Varsó lefokozni készül a Lengyel Néphadsereg egykori tisztjeit

1
Két antagonisztikus figura, két történelmi nagyság öregkori kézfogása. Jaruzelski tábornok és Walęsa legendás ellenzéki megbékélése.

A történelem szisztematikus átírásával igyekeznek megteremteni az új, antidemokratikus politikai rendszer legitimitását.

A lengyel védelmi minisztérium törvényjavaslatot dolgozott ki, amely lehetővé tenné a Lengyel Népköztársaság idejében, a Lengyel Néphadseregben katonai szolgálatot teljesítők megfosztását tiszti rendfokozatuktól. A törvény nem titkolt célja, hogy posztumusz lefokozhassák Wojciech Jaruzelski tábornokot, volt nemzetvédelmi minisztert, kormányfőt és az 1989-es, félig szabad választás utáni első lengyel köztársasági elnököt és korábbi belügyminiszterét Czesława Kiszczak tábornokot, a lengyelországi rendkívüli állapot bevezetőit. A rendfokozattal együtt természetesen nyugellátásuktól is megfosztanák a még életben lévő idős katonákat.

A tábornoki rendfokozattal rendelkezőket akár közlegénnyé degradálni javasoló törvényben a legmagasabb rangú tisztek esetében a végső döntést a köztársasági elnök hozná meg. Az alacsonyabb rendfokozatúaknál a honvédelmi miniszter egy személyben. Az új törvény azokra vonatkozna, akik felelőssé tehetők az 1981-es rendkívüli állapot bevezetéséért, valamint a Lengyel Népköztársaság egykori titkosszolgálatainak civil és katonai alkalmazottai voltak.

A törvény indoklása szerint azon tisztek esetében, akik hozzájárultak Lengyelország „rabigába hajtásához” a lefokozást késedelem nélkül végre kell hajtani. A példátlan, igazságtalan és megalázó törvény a feje tetejére állítja a történelmet, mivel a szükségállapot kidolgozásában és végrehajtásában résztvevő katonai vezetők, a reális veszélyként fennálló szovjet intervenció elkerülése érdekében nem felszámolták az ország függetlenségét, hanem abból annyit megvédtek, amennyire az adott történelmi helyzetben lehetőség volt.

Minden esetre elkerülték a szovjet tankok bevonulásával járó, vélhetően hatalmas véráldozatot. A történelem Jaruzelskiéket igazolta, mert a szinte vértelen katonai hatalomátvétel után kevesebb mint egy évtizeddel, a Gorbacsov nevével fémjelzett „peresztrojka” adta lehetőséggel élve, elsőként a szocialista táborban félig szabad parlamenti választásokat tarthattak Lengyelországban, a kormányfőt az ellenzéki Szolidaritás adhatta, a parlament felsőházának mind a 100 szenátorát a Szolidaritás jelöltjeiből választották meg.

A parlament két háza – Washington javaslatára – Wojcech Jaruzelskit tette meg a szocialista éra utáni első köztársasági elnöknek. Ennek magyarázata, hogy a Jaruzelski vezette kormány 1981-ben, a szükségállapot bevezetése előtt tájékoztatta az amerikai kormányt terveiről és informálódott a várható amerikai reakcióról. Az akkori lengyel vezetés számára egyértelművé vált, hogy a szükségállapotot az USA is jobb megoldásnak tartotta, mint a Szolidaritás Szakszervezet által tervezett frontális szembefordulást az akkori rendszerrel és az ezzel kiprovokált szovjet intervenciót.

Jaruzelskinek visszavonulása után az ellenzéki Szolidaritás legendás elnöke, a későbbi első szabadon és közvetlenül választott köztársasági elnök, Lech Walęsa javaslatára kiemelt nyugdíjat, reprezentatív irodát, titkárságot és testőrséget szavazott meg a lengyel parlament még a múlt század 90-es éveiben. A tábornok azonban a köztársasági nyugdíjat visszautasította és megelégedett a tábornoki nyugellátásával. Haláláig több pert indítottak ellene és számos kísérletet tettek valódi történelmi szerepének leértékelésére és börtönbe juttatására. A mindenkori hatalom és az egykori Szolidaritás vezetői, Lech Walęsával az élükön azonban rendre kiálltak a sokukat személy szerint börtönre juttató egykori kommunista vezető mellett és 2014-ben demonstratívan megjelentek a tábornok temetése alkalmából tartott misén.

A Jaruzelski részvételével tető alá hozott lengyel kerekasztal tárgyalásokban, a vértelen átmenet kidolgozásában részt vett egykori kommunista vezetők és ellenzéki személyiségek lejáratása az egyik legfontosabb célkitűzése a Jarosław Kaczyński vezette Jog és Igazságosság Pártjának (PiS), amely a régi ellenállók és az egykori kommunista rendszer áldozatainak kihazudásával a történelemből, egy új mítosz felépítésén munkálkodik a saját káderei, mindenek előtt Jarosław Kaczyński és az Oroszországban repülőgép szerencsétlenség áldozatául esett Lech Kaczyński köztársasági elnök köré.

A cél: igazolni, hogy a PiS az egyetlen politikai erő, amely leszámolni képes a rendszerváltás előtti és utáni politikai és társadalmi renddel. Szakítani tud a rendszerváltást követő úgy nevezett III. Köztársasággal, annak alkotmányával és demokratikus intézményeivel. Ezzel jogot formálhat egy teljesen új, a polgári és liberális demokráciát „meghaladó”, úgy nevezett IV. Köztársaság létrehozására, magyar mintára egy lengyelországi Nemzeti Együttműködés Rendszerének a kiépítésére. Ehhez kell szisztematikusan felszámolni minden korábban tisztelet övezte rendszerváltó hagyományt és sárral bekenni a történelmi fordulat résztvevőit, akik szerepét – a történelem gátlástalan átírásával – fokozatosan a Kaczyński fivérek és másodrangú történelmi mellékszereplők, kétes múltú, önjelölt ellenállók veszik át.

Zsebesi Zsolt







1 HOZZÁSZÓLÁS