosítási okmánnyal igazolható.
Sokan ezután informális csatornákon, feketepiacon keresztül próbálhatják meg hazajuttatni pénzüket. Ez lehetőséget ad a hackereknek és a bűnszervezeteknek, hogy betörjenek a rendszerekbe, és információkat gyűjtsenek az egyének adófizetői és állampolgársági státuszáról. Ez személyazonossággal való visszaéléshez vezethet, vagy szellem amerikai állampolgárokat hozhat létre. Tehát ez egy komoly nemzetbiztonsági probléma.
A kritikusok szerint Trump terve nemcsak erkölcsileg elfogadhatatlan, hanem gazdaságilag is káros: bünteti a gondoskodást, a családi kötelékeket, a szolidaritást, és aláássa az amerikai nemzet legfontosabb értékeit.
A rendelkezés célkeresztjében nem a Wall Street spekulánsai vagy az offshore cégeken keresztül pénzeket mozgató milliárdosok állnak, hanem a legszegényebb bevándorlók, akik az amerikai gazdaság egyik csendes pilléreként végzik a legkeményebb, legrosszabbul fizetett munkákat. Munkájuk gyümölcséből nemcsak az amerikai gazdaság profitál, hanem családjaik is, akikhez rendszeresen utalnak haza kisebb-nagyobb összegeket. Ezek az utalások gyakran nemcsak egyéni támogatások, hanem egész országok gazdasági túlélésének zálogai. A Világbank adatai szerint 2024-ben több mint 220 milliárd dollárt küldtek haza az Egyesült Államokból különböző országokba, a pénz több mint fele Latin-Amerikába került.
Mexikó a legnagyobb kedvezményezett, India pedig az egész világon az első a beérkező utalások volumenét tekintve. Egyes szegényebb országokban ezek a pénzek a GDP 30 százalékát is kitehetik. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban dolgozó vendégmunkások nem csupán a saját családjukat tartják el, hanem teljes társadalmakat is életben tartanak.
Trump újabb ötlete azonban kettős adóztatást vezetne be. Az átutalásokat indító emberek – köztük sok millió illegális bevándorló – ugyanis már most is adót fizetnek a jövedelmük után. Most azt az összeget adóztatnák meg újra, amely a már leadózott jövedelmükből származik, és amelyet emberségből, szolidaritásból és kötelességérzetből hazaküldenek. Ez nem más, mint a szegények megbüntetése azért, mert még náluk is szegényebbeknek segítenek.
A 3,5 százalékos illeték önmagában talán nem tűnik drámainak, de ezek a pénzek sokszor kicsik, rendszeresek, s már most is jelentős átfutási költségek terhelik őket. Az adó bevezetése azt is megkövetelné a pénzintézetektől, hogy meghatározzák: a pénzt küldő személy amerikai állampolgár-e vagy sem. Ez egyrészt adminisztratív terhet róna a bankokra és pénzátutaló szolgálatokra, másrészt érzékeny adatok gyűjtésére és továbbítására kényszerítené őket, ami újabb adatvédelmi és jogi kérdéseket vet fel.
De ami még ennél is aggasztóbb: az intézkedés a kiszolgáltatottság irányába tereli a bevándorlókat. Aki nem akarja vagy nem tudja igazolni állampolgárságát, vagy elkerülné az adózást, könnyen a feketepiac, az illegális pénzküldők hálózatának csapdájába eshet. Az így elvesztett pénzek, a csalók áldozatául eső emberek száma, az informális csatornák kockázata és a jogi bizonytalanság sokszorosan nagyobb kárt okozhatnak, mint amennyi bevételt az állam ezzel az adóval remél. A humanitárius katasztrófa és a gazdasági veszteség között itt nincs éles választóvonal: a kettő együtt jár.
A javaslat nem más, mint újabb próbálkozás arra, hogy Trump a bevándorlók démonizálásával és megbüntetésével gyűjtsön politikai tőkét. Egyértelműen illeszkedik abba a vonulatba, amely a határfal építésétől, a menekültstátusz szűkítésén és a tömeges deportálásokon át most a legelesettebbek által küldött pénzek megadóztatásáig terjed. A javaslat célpontja nem a bűnözés, nem a korrupció, hanem a szolidaritás. Megadóztatni az emberi kötődést, a családot, a gondoskodást, az egymás iránt érzett felelősséget: ez erkölcsi mélypont.
Nem mellesleg ez a javaslat az amerikai gazdaságra is negatívan hatna. A bevándorlók által hazaküldött pénzek forrása nem valami külön kassza, hanem az a jövedelem, amelyből fogyasztanak, albérletet fizetnek, élelmiszert és ruhát vásárolnak. Az adó ezzel a belföldi fogyasztásra is hatással van: amit a kormány elvesz, azt nem költik el másra. Ez visszafogja a gazdaságot, és különösen az alacsony jövedelmű bevándorlóközösségek körében okoz még nagyobb szegénységet.
A javaslat szimbolikus jelentősége is hatalmas: üzenet arról, hogy kik tartoznak az amerikai nemzetbe, és kik nem. Aki hazautal, az nem igazi amerikai – sugallja a jogszabály. Mintha az emberi kapcsolatok, a család és a szolidaritás nem is lenne része az amerikai álomnak. Pedig ezek voltak azok az alapértékek, amelyek az amerikai nemzetet felépítették. Trump javaslata ezeket az értékeket tagadja meg.
